Friss Ujság, 1937. február (42. évfolyam, 26-48. szám)
1937-02-02 / 26. szám
-»i M' w ■ Ma: Kereszt rejtvény 42. évfolyam, 26. szám Ára 6 fillér Budapest, 1937 február 2. kedd Előfizetési ért (Helyben és vidéken) Est háslapra . . . . 1 P 40 miér Negysslávre .... 4 p Kandidon az efftfizetési Ar hétszeres Egyes szám árai RétMznapra..............6 miér Vasárnap.........................12 fillérFRISS ÚJSÁG POLITIKAI NAPILAP szerkesztéseives Kiadóhivatalt BUDAPEST, VI., NAGYMEZŐ UCCAL Telefon: *1-242-99 Borzalmas robbanások Óbudán és Angyalföldön Megdöbbentő gyilkosság a szegényházban A drágaság rejfje hétről-hétre izgalmasabb talányok elé állítja az ország fogyasztóközönségét. Hosszú kértelés után végre kiderül, hogy az ország hústermelésének nagyobbik fele külföldre vándorol, éppen úgy, mint a kenyerünk, a nyersbőrünk és minden értékünk. Nem is volna abba semmi hiba, ha az ország termésének a feleslege aranyért és ia valutáért gazdát találna a miföldön. Nagyon célszerű, ha a magyar földművelés kertgazdálkodásra rendezkedik be és aranyért eladható , gyümölcsöt és zöldséget termel, de öngyilkosság az a termésértékesítési politika, hogy amikor a kilencmilliónyi magyarság egyharmad részének még kenyere sincs biztosítva egész télen át, áron alul adjuk oda külföldnek az ország gabona- és húskészletét csak azért, mert másoknak szüksége van rá. A nép táplálkozásának mélységeiből legutóbb olyan megdöbbentő adatokat tárt a nyilvánosság elé Eckhardt Tibor, amelyek mindennél jobban megvilágítják, hogy hova vezet az, ha az ország nemcsak a termésfeleslegét adja el idegenben, hanem a nép szájától vonja el a falatot. De nemcsak az lett az eredménye ennek a kiviteli politikának, hogy a zsírunkat és hizlalt disznónkat Németországba viszszük áron alul, míg Jugoszláviából hozzuk a lóhúst a magyar szegénységnek, hanem még megdöbbentőbb, ami a magyar nyersbőr kivitele körül történik csak azért, hogy a bőrkartell 40 százalékkal megdrágíthassa a cipőárakat. Ha körültekintőbben gazdálkodnánk a magyar föld áldásával, minden magyar állampolgárnak jutna az ország nyersanyagkészletéből és terméséből táplálék is, ruha is. Sajnos azonban, a becsületes munkának nincs olyan bére, amelyből a nép fogyasztóképes lenne, amelyből vásárolhatna, így tehát egyre nagyobb terméskészleteket fecsérelünk el idegen érdekek szolgálatában. Az így kivitt áru hiánya pedig tovább növeli a dágaságot, aminek következtében egyre szélesebb néprétegek dőlnek ki a fogyasztók közül, mert nem bírják az árakat megfizetni. Rossz üzlet az országnak, ha kevés nagyzsebű fember jó üzletet csinál a kivitelen, mert az országnak minden valutánál nagyobb és féltettebb kincse a nép ereje és egészsége. Az Ingyentei Egyesület az Országos Stefánia Szövetséggel együttműködve, napközi otthont létesített az Izabella uccában az olyan gyermekeknek, akiknek a hozzátartozói munkába mennek és nincs kire bízniok kicsinyeiket. Azoknak a gyermekeknek, akik odakerülnek a napközibe, már jó. Mosdatják, fürösztik, ajnározzák őket. Vidáman mosolyognak, gőgbeélnek a csöppségek a hófehér ágyacskákban. Gömbölyű az arcuk, ragyog a szemük. Az anyák is nyugodtan végzik a munkájukat, mert tudják, hogy a gyermekeik szakértő, jóságos kezekre vannak bízva. Nem kell attól félni, hogy szerencsétlenség éri őket a fűtetlen otthonban, nem kell arra gondolni, hogy ellátatlanul maradtak csak azért, mert az anyának is kenyeret kell keresni. Azoknak már jó, akik bejutottak a napközibe. Mennyien vannak azonban olyan gyermekek, akiknek nem jut a napközi otthon melegéből, mert még mindig nincs elegendő napközi otthon. Sokkal több a rászorult, mint amennyi férőhely. Pedig a jó egészséget jelenti ezeknek a gyermekeknek az, hogy reggeltől estig gondozzák őket. Még a ruhácskájukat is kimossák, kivasalják azalatt, amíg ott vannak a napköziben. Este azután, amikor a munkából hazajönnek, bemennek az anyák az otthonba és hazaviszik a reggel átadott csöppségeket. A napközi otthon pedig másnap reggel újra átveszi őket és gondoskodik róluk. Akikről gondoskodik a napközi otthon iiiiiiimiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimmiiimiiimiimimini Kozma belügyminiszter lemondott Otthagyja a képviselőséget is . A miniszterelnök kihallgatása a kormányzónál Kozma Miklós távozása a belügyminiszteri székből befejezett tény. Gömbös Gyula miniszterelnöksége alatt Gömbös többszöri és nyomatékos rábeszélésére vállalta Kozma Miklós a belügyminiszteri tárcát, amelyért a Magyar Rádiótársaságnál és a Magyar Távirati Irodánál tízesztendős nagyarányú szervező munkát hagyott ott. A miniszter a felelősségteljes politikai tárcát azzal az elhatározással vette át, hogy munkásságának gerincét a népegészségügy fejlesztése fogja képezni és a politika kulisszaharcaitól a lehetőségig távoltartja magát. Nagyarányú egészségvédelmi politikát dolgozott ki, amelynek keresztülviteléhez segítségül magához vette államtitkárnak Johan Bélát, a Közegészségügyi Intézet volt igazgatóját. A politika azonban nem olyan természetű foglalkozás, hogy annak csúnya oldalaitól könnyen meg lehetne szabadulni. Ezt a tételt különösen érezhette Kozma Miklós, aki nyomban miniszterségének első idejében összeütközésbe került a NÉP szélsőjobboldali csoportjával és Marton Béla főtitkárral. Martonék ugyanis a maguk erőszakos pártszervezési hadjáratában, a közigazgatás vezetőit, a főispánokat és jegyzőket állították a maguk szolgálatába. A belügyminiszter határozottan tiltakozott ez ellen és a helyzet