Friss Ujság, 1937. augusztus (42. évfolyam, 173-197. szám)

1937-08-19 / 188. szám

1937 augusztus 19, csütörtök FRISS ÚJSÁG A föld alatt répalevesen élnek a „földbirtokosok" Tenger­szenvedés a kötönyi barlanglakók osztályrésze Kiskunhalas augusztus 18. Ha délben még izzóra hevíti is a homokot a nap, a hűvös hajnali nap már eszükbe juttatja az kötö­nyi homoktaposóknak, hogy ides­tova búcsúzik a nyár. A Tudomá­nyos Akadémia birtokán, meg azon a 12 középbirtokon, ahol már ga­bonát is terem a homok, elnémul­tak a cséplőmasinák. Tavaszig most már nem ad kenyeret a kinti szegény népnek a kötönyi­ ho­­mok, el kell érte menni más ha­tárba, ha valahol munka akad. Kötöny ugyanis a buckák elátko­zott világa. Prónayfalvához tarto­zik az a 4000 holdas puszta. Har­minc évvel ezelőtt még hatalmas nyárfaerdőség borította a­ buckás halmokat, kopolyás völgyeket. A széleken, ahol a homok barnább és szelidebb volt, elterpeszkedett a 3000 holdas Vigyázó-birtok. A kis­­körönyi buckavilágban pedig ak­kor még csak a rókák laktak. 1900-ban parcelláztatták fel a fél­egyházi birtokosok és eladták az apró tagokat a magyarkanizsai és törökkanizsai szegényembereknek, akiket idehajtott az olcsó föld ál­ma és az a vágy, hogy a maguk szegényei lehessenek. A homok szegényei Az uj honfoglalók odúkat épí­tettek a vakvölgyek oldalába. Örö­kös harcot vív a nép a mindig na­gyon silány tanyai napszámon a puszta létért és 30 esztendő alatt semmit sem tudott a „sivalkodó" homokon szelídíteni. Ami kis ro­zsot beleszórnak itt-ott, azt­­ már májusban kiégett a homokból a nap. Harminc-negyven holdas „gazda" odúkban lakik és nyomo­rog. — Nekünk — meséli T­ernyők Józsefné, akinek 32 hold homokja van — 2 hold a szántónk és 195 kiló rozs termett rajta. Öt kilóval kevesebb, mint amit bele­vetet­tünk. Van egy hold szőlőnk is, mu­tatkozik is termés rajta, de ha a tavalyi árak lesznek, bizony jó, ha a kékkő árát meghozza. A termés, meg amit az uram keresett, talán karácsonyig elég lesz. Hogy az­után mi lesz, nem tudom. Nehéz telünk lesz, az bizonyos. Csesznek Sándor bátyámnak, a­ki immár 64 éves, ennélfogva nem haszonra való ember, 7 hold ho­mokja van az árvalányhajas buc­kák világában. “­ Lélekre mondom, tekintetős úl — sorolja Sándor bácsi — két rossz tyu­kunk van, azokból élünk. Amit azok tojnak, abból hoz néha az asszony fél kiló faggyucskát, néhány kiló almánk terem, abból lesz a lisztecske, akiit a föld te­rem, az meg megy a bankba ka­matra. Télen azután jön majd a répüleves, abból élünk valahányan. Elmondja az öreg honfoglaló, hogy neki az idén 168 kiló rozster­mése lett a holdon. A két hold sző­lőjéből tavaly 72 pengőt, árult, ab­ból is 50-et elvitt a végrehajtó. A kis lakhangyikban sehol nyo­ma sincs a téli kenyérnek, a sze­mekben is csak a bánat és az ú­jabb kegyetlen téltől való rettegés ár­nya ül. 30 évi céltalan csata Ennek a pusztának 30 év alatt nem jutott semmi, csak a homok­kal vívott céltalan csata. Nincs út, nincs orvos, nincs bába, de még csak iskola sincs. Az egyik dű­lő­­útmenti vályogputriban nyomorog közel évtizede 60—70 kötönyi isko-kisgyermek, meg a tanítócsalád. Húsz éve küzdenek a kötönyiek a községgel, állammal, Vigyázó gró­fokkal, később az Akadémiával is­koláért s csak most csillant meg a reménysugár. A Friss Újság törődik csak bajunkkal.