Friss Ujság, 1937. március (42. évfolyam, 49-71. szám)

1937-03-02 / 49. szám

1937 március 2. kedd friss újság Általános sztrájk a pécsvidéki bányákban Elmérgesedett a helyzet—A vállalat megvonta az élelmiszerhitelt a sztrájkolók családjától — Bornemisza Géza iparügyi miniszter nyilatkozata Együtt érez a munkásság 146 társával Vasárnap a pécsvidéki bánya­munkások tudomására jutott, hogy a DGT 146 munkásnak felmondott. Az elbocsátást azzal indokolta, hogy tizenegyet a vasasiak közül kell elküldeni, mert ezeknek nagy­része van abban, hogy a földalatti sztrájk kitört, a többi pedig csak mellékesen űzi a bányász-foglalko­zást. A hír érthető megdöbbenést kel­tett a bányászok körében. Már ak­kor nyilvánvaló volt, hogy nem egyeznek bele az elbocsátásokba, közösséget vállalnak azokkal, aki­ket a DGT le akar építeni. Hasz­talan volt minden olyan kijelen­tés, amely azt akarta célozni, hogy az elbocsátottakat máshol elhelye­zik. A bányászok tudták, hogy ez csak ígéret, a szociáldemokrata párt esetleg elhelyezi a 11 vasasi elbocsátottat, de a többi nem jut majd mun­kához. Mikor az elbocsátottak a DGT ér­tesítését megkapták, kiderült az is, hogy csak kifogás volt, az indok, amely szerint nem hivatásos bá­nyászokat építenek le. Legtöbb olyan volt a felmondásban lévők között, akinek jelentős szerepe van a bányászmozgalmakban, a bér­harcokban. Szóval olyanok, akik nem túlságosan kedvesek a bánya­igazgatóságnak. Ez csak növelte az elkeseredést és az izgalmakat. Az együttérzés becsületbeli kérdés Ilyen hangulatban hívta össze Tolnai József párttitkár vasárnap délután Pécsbányatelepen, a Kasz­­sziánban a bányászok gyűlését. Háromezren jöttek össze. Tolnai ismertette a munkássággal a bér­­mozgalom állását és tudatta velük az elbocsátottak névsorát. A meg­jelentek ezek után úgy határoz­tak, hogy nem veszik fel a munkát, mert az elbocsátásokkal a vállalat azt a régi tervét akarta végrehaj­tani, hogy megszabadul a mun­kásság vezetőitől, akik a bérmoz­galmakat irányítják. Tolnai beje­lentette, hogy tudomása van ar­ról, miszerint az iparügyi minisz­ter a DGT vezérigazgatója előtt nyomatékosan hangoztatta, hogy újabb súrlódások elkerülése végett az elbocsátottak közt ne legyenek szakszervezeti vezetők és bizalmiak. Ezzel szemben a vállalat elbocsá­tottai 99 százalékban a munkásság vezetői. A bejelentést a munkásság egy­­értelmű­leg azzal fogadta, hogy be­csületbeli kötelessége a szolidari­tás és együttérzés és a pártvezető­­séget megbízta, hogy minden törvényes eszkö­­t ve­gyen igénybe, hogy az elbocsá­tásokat minél előbb hatályta­lanítsák. A munkásság ugyanakkor leszö­gezte azt az álláspontját is, hogy hiába adta vissza a DGT azt a nyolc százalékot, amelyet 1933-ban jogtalanul elvett. A béreket azzal nem emelte olyan mértékben, ahogy a munkásság kívánja. Mindez arra értntte meg a hely­zetet, hogy kijelentették, addig nem hajlandók dolgozni, amíg az elbocsátások ügyét nem rendezik. 134 bányász szállt le hétfőn reggel A hétfőn reggel 6 órakor kezdődő bányaműszaknál a bányászok az első harmadnál az előírtnál jóval kisebb létszámban jelentek meg. A pécsi bányatelep Széchenyi- és András-aknájánál 103 bányász le­szállóit és ezekben az aknákban meg is kezdődött a munka. A mecsekszabolcsi Szent István-akná­­nál 11, az András-aknánál 12 mun­kás, a vasasi Thumen-aknánál pe­dig 8 munkás jelentkezett. Ezek üzembiztonsági munkára száll­tak le. A munkások leszállásánál semmi­féle rendzavarás nem fordult elő. A DGT ugyanakkor rendelkezést adott ki, hogy a sztrájkolóktól vonják meg teljes létszámban az élelem­tári hitelt. Ez sem volt jó hatással a hangu­latra. Utána az történt, hogy a bányamunkásságnak a keresztény­­szocialista és a nemzeti munka­központba tömörült része is gyű­lést tartott és elhatározta, hogy közösséget vállal a sztrájkoló szociáldemokrata bányászokkal. A hétfőn délután kezdődő műszak­ra már a keresztényszocialista munká­sok sem szálltak le. A sztrájk általános lett és csak az üzemfenntartás folyik, termelés nincs. Hatalmi kérdést csinált a DGT az ügyből Peyer Károly országgyűlési kép­viselő, a Szakszervezeti Tanács vezetője a pécsi bányászok sztrájk­járól a következőket mondotta: " A bányatársulat eredetileg nagyobb sztímű munkást kívánt elbocsátani arra való hivatkozás­sal, hogy a munkáslétszám magas. Az iparü­gyi miniszterrel folyta­tott tanácskozásnál ezt a számot 140-re csökkentette. Ezeket mint létszám felettieket kívánta elbocsá­tani. Ezenkívül­­ tizenegy olyan munkást kívánt­ még elbocsátani a bányaigazgatóság, akik a bánya vezetőségének egy­oldalú megállapítása szerint a munkásokat belevitték ebbe a harcba. Utólag kiderült, hogy a bányaigazgatóság nem a fölös­leges munkásokat akarja elbocsá­tani, hanem hatalmi kérdést csi­nál az ügyből és a 140 elbocsátani kívánt munkás túlnyomó része olyan régi, jó, kipróbált, szakképzett munkásokból áll, akiknek egy bűnük van és pedig az, hogy a munkásság megbízásá­ból valamely tisztséget töltenek be. A vállalat ezzel a lépéssel ezt a harcot­­ olyan területre vitte, amely tudtommal ellenkezik azzal a megállapodással, amelyet a mi­niszterrel kötött. A munkásság nem hagyja cserben régi vezetőit. Tolnai József pécsi szociáldemo­krata párttitkár úgy nyilatkozott, hogy a párt egyetért a bányászok­kal, akik minden körülmények között ki­tartanak a maguk elhatározása mellett. A párt felveszi a tárgyalásokat a DGT-vel, hogy a felmondásokat vegyék revízió alá. Rendészeti kérdés Bornemisza Géza iparügyi mi­niszter a sztrájk ügyében a követ­kezőket mondotta: — Szombaton Kovrig Károllyal, a DGT pécsi vezérigazgatójával és Dormándy Gézával, a társaság budapesti igazgatójával folytatott tanácskozáson az iparügyi minisz­térium a maga részéről lezárta a pécsi ügyet. Ez a tanácskozás arra az ered­­ményre vezetett, hogy a pécsi bányaigazgatóság március elsejé­től kezdve megszünteti a nyolc­­százalékos bérlevonást. Ami azóta a pécsi bányában történt, az már rendészeti kérdés és a belügy­­miniszériumhoz tartozik. A főispán nem vállal több közvetítő szerepet Vitéz Horváth István dr. fő­ispán a bányászsztrájk ügyében a következő nyilatkozatot tette: — Bornemisza Géza iparügyi miniszter támogatásával a pécsi bányamunkások elérték a 8 száza­lékos bércsökkentés eltörlését. Ez a kormányhatósági közbenjárás a munkásság egyetemes érdekeit szolgálta. 135 ember elbocsátása viszont véleményem szerint már nem egyetemes munkásérdek. 4000 bányamunkás ügye nem függhet össze 135 elbocsátott munkás sor­sával. Miután a bányamunkásság nem fogadta meg azt a figyelmez­tetésemet, hogy a munkát minden körülmények között vegye fel s az elbocsátások személyi vonat­kozását illetően vélt sérelmei or­voslásáért elsősorban az arra ille­tékes bányavállalathoz forduljon, eredménytelenség esetében pedig közbenjárásért a hatóságok támo­gatását kérje s mert a békés tár­gyalások kizárásával a sztrájk fegyveréhez nyúlt és kívánságát most már nem gazdasági, hanem hatalmi kérdéssé minősülő módon juttatta kifejezésre, a mozgalmát nem támogathatom és semmiféle közvetítő eljárást nem vállalhatok. A hatóságok ezentúl csupán a rend fenntartására fognak fel­ügyelni. Hiszem, hogy a munkás­­ság józan elemei be fogják látni a további sztrá­jk céltalanságát és rövidesen teljes létszámmal fel­veszik a munkát, hogy a kormány­zati hatóságok által részükre ki­eszközölt felemelt munkabér elő­nyeit élvezhessék. 