Friss Ujság, 1936. május (41. évfolyam, 100-125. szám)
1936-05-30 / 124. szám
2 között semmi dolguk nem akadt A négy autó közül három bevonult laktanyájába, egy ott maradt azért, hogy hátha mégis szükség lenne reá. A tűzoltók minden eshetőségre készen szintén a helyszínen maradtak, a rendőri bizottság pedig hozzálátott, hogy a szemtanuk kihallgatásával legalább némi képet kapjon arról, hogy mi történt a kora reggeli órákban a Margit hídon és hogy tisztázza a szörnyű katasztrófa bekövetkezésének módját és körülményeit. A kihallgatott tanúk vallomása meglehetősen ellentmondó volt. FRISS ÚJSÁG 1936 május 30, szombat A halálautó rohanása sötét végzete felé Annyit kétségtelenül megállapítottak, hogy a halálautó Buda felől robogott sötét végzete felé. A Margit híd budai hídfőjénél szolgálatot teljesítő rendőr azt jelentette a rendőri bizottságnak, hogy egy kék színű autó ő előtte még szabályosan, mérsékelt tempóban haladt el és igyekezett a pesti oldal felé. A rendőr csak azt látta, hogy a híd közepén túl, a gépkocsi a vaskorlátnak rohant és a Dunába zuhant. A tanúk egybehangzó vallomása szerint a katasztrófa pontosan reggel egynegyed hat órakor történt. Talán valamelyik mulatóból akarta hazaszállítani jókedvű vendégeit. Amikor az autó túlhaladt a Margitszigetre vezető kishíd bejárata előtt, az egyik járókelő csak annyit látott, hogy a gépkocsi bizonytalanul cikkezett az úttesten és így rohant tovább, mintha valami baj történt volna a vezetővel vagy a kormánnyal, így ért a második pillérhez az autó. Ekkor következett be a szerencsétlenség. A járda mellett húzódó gineknél kis gödrök vannak, a sín szélek helyenként magasan és csupaszan kiemelkednek az úttestről. A rendőri vélemény szerint ezen könnyen megugorhatott a atttó kereke. Nem lehet még tudni, hogy a síneknek és ezeknek a gödröknek milyen szerepe lehetett abban, ami ezután történt. Az autó tehát a híd közepétől számított második pillérig érkezett. Előbb a jobboldalra került át cikkcakkos útján, azután hirtelen átvágódott a baloldalra, felszökött a járdára utána recsegés-ropogás hallatszott és a sebes iramú gépkocsi valósággal leszelte a híd vaskorlátját és bukfencezve, a levegőben többször megfordulva, zuhant lefelé a Dunába. A Duna hullámai pillanatok alatt összecsaptak az autó utasai felett. Csak a víznek egy kis gyűrűzése mutatta pár pillanatig még, hogy a hatalmas víz éhes torka embereket és egy nagy személyszállító autót nyelt el kegyetlen falánksággal. Borzalmas halálsikoltás volt az énekszó Több tanú előadása szerint az autó nagy sebességgel mintegy 60 kilométeres gyorsasággal robogott a Vesztébe. A gépkocsit bizonytalan kéz kormányozta, amiből arra következtetnek, hogy vagy a vezetője lehetett italos állapotban, ami ugyan kizártnak látszik, mert miként utóbb kiderült, a halálautó sofőrje régi kipróbált, megbízható ember volt s úgyszólván nem élt soha alkohollal. A kormányzás bizonytalanságát tehát valószínűleg géphiba okozhatta. Lehet, hogy a kormánykészülék és a fék mondta fel a szolgálatot. Egy Beszkárt-kalauz, Kőtt István fontos vallomást tett. Elmondotta, hogy az 5-ös villamoson igyekezett szolgálatba és a margitszigeti bejárónál lévő megállóhoz közeledtek, amikor a villamoskocsi előtt egy kék taxit vett észre._ A gépkocsi először lassú tempóban haladt, aztán szinte ugrásszerűen gyorsított a vezetője és az autó vad iramban kezdett rohanni előbb az úttest közepén, m majd átvágódott a híd baloldalára, amikor egyszer csak a járdán szaladt az autó és megvadult bika módjára száguldott neki a vaskorlátnak. A Beszkárt-kalauz azt is látta, hogy a kék autó sofőrje kétségbeesetten hajolt a kormánykerékre. A kocsi leeresztett ablakán pedig sikoltozva segítségért kiáltozva néztek ki az autó utasai. Az autóban két férfit és egy nőt látott. Amikor a villamost megállították és az utasok leugráltak, hogy a korláthoz szaladjanak, a vaskohéinak már nyomát sem látták, a víz felszínén pedig már semmi sem látszott. A Szerencsétlenség néhány másodperc alatt történt. Az egyik szemtanú állítása szerint énekeltek a halálautó szerencsétlen utasai. Csak amikor a gépkocsi felugrott a járdára, akkor vették észre a bennülök, hogy a halálba rohannak és csak ekkor fordult sikoltozásra és jajgatásra a halálba rohanók utolsó dala. Néhányat azt is látták, hogy a Dunába zuhanó autó sofőrje még az utolsó pillanatban ki akart ugrani a kocsiból. Fél testével kifelé lógott az ülésből, amikor összecsapott feje felett a víz. A rendőri bizottság előtt érdekesen mondotta el a tragikus eset részleteit Vince Irén, aki Budáról igyekezett Pestre, hogy bevásárlásait végezze. A hídnak baloldalán haladt és hátra fordult, mert egy robogó autót látott közeledni, amelynek utasai hangosan énekeltek, nevetgéltek, látszott