Friss Ujság, 1937. május (42. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-01 / 98. szám

! ! / ^ ^ ^ ^ ~ ! M/m­/ // Ára 6 fillér T / . 7 FDIPP II I f* A f* — Negyedévre K jf m. % 1| H IfA ■ BUDAPEST, 4pengőJf^^S# 1 fN­bI fi 1 ■ 1 nM MM fi­a vg- NAGYMEZŐ UCCA 3 Belerohant a sinautó a tehervonatba Véres bosszút állt az elhagyott udvarló A magyar munka tavaszi nagy erőpróbája és ün­nepi bemutatója tíz esztendő óta a budapesti Árumintavásár. Gondoljunk csak rá, hogy mi­lyen bátortalan és gyámoltalan vállalkozás volt tíz esztendővel ezelőtt kiállanunk a Duna-me­­dence közepén, nagym­ultú ipari országok szomszédságában, a gyermekcipőben járó magyar ipar teljesítményével. És most, tíz esztendő után, a Liget ta­vaszi pompában bontakozó sátra alatt egyre fokozódó örömmel és magabízó lendülettel hirdet­hetjük, hogy a magyar dolgozó kéz, a magyar szaktudás, a ma­gyar akarat csodát művelt és bebizonyította, h­ogy nincs olyan ipari feladat, amit meg ne tud­nánk oldani a magunk erejéből. A Dunán átívelő acélhidak pil­lérei és acélgerendái egyforma tökéletes formában és teherbíró erőben kerülnek ki a magyar munkás kezéből. Most a vásáron láthatjuk, hogy szövetben, ipar­művészetben, edényben és bú­torban a világversenyben is helytálló eredményeket értünk el. Nincs olyan nehéz feladat, amit a magyar munkáskéz meg ne oldana. De kérdezzük: váj­jon ennek a munkateljesítmény­nek a hasznából osztozik-e olyan arányban a dolgozó magyar munkás, a magyar iparos és a magya­r iparművész, mint a nagyipari országok munkás­társadalma! Mert itt is, a vásár ünnepi pompájában mi csak a verejtékező munkást látjuk, azt a dolgozó embert, akinek a munkaereje és élete nagyon is szomorú viszonyok között ten­gődik. Aránytalanul rosszabb munkafeltételek között dolgozik és rosszabb életfel­tét­elek között nő fel és éli le élte nagyobb felét. Mennyivel nagyobb ez a teljesítmény, ha számbavesszü­k, hogy a dolgozó magyar munkás­nak lakásból, táplálkozásból és örömökből mennyivel kevesebb jut, mint a sokkal szerencsésebb körülmények közt, sokkal maga­sabb munkabérért dolgozó nyu­gati munkástársainak. Ezért mindenki, akinek a gondjára van bízva a magyar ipar fejlő­dése, a nagy eredmény láttán gondoljon arra, mi jutott eddig és mi jár a jövőben a dolgozó magyar munkásnak és iparos­nak, hogy a gyönyörű eredmé­nyekkel dicsekedő tízéves fej­lődés meg ne rokkanjon, hanem tovább is ebben a lendületben­­virágozzék. A kormányzó megnyitotta a Nemzetközi Vásárt Pénteken délelőtt derült, kék ég alatt, ragyogó napsütésben és ra­­styogó tisztaságban­ várta az ünne­pélyes megnyitást a Budapesti Nemzetközi Vásár. Pontban 10 óra­kor érkezett meg a kormányzó, akit Szendy Károly polgárm­ester, mint a Vásár elnöke üdvözölt, rá­mutatva arra, hogy a három­évtizedes fejlődés útján, ismét nagyobb, gazdagabb és erősebb­ lett a magyar iparnak ez a tavaszi felvonulása. Horthy Miklós kor­mányzó megnyitotta a Vásárt és kíséretével megindult annak meg­tekintésére. Legelőször az Állami Gépgyár pavilonjába ment,­­ ahol ifjú Horthy István fogadta. Az­után Ausztria és Olaszország pa­­vi­lonjait nézte meg s hosszasan időzött a magyar faluban, ahol népviseletbe öltözött kiállítók fo­gadták. Több mint két óráig tar­tott a körséta, amelynek folyamán a kormányzó többször adott ki­fejezést tetszésének, sőt elragadta­tásának is. A kisipari kiviteli in­tézet pavillonjában részletes fel­világosítást kért a magyar kisipar kiviteli lehetőségeiről és nagy ér­deklőd­éssel szemlélte a légvédelmi kiállítást is, amelyet a Légoltalmi Liga, a légügyi parancsnokság, a Vöröskereszt és a tűzoltófőparancs­nokság közösen szerveztek meg. Amint fényképfelvételünk mutat­ja, egy kétemeletes h­áz kereszt­­metszetében négy lakás tárul elénk és itt mutatják be, miként kell a mentőmunkálatokat végre­hajtani légitámadás esetén. Fény­képfelvételünk másik része a kor­mányzót ábrázolja Bornemisza Géza miniszterrel és a kísérettel együtt. Minden diktatórikus ábrándnak befellegzett Griger Miklós az elmúlt rendszer veszélyeiről, a választójogról és a kenyérkérdésről - Sürgős szociális segítséget követelnek az ellenzéki szónokok A költségvetési vitában pénte­ken tovább folyt az ellenzéki bírá­lat a költségvetésről. Giiger Miklós kereszténypárti azzal kezdte, hogy nem engedte bilincsbe zárni eszét, szívét, legi­timista meggyőződését és ezért szálka volt az illetékesek szemé­ben. A hatalom nem engedte meg, hogy a nemzet törvényhozója le­hessen. Bezárták előtte a parla­ment kapuját, mert nem akart szolga lenni, mert van hite és van meggyőződése. Ezek után járta az országot és mégis meghallották. Mint a mai választási rendszer szenvedő alanyának, joga van a választójog kérdésével foglalkozni. Ez a legfontosabb kérdés a nem­zet jelenében és jövőjében. Négy egymást felváltó kormány ígérte meg a választójog reformját. Meg­rendült lélekkel gondol Gömbös Gyula tragédiájára, de ki kell je­lentenie, hogy választójogi politi­káját elhibázottnak és károsnak tartja. Gömbös 1935-ben indítványt tett a Ház feloszlatására, ami nem állt ellentétben az alkotmány betűi­vel, de nem fért ösze az alkotmány szellemével. A Házfeloszlatást azért kellett kiírni, mert az akkori kormány el akarta foglalni azokat a hatalmi helyeket, amelyekkel el akarták érni, hogy csak egy párt uralkodjék Magyarországéin. A vá­lasztás a nép akaratának erőszakos lekaszabolása volt, az ország leg­­csúnyább választása.

Next