Friss Ujság, 1936. május (41. évfolyam, 100-125. szám)

1936-05-30 / 124. szám

2 között semmi dolguk nem akadt A négy autó közül három bevonult laktanyájába, egy ott maradt azért, hogy hátha mégis szükség lenne reá. A tűzoltók minden eshetőség­re készen szintén a helyszínen ma­radtak, a rendőri bizottság pedig hozzálátott, hogy a szemtanuk kihallgatásával leg­alább némi képet kapjon arról, hogy mi történt a kora reggeli órákban a Margit hídon és hogy tisztázza a szörnyű katasz­trófa bekövetkezésének módját és körülményeit. A kihallgatott tanúk vallomása meglehetősen ellent­mondó volt. FRISS ÚJSÁG 1936 május 30, szomb­at A halálautó rohanása sötét végzete felé Annyit kétségtelenül megállapí­tottak, hogy a halálautó Buda felől robogott sötét végzete felé. A Mar­­git híd budai hídfőjénél­ szolgála­tot teljesítő rendőr azt jelentette a rendőri bizottságnak, hogy egy kék színű autó ő előtte még szabá­lyosan, mérsékelt tempóban haladt el és igyekezett a pesti oldal felé. A rendőr csak azt látta, hogy a híd közepén túl, a gépkocsi a vas­­korlátnak rohant és a Dunába zu­hant. A tanúk egybehangzó vallo­mása szerint a katasztrófa pontosan reggel egynegyed hat órakor történt. Talán valamelyik mulatóból akar­ta hazaszállítani jókedvű vendé­geit. Am­ikor az autó túlhaladt a Margitszigetre vezető kishíd bejá­rata előtt, az egyik járókelő csak annyit látott, hogy a gépkocsi bizonytalanul cikke­­zett az úttesten és így rohant tovább, mintha va­­lami baj történt volna a vezetővel vagy a kormánnyal, így ért a má­sodik pillérhez az autó. Ekkor kö­vetkezett be a szerencsétlenség. A járda mellett húzódó gineknél kis gödrök vannak,­­ a sín szélek he­lyenként magasan és csupaszan ki­emelkednek az úttestről. A rendőri vélemény szerint ezen könnyen megugorhatott a atttó kereke. Nem lehet még tudni, hogy a sí­neknek és ezeknek a gödröknek milyen szerepe lehetett abban, ami ezután történt. Az autó tehát a híd közepétől számított második pil­lérig érkezett. Előbb a jobboldalra került át cikkcakkos útján, azután hirtelen át­vágódott a baloldalra, felszökött a járdára utána recsegés-ropogás hallatszott és a sebes iramú gépkocsi való­sággal leszelte a híd vaskorlát­ját és bukfencezve, a levegőben többször megfordulva, zuhant lefelé a Dunába. A Duna hullámai pillanatok alatt összecsaptak az autó utasai felett. Csak a víznek egy kis gyűrűzése mutatta pár pillanatig még, hogy a hatalmas víz éhes torka embere­ket és egy nagy személyszállító autót nyelt el kegyetlen falánkság­gal. Borzalmas halálsikoltás volt az énekszó Több tanú előadása szerint az autó nagy sebességgel mintegy 60 kilométeres gyorsasággal robogott a Vesztébe. A gépkocsit bizonyta­lan kéz kormányozta, amiből arra következtetnek, hogy vagy a ve­zetője lehetett italos állapotban, ami ugyan kizártnak látszik, mert miként utóbb kiderült, a halál­autó sofőrje régi kipróbált, meg­bízható ember volt s úgyszólván nem élt soha alkohollal. A kormányzás bizonytalanságát tehát valószínűleg géphiba okoz­hatta. Lehet, hogy a kormánykészülék és a fék mondta fel a szolgálatot. Egy Beszkárt-kalauz, Kőt­­t István fontos vallomást tett.