Friss Ujság, 1937. január (42. évfolyam, 1-25. szám)

1937-01-01 / 1. szám

2 Készségesen bemutatja: a magy. kir. es­udv.­llangszergyár VII., Rákóczi út 60. Sternberg az ország legnagyobb ás legszebb rádiótema Idén aligha lesz több újszülött az országban 180 ezernél, ami egy év alatt közel tízezer főnyi csökke­nést jelent a születések számában. Hogy ennek egyelőre nem mutat­kozik katasztrofális hatása, an­nak oka az, hogy csökkent a halá­lozások száma is. örvendetesen megállott a csecsemőhalandóság. Ebben az esztendőben körülbelül 125 ezer magyar ember halt meg. Ez a tavalyi számnál majdnem tízezer fővel kevesebb. De a ha­lálozások csökkenése korántsem olyan állandó és vigasztaló, mint amilyen hanyatló irányzatot mu­tat a születések száma. Ha ezeket a számadatokat összevetjük, ak­kor Csonkamagyarország lakos­ságának száma mindössze 53 ezer fővel növekedett, de még így is elértük a 9 millió 34 ezer főnyi népességet Itt aztán felmerül a kérdés, hogy hogyan élt és hogyan boldogult ez a 9 millió ember az országban­! A gazdasági hivatalos kimutatá­sok javulással dicsekednek. A va­lóság azonban az, hogy nagysza­bású önálló vállalkozások újra in­dultak az országban, még most is az állami és a közhatósági köz­munkák adnak legtöbb munkaal­kalmat. A magángazdaság még távolról sem erősödött meg a ny­ S211LVNI2TÍRI CSODA Írta: Kálmán Jenő őszintén szólva, nem várok so­kat ettől az újévtől. Nekem egy év ne kezdődjék péntekkel. Ámbár éppen tavaly óta kigyógyultam a babonákból. Mert éppen akkor történt velem az a szilveszteri csoda, amit el akarok beszélni. Az úgy volt, hogy kivételesen lemondtam a szilveszteri mulat­ságról. Magamfajta ember úgyis minden nap éjszakázik, ez az este legyen azoké, akik az év többi es­téjét szolidan átalusszák. Meg az­tán valami dolgom is volt, gon­doltam elvégrem szépen, amíg mások mulatnak ezen a malac­­sivítástól hangos, kéményseprők­­kel teli éjszakán. A feleségem, aki minden kérdésnek először a gaz­dasági oldalát nézi, helyeselte el­határozásomat. — Nagyon helyes — mondja. — M­ibe került a tavalyi Szilveszter! Kiszámítottuk, hogy hat vendé­günk volt, megittunk négy üveg pezsgőt, öt üveg vörösbort,­­­fo­gyasztottunk egy malacot, több tucat fánkot, egy láda narancsot, elszívtunk egy kisebb trafikot, utána lementünk egy kávéházba, ahol megint megittunk pár üveg pezsgőt, summa summárum az egész benne volt vagy százhúsz pengőben. — No látja, — szólt a felesé­gem — adjon ide nyolcvan pengőt és maradjunk itthon. Maga is ke­res mellette negyvenet. Kissé elsavanyodva átadtam a pénzt, aztán megvacsoráztama és leültem a munkámhoz. A felesé­gem egy darabig rádiózott, ké­sőbb megunta, bement a hálószo­bába és lefeküdt. Jó sokáig elpiszmogtam az írás mellett, két óra lehetett, amikor abbahagytam. No, mondtam ma­gamban, mialatt fáradtan lefek­véshez készülődtem, ha igaz, hogy az év a szilveszteri éjszaka jegyé­ben telik le, akkor ez egy munkás esztendő lesz. Ámbár a munkából mindig kijutott, csak éppen az eredmény nem áll arányban az erőfeszítéssel. És amíg az elsötétí­tett hálószobába léptem, az a szo­katlan ötletem támadt, hogy munkám eredményességét külön imában fogom a jó Isten figyel­mébe ajánlani. Elvégre ilyenkor a Jó Isten 1s ébren van és egy sereg ügyeletes angyalkával jegyezteti a sok különböző kívánságot, am­i ezen az estén elhangzik a földön. Ájtatosan összekulcsoltam hát a kezeimet és magamban szépen el­mondtam, ahogy itt következik: — Édes Istenkém, te láttad, hogy mit gürcöltem össze világéletenk­­ben. Még a mai vidám estét is a munkának szentelem. Add, hogy tevékenységemet végre komoly si­ker