Friss Ujság, 1936. október (41. évfolyam, 224-250. szám)

1936-10-07 / 229. szám

1998 október 7, szerda FRISS ÚJSÁG A spanyol kormánycsapatok benyomultak Oviedoba Öldöklő harcok Észak-Spanyol­­országban Oviedo már napok óta ostrom alatt állott és a várat a felkelők elkeseredetten védték. Az ostrom­lók az asturiai bányászok voltak, akik három oldalról támadták meg a nemzetiek által megszállott Oviedot. Kedden reggel benyo­multak a városba. Ugyancsak súlyos helyzetbe kerültek a nemzetiek Burgasnál is, amely várost a kormánycsapatok teljesen körülvették. A csatatéren száz halott maradt. A nemzetiek viszont megkezdték a hadművele­teket Malaga ellen. Az északi spa­nyol fronton elkeseredett harcok folynak. Több helyen a kormány­csapatok ellentámadásba mentek át. Madrid ellen legközelebb meg­indul Pranco tábornok általános rohama. Sevillában Martinez Barrio, a spa­nyol képviselőház elnöke ellen a P­arlament épületének elhagyása­­ót­a felizgatott tömeg támadást intézett. A szorult helyzetbe ke­rült politikust csak a parlamenti őrség gyors beavatkozása men­tette meg a biztos haláltól. Felrobbant a benzin­gőz, összeégett két takarítónő Súlyos szerencsétlenség a deb­receni MÁV Üzletvezetőségen Veszedelmes robbanás történt kedden Debrecenben a MÁV üz­letvezetőség palotájában. A most kinevezett igazgatóhelyettes iro­dájában takarítást rendezett Csor­dás Károlyné és özv. Gömöri Já­nosáé, akik benzinnel mosták fel a szoba padlóját. Munka közben be­­fűtöttek a cserépkályhába. A me­legtől a szobában terjengő benzin­gőzök felrobbantak és lángra gyulladt a két asszony ruhája. A takarítónők jajveszékelve ro­hantak ki a folyosóra, ahol sike­rült eloltani lángoló ruhájukat. Addigra azonban súlyos égési se­beket szenvedtek, úgyhogy életve­szélyes állapotban szállították mindkettőjüket a klinikára. A rob­banás következtében lángra lobbant a szoba padlózata és berendezése is. Kihívták a tűzoltókat, azonban mire kiérkeztek, az épületben tar­tózkodó vasutasok eloltották a tü­zet A vizsgálat megindult. édes­kám, édeseim* A gyászlobogók gyászolják a miniszterelnököt, az államférfit, a politikust. A halálban megpihent és megnyugodott holtteste mellett, megálltak az elsápadt arcú állam­férfiak, külföldi és belföldi vezér­emberek. Közben pedig, amikor már utolsót birkózott mindenáron élni akaró és az élethez oly gör­csösen kapaszkodó teste, lelke az elmúlással, egy őszhajú, sápadt asszony járkált kezét tördelve a fényes palotában. Kicsike alakja borzongva, fázósan, meggörnyed­­ten süppedt bele a mély karos­székbe: nem a miniszterelnököt, nem az államférfit, nem a politi­kai vezért siratta. A fiáról volt szó. Édes gyermekéről, arról, akit valamikor két karjával ölelt át, úgy szorított az anyaszívhez. Akit táplált és vezetett kézenfogva. Akinek kis kezét megtanította be­tűt vetni a palatáblára. Látta fel­nőni, sudár, szép fiatalemberré és követte repdeső anyaszívével éle­te minedn fordulatát Neki min­dene volt: az első édes csók a cse­csemő puha arcán, az első kis ci­pő, a kis nadrág, amit a két kezé­vel varrt a csomag, amibe bele­rakta gondosan a vajaspogácsát útravalóul. Neki az volt, amit ez­zel a szővel lehetett kifejezni: édes fiam. Vitte a vonat a közös éjszaká­ban zihálva, vágtatva, vitte és vitte a két fiút és sugarasszemű leánygyermeket. Mikor megmond­ták nekik, hogy élet-halálos vál­ságban vergődik Gömbös Gyula a szanatóriumi szoba