Friss Ujság, 1937. szeptember (42. évfolyam, 198-222. szám)

1937-09-01 / 198. szám

42. évfolyam, 198. szám_________a Budapest, 1937 szeptember 1. szerda Előfizetési ár: ______ _____ _ ■ POLITIKAI NAPILAP Cselyben és vidéken) 11 j8| |jj| 2|| fim -------­tgy hónapra .... I P 50 filér 9n9 11 jÉÉK­M Jjfflll 1! M Mm a* szemkesztéses es Madonnától meg-ísáérre .... 4 P 50 fillér Wtm WUw­m­l|k­m­n 9 H % MM 1§§ BUDAPEST, Kunodon az elő­zetért ér hétszeres UHM­ fiBBfiSBk §3 lEE W « TtsEk flU« «| ntU/u­n » --r-.­.ri-. | fll^M UiJDMM”­­ . Vasárnap.....................0 fillér 9 9 9 9 Bwk Telefon: * 1-242-99 Ma: Keresztrejtvény^ OSZTALYSORSJATEr Ára 6 fillér Kegyetlenül agyonverték az öreg mezőőrt Ittas legények rémdrámája az istállóban A magyar becsület dicséretet kapott a nagy és gazdag Amerikától. Megint megveregették a vállunkat, hogy szegények vagyunk, de becsü­letére kényes úri fajta, mert a szerencsétlen, agyonnyomorí­­tott trianoni kis Magyarország Finnország után elsőnek jelent­kezik, hogy nemes valutában, dollárban hajlandó megkezdeni máris amerikai adósságának törlesztését. Kétségkívül min­den magyar embernek köteles­sége tízszeresen vigyázni jó hírünkre és az ország becsüle­tére. Nem is rossz üzlet az, ha hűségesek maradunk évezredes hagyományainkhoz, amelynek mindig rendíthetetlen jelszava volt a hűség és a becsület, az adott szó és az aláírt váltó pon­tos törlesztése. De ha ilyen kényesek vagyunk minden ide­gen és hozzánk sokszor közö­nyös, vagy kegyetlen adósunk­kal szemben, akkor jusson eszünkbe, hogy a szavunkat ad­tuk mi belső hitelezőinknek, derék áldozatkész magyar pol­gártársainknak is, akik a világ­háború legválságosabb napjai­ban adták oda mindenüket a nemzet védelmének céljaira. Akkor az állam minden erkölcsi és hivatali tekintélye lekötötte a szavát, hogy az ország tudni fogja kötelességét mindenkor azokkal az áldozatkész fiaival szemben, akik példát szolgáltat­tak arra, hogy a magyar becsü­let mindig tudja, mit kell cse­lekednie akkor is, hogy ha a keservesen összekuporgatott va­gyonkát kell odaadni, azt a kis vagyont, amit egy-egy munkás­élet a békés öregség bizto­sítására gyűjtögetett. Amikor tehát a kormány elérkezettnek látja az időt arra, hogy az or­szág külföldi hitelezőinek meg­fizesse adósságát, akkor azt h­isz­­szü­k, hogy , elérkezett az ideje annak is, hogy az ország leg­szegényebb, legpéldásabb hite­lezői, a magyar hadikölcsön­­kötvénytulajdonosok is meg­kapják a maguk régen várt be­csületes járandóságát. Mer­t ha van becsületbeli adóssága a ma­gyar nemzetnek másokkal, ide­genekkel szemben, akkor tízsze­resen parancsolóan sürget az a becsületbeli adósság, amellyel a saját fiainknak tartozunk. Ame­rika, gazdag és várhatna, de a hadikölcsöntulajdonosok öre­gednek és a természet rendje szerint nem sokáig várhatják, hogy az ország velük szemben lerójja adósságát. Francia imádság magyar földön az igazságos békéért A bécsi nemzetközi frontharcos kongresszus mintegy 600 francia katolikus résztvevője Serédi Jusz­tinián hercegprímás meghívására ellátogatott Budapestre. A fran­cia frontharcosok csoportját Lie­­nárt bíboros, lillei püspök vezette. A bíboros kedden délelőtt a koro­názó főtemplomban az igazságos békéért misét mondott. A francia frontharcosok a magyar bajtár­saikkal együtt magyar és francia lobogó alatt vonultak fel a Várba s a templomban megjelent Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás, Angelo Rotta pápai nuncius is. A mise után a frontharcosok küldött­sége a miniszterelnökségre vo­nult, majd innen a képviselőházba mentek, ahol Tahy László alelnök fogadta és üdvözölte a vendége­ket. Délben a frontharcosok fran­cia zászlók alatt felvonultak a Hősök Emlékkövéhez, ahol koszo­rút helyeztek el. Délután Serédi hercegprímás teát adott a külföldi vendégek tiszteletére. Fényképünk a Hősök Emlékkövénél készült. A felső képen az a jelenet látható, amikor a francia frontharcosok el­helyezik koszorúikat az emlékmű­vön, az alsó képen a magyar front­harcos szövetség vezetősége a Hősök terén a külföldi vendégek vezetőinek, köztük Lienárt bíboros­nak átadja a szövetség emlékérmét. A bányamunkások a sérelmes nyugbér­­rendelet megváltoztatását sürgetik Kiélesedett a harc az OTI és a munkások között A bíróságok is a munkások pártjára állottak A bányamunkások rokkantsági és öregségi biztosítása körül évek óta folyik a harc az OTI és a munkásszervezetek között. Most ez a küzdelem a legutóbb meghozott bírósági ítéletek következtében még jobban kiélesedett. A bányász nyugbérbiztosítás a bányamunká­sokat sokkal mostohább elbánás­ban részesíti, mint a többi munká­sokat. A négyévi, vagyis 200 heti öregségi biztosítást az OTI elfo­gadja minden szakmánál, csupán a bányászoknál ragaszkodik a tíz éven át való járulékfizetéshez. Míg a többi szakmában 200 heti fizetés után rokkantság esetén segélyt fi­zet az OTI, addig a bányászok akkor sem kap­hatnak segélyt, ha megrokkan­tak és munkaképtelenné vál­tak. Emiatt az öreg bányamunkások százai kerülnek a legtragikusabb helyzetbe. Azok az öreg bányá­szok, akik betöltötték 65-ik élet­évüket, de még nincs meg s a bá­­nyanyugbértörvény életbeléptetése óta nem is lehet meg a tízéves vá­rakozási idejük, elvesztik minden igényüket a nyugbérre. Mindezt pedig betetőzi az a körülmény, hogy a keresetüket is elvesztik öreg korukban. Amikor a bánya­­nyugbértörvény megjelent, kilá­tásba helyezték, hogy rövidesen megjelenik egy rendelet, amely a bányamunkásokat egyenlő elbá­násban fogja részesíteni a többi szakma munkásaival. Ez a rende­let azonban mindezideig még nem jelent meg. A bányászok emiatt pereket indítottak az OTI ellen s a bíróságok a munkások pártjára

Next