Friss Ujság, 1937. december (42. évfolyam, 273-297. szám)

1937-12-01 / 273. szám

­ szűkmarkú bizalmatlansága nem kis részben oka annak, hogy Magyarországon a boldogulás megnehezedett, hogy a kisgazda áron alul siet elkótyavetyélni a termését, hogy a kisiparos és a kiskereskedő elvesztette a vál­lalkozási kedvét és hogy a kis­polgár hiába próbálja a füg­getlen, önálló boldogulás útját, számára soha sincs segítség, mert a zálogházon kívül hova­tovább senki sem hitelez a sze­gény embernek. A zálogház is óriási kamatokért aranyfede­zetű biztosítékot követel a köl­csönnyújtás ellenében. A kis­gazda leköti a földjét, de az iparos és kereskedő még váltó­hitelt sem kap a legtöbb eset­ben a hatalmas bankoktól. Ez a körülpáncélozott hitelszervezet rettentő büszke az ő tapintatos, körültekintő óvatosságára, a­mellyel az európai gazdasági válságot megúszta. Ami a ma­gyar hitelellátás körül az el­múlt tíz esztendőben történt, az nem egyéb tehetetlen siránko­zásnál és folytonos ígérgetésnél, amely hol az egyik, hol a má­sik hitel hijján sorvadozó tár­sadalmi réteget veregeti vállon és helyezi kilátásba számukra a hitelkeretek tágítását. Kezdet­ben a kiskereskedőnek és a kis­iparosnak ígértek jobb hitel­viszonyokat. Most Szegeden új nép­réteget fedeztek fel, amikor az elkövetkező tíz esztendőben az alföldi zsellérlakosság meg­segítését tűzték ki célul. Várjon hogyan képzelik ezt! Kovács János kisiparostól két-három kezest és bankszerű biztosítéko­kat követeltek még százpengős törpekölcsön esetén is, vájjon Pintér András alföldi zsellértől, akinek a kapáján, kaszáján és a lyukas tarisznyáján kívül egye­be sincs, vájjon hány kezest és milyen bankszerű biztosítékot fognak majd követelni! Száz esztendővel ezelőtt Széchenyi István gróf nem ilyen leckét adott fel a hitel megszervezé­sére. Kár ez a néprétegeket vá­logató és nagyhangú kijelenté­sekkel ígérgető hitelpolitikai meddő szónoklat, nem kell kü­lön válogatni a zselléreket, a kisiparosokat és kiskereskedő­ket, hanem általában azt várná az ország, hogy legyenek több bizalommal az ország dolgozó kis- és középpolgárságával szemben és válogatás nélkül te­remtsenek olcsóbb és könnyebb hitelviszonyokat. !­f 1 Ara 8 fillér­ ^^^^^vfolyam^TsT^^^^ft^J^^^^^^^^Mdapest^lOSTdecemberl^zerda^ Előfixetési ári_____________ E POLITIKAI MAPI I * P (Helyben és vidéken) ■■■ M ■■ ■■ M ___ EX::::«? IS St: tDIfrP II I ®“ fi ■■ —'•■*« «• -•“■■• Han­yialici a/ előfizetési ar hétszeres WSm WmK vjk g§ gl M JgflB BUDAPEST. Egyes szám­ára: ■ AHA H | n m i m*WI II lw VI., NAGYMEZŐ UCI * Hétköznapon................6 fillér ■ | || 801 MM 11 Ilii 111 -----­Várnán......................12 fillér ■ H ■ ■ W WolBI Telefon­ *1-242-99 Gázzal felrobbantotta magát egy asszony Bitóra kerül az újlipótvárosi rablógyilkos A hitelnyújtás Rezsét kapnak a főváros szegényei Itt a tél és amint Petőfi mondta: „Most minden kis kunyhó egy tündérpalota, ha van honnan rakni a kandallóra fát“. De éppen az a baj, hogy nincs mindenütt, mert drága a fa és kevés a pénz. Azért nehezebb a nyomort elviselni télen, mert a gyönge táplálkozás mel­lett a hideg is gyötri a szegény embert. A főváros tüzifasegélyt ad az ínségeseknek, de a hosszú télen ez csak olyan, mint egy csöpp a tengerben. Többet ér ennél a gally és rozsé, ha több ízben lehet belőle hazavinni. A főváros tereiről, parkjairól összegyűjtött gallyat, rozsét a VI. kerületi szegények között osztják ki a mohácsuccai telepen, amint ezt fényképfelvéte­lünk mutatja. Van elég erdeje, fája a fővárosnak, a többi kerü­letekben is akadna elég vállalkozó, aki egy-egy köteg tűzrevalót haza­vinne. i­ iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiimiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiii Elfogták a süketnéma koldus állatias gyilkosát Tizenkét pengőért ölte meg az öregembert s a holttestét az árokba dobta . A 19 éves gonosztevő sohasem­ ismerte szüleit - Azt sem tudja, hogy mi az igazi neve Kegyetlen rabló-gyilkosság tet­tesét fogta el a rendőrség, amely még hónapokkal ezelőtt történt. Augusztus 19-én Pestszentimre ha­tárában a vasúti töltés melletti árokban egy rongy­osruhájú, 55—60 évesnek látszó férfi holttestére buk­kant az egyik vasúti pályamun­kás. A holttest feje szinte a fel­­ismerhetetlenségig össze volt zúz­va. A vasúti munkás a pe­stszen­t­­imrei csendőrörshöz szaladt, ahol jelentette az esetet. A csendőrörs már az első percekben megállapí­totta, hogy az áldozat Pestszent­­imrén és környékén ismert süket­­néma koldus, aki házról-házra, lakásról­ lakásra járva könyörado­­mányokat, pénzt és feleséget szo­kott gyűjteni. Az öreg koldust kedvelték a községben, szívesen adtak neki, ha volt mit, de úgy­szólván senki sem tudta, hogy mi a neve, hol a lakása és egyáltalán hogyan került Pestszentimrére. A csendőrök kétségtelennek látták, hogy a süketnéma koldus gyilkos­ságnak esett áldozatul. A tettes valami súlyos tárggyal be­verte az öreg koldus kopo­nyáját. A bűntény a Nagykőrösi út köze­lében a vasúti töltés és az ország­út között elterülő kis gyepsávon történt. Amikor a gyilkos végzett áldozatával, a halott embert a vasúti töltés mögé cipelte és mi­vel nem volt biztos abban, hogy áldozata tényleg halott-e már, foj­togatni kezdte. A holttestet a bonc­­tani intézetbe szállították, ahol a törvényszéki orvosok is kétség­telenül megállapították, hogy az öregember bűntény áldozata lett Lázas hajsza indult meg az álla­tias gyilkos kézrekerítésére, de a tettesnek nem sikerült a nyomára akadni. A nyomozás megállapított annyit, hogy az üveg süketnéma koldus augusztus 18-án a késő esti órákban egy pestszenterzsébeti vendéglőben együtt volt egy fia­talemberrel,­­ akivel a némák jel­beszédével „élénk társalgást** foly­tatott. Jócskán ittak egészen zár­óráig és az elfogyasztott ételek és italok árát az öreg koldus fizette ki. A vendéglőből együtt távoz­tak. A gyanú erre a fiatalemberre.

Next