nyoszolyá­­ján, akkor a gyermekek leültek egymás mellé a vasúti kocsiban. Összebújtak, fázósan, sápadt arc­cal és szívükben, lelkükben fájdal­masan dobolt a gondolat: édes­apám! Úgy szenvedtek, mint a többiek, mint a névetelen milliók. Elérkeztek oda a családtagok, a feleség és a gyermekek, ahol meg­szűnik minden hatalom és rang, vagyon, a felhalmozott arany és közömbössé lesz a koldustarisznya is. Elérkeztek a végső állomásra. Ott megszűnik a dobogni a meleg szív,_­elnémul és elcsitul minden harci zaj a lélekben, bármilyen messzire tudott is szárnyalni. Megmarad az ember, akinek azt mondták, édes fiam, édes uram, édesapám. Őt siratják a legben­sőbb, legmélyebb és legtisztább fájdalommal. Bérrendezés nélkül nem lehet szabályozni a textilipari munkaidőt A textilgyárak elfogadták a 48 órás munkahét bevezetésének tervét A fővárosi és pestkörnyéki tex­tilgyári munkásság hónapok óta reménytelenül húzódó munkaidő­rendezésének ügyében döntő for­dulat történt Miután az iparügyi minisztérium belátta, hogy ré­gebbi felhívását, melyet a nyolc­órás munkaidő önkéntes bevezeté­sére intézett a textilgyárakhoz, több vállalat nem vette figye­lembe, most újabb, célravezetőbb intézkedést tett. Felszólította a Magyar Textilgyárosok Szövetsé­gét, hogy a textilgyárak igazgató­ságaival karöltve készítsék el rövid időn belül a heti 48 órás munkaidőtervezetüket. A tervezet birtokában azután az iparügyi minisztérium azonnal megkezdi a tárgyalásokat a munkaadók meg­­bízottaival a munkaidő korlátozá­sának mielőbbi bevezetéséről. A budapesti és pestkörnyéki textil­gyárak igazgatóságainak meg­bízottai most gyűlést tartottak, melyen hosszas vita után elkészítették a heti 48 órás munkaidőről szóló tervezetet A gyűlés résztvevői nem ellenez­ték a korlátozott munkaidő be­vezetését — mondották a Friss Újság munkatársának a textil­gyárosok. Az iparügyi miniszté­riumba benyújtandó tervezetben kimutatják, hogy vannak a textil­iparban olyanfajta munkák, me­lyeknek folyamata 10—12 órát tart, mint például a fehérítés. Ilyen esetekben a nyolcórás munkaidő nem vihető keresztül, mert ezt a munkát abbahagyni nem lehet és a munkát azoknak a munkások­nak kell bevégezni, akik megkezd­ték. Előfordul az is, hogy a gyár­nak sürgős megrendelése van és a túlóráztatás elkerülhetetlen. Ha a készülő rendelet igazolt esetek­ben eltekint a heti 48 órás munka­időtől, akkor a textilgyárak ve­zetői készek a korlátozott munka­­idő bevezetésére. A munkaidő rendezésével azon­ban még korántsincs könnyítve a munkások helyzetén. A 48 órás munkaidő bevezetése a bérek ará­nyított rendezése nélkül a mosta­ninál sokkal súlyosabb helyzetbe döntené a munkásokat. A korlá­tozott munkaidő bevezetésével kap­csolatban a Textilmunkások Szö­vetségében Madarász István főtit­kár a következőket mondotta: — Néhány textilgyárnál akkord­rendszer mellett már áttértek a heti 48 órás munkaidőre. Ezekben a gyárakban átlag napi 10 órát dolgoztak és a napi 8 órai munka mellett a kereset csupán 1,5 szá­zalékkal csökkent. Más a helyzet azokban a gyárakban, ahol óra­­bérrendszer van. Ezekben az üze­mekben feltétlenül a nyolcórás munkaidőhöz kell majd igazítani a béreket. Egyszóval a munkaidő rendezése a bérrendezés nélkül egyenesen katasztrofális lenne a munkás­ságra. Az iparügyi minisztérium csak úgy javíthat a dolgozók tíz­ezreinek helyzetén, ha egyidőben rendezi a munkaidőt és ehhez arányítva az óra- és