Friss Ujság, 1938. január (43. évfolyam, 1-24. szám)

1938-01-01 / 1. szám

Ma: Színes regénymelléklet, Friss Gyermekujság és Kisemberek Házafája­­ Ára 12 fillér, hétköznapon 6 fillér • 43. évfolyam, 1. szám • Budapest, 1933 január 1. szombat — ——■■ ■■■ I Előfizetési ár:____________ A POLITIKAI NAPILAP (Helyben és M Mj ■■ B ______, KSvré3:: l E12 St, fC D I fp fP II I ®P m Sn® s*erhe"‘°•*»*s h'artot,,,ou" HUn­uldbnud­d’lídrdl ír itílwtre: EBbKS SjgSK H Vk B SE B m 9BBft pg BUDAPEST, Egyes szám ára: ■ || Hl M in 3 m&W H H« V!., NAGYMEZŐ UCCA 3 HStköznapon...............tó il?ár H | B ■ U SJB WJm BLb WkM, HH, —r Vasárnap......................12 fillér ■ ■ ■ ■ ^^F ^^F ^^F ^^F Wlivl • Telefon­ *‘1-242-99 Újból ezer pengőt fizetett balesetbiztosításunk Híres festőművész borzalmas családirtása 1938 félelmetes, nagyreményű gyer­meke az időnek." Aggódva ál­­­lünk a bölcsődnél. Apád a gond,­ anyád a bizalmatlanság. Mö­götted az egész világ gyűlöle­tet, izgalmat és nyomorúságot halmozott. Mégis tőled várja az egész emberiség sorsának jobb­­rafordulását. ilyenkor a titok­látó jövendőmondó emberek bi­zonytalan jóslatokba bocsátkoz­nak. Mi távolról sem akarunk erre a hálátlan és megbízhatat­lan szerepre vállalkozni, éle mérlegre téve az elmúlt eszten­dő hagyatékát, az az érzésünk, hogy az idő új gyermeke való­ban történelmi jelentőségű dön­tő időszak lesz. Az elmúlt esz­tendők során bebizonyosodott, hogy mindazokkal a lármás esz­közökkel, amelyekkel a nagy­hangú jelszavak prófétái meg­váltást ígértek az emberiség­nek, semmit sem sikerült bizto­sítani, semmit sem sikerült meg­oldani. A fegyverkezés és az egymást gyűlöletre tanító jel­szavak csak mérgesítették a vi­lághelyzetet, csak felgyújtották a világot, de több kenyeret, több örömet, több békességet és boldogságot sehol sem nyújtot­tak az embereknek. Ám az el­múlt esztendők során mégis csak ráeszmélt egész Európa,­ hogy a világ tele van bajjal, igazságtalansággal, reményte­lenséggel s mindezt jóvá kelle­ne tennie. A beismerés és­ fel­ismerés pedig a gyógyulás fo­lyamatának a küszöbe. 1938 reg­­­­gelén tehát úgy érezzük, hogy ebben az esztendőben itthon a kis maroknyi magyar földön éppen úgy, mint a világ harc­mezein és politikai cselszövései­nek boszorkánykonyháiban tör­ténni kell valaminek, ami elin­dítja a gyógyulás folyamatát. Történnie kell, mert odáig már eljutottunk, hogy mindenki lát­ja és tudja, hogy sem Spanyol­­országban, sem a Földközi ten­ger körül, sem Távol-Keleten fegyverrel, háborúval és nagy szájjal és hangos torokkal meg­oldani semmit sem sikerült. Vissza kell térni a munka meg­becsüléséhez, az emberszeretet tanításához. Rá kell döbben­nünk, hogy minden jószándékú embernek együtt kell élnie, hogy több öröm és boldogság lehes­sen a földön s egyszer már több bort, búzát, békességet remél­hessünk a jövőre is. HIVATALOS KORTES NÓTÁJA Jaj de hangos, hej de h­ango minden vendégfogadó, Új reformot várja benne csupa titkos szavazó, Vígan jön a „választási megbízott”, Akinek a tekintélye meghízott. Megtették a korteskedést hivatalos szerepnek, így azután az új esztendő szerencsét hoz a Népnek Hogy ne legyen sok a kormánybuktató, Titokzatos, hogy ki lesz majd szavazó. ­ A legöregebb emberek sem emlékeznek rá! 1816 januárjában volt Magyarországon a legkegyetle­nebb tél Az­­ijesztendő kemény téllel kö­szönt be hozzánk s ha a régi fel­jegyzések, emlékiratok, krónikák és újságok között kutatunk, akkor kiderül, hogy kerek száz évvel ez­előtt csaknem teljesen olyan volt az időjárás Magyarországon. A nyár akkor is esős volt, az ősz hosszú, tele csapadékkal és áradás­sal, karácsonyra másodszor esett le a hó, karácsony és újesztendő között beállt a kemény hideg s a Duna, mely akkor még nem volt kőpartok k­özé szorítva, Budán ki­áradt és újév reggelén két láb ma­gasságban elárasztotta a partot. Mintegy figyelmeztetője volt ez an­nak, ami a száz év előtti március­ban aztán bekövetkezett: a nagy pesti árvízkatasztrófának. Szeren­csére ma már nem kell tartani ilyen veszedelemtől, a Duna is meg­öregedett, lecsendesedett, megjuhá­­szodott a szabályozás után. Hányszor halljuk, hányszor mondogatják a hideg teleken, hogy „a legöregebb emberek sem emlé­keznek rá!“ Bizony, a leghidegebb, legkegyetlenebb télre, mely ha­zánkra köszöntött, ma már a leg­öregebb emberek se emlékezhetnek, ha százesztendősek volnának akkor is apáik, vagy nagyapáik meséiből tudnának róla, mert az a kegyetlen, fél 181­1 januárjában tombolt, 122 esztendővel ezelőtt. Feljegyzések maradtak róla a Tudományos Gyűjteményben,a­mely az akkori idők népszerű folyóirata volt. Ezekből a feljegyzésekből ismerte­tünk most néhányat, adja Isten, hogy barátságos, meleg, szobában olvassa el mindenki, az új évbe ve­tett új reménységgel szívében. Január 29-én reggel nyolc és ki­lenc­ óra között jött a szibériai fagy, a pokoli hóvihar Magyar­­országra. Nappal a teljes éjszakai Sötétség volt, itt lépésről a legna­gyobb tárgyakat se lehetett látni. A hó sűrű volt és piszokszínű­. Olyan finom és olyan apró,­­hogy bet­ört a lakásokba az ajtó- és ab­lakréseken. Ez szerencse volt, mert M­­fogták, felolvasztották és víz he­lyett itták, főztek vele. A házakból ugyanis nem lehetett kimozdulni.

Next