koronázza. Juttass nekem, mondjuk, jövőre egy szép kis csa­ládi házat. Nem kell, hogy emele­­tes legyen, elég lesz három szoba és megfelelő mellékhelyiségekkel. Azonkívül legyen hozzá egy há­romszáz négyszögöles telek, ahol később majd csöndesen el­kertész­kedem, egy kis gazdasági udvar harminc-negyven csirkével, két hízóval, ámbár a kívánságok egyik-másikáról esetleg le is mon­dok, ha egyszerre soknak talál­nád... És most még csak azt ké­rem tőled, édes jó Zsenkém, adj nekem valami jelet, hogy kívánsá­gomat meghallgattad és tudomá­sul vetted, ámen! Alighogy az utolsó szót halk áhítattal elmormogtam magam­ban, bekövetkezett a csoda. A há­lószoba erkélyablaka hirtelen megvilágosodott. Égi fényben úszott a fehér csipkefüggöny, a mennyezet, a hirtelen támadt vi­lágosságban még a szőnyegek raj­zát is láttam. Háromszor lobbant föl és aludt el a rejtelmes égi fény és én meghatottam szívem mélyéig megrendülve roskadtam le az ágy szélére. íme: Isten csodát tett kedvemért. Egyszerű, dolgos és majdnem hi­tetlen földi halandó létemre meg­értem, amit eddig csak a kiválasz­tottak értek meg, az égi hatalom megnyilatkozott számomra. Ebben a pillanatban megszólalt a feleségem: — Mi az Isten csudája volt ez! — Hogyan! — kérdeztem. — Maga is látta! — Persze, hogy láttam, nem va­gyok vak! — No. — mondtam elkeseredve, — ha maga is látta, akkor ez alig­ha lehetett csoda. Elbotorkáltam az ablakhoz és csakhamar megfestettem a rejtély titkát. A szemközti ház szemközti lakásában nagy társaság mulatott Valaki elhatározta, hogy lefoto­­grafálja a társaságot, eloltotta a lámpákat és magnéziumfény mel­lett fotografált. A fellobbanó mag­nézium világította meg az én ab­lakomat. Nem is lett semmi a háromszo­bás­­ családiházból, a megfelelő mellékhelyiségből, a háromszáz­­öles telekből, a csirkékből és a bí­rókból. Szóval a tavalyi szerencsés élő­tél megcsalt. És ezért hiszem, hogy az idei év talán jó lesz. A péntek dacára is. FRISS ÚJSÁG 1837 január 1, péntek nyira, hogy újabb és nagyobb ará­nyú vállalkozásokkal nagyobb számú dolgozók számára teremt­hetnének munkaalkalmat. Hivata­losan azzal vígasztalnak, hogy az OTI biztosítottak száma tavaly még alatta volt az egymilliónak, a most lezáruló esztendőben pe­dig 1 millió 52 ezerre emelkedett. Ebben a számban azonban benne vannak az összes háztartási alkal­mazottak és minden rendű OTI biztosítottak. A gyáriparban egy év alatt 242 millió pengőt fizet­tek ki munkabérekben és ha szám­ba vesszük, hogy körülbelül ne­gyedmillió főnyi munkásság dol­gozik a gyáriparban, akkor a munkabérek megoszlása nem valami rózsás színben tünteti fel a magyar munkás keresetét Különösen nem megnyugtató a munkáskeresetek megoszlása, mi­vel ebben az évben a mestersége­sen dajkált drágaság következté­ben a megélhetés sokkal nehezebb volt, mint az előtte való években. Míg egyes ipari szakmákban a múlt évben 46—37 filléres órabérek voltak általánosak, az idén a 41— 50 filléres munkabér sem ritkaság, de ugyanakkor a legszükségesebb létfenntartási és közszükségleti cikkek ára 30—40, sőt nem egy esetben száz százalékkal drágult. A munkanélküliség lassan gyógyul A mezőgazdasági termelés ered­ménye a közepesnél jóval kielé­gítőbb volt Búza ugyan alig va­lamivel termett több, mint az előtte való esztendőben, különösen a Dunántúl termése volt gyenge, de tengeriből a múlt évi 14 millió métermázsa helyett 26 millió mé­termázsa termett, burgonyából míg a múlt évben csak 13 millió métermázsát takarítottak be, az idén 26 millió métermázsára tehető a termés. Cukorrépából az előbbi esztendőben 7 millió, 1936-ban 10 millió métermázsát dolgoztak fel. A