Friss Ujság, 1936. március (41. évfolyam, 51-75. szám)
1936-03-06 / 55. szám
41. évfolyam, 55. szám Budapest, 1936 március 6. péntek előfizetési «n_________ M POLITIKAI NAPILAP (Helyben ■ BW ■ _____ SLlui'lnF B | v C N m jsr.r:r—.r niAu U«JdHh^NAOTM’ Vasárnao ..... . 12 fillér ■ HUH BTlH Ielcfon:* 24-2-99 Cf Az Osztálysorsjáték teljes nyereményjegyzéke Ma: Friss Rádió-Újság Ára 6 fülei Meggyilkolták ágyában az öreg gazdát Revolveres betörőüldözés a forgalmas utcán Városszépítés idegenforgalmi városcsinosítás címén számolatlanul játszadoznak a főváros tervkészítő mesterei a milliókkal. Eszükbe jut, hogy dohos, nyirkos és kopott az alagút. Gyerünk csak és építsünk bele néhány százezer pengőt a kopott alagút falaiba, műmárvánnyal, csempével, hogy minél több idegen szem vakuljon rajta, mi telik a koldus Budapesttől. Tavaly Szent Istvánra csak úgy próbaképpen néhány százezer villanykörtéből fontak füzéreket a Duna partján, nem sokat törődve vele, hogy mennyibe kerül a meddő, hiábavaló játék. Most pedig hónapok óta forgatják a tervet, hogy hogyan lehetne eltüntetni a pesti dunapartról a villamos közlekedést. Tágasabb, díszesebb dunaparti sétányt akarnak a hozzánk érkező idegeneknek. Szó se róla, a városszépítés és csinosítás is közérdek lenne, ha már az együtt itt lakó egymilliónyi polgárságnak semmiféle közszükségleti, közegészségügyi, közlekedési igénye nem várna évek óta észszerű megoldásra. A hozzánk érkező idegen, ha a mesébe illő tündéri Dunapartról kijjebb téved, túl a körutakon, akkor megdöbbentő ellentétet talál máris a Belváros európai csinossága és a külterületek elhanyagolt rosszkövezetű világítatlan uccái között. Ha pedig kívül kerül a főváros i határain és a környék csatornázatlan, ivóvíz nélkül sínylődő nyomorúságát, vagy az Alföld úttalan porlepett szegénységét járja, akkor megdöbbenéssel kérdezi, hogy minálunk még mindig fontosabb a cifraság, a színpadi díszlet, a csempézett alagút, mint a nyomortanyák megszüntetése és a nép egészséges vízzel való ellátása? A Dunapart úgy, ahogy évek óta áll, máris minden idegentől megcsodált nevezetesség, de a közegészségi, népjóléti elhanyagoltságot, amiben a környék sínylődik, azt régen rejtegetnünk kell az idegen szemek elől. Egyszer már megfordíthatnánk a költekezést és a cifraságot, a díszlet kiképzést hagyhatnánk utoljára, amikor az idegenforgalom jövedelméből erre is telik. De magának a népnek és a polgárságnak a jólétét elhanyagolni egy jövendő idegenforgalmi lendület kedvéért és alagútba, dunaparti viaduktba ölni a pénzt, szörnyű könnyelműség. Özönvíz előtti autóval földkörüli útra indul két sofőr Két pestszentlőrinci sofőr, Bognár Imre és Horváth Viktor már régebben megvásároltak 100 pengőért egy autót. Nem is volt az autó, mikor megvásárolták. Az autó őskorából, az úgynevezett özönvíz előtti időkből származott és darabokban hevert a gyár raktárában, mikor a sofőrök kifizették a vételárat és elvitték. Kosarakban hordták el a javítóműhelybe az egyes darabokat, alkatrészeket, aztán nekiláttak a javításnak. Minden fillért félretettek, hogy az autójukba fektessék. El is készült a gépkocsi és csodák csodájára el is indult, mikor a motort begyújtották. A két sofőr résztvett vele az elmúlt évi veterán-autóversenyen és szép eredményt értek el. Ez indította őket arra az elhatározásra, hogy az autóval földkörüli útra indulnak. Budapestről Bécsbe, onnan Berlinbe, majd Parisba készülnek, aztán Dél-Franciaországon át nekivágnak Afrikának. Persze a tengeren át hajó viszi a gépkocsit, amely legalább kipihenheti az addigi út fáradalmait. A merész, vállalkozó szellemű sofőrök azt remélik, hogy ha sikerül az utat megtenniük, valamelyik amerikai vagy angol érdekesség-gyűjtő megvásárolja a gépkocsijukat és ők annyi pénzt kapnak érte, hogy saját, pompás autójukon fognak diadalmasan visszatérni Budapestre. Társaik, a budapesti sofőrök egy csoportja, 22 pengőt adtak össze nekik útiköltségre. Ennyi tőkével vágnak neki az útnak és nagy-nagy akarással. Képünkön a kormánykerék mellett Bognár Imre ül, mellette Horváth Viktor. imiimiiiMiiiiiiimiiimmimiimiiiimmimmimiimiiiiiiiiimiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiii Minden feltétel nélkül tárgyal a békéről a négus Mussolini még nem válaszolt a Népszövetség békefelszólítására — Óriási harcok Abesszíniában Az olasz vasmarok erősen szorítja az abesszineket Addisz-Abebából táviratozták a Népszövetségnek, hogy a négus elfogadta a 13-as bizottság javaslatát és minden feltétel nélkül hajlandó Olaszországgal béketárgyalásokat kezdeni. A négus táviratban kéri, hogy a fegyverszüneti tárgyalásokat a Népszövetség keretében és szellemében folytassák le. Mussolini válasza még nem érkezett meg Genfbe, de minden valószínűség szerint Olaszország azt a választ adja, hogy kész az ellenségeskedéseknek véget vetni és a béketárgyalásokat Genfben megindítani, ha előre elismerik, hogy olasz ellenőrzés alá kell kerülni bizonyos abesszin területeknek. ■— Sokáig nem kerülhet a sor újabb békekisérletekre, — üzente Flandin francia miniszterelnök Mussolininek, — akinél Chambrun, gróf római nagykövet jelentkezett. Flandin üzenetét tolmácsolta Mussolininek és azt, hogy Franciaországot őszinte baráti szellem hatja át Olaszországgal szemben. De ha Róma elutasítaná a most felajánlott békítést, Franciaország kénytelen lenne a népszövetségi alapokmányokhoz ragaszkodni és csatlakozni a Genfben esetleg megszavazott olajtársakhoz. Genfban a helyzetet igen sötétnek