Friss Ujság, 1937. július (42. évfolyam, 146-172. szám)

1937-07-01 / 146. szám

! A munkaidő és a munkabér sokat vitatott kérdése végre a magyar tör­vényhozás mérlegére került. Az iparügyi miniszter hibátlanul elmondta mindazt, amit mi eze­ken a hasábokon hirdetünk, amióta a munkanélküliség foj­togató járványa ránkszakadt s jelszó lett az észszerűsítés. Esz­telen dolog ugyanis minden technikai fejlődés, minden töké­letesített termelési rend, amely szem elől téveszti magát az em­bert. Minden észszerűsítés, min­den termelési tökéletesítés és minden gépesített üzem csak annyit ér, amennyire kényel­messé teszi az ember életét anél­kül, hogy másoktól elvenné az élet lehetőségét és elvenné a mindennapi kenyeret. Szerdán a miniszter is megállapította 2''r·c%v f} +^ rporl!«‹ l-j-p ; dés a dolgozó ember megsemmi­sítésére vezet, h­a az „észszerű­­sített“ rend feleslegessé teszi magát az embert, akkor az államnak meg kell akadályozni, hogy ez az esztelen áramlat maga alá gázolja és összemor­zsolja az embert. Amikor a ma­gánalkalmazottak és ipari mun­kások munkaidejét és munka­bérét törvényesen szabályozzák, vigyázni kell minden munka­­alkalomra és minden dolgozó emberre. Most derül ki, hogy milyen végzetes visszaélések történtek a dolgozó ember élet­erejével, munkaidejével a leg­több ipari szakmában, a legtöbb vállalati irodában, de még ma­gánál az államnál is. A 70 és 143 órás heti munkaidő nem is ritkaság. A fuvarozási szakmá­ban gyakorta 90 órás heti mun­kaidő, a bőriparban is heti 143 órát is dolgoznak, a kávéházi alkalmazottak ugyancsak 72 órát. Sok kereskedelmi szakmá­ban az alkalmazottak heti 80 órát is talpon állanak. Ennek aztán az a következménye, hogy mindig minden munkahely zsú­folva van, az új elhelyezkedés lehetetlen. Pedig kétszer annyi alkalmazottat lehetne elhelyez­ni, ha az embert, az alkalmazot­tat emberként kezelnék és nem kívánnának tőle túl hosszú mun­kaidőn át túlerőltető munkát igen alacsony munkabérért. De a munkaidő szabályozása nem történhetik a munkabér rovására. Még a miniszter is bevallja, ho­gy az lenne csak az esztelen termelési rend, amely a mai nyomorúságot fokozni próbálná. A magyar föld szíve dobbant­­Szegeden az új kenyér megszüle­tésének ünnepén. Hálaadó ajkak fohásza szállt az ég felé, amikor az ősi hagyomány szerint Péter Pál napján az Alföld, a föld népe imával köszönte meg itz Urnak, hogy gondot viselt a kalászra és az emberekre. Az aratóü­nnepélyek a magyar élet legszebb virágai, most ezeket a Bokrétások bele­­kapcsolásával a nemzeti élet ki­magasló eseményeivé magaszto­sít­ják fel. Két esztendeje készü­lődnek a Magyar Kenyér Ünnepé­re, mely Szegeden, az Alföld szí­­­vében festői felvonulásokkal, dal­lal, tánccal vígassággal zajlott le. Ünnepélyesség ült az arcokon, ün­nepélyesség árasztotta el a lelke­ket. Tábori oltár előtt tartották a szent­esét, köröskörül az ünnep­lők serege és a megrakott, búza­keresztek alatt roskadozó szeke­rek. Mise után kezdődött a búza­­szentelés, majd megindult a me­net a szegedi Belsőváros felé. Színpompás népviseletekben gyö­nyörködtek az ünnep vendégei, az ökrösszekerek után az ekék, a pé­kek, majd a molnárok haladtak. A Hősök emlékénél kegyelettel ál­doztak, majd délután a Bokréták mutatták be a világszerte, híres táncaikat, énekeiket. Boldogságtól könnyes arcok, hálaadástól csor­dultig telt szívek hódítottak ezen a napon Szegeden, ahol az imád­ság mindnyájunkért, mindnyájunk kenyeréért szállt az Istenhez. Ké­pünk azt a szép jelenetet mutatja be, amikor a búzakereszttel meg­rakott szekér áthalad a Hősi Em­lékmű diadalíve alatt. A felső jobb sarokban az új búzából ké­szült kenyeret már meg is szelik. Csak jusson is belőle mindenki­nek, minél több, minél jobb! A magyar kenyér ünnepe Szegeden • /■ M / Ára 6 Altér" , ' ^ "42. évfolyam, 146. szám _ Budapest, 1937 julius 1, csütörtök Előfizetési ír:____________ ál POLITIKAI NAPILAP (Helybe* MHH H fl H fiH -------­Eav hónapra .... 1 P 50 fillér lg §§fl3 §« H fluf H Mm szerkeszteses es Kiadómra!ai “ “FrKiSS iJXiC-­^ ---AOwuuuuySw______ Őrjöngő ittas fodrász vérengzése a Belvárosban Kődobáló banda merénylete a gyorsvonat ellen É­g 9 Butácskát játszanak a fakészletek A kispesti békétlenség újból a Ház előtt • Annyi bért kell biztosítani mindenkinek, hogy meg tudjon élni A képviselőház szerdai ülésén a magánalkalmazottak munka- és jogviszonyának rendezéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalta. Kéth­ly Anna szociáldemokrata szerint ez a javaslat semmi újat nem ad a munkásságnak. Kifogá­solta a javaslat kerettörvény jel­legét. A sztrájkjogot is tisztázni kell. A tanonckérdés rendezése is hiányzik. Hangoztatta, hogy a munkásság csak végső­­ esetben nyúl a sztrájk fegyveréhez, ami­kor már nincs más önvédelmi le­hetősége. Grecsák Richárd kormánypárti beterjesztette a pénzügyi bizott­ság jelentését a dunántúli ás­ványolaj és földgázkutatásokkal kapcsolatos külföldi céggel tör­tént pótmegállapodásról. Andaházy-Kasnya Béla függet­len kisgazdapárti szerint a negy­venórás munkahét csak akkor lenne keresztülvihető, ha előbb az órabért rendeznék, mert különben a munkás nem keresi meg a lét­fenntartáshoz szükséges összeget. Rupert Rezső Kossuth-párti szóvátette, hogy egyes miniszteri főtisztviselők nem a közérdeket képviselik a vállalatok vezetésé­ben. Az OMTK-nál súlyos vissza­élések történtek, noha ott ültek a miniszteriális tisztviselők. A poltikusokat ki kell tessé­­keni a nagyvállalatokból. Ha a vállalatoknak nem kellene pártkasszára és dömpingsajtóra áldozniok, sokkal könnyebben el­­viselhetnék a szociális terheket. Shvoy Kálmán kormánypárti kérdezi, mi történik azokkal a magánalkalmazottakkal, akiknek katonai szolgálatra kell bevonul­niuk. Kötelezni kellene a vállala­tokat, hogy a katonai szolgálat után ezeket kötelesek visszavenni. Homonnay Tivadar keresztény­párti kérte a minisztert, hogy to-

Next