közlekedési viszonyok javu­lásával dicsekszik a MÁV. E sze­rint a teheráruszállítmányok mennyisége eléri a 17 millió ton­nát, több mint egy millió tonná­val többet a­ jpultévi eredménynél. Az utaslétszámok forgalma azon­ban korántsem mutat ilyen len­dületet. A szem­élyviteldíjak ma­gassága még mindig kárára van úgy a MÁV, mint­­a villamos utasforgalmának. A posta- és a levélforgalom rohamosan növeke­dett, sőt közel 500 millió darabra tehető az előző évi 300 milliós for­galommal szemben. Véres demizson adta csendőr­kézre a vérteskéthelyi gyilkost A tettes hátborzongató vallomása a rémdráma színhelyén Hétfőn reggel Vérteskéthely köz­ség határában az erdőben össze­­roncsolt fejjel, holtan találták Hadnagy János 43 éves bakony­­sárkányi kovácsmestert. A holt­test körül­­vad dulakodás nyomait fedezték fel. Minden kétséget ki­záróan­­ megállapították, hogy gyilkosság történt. A nyomozás során a gyanú Kavitzki István 21 éves vérteskéthelyi legényre terelődött. A csendőrök szerdán este váratlanul házkutatást tar­tottak nála és az egyik szekrény­ben véres demizsont találtak, melyről megállapították, hogy Hadnagy János tulajdona volt. Ebben a demizsonban akart bort hazavinni a szerencsétlen véget ért ember- Kavitzki állhatatosan tagadott és azt hangoztatta, hogy semmi köze a gyilkossághoz. A csendőrök ennek ellenére őrizetbe vették. Csütörtökön délután ki­mentek a gyanúsítottal a tett szín­helyére, ahol Kavitzki István rövid tagadás után megtört és bevallotta a gyilkosságot. Elmondta, hogy vasárnap este 7 óra tájban találkozott az erdő­ben Hadnagy Jánossal. Egy jelen­téktelen ügy miatt összevesztek és Hadnagy, aki ittas volt, Iva­­vitzkira támadt és a két ember összecsapott. Hosszú percekig tartó élet-halálharc dúlt közöttük. — Verekedés közben észrevet­tem, — mondotta a gyilkos — hogy Hadnagy bicskát vesz elő. Én ekkor fejbevágtam Hadnagyot, a­ki véresen, eszméletlenül esett össze, de hamar magához tért és a bicskával meg akart szúrni. Erre én a csizmámmal addig rugdos­tam a fejét, míg holtan maradt a lábam előtt A gyilkos ezután hátborzongató hidegvérrel mondta el, hogy a véré a demizeont felvette a halott mellől és ott a gyilkosság szin­­helyén ivott belőle. A demizeo okozta tehát a vesztét. Kavitzki Istvánt vallomása után letartóz­tatták. Különös halál az elmegyógy­intézetben Mi történt a tébolyda fürdőjében? Június 7-én az angyalföldi elme­gyógyintézet fürdőjében Mansler Ferenc magántisztviselő hirtelen rosszul lett, majd néhány nappal később meghalt. A boncolás meg­állapította, hogy forró fürdő kö­vetkeztében szívszélhű­dés érte, ez okozta halálát Megindult az el­járás s az ügyészség Bátori Gá­bor ápoló ellen gondatlanságból okozott ember­ölés vétsége miatt vádat emelt A vád szerint az ápoló a beteget egyedül hagyta a fürdőben és a beteg maga engedett forróvizet a kádba. A büntetőtörvényszék előtt Bá­tori Gábor tagadta bűnösségét Azt hangoztatta, hogy előírás sze­rint 37 fokos meleg vizet enge­dett a kádba és csak néhány pil­lanatra hagyta el a helyiséget özvegy Mansler Ferencné tanú­vallomásában elmondotta, hogy amikor értesült férje balesetéről, azonnal az elmegyógyintézetbe sietett, ahol azonban nem enged­ték megtekinteni beteg férjét és azt mondták, hogy a fürdőkád csapja eltörött és Mansiel Ferenc a túlságosan forró víztől lett rosszul. A bíróság elrendelte a törvényszéki orvosszakértő meg­­idézését és az elhunyt kezelőorvo­sának kihallgatását. A tárgyalást január 18-ra napolták el. — Kedves volt a fiatal mérnök­től, hogy bemutatta nekünk az új hidat a megnyitás előtt. — Én azt hiszem, hogy ez csak teherpróba volt.

Next