­ Elmondotta, hogy az 5-ös villamoson igyekezett szolgálatba és a margitszigeti be­járónál lévő megállóhoz közeled­tek, amikor a villamoskocsi előtt egy kék taxit vett észre._ A gép­kocsi először lassú tempóban ha­ladt, aztán szinte ugrásszerűen gyorsított a vezetője és az autó vad iramban kezdett rohanni előbb az úttest közepén, m majd át­vágódott a híd baloldalára, ami­kor egyszer csak a járdán szaladt az autó és megvadult bika módjá­ra száguldott neki a vaskorlátnak. A Beszkárt-kalauz azt is látta, hogy a kék autó sofőrje kétségbe­esetten hajolt a kormány­­kerékre. A kocsi leeresztett ablakán pedig sikoltozva segítségért kiáltozva néztek ki az autó utasai. Az autóban két férfit és egy nőt látott. Amikor a villamost megállították és az utasok leugráltak, hogy a korláthoz szalad­janak, a vaskoh­éi­nak már nyomát sem látták, a víz felszínén pedig már semmi sem látszott. A Szerencsétlenség néhány másodperc alatt történt. Az egyik szemtanú állítása szerint énekeltek a halálautó szeren­csétlen utasai. Csak amikor a gépkocsi felugrott a járdára, akkor vették észre a bennülök, hogy a halálba rohan­nak és csak ekkor fordult sikolto­zásra és jajgatásra a halálba ro­hanók utolsó dala. Néhányat­ azt is látták, hogy a Dunába zuhanó autó sofőrje még az utolsó pilla­natban ki akart ugrani a kocsiból. Fél testével kifelé lógott az ülés­ből, amikor összecsapott feje felett a víz. A rendőri bizottság előtt érdeke­sen mondotta el a tragikus eset részleteit Vince Irén, aki Budáról igyekezett Pestre, hogy bevásárlá­sait végezze. A hídnak baloldalán haladt és hátra fordult, mert egy robogó autót látott közeledni, a­melynek utasai hangosan énekel­tek, nevetgéltek, látszott rajtuk, hogy egész éjszaka mulattak és most igyekeznek hazafelé. —­ Folytattam utamat­—mondot­ta Vince Irén — s amikor újra kö­rülnéztem, észrevettem, hogy * as úttesten egy szemeteskocsi jön szembe, amelynek bakján egy öreg ember ült. A szemeteskocsi mellett egy nagy kék autóbusz akart éppen előzni, mert a híd átépítése miatt a másik oldalon kőrakás zárja el az utat. A Budáról jövő halálautó először a kőrakás felé keresett utat, majd a szemeteskocsi és az autóbusz kö­zött próbált átsurranni, amikor azonban látta, hogy így nem tud tovább jutni, hirtelen fordult é­s egyenesen a gyalogjáróra kormá­­nyozta fel a taxit. Ha egy pillanat­tal előbb áll meg, akkor egyenesen nekem rohan és el­­­­gázol a halálautó, így is csak néhány méternyire voltam attól a helytől, ahol a sze­rencsétlenség történt. Taxisofőrsapka, autóduda és két bőrpárna kerül felszínre a hullámsírból A példátlan szerencsétlenség után néhány másodperccel később már a katasztrófa színhelyén a híd alatt volt a dunai mentőőrség motorcsónakja, hogy segítségére lehessen a vízből előbukkanó em­bereknek. A hídépítésnél dolgozó munkások közül is többen felké­szültek a segítségre, de ők sem csi­nálhattak semmit. Csak hosszabb idő után hozott a víz felszínre néhány tárgyat, amelyeket a rend­­őrség mentőcsónakjának emberei halásztak ki. Elsőnek egy kék sofőrsapka került felszínre. Ezután egy autó kézidudának a fumirésze bukkant fel a vízből. Utána előkerült a folyam mélyéből a gépkocsi két darab bőrpárnája s a szerszámládájának fedőlapja. Ezekből a tárgyakból megállapí­tották, hogy nem magánautó, ha­nem taxi volt a szerencsétlenül