akkordbére­ket is. A munkásság reméli, hogy más megoldás számba sem jöhet. Holnap jelenik meg az új kötet, Károlyi Gábor izgalmas kalandorregénye •'* M áruló aranyóra 108 nagy oldal, sokszínű fedőlap, számos szöveg­­közötti rajz, szórakoztató KERESZTREJTVÉNY! Kapható mindenütt ÁRA:1­0 FILLÉR 7 — Aranyérnél és az ezzel járó bél-* dugulás, végbélberepedés, kelés, terhes vizelési inger, májduzzadtság, derék­fájás, mellszorulás, szívdobogás és szá­ri ü­lési rohamok esetén a természetes „Ferenc József" keserűvíz használata csakhamar kellemes megkönnyebbü­lést eredményez. .Orvosok ajánlják. Országos iparosbajok a tolnai nagygyűlésen Kartellek letörése — OTI terhek csökkentése A szekszárdi, bonyhádi, paksi, bátaszéki és tolnai iparosság rész­vételével körzeti iparos nagygyű­lést tartottak Tolnán. Nálam Jó­zsef tolnai ipartestületi elnök nyi­totta meg a nagygyűlést, majd Papp József rámutatott arra, hogy sok iparoskérdés vár elinté­zésre. Szükségesnek tartja, hogy az iparosságot védő törvények végrehajtása olyan legyen, hogy az iparosság érezze a törvény gondoskodását. Az iparosság har­cának, amelyet a kenyérért, a fenmardásért folytat legfontosabb állomásai: a kartellek letörése, az árrombolás megakadályozása , a tisztességtelen verseny kiküszö­bölése, a kisipari export­ fejlesz­tése, az OTI visszafejlesztése és az iparosok öregségi és rokkantsági biztosításának megteremtése. Ezután Boros Imre szekszárdi asztalosmester sürgette a kötelezőt iparosbiztosítás megteremtését. — Lehetetlen, — mondotta, — hogy amíg az alkalmazottról gon­doskodik a törvény öregségére, rokkantságára — úgy ahogy — ad­dig az­­iparosmester, aki a leg­több esetben az OTI terheket egyedül maga viseli alkalmazottai helyett is, öregségé­re azért könyörögjön, hogy vala­melyik szegényház befogadja, avagy koldulni menjen... Handl János bonyhádi ipartes­tületi elnök sürgette a kereseti adó reformját, Szelp József paksi ipartestületi elnök pedig a vásári helypénzek ügyében kért intézke­dést. Treubert Imre szekszárdi iparos a kisipart sújtó közterhek enyhítését kérte, Gisztonyi József bonyhádi iparos pedig az árrombolások ügyét tette szóvá. A felszólalók határozati javas­latait a nagygyűlés egyhangúlag elfogadta. Burgonyadetektivek a vidéken A termelői árak megállapításának káros hatása Az ország legfőbb burgonyater­melő területének, Szabolcs, Szat­­már és Zemplén megyéknek bur­gonyakereskedői nagygyűlést tar­tottak Nyíregyházán. A felszóla­lók valamennyien hangoztatták, hogy a legkisebb termelői árak­­megállapítása káros a gazdákra nézve is, pedig a helyzet egyéb­ként is bizonytalanná vált a külföldi valutaértékcsökkentések miatt. A termelők szívesen adnák már olcsóbban is burgonyájukat, de a komoly kereskedők nem akar­nak a törvényes rendeletekkel ösz­­szeütközésbe kerülni és így tar­tózkodnak a vásárlástól. Annál inkább, mert a burgonyadetek­­tívek már a vidéken is megjelen­tek. Jellemző a helyzetre, hogy a termelők mégis olcsóbban kínálják a burgonyát, mert atól félnek, hogy nem tudják eladni. Csak a jobbfajta burgonyákra akad vevő, mert ezekért szívesen megadják a termelői árnál maga­sabban megszabott összegeket is. A gyűlés kimondta, hogy megalakít­ják a burgonyakereskedők orszá­gos egyesületét és felkérik a föld­­művelési minisztert a szabadkeres­kedelem helyreállítására, a leg­kisebb árak és a burgonyadetek­­tivek intézményének megszün­te­téséra.

Next