rajtuk, hogy egész éjszaka mulattak és most igyekeznek hazafelé. — Folytattam utamat—mondotta Vince Irén — s amikor újra körülnéztem, észrevettem, hogy * as úttesten egy szemeteskocsi jön szembe, amelynek bakján egy öreg ember ült. A szemeteskocsi mellett egy nagy kék autóbusz akart éppen előzni, mert a híd átépítése miatt a másik oldalon kőrakás zárja el az utat. A Budáról jövő halálautó először a kőrakás felé keresett utat, majd a szemeteskocsi és az autóbusz között próbált átsurranni, amikor azonban látta, hogy így nem tud tovább jutni, hirtelen fordult és egyenesen a gyalogjáróra kormányozta fel a taxit. Ha egy pillanattal előbb áll meg, akkor egyenesen nekem rohan és elgázol a halálautó, így is csak néhány méternyire voltam attól a helytől, ahol a szerencsétlenség történt. Taxisofőrsapka, autóduda és két bőrpárna kerül felszínre a hullámsírból A példátlan szerencsétlenség után néhány másodperccel később már a katasztrófa színhelyén a híd alatt volt a dunai mentőőrség motorcsónakja, hogy segítségére lehessen a vízből előbukkanó embereknek. A hídépítésnél dolgozó munkások közül is többen felkészültek a segítségre, de ők sem csinálhattak semmit. Csak hosszabb idő után hozott a víz felszínre néhány tárgyat, amelyeket a rendőrség mentőcsónakjának emberei halásztak ki. Elsőnek egy kék sofőrsapka került felszínre. Ezután egy autó kézidudának a fumirésze bukkant fel a vízből. Utána előkerült a folyam mélyéből a gépkocsi két darab bőrpárnája s a szerszámládájának fedőlapja. Ezekből a tárgyakból megállapították, hogy nem magánautó, hanem taxi volt a szerencsétlenül járt autó. A helyszínre kivonult rendőrcsapatokat közben meg kellett erősíteni, újabb rendőrcsapatok vonultak ki, amelyek igyekeztek szabaddá tenni a hidat, mert a forgalom órák hosszáig megakadt. Mindenekelőtt rendőrkordont állítottak a kiszakadt vaskorlát elé, ahol ötméteres úr tátongott, s ahol az a veszély fenyegette a járókelőket, hogy Valamelyik a Dunába zuhanhat onnan. Később drótból, majd deszkából hevenyészett korlátot készítettek és egyelőre ez pótolja a Dunába zuhant vaskorlátot. Magda és Juliska munkában A rendőrség után megjelent a helyszínen a folyamőrség és a révkapitányság kiküldöttje is, hogy megtegyék a szükséges intézkedéseket. Csakhamar kiderült, hogy várni kell az autó kiemeléséhez szükséges felszerelésre. Teltek, múltak az órák, amikor déli 12 óra tájban megérkezett a révkapitányság két mentőhajója, „Magda,“ és „Juliska", amelyek azonnal hozzáláttak a munkához. Vadmacskával kezdték kotorni a Duna fenekét, hogy felszínre hozzák onnan az autó egyes alkatrészeit, vagy esetleg valamelyik utasnak a holmiját. Ez a munka egyelőre nem járt eredménnyel. A rendőrségen erre elhatározták, hogy búvárral kutatják fel az elsüllyedt autót. Petze Lajos folyamőr, a folyamőrség búvárja kapta azt a megbízatást, hogy leszálljon a Duna fenekére s ott kutasson a szerencsétlenül járt autó utasai után. Taska János a halálautó sofőrje. BO 687-es kék taxival Taska János sofőr zuhant a Dunába A detektívek azonnal megkezdték a munkát, hogy megállapítsák a halálautó sofőrjének kilétét és tisztázzák, hogy valóban kék taxi zuhant-e a Dunába. A kék taxisok központja a rendőrség kérésére sorra felhívta a kék taxi tulajdonosokat, hogy megállapítsa, melyik gépkocsi hiányzik a helyéről, így derült ki, hogy Zimmermann Jánosné kék taxi autója nem jelentkezett pénteken reggel a Tűzoltó utcában lévő garázsban, ahol a sofőrt a nappali gépkocsivezetőnek kellett volna leváltani. Zimmermanné autóját Taska János 47 éves sofőr vezette csütörtökről péntekre virradó éjszaka. Szabály szerint az autónak reggel 4 és 6 óra között kellett volna jelentkeznie a tűzöltó utcai garázsban, de nem jelentkezett. A rendőrség megállapította, hogy Taska János a Szvetenay utca 8. számú házban lakott a családjával. Felesége rémülten hallotta, hogy egy kék taxi a Dunába zuhant és hogy minden jel szerint az ő férje a szerencsétlenül járt gépkocsi vezetője. A rendőrség felmutatta Zirttnermaim Jánosnénak és Taska Jánosnénak a Dunából kihalászott sofőrsapkát és egyéb tárgyakat. A sofőrsapkában Taskáné megrendülve ismerte fel férjének a sapkáját. Zhintermann Jánosné is megismerte az autópárnákat és a duda gumi részét, amelyen egy bizonyos jel volt. A szerencsétlenül járt kék taxi rendszáma BO 687. Az utasok kilétét még nem sikerült megállapítani. Pénteken délután három óra tájban kezdték meg az előkészületeket, hogy a „Juliska“ nevű hajóról a folyamőrség búvárja, Petze László leszálljon a Duna fenekére a helyszíni vizsgálat megtartása végett. A búvár azonnal öltözködni kezdett. Először egy kék vízhatlan vászonruhát vett magára, amelynek nadrágja és kabátja egybe van szabva. Erre húzta fel Tomez nézi a búvármunkálatokat a partról.