Friss Ujság, 1937. november (42. évfolyam, 249-272. szám)

1937-11-03 / 249. szám

is észreveszi már azt az arány­talanságot, amely miatt mi évek óta módszeres és gyökeres orvoslásért kiáltunk. Ez az aránytalanság a magyar nép forgó gyomra, nélkülöző sze­gényes élete és az államháztar­tás viszonyainak hivatalosan megállapított javulása között tátong. Most jelent meg a Nép­­szövetség Magyarországra kül­dött megbízottjának a legújabb jelentése, amelyben a gazdasági viszonyok és az államháztartás helyzetének kétségtelen javulá­sát állapítja meg, de sajnos, ő is rámutat arra, hogy a fo­gyasztó széles néprétegek távol­ról sem érzik ezt a javulást a saját életükön. Ez csak az adó­­terhekből befolyó állami bevéte­leknél mutatkozott. Erre az aránytalanságra érdekes világot vet az az egyetlen vitathatatlan tétel, hogy míg mindenféle adó­nem jövedelmei fokozódnak, ad­dig a fogyasztási adó bevételei csökkennek. Csökkennek pedig anélkül, hogy a fogyasztási adó­zást lejjebb szállították volna. Már­pedig minden állami gaz­dálkodás és államfenntartó po­litika csak annyit ér, amennyi államfenntartó kispolgár köny­­nyebb megélhetését és boldogu­lását biztosítja. Hiába minden divatos elmélet, az állam a pol­gárok összessége és nem valami elvont öncélú fogalom. Az afféle állami gazdálkodás, amelynél csak maga az állam és a lakos­ság egy kis töredéke gazdago­dik, míg a kistermelő és a fo­gyasztó rétegek nélkülöznek, ha­mis és rossz. Pedig most is a burgonya szállítása körül olyan rendelkezések jutottak szóhoz, amelyeknek következtében hir­telen egy pengővel megdrágult a legszegényebb népréteg élelmi­cikke. Ilyen hibák még jobban kimélyítik azt az aránytalansá­got, amely egyik oldalon látszat­javulást eredményez, de a kis­polgári háztartások százezrei­nek gondját súlyosbítja. A ja­vult gazdasági viszonyok között maga a dolgozó kisember nehéz helyzetben vergődik még ma is, bár a névtelen adózó polgár jó­voltából sikerült pompásan meg­alapozni az államháztartás könyveit. A könyvek és szám­sorok azonban még nem jelen­tik azt, hogy javult az élet Magyarországon, ah­ol hála is­­, termek, megterem minden jó, csak a fogyasztók tömegei nem tudják megfizetni. l ' í \ J '■" "• * sa Ma: Keresztrejtvényy^^gAra 6 fillér 42. évfolyam, 249. szám . Budapest, 1937 november 3. szerda Előfizetési dr._______________ ■ POLITIKAI NAPILAP (Helyben és vidéken) BBR BDk M M WM M|­H ______ sEiLJiHH p KIV % 11 1X A ■ .sr.“4”.r.9 ifluy UbJaSb NAGY^70GCCA3 Vasimao ......................u .dler H­isi B9 ra 'IQP’ WHU'bPI Telefon: * 1-241-9® Két leánytestvér titokzatos drámája Mindenáron gyilkolni akart, megölt egy fiút Az idegen szem Akik az Isten szabad ege alatt várják a telet A halasi Öregszőlők között talált a szegényügyi hivatal olyan ho­moki kisbirtokosokat, akiknek fö­dél sem jutott a fejük fölé. Az Is­ten szabad ege alatt várják a te­let. Lakást nem kapnak sehol, ho­­mokba vájt putrijuk tetejét elvitte a vihar s azóta úgy élnek a sza­bad ég alatt, mint a képen látható. Szegényes holmijuk szanaszét he­ver a homokon, ott kanalazzák­ hó­napok óta maguk is a puszta víz­ben főtt sótalan krumplit. Még az sem adatott meg nekik, hogy télire bebújjanak a föld alá, mint az ürge, mert nem tudnak néhány ge­rendát és pár kéve nádat meg­venni, hogy felépítsék a szomorú hajlékot Kiskunhalas város polgármes­­ter­e, amikor meglátta a Friss Új­ság munkatársa által készített fényképet, kiutalt a város terhére a legszerencsétlenebbeknek nádat, gerendát, horogfát és a putri épí­téséhez szükséges egyéb holmit. Né­­hányan majd elbújhatnak az őszi esők elől a föld alá. De mi lesz a többi, szegény homoktaposóval, a­kik évtizedeken át f­áznak-fáznak és nyomorgnak a föld alatt? Akiket senki észre nem vesz a buckák kö­zött? iiiiiiiiiümiiiiiiiiiimiiiiiimiiiiiiiiiiiiimiBiiimiiiiiiiitiiBiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiBiHSiBgiiziiiiiiSiEmi Emberhez méltó életet kilencmillió magyarnak A reakció és a diktatúra összefogott, hogy megakadályozza a szép­ politikát . Eckhardt éles támadása a stréberek és kalandorok őrültek házába való forradalmi törekvései ellett Soltész János független kisgazda­­párti képviselő kerületében, Kaj­ban Eckhardt Tibor vasárnap dél­előtt 8000 főnyi tömeg előtt nagy politikai beszédet mondott. A nem­zeti önkormányzat fontosságát han­goztatta, majd arról beszélt, hogy a titkos választójog útján kell ér­vényesíteni a szabad népakarat politikai, gazdasági és szociális feladatait. Még nehéz harcok előtt áll. Több jog, nagyobb kenyér és a munka megbecsülése, ez a népi politika hármas pillére. A reakció, amelynek talán a jobbágyság felel meg a legjobban, összefogott, a dikta­túrás irányzat lovag­jaival, az egykori élharcosokkal, a népi po­litika érvényesülése ellen. — Ami nem sikerült felülről — mondotta Eckhardt — azt most népbolondítással szeretnék elérni alulról. Ha valaki fel akarja gyúj­tani a házunkat, mindegy, hogy jobboldalról jött-e, vagy balról. Nekünk a gyújtogatók ellen kell védekeznünk. Nagy Ferenc kisgazda, a függet­len kisgazdapárt főtitkára beszélt azután. — Vegyék tudomásul — mondott­­a — hogy paraszt nélkül többé politikát csinálni nem lehet. A ta­nult embereknek is meg kell ér­teni, hogy a sokmilliónyi paraszt­ság rém tekinti ellenségének a ta­nultakat, de a tanultak is becsül­jék meg a népet. A nagytőkének és a nagybirtoknak bele kell tö­rődnie a földkérdés megoldásába. Végül tiltakozott az ellen, hogy rendbontó és törvénytelen törekvé­sek hirdetői a maguk felelőtlen politizálásába bevonni merészelik a nemzet vezérének magas szemé­lyét. Eckhardt Tibor Balatonboglárott is beszélt az ünnepek alatt Gaál Gaszton sírjánál. A független kis­gazdapárt egykori vezérének ko­porsójánál letette a koszorút, Gaál Gaszton halálának ötödik évfordu­lója alkalmából, majd egyórás be­szédben beszámolt a párt, ötéves működéséről. A nemzetközi hely­zetről szólva, megállapította, hogy

Next