«« Bátyai Józsefné meséli a domb oldalába épített tanyájuk előtt: —­ Az éti uram jár­­t vasárna­­ponkint tanyáról-tanyára és fel­olvassa a Friss Újságot. Olvasta a népeknek azt a cikket is, amit a Friss Újság a mi iskolánkról irt. A Friss Újság törődik csak bajunk­kal. Bizony megsirattuk a szegény Dudás Lajos tanító úrékat, akik éppen olyan „házban" laknak itt, mint a többi népek. A tanító lírák­nak sokat köszönünk. A tanító úr avítt ruhájában járnak az embe­rek, a tanítónő asszony segít ki bennünket hun ezzel, hun azzal. Iskolát talán most már majd kapnak a kötönyiek. A miniszté­rium adott a községnek rá 10.000 pengőt, Suba Imre gazda meg két hold földet teleknek. Ellenben sem­mi reménység rá, hogy a kötönyi homokon megtalálják végre az ideszakadt honfoglalók a minden­napi kenyeret. Úttól, piactól távol, pénz nélkül, segítség nélkül nem leh­et termővé tenni a silány ho­mokot, amit a világ termése óta csak az égi madarak trágyáznak. Jó pár nemzedék nyomorogja itt még végig az életet, mire a kötö­nyi buckák között nemcsak gond, haj és nyomorúság, hanem a ke­nyér is megterem. Csesznek Sándor, az egyik ür­eg „honfoglaló". Bátyai Józsefek domboldalba épített tanyája. 9 L E G Ú J A B B Nankauaiál ötezer japán elesett Angol—amerikai—francia egységfront akar békét terem­teni Sanghajban Japán és Kína viszálykodásában hadüzenet­ még n­em történt és mégis elképzelhetetlen kegyetlen­séggel gyilkolják egymást a sárga faj szülöttei. San­ghaj körül hat nap óta szólnak az ágyuk, szerdán délután némileg alább hagyott­­ a harci tevékenység, de este eddig még nem tapasztalt erővel tört ki újra. Különösen a kitilai légirajok fejtenek ki élénk harci tevékeny­séget és a Hong-Kiu parkban levő japán főhadiszállásra a bombák százait zúdították. Hi­ szerint a japán főhadiszállást szétrom­bolták. A kínaiak a csapéi városnegyed­ben is jelentős előrehaladást tet­tek. A japánok is győzelmeket jelen­tenek és így nem lehet ellenőrizni a hírek valódiságát. A japánok elismerik, hogy a kínaiak nem várt szívóssággal és elszántság­gal harcolnak. A japánok meg­szállták a sanghaji angol Brodway 21 emeletes felhőkarcolót. A válla­lat tiltakozott az épület megszál­lása ellen, de a­ japánok azt vála­szolták, hogy a felhőkarcoló tete­jén kínai kémek figyelőszolgálatot teljesítenek. A Jang-Ce-Kian­g folyón 16 ja­pán hadihajó vetett horgonyt. Az egyiken 80 repülőgépet szállítot­tak, Kutlingnál a harc déli 12 óráig tartott reggel óta. Egy ja­pán ágyúshajó a francia-kínai hajóépítő társaság műhelyére több­­lövést tett. Nankaunál a hősiesen harcoló kínaiaknak a győzelme felrázta a hadban álló kínai csa­patokat. A kínaiak támadása olyan borzalmas erejű volt, hogy a japánok 5000 halottat és sebesültet veszítettek. A távolkeleti események érthető izgalmat keltenek az európai nagy­hatalmaknál. Miután igen életbe­vágó érdekek forognak kockán Kínában, angol, amerikai és fran­cia egységfront jött létre a tokiói és a nankingi kormánynál teendő diplomáciai lépés tekintetében. Az egységfront békét szeretne terem­teni Sanghajban a háborús felek csapatainak kivonásával, de a hadviselők nem nézik jó szemmel az európaiak beavatkozását. A spanyol nemzeti csapatok újabb sikerei