Friss Ujság, 1938. január (43. évfolyam, 1-24. szám)
1938-01-01 / 1. szám
Ma: Színes regénymelléklet, Friss Gyermekujság és Kisemberek Házafája Ára 12 fillér, hétköznapon 6 fillér • 43. évfolyam, 1. szám • Budapest, 1933 január 1. szombat — ——■■ ■■■ I Előfizetési ár:____________ A POLITIKAI NAPILAP (Helyben és M Mj ■■ B ______, KSvré3:: l E12 St, fC D I fp fP II I ®P m Sn® s*erhe"‘°•*»*s h'artot,,,ou" HUnuldbnudd’lídrdl ír itílwtre: EBbKS SjgSK H Vk B SE B m 9BBft pg BUDAPEST, Egyes szám ára: ■ || Hl M in 3 m&W H H« V!., NAGYMEZŐ UCCA 3 HStköznapon...............tó il?ár H | B ■ U SJB WJm BLb WkM, HH, —r Vasárnap......................12 fillér ■ ■ ■ ■ ^^F ^^F ^^F ^^F Wlivl • Telefon *‘1-242-99 Újból ezer pengőt fizetett balesetbiztosításunk Híres festőművész borzalmas családirtása 1938 félelmetes, nagyreményű gyermeke az időnek." Aggódva állünk a bölcsődnél. Apád a gond, anyád a bizalmatlanság. Mögötted az egész világ gyűlöletet, izgalmat és nyomorúságot halmozott. Mégis tőled várja az egész emberiség sorsának jobbrafordulását. ilyenkor a titoklátó jövendőmondó emberek bizonytalan jóslatokba bocsátkoznak. Mi távolról sem akarunk erre a hálátlan és megbízhatatlan szerepre vállalkozni, éle mérlegre téve az elmúlt esztendő hagyatékát, az az érzésünk, hogy az idő új gyermeke valóban történelmi jelentőségű döntő időszak lesz. Az elmúlt esztendők során bebizonyosodott, hogy mindazokkal a lármás eszközökkel, amelyekkel a nagyhangú jelszavak prófétái megváltást ígértek az emberiségnek, semmit sem sikerült biztosítani, semmit sem sikerült megoldani. A fegyverkezés és az egymást gyűlöletre tanító jelszavak csak mérgesítették a világhelyzetet, csak felgyújtották a világot, de több kenyeret, több örömet, több békességet és boldogságot sehol sem nyújtottak az embereknