Friss Ujság, 1937. március (42. évfolyam, 49-71. szám)
1937-03-02 / 49. szám
1937 március 2. kedd friss újság Általános sztrájk a pécsvidéki bányákban Elmérgesedett a helyzet—A vállalat megvonta az élelmiszerhitelt a sztrájkolók családjától — Bornemisza Géza iparügyi miniszter nyilatkozata Együtt érez a munkásság 146 társával Vasárnap a pécsvidéki bányamunkások tudomására jutott, hogy a DGT 146 munkásnak felmondott. Az elbocsátást azzal indokolta, hogy tizenegyet a vasasiak közül kell elküldeni, mert ezeknek nagyrésze van abban, hogy a földalatti sztrájk kitört, a többi pedig csak mellékesen űzi a bányász-foglalkozást. A hír érthető megdöbbenést keltett a bányászok körében. Már akkor nyilvánvaló volt, hogy nem egyeznek bele az elbocsátásokba, közösséget vállalnak azokkal, akiket a DGT le akar építeni. Hasztalan volt minden olyan kijelentés, amely azt akarta célozni, hogy az elbocsátottakat máshol elhelyezik. A bányászok tudták, hogy ez csak ígéret, a szociáldemokrata párt esetleg elhelyezi a 11 vasasi elbocsátottat, de a többi nem jut majd munkához. Mikor az elbocsátottak a DGT értesítését megkapták, kiderült az is, hogy csak kifogás volt, az indok, amely szerint nem hivatásos bányászokat építenek le. Legtöbb olyan volt a felmondásban lévők között, akinek jelentős szerepe van a bányászmozgalmakban, a bérharcokban. Szóval olyanok, akik nem túlságosan kedvesek a bányaigazgatóságnak. Ez csak növelte az elkeseredést és az izgalmakat. Az együttérzés becsületbeli kérdés Ilyen hangulatban hívta össze Tolnai József párttitkár vasárnap délután Pécsbányatelepen, a Kaszsziánban a bányászok gyűlését. Háromezren jöttek össze. Tolnai ismertette a munkássággal a bérmozgalom állását és tudatta velük az elbocsátottak névsorát. A megjelentek ezek után úgy határoztak, hogy nem veszik fel a munkát, mert az elbocsátásokkal a vállalat azt a régi tervét akarta végrehajtani, hogy megszabadul a munkásság vezetőitől, akik a bérmozgalmakat irányítják. Tolnai bejelentette, hogy tudomása van arról, miszerint az iparügyi miniszter a DGT vezérigazgatója előtt nyomatékosan hangoztatta, hogy újabb súrlódások elkerülése végett az elbocsátottak közt ne legyenek szakszervezeti vezetők és bizalmiak. Ezzel szemben a vállalat elbocsátottai 99 százalékban a munkásság vezetői. A bejelentést a munkásság egyértelműleg azzal fogadta, hogy becsületbeli kötelessége a szolidaritás és együttérzés és a pártvezetőséget megbízta, hogy minden törvényes eszköt vegyen igénybe, hogy az elbocsátásokat minél előbb hatálytalanítsák. A munkásság ugyanakkor leszögezte azt az álláspontját is, hogy hiába adta vissza a DGT azt a nyolc százalékot, amelyet 1933-ban jogtalanul elvett. A béreket azzal nem emelte olyan mértékben, ahogy a munkásság kívánja. Mindez arra értntte meg a helyzetet, hogy kijelentették, addig nem hajlandók dolgozni, amíg az elbocsátások ügyét nem rendezik. 134 bányász szállt le hétfőn reggel A hétfőn reggel 6 órakor kezdődő bányaműszaknál a bányászok az első harmadnál az előírtnál jóval kisebb létszámban jelentek meg. A pécsi bányatelep Széchenyi- és András-aknájánál 103 bányász leszállóit és ezekben az aknákban meg is kezdődött a munka. A mecsekszabolcsi Szent István-aknánál 11, az András-aknánál 12 munkás, a vasasi Thumen-aknánál pedig 8 munkás jelentkezett. Ezek üzembiztonsági munkára szálltak le. A munkások leszállásánál semmiféle rendzavarás nem fordult elő. A DGT ugyanakkor rendelkezést adott ki, hogy a sztrájkolóktól vonják meg teljes létszámban az élelemtári hitelt. Ez sem volt jó hatással