járt autó. A helyszínre kivonult rendőrcsa­patokat közben meg kellett erősí­teni, újabb rendőrcsapatok vonul­tak ki, amelyek igyekeztek sza­baddá tenni a hidat, mert a forga­lom órák hosszáig megakadt. Min­denekelőtt rendőrkordont állítot­tak a kiszakadt vaskorlát elé, ahol ötméteres úr tátongott, s ahol az a veszély fenyegette a járókelőket, hogy Valamelyik a Dunába zuhan­hat onnan. Később drótból, majd deszkából hevenyészett korlátot készítettek és egyelőre ez pótolja a Dunába zuhant vaskorlátot. Magda és Juliska munkában A rendőrség után megjelent a helyszínen a folyamőrség és a rév­­kapitányság kiküldöttje is, hogy megtegyék a szükséges intézkedé­seket. Csakhamar kiderült, hogy várni kell az autó kiemeléséhez szükséges felszerelésre. Teltek, múltak az órák, amikor déli 12 óra tájban megérkezett a révkapitányság két mentőhajója, „Magda,“ és „Juliska", amelyek azonnal hozzáláttak a munkához. Vadmacskával kezdték kotorni a Duna fenekét, hogy felszínre hoz­zák onnan az autó egyes alkatré­szeit, vagy esetleg valamelyik utasnak a holmiját. Ez a munka egyelőre nem járt eredménnyel. A rendőrségen erre elhatározták, hogy búvárral kutatják fel az el­süllyedt autót. Petze Lajos folyamőr, a folyam­őrség búvárja kapta azt a meg­bízatást, hogy leszálljon a Duna fenekére s ott kutasson a szeren­csétlenül járt autó utasai után. Taska János a halálautó sofőrje. BO 687-es kék taxival Taska János sofőr zuhant a Dunába A detektívek azonnal megkezd­ték a munkát, hogy megállapítsák a halálautó sofőrjének kilétét és tisztázzák, hogy valóban kék taxi zuhant-e­ a Dunába. A kék taxisok központja a rendőrség kérésére sorra felhívta a kék taxi tulajdo­nosokat, hogy megállapítsa, me­lyik gépkocsi hiányzik a helyéről, így derült ki, hogy Zimmerm­ann Jánosné kék taxi autója nem je­lentkezett pénteken reggel a Tűz­oltó utcában lévő garázsban, ahol a sofőrt a nappali gépkocsivezető­nek kellett volna leváltani. Zim­­mermanné autóját Taska János 47 éves sofőr ve­zette csütörtökről péntekre vir­radó éjszaka. Szabály szerint az autónak reggel 4 és 6 óra között kellett volna je­lentkeznie a tűzöltó utcai garázs­ban, de nem jelentkezett. A rend­őrség megállapította, hogy Taska János a Szvetenay utca 8. számú házban lakott a családjával. Fele­sége rémülten hallotta, hogy egy kék taxi a Dunába zuhant és hogy minden jel szerint az ő férje a sze­rencsétlenül járt gépkocsi vezetője. A rendőrség felmutatta Zi­rttner­­maim Jánosnénak és Taska János­­nénak­ a Dunából kihalászott sofőr­­sapkát és egyéb tárgyakat. A sofőrsapkában Taskáné megrendülve ismerte fel férjé­nek a sapkáját. Zh­intermann Jánosné is megis­merte az autópárnákat és a duda gumi részét, amelyen egy bizonyos jel volt. A szerencsétlen­ül járt kék taxi rendszáma BO 687. Az utasok kilétét még nem sikerült megállapítani. Pénteken délután három óra táj­ban kezdték meg az előkészülete­ket, hogy a „Juliska“ nevű hajó­ról a folyamőrség búvárja, Petze László leszálljon a Duna fenekére a helyszíni vizsgálat megtartása végett. A búvár azonnal öltözköd­ni kezdett. Először egy kék vízhat­lan vászonruhát vett magára, a­melynek nadrágja és kabátja egy­be van szabva. Erre húzta fel Tomez nézi a búvármunkálatokat a partról.

Next