3 io­m Schonfeld Károly IX., Pipa ucca 4. Vill., Rákóczi út 47. V., Csanády ucca 1. „A sztrájk áll* Tovább válnlak'” A délutáni órákban a munkás­ság képviselői felkeresték vitéz Horváth István dr. főispánt, akit arra kértek, hogy az elbocsátott 135 ember felmondását a vállalat érvénytelenítse. A többi 11 felmondásba a bánya­­munkásság beleegyezik, mert ezek a vezetőség írásbeli szavatossága ellenére is úgynevezett vad sztráj­kot kezdtek. A munkásság kép­viselői rámutattak arra, hogy az emberek legnagyobb része nincs­telen szegény ember, a bányatár­saság házaiban laknak és felmon­dásuk nemcsak az állástalanságot, hanem a hajléktalanságot is jelenti. Ezek az emberek a legnagyobb nyomorúság elé néznek és el­helyezkedésük teljesen remény­telen, annál is inkább, mert a felmondás azonnali hatályú és csak a lakást kell nekik 15 napon belül elhagyni. Csupa sokgyermekes család­apáról van szó és így a helyzet a legkétségbeejtőbb. A főispán kijelentette, hogy a munkásság most már a sztrájk fegyveréhez nyúlt, azonban ez a sztrájk nem gazdasági jellegű, ha­nem hatalmi kérdés körül mozog. Ezért ő semmiféle békéltető vagy közvetítő tárgyalást nem folytat, mert tegnapi felhívásában is azt hangsúlyozta, hogy a munkásság vegye fel a munkát, mert 135 em­ber sorsa nem függhet össze 4000 munkás és annak 16.000 főnyi csa­ládtagjaival. Azt a véleményét fejezte ki a főispán, hogy a mun­kásság képviselői az elbocsátottak érdekében közvetlen tárgyalásokat kezd­jenek a bányaigazgatósággal. A munkások megbízottai a főispán szavait megfogadva felkeresték a DGT bánya­igazgatóságát, ahol azonban kijelentették, hogy sem­miféle tárgyalásnak nincs helye, az elbocsátások ügye részükről már befejezett tény. A munkás­ság képviselői ezután elvonultak. Tolnai József, a Bánya-és Kohó­munkások Országos Szövetsége pécsi csoportjának vezetője az esti órákban a Friss Újság tudósítójá­nak az előállott új helyzetről a következőket mondotta: — A sztrájk áll. Tovább várunk. Hétfőn este Pécsre érkezett. Malasits Géza és Esztergályos János országgyűlési képviselő, valamint Bertrand Antal, a Bánya- és Kohómunkások Országos Szö­vetségének főtitkára, hogy a helyszínen folytassanak bé­kéltető tárgyalást a 135 elbocsátott munkás vissza­vétele érdekében. A beérkezett je­lentések szerint az összes bánya­telepeken a legnagyobb rend és nyugalom uralkodik. Csak az oko­zott nagy elkeseredést, hogy az élelmitárak hitelét elvonták, mert hiszen semmiféle készpénz nem akad mára a bányászok háza­­táján. Az asszonyok ennek ellenére is kitartanak a további sztrájk mellett. A hatósági beavatkozásra sehol nem került sor, mert a munkára jelentkezőket senki sem akadályoz­ta meg abban, hogy az aknába le­­szálljanak. A munkásság fegyel­mezetten viselkedik. Esztergályos képviselő a sztrájk kitöréséről A szociáldemokrata párt debre­ceni gyűlésén Esztergályos képvi­selő foglalkozott a pécsi bányász­sztrájkkal. Rámutatott arra, hogy a munkásságot félrevezették ak­kor, amikor kijelentették nekik, hogy a Dunagőzhajózási Társa­sággal a kormány tárgyalt arra vonatkozóan, hogy a társaság adja meg a munkásságnak a nyolc­­százalékos béremelést. Szombaton a társaság egyik tisztviselője kije­lentette a bányamunkások egyik küldöttsége előtt, hogy szó sincs Durva, vörös, repedt Kézre kitűnően bevált a Kirpil Kézfinomító KERPEL PATIKA, Budapest, V., Lipót körút 26. I üveg ára: F 1.40 — 4 üveg rendelésénél bérmentve.

Next