Elfogtak négy köztársasági zászlóaljat • A kormány­­csapa­tokat szovjet-orosz szakemberek újjászervezik A santanderi harcokban az utób­bi 24 órában a spanyol nemzeti csapatok további előrehaladást ér­tek el és számos fontos hadászati pontot megszállottak. Minden na­gyobbó ellenállás nélkül került a nemzetiek kezére ,Coldo Aseudo-tól északkeletre fekvő Otero Menor­­hegy. Ez a hegy az utolsó termé­szetes akadály volt Villa Cariado síksága felé. Ez a síkság egészen San­tan­derig nyúlik, úgyhogy Santander ostromának most már nincs semmiféle termé­szeti akadálya. A nyugati arcvonalon a nemzeti csapatok megtisztították a terepet Reinosa városától délre mintegy három kilométeres széles sávon. Egy­­másik nemzeti tüenetoszlop, amely Reinosa városétól észak­keletre nyomul előre, elfoglalta a Haro-hegytömböt és most már csak 58 kilométernyire van Sántan­­dértől. A francia laptudósítók szerint a nemzeti csapatok körülzártak és elfogtak négy köztársasági zászló­aljat, amely nem tudott idején ki­jutni a nemzeti hadak bekerítő mozdulata alól. Az utóbbi napokban szovjet­­orosz szakemberek nagyobb cso­portja érkezett Valenciába. Az a megbízatásuk, hogy átvegyék az élelmiszerellátás, a közlekedés és mindenekelőtt a háborús iparágak megszervezését. Feladatuk továb­bá, hogy a különböző harctereken újjászervezzék a kormánycsa­patokat s a lőszer-, hadianyag- és élelmi­­szeritánpótlást rendezzék és biz­tosítsák. Egyidejűleg komtunista propagandaközpontokat alapíta­nak, amelynek többek között az a célja, hogy az anarchista ele­meket felkutassa és eltávolítsa. — Gyilkolt a villám a halottas házban. Szarvason Nagy Szk­lenár János kocsist agyonütötte a rá­zuhant kocsi. Temetésére össze­jöttek házába hozzátartozói és is­merősei. Hirtelen vihar támadt és a villám lecsapott a halottasház­ba. Hraskó Jánosné 57 éves asz­­szonyt a villámcsapás azonnal megölte. Pásztor Györgyné, Ukijár Mihályné, Magyar Györgyné, Sű­ríti a Györgyné és Repka Mihályné súlyos bénulást szenvedtek. A sé­rülteket kórházba szállították.­­— Halálra gázolta a traktor. Kurucz János 33 éves kiskőrösi la­kos leesett egy hazafelé tartó trak­torról és a traktor kereke Kurucz fejét szétroncsolta. A helyszínen kiszenvedett. A vizsgálat meg­indult. — A paksi iparosok ünnepe. Most tették le ünnepélyes keretek kö­zött a paksi ipartestület és iparos­kor új székházának alapkövét, Szelp József ipartestületi elnök mondott ünnepi beszédét. — Másodszor terem a cseresz­nye. A Szombathellyel szomszédos Nárai községben Németh Elek gazdálkodó kertjében másodszor terem a cseresznye. A szemek ap­róbbak, mint a júniusiak voltak. — Húsz pengőért — h­athónapi börtön. Kolonyi József többszörö­sen rovott multu csavargó az or­szág különböző börtöneiben élte le élete javarészét. Szabadulása után a tolna megyei Faddon tűnt fel, ahol kicsalt egy gazdától húsz pengőt, aztán megszökött. Most a szekszárdi törvényszék jogerősen hathónapi börtönre ítélte. — Elgázolt a motorcsónak egy fü­rdőző kisleányt a Dunán. A ba­jai Kamarásdunán Nemeth Gyula kereskedő motorcsónakjával elgá­­zolta Rózsa Magda tízéves fürdőző leánykát, akit a motorcsónak pro­pellere súlyosan összevagdalt. A­ nyomozás megindult, hogy kit ter­hel a felelősség a szerencsétlen­­gégért.­­

Next