a hangulatra. Utána az történt, hogy a bányamunkásságnak a keresztényszocialista és a nemzeti munkaközpontba tömörült része is gyűlést tartott és elhatározta, hogy közösséget vállal a sztrájkoló szociáldemokrata bányászokkal. A hétfőn délután kezdődő műszakra már a keresztényszocialista munkások sem szálltak le. A sztrájk általános lett és csak az üzemfenntartás folyik, termelés nincs. Hatalmi kérdést csinált a DGT az ügyből Peyer Károly országgyűlési képviselő, a Szakszervezeti Tanács vezetője a pécsi bányászok sztrájkjáról a következőket mondotta: " A bányatársulat eredetileg nagyobb sztímű munkást kívánt elbocsátani arra való hivatkozással, hogy a munkáslétszám magas. Az iparügyi miniszterrel folytatott tanácskozásnál ezt a számot 140-re csökkentette. Ezeket mint létszám felettieket kívánta elbocsátani. Ezenkívül tizenegy olyan munkást kívánt még elbocsátani a bányaigazgatóság, akik a bánya vezetőségének egyoldalú megállapítása szerint a munkásokat belevitték ebbe a harcba. Utólag kiderült, hogy a bányaigazgatóság nem a fölösleges munkásokat akarja elbocsátani, hanem hatalmi kérdést csinál az ügyből és a 140 elbocsátani kívánt munkás túlnyomó része olyan régi, jó, kipróbált, szakképzett munkásokból áll, akiknek egy bűnük van és pedig az, hogy a munkásság megbízásából valamely tisztséget töltenek be. A vállalat ezzel a lépéssel ezt a harcot olyan területre vitte, amely tudtommal ellenkezik azzal a megállapodással, amelyet a miniszterrel kötött. A munkásság nem hagyja cserben régi vezetőit. Tolnai József pécsi szociáldemokrata párttitkár úgy nyilatkozott, hogy a párt egyetért a bányászokkal, akik minden körülmények között kitartanak a maguk elhatározása mellett. A párt felveszi a tárgyalásokat a DGT-vel, hogy a felmondásokat vegyék revízió alá. Rendészeti kérdés Bornemisza Géza iparügyi miniszter a sztrájk ügyében a következőket mondotta: — Szombaton Kovrig Károllyal, a DGT pécsi vezérigazgatójával és Dormándy Gézával, a társaság budapesti igazgatójával folytatott tanácskozáson az iparügyi minisztérium a maga részéről lezárta a pécsi ügyet. Ez a tanácskozás arra az eredményre vezetett, hogy a pécsi bányaigazgatóság március elsejétől kezdve megszünteti a nyolcszázalékos bérlevonást. Ami azóta a pécsi bányában történt, az már rendészeti kérdés és a belügyminiszériumhoz tartozik. A főispán nem vállal több közvetítő szerepet Vitéz Horváth István dr. főispán a bányászsztrájk ügyében a következő nyilatkozatot tette: — Bornemisza Géza iparügyi miniszter támogatásával a pécsi bányamunkások elérték a 8 százalékos bércsökkentés eltörlését. Ez a kormányhatósági közbenjárás a munkásság egyetemes érdekeit szolgálta. 135 ember elbocsátása viszont véleményem szerint már nem egyetemes munkásérdek. 4000 bányamunkás ügye nem függhet össze 135 elbocsátott munkás sorsával. Miután a bányamunkásság nem fogadta meg azt a figyelmeztetésemet, hogy a munkát minden körülmények között vegye fel s az elbocsátások személyi vonatkozását illetően vélt sérelmei orvoslásáért elsősorban az arra illetékes bányavállalathoz forduljon, eredménytelenség esetében pedig közbenjárásért a hatóságok támogatását kérje s mert a békés tárgyalások kizárásával a sztrájk fegyveréhez nyúlt és kívánságát most már nem gazdasági, hanem hatalmi kérdéssé minősülő módon juttatta kifejezésre, a mozgalmát nem támogathatom és semmiféle közvetítő eljárást nem vállalhatok. A hatóságok ezentúl csupán a rend fenntartására fognak felügyelni. Hiszem, hogy a munkásság józan elemei be fogják látni a további sztrájk céltalanságát és rövidesen teljes létszámmal felveszik a munkát, hogy a kormányzati hatóságok által részükre kieszközölt felemelt munkabér előnyeit élvezhessék. 