Friss Ujság, 1936. szeptember (41. évfolyam, 199-223. szám)

1936-09-01 / 199. szám

838 SZER W T''V Az Osztálysor$[áték te 41« évfolyam, 199. szám Ára­n gyzéke EKflielitl Ari (Helyben é* vidéken) In Ittasra . ... 1 p 40 miér tataéwe .... 4 p MBUAJOAn melMizel£ü dr kikwet Egyes szám Arai Httkfetaön..................« miér VMintap ........ IS t­iérFRISS ÚJSÁG „Rest, 1936 szeptember 1, kedd POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és irioDAlmaian­ BUDAPEST, VI. NAGYMEZŐ UCCA 3 Telefon: *1-242-9® Véres szüreti bél r tszenterzsébeten •­­gtámadták a leányt, •­­gölték védelmezőié! Ilabigát förték m­eg kétszázötven évvel ezelőtt a hősök­, amikor szám­űzték a török félholdat Buda­vára ormáról. A mohácsi vész gyászos temető v­ette az or­szágot. Rá egy e­­rdei pedig Budavárán verte­­ nyáját a török. Elfoglalta a h­in­tosabb kaput kelet és nyugat között. A magyar nemzet áll a há­ncot, a küldetését, hogy megvédje a nyugati kultúrát a keleti tám­a­dásokka­l szem­ben. Ha sztá!,.! volt a Hunyadiak törökves­­­tézsége, a megpróbáltatott ne­­­s­zet elvérzett lassan az állam, támadások alatt. Rabláncra fűz­ték az országot, hordozta a szörnyű igát a nemzet. Fizette adóját vérben, anyagban az idegen hódítónak. Nem nyugo­dott, azonban bele a sorsába. Mint ahogyan nem nyughatik bele meg a bizottságába a ma­gyar, amíg idegen járom alatt nyögnek fiai. Budavára vissza­foglalásának jelentőségét eleven valósággá teszi a mi sorsunk. Fokozottan érezzük a történe­lem véres igazságát, ha azokra gondolunk, akik az új határo­kon túl fizetik napról-napra, óráról-órára könnyel, nyomorú­sággal, megtöröttséggel azt, hogy a magyar földön idegen ég alatt kell robotolni­ok. Érez­zük idehaza is a szegénységünk­ben, napi küzdelmeinkben, meg­­tépettségünkben, hogy az az ősi föld, amelyiknek szabadságáért­­Budavára visszafoglalásakor annyi vér folyt, ma nem ünne­pelhet a régi határok között. A világtörténelem nagy színpadán ugyanaz történik ma is, ami kétszázötven évvel ezelőtt. Ak­kor összefogott egész Európa, mert érezte, hogy a keresztény­ség forog veszedelemben. Be­látták Budavárának és népének jelentőségét Európa történeté­ben. Ezért siettek segítségére az országnak, hogy lebirh­assa a török veszedelmet. Vájjon meg­­érzi-e Európa a magyar nép jelentőségét a Duna medencé­ben­? Ráébred-e idejében, hogy csak a történelmi igazság meg­teremtésével lehet visszaadni az egész világ békéjét. Az igazság nem nyughatik. Hiába próbál­ják koporsóba tenni. Százötven­éves rabság után egynegyed év­ezreddel ezelőtt felrepült a háromszinti zászló Budavárá­nak ormára. Emlékezünk ré­giekről, amikor ünnepelünk és gondolunk a jövendőre, áruskor ünnepelni fogunk. Lefejezte O­­rfi az idős kőművest Borzalmas építkezési szerencsét­lenség történt hétfőn délben az Újli­pótvárosban, a Pozsonyi út és Hollán ucca között lévő névtelen uccában, amely szemben van a Pozsonyi út 36-os házzal. A még névtelen uccában négyemeletes bérházat építenek és teherliften­ szállították a munkások az épít­kezési anyagokat az emeletre. A teherliften tartózkodott Maca Ká­roly 66 éves kőművessegéd, aki, míg a lift lefelé haladt, kidugta a fejét a liftből. A lift valósággal lefejezte a szerencsétlen embert. A kihívott tűzoltók alig tudták ki­­szabadítani a holttestet szörnyű helyzetéből. A rendőrség azonnal megindította a vizsgálatot. Két feltevés van. Az egyik az, hogy a szerencsétlenül járt ember le akart szólani valamelyik m­unkástársá­­nak, a másik az, hogy Maca Ká­roly szándékosan dugta ki a fejét, hogy öngyilkosságot kövessen el ilyen szörnyű borzalmas módon. A rendőri nyomozás megindult annak megállapítására, hogy ter­hel-e valakit felelősség a tragikus esetért. Képünk jobboldalán a sze­rencsétlenül járt munkás letakart holtteste látható, mellette a rend­őrség hullaszáll­ó kocsija, amely belsejében állandóan két koporsó­val jelenik meg a­ halálos szeren­csétlenségek színhelyén. Győzelem vagy halál A spanyol felkelő tábornok parancsa Irun ostromlóinak Felajánlották a békekitssvetítést a nagyhatalmak követei Az utolsó két nap újabb bor­zalmas és véres harcokat hozott a spanyol félszigetre. Vasárnap a felkelők egyik támadást a másik után intézték az Irunt védő kor­mánycsapatok állásai ellen. A fel­kelők repülőraja vasárnap dél­előtt bombazáport zúdított a vá­rosra és a kormánycsapatokra, tüzérségük pedig egész nap ágyúz­­ta az erődöket. A tenger felől a felkelők két hadihajója is beavat­kozott a harcba és tűzesőt zúdított a Quadalupi nevű erődre. Gyalogsági támadások nem vol­tak, a kormánycsapatok erősen tartják magukat. A kormánycsa-'­ patok vezére eddig nem engedte" elun­ockulni Irán polgári lakossá­gát. Miután a felkelők tudomásá­ra hozták a város vezetőségének, hogy nem lesznek tekintettel a polgárokra és ezért felszólították a polgármestert, hogy távolítsa el a városból a polgárokat, a gyermekeket és a nőket. A felszó­­lí­tásnak az volt a hatása, hogy vasárnap éjszaka megkezdő­dött a tömeges menekülés. A menekülők száma mintegy háromezerre tehető. A város ki­ürítése után a támadók ágyúi új­ból megszólaltak és hétfőn reg­gel óta szakadatlanul bombázzák várost védő seregek állásait. Méla tábornok vasárnap kiadta parancsát az ostromló csapatok­nak, hogy Irán városát foglalják el, vagy ott haljanak meg mind egy szálig a város ostrománál. A felkelők repülőgépe vasár­nap bombázta Madridot is. A madridi hadügyminiszté­rium épületére több bomba zuhant és nagy pusztítást okozott. A felkelők Valenciát is bombáz­ták. A kormánycsapatok repülő­gépei viszonzásul Sevillára, Cor­­dobára és Carceresre dobtak bom­bákat. Cordobában a minap le­vert zendülés megtorlásaként a felkelők agyonlőtték a polgári ka­tonai alakulatok vezetőit. Mad­ridtól délre és nyugatra ismét tel­jes erővel lángolt fel a küzdelem.

Next