3 iom Schonfeld Károly IX., Pipa ucca 4. Vill., Rákóczi út 47. V., Csanády ucca 1. „A sztrájk áll* Tovább válnlak'” A délutáni órákban a munkásság képviselői felkeresték vitéz Horváth István dr. főispánt, akit arra kértek, hogy az elbocsátott 135 ember felmondását a vállalat érvénytelenítse. A többi 11 felmondásba a bányamunkásság beleegyezik, mert ezek a vezetőség írásbeli szavatossága ellenére is úgynevezett vad sztrájkot kezdtek. A munkásság képviselői rámutattak arra, hogy az emberek legnagyobb része nincstelen szegény ember, a bányatársaság házaiban laknak és felmondásuk nemcsak az állástalanságot, hanem a hajléktalanságot is jelenti. Ezek az emberek a legnagyobb nyomorúság elé néznek és elhelyezkedésük teljesen reménytelen, annál is inkább, mert a felmondás azonnali hatályú és csak a lakást kell nekik 15 napon belül elhagyni. Csupa sokgyermekes családapáról van szó és így a helyzet a legkétségbeejtőbb. A főispán kijelentette, hogy a munkásság most már a sztrájk fegyveréhez nyúlt, azonban ez a sztrájk nem gazdasági jellegű, hanem hatalmi kérdés körül mozog. Ezért ő semmiféle békéltető vagy közvetítő tárgyalást nem folytat, mert tegnapi felhívásában is azt hangsúlyozta, hogy a munkásság vegye fel a munkát, mert 135 ember sorsa nem függhet össze 4000 munkás és annak 16.000 főnyi családtagjaival. Azt a véleményét fejezte ki a főispán, hogy a munkásság képviselői az elbocsátottak érdekében közvetlen tárgyalásokat kezdjenek a bányaigazgatósággal. A munkások megbízottai a főispán szavait megfogadva felkeresték a DGT bányaigazgatóságát, ahol azonban kijelentették, hogy semmiféle tárgyalásnak nincs helye, az elbocsátások ügye részükről már befejezett tény. A munkásság képviselői ezután elvonultak. Tolnai József, a Bánya-és Kohómunkások Országos Szövetsége pécsi csoportjának vezetője az esti órákban a Friss Újság tudósítójának az előállott új helyzetről a következőket mondotta: — A sztrájk áll. Tovább várunk. Hétfőn este Pécsre érkezett. Malasits Géza és Esztergályos János országgyűlési képviselő, valamint Bertrand Antal, a Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetségének főtitkára, hogy a helyszínen folytassanak békéltető tárgyalást a 135 elbocsátott munkás visszavétele érdekében. A beérkezett jelentések szerint az összes bányatelepeken a legnagyobb rend és nyugalom uralkodik. Csak az okozott nagy elkeseredést, hogy az élelmitárak hitelét elvonták, mert hiszen semmiféle készpénz nem akad mára a bányászok házatáján. Az asszonyok ennek ellenére is kitartanak a további sztrájk mellett. A hatósági beavatkozásra sehol nem került sor, mert a munkára jelentkezőket senki sem akadályozta meg abban, hogy az aknába leszálljanak. A munkásság fegyelmezetten viselkedik. Esztergályos képviselő a sztrájk kitöréséről A szociáldemokrata párt debreceni gyűlésén Esztergályos képviselő foglalkozott a pécsi bányászsztrájkkal. Rámutatott arra, hogy a munkásságot félrevezették akkor, amikor kijelentették nekik, hogy a Dunagőzhajózási Társasággal a kormány tárgyalt arra vonatkozóan, hogy a társaság adja meg a munkásságnak a nyolcszázalékos béremelést. Szombaton a társaság egyik tisztviselője kijelentette a bányamunkások egyik küldöttsége előtt, hogy szó sincs Durva, vörös, repedt Kézre kitűnően bevált a Kirpil Kézfinomító KERPEL PATIKA, Budapest, V., Lipót körút 26. I üveg ára: F 1.40 — 4 üveg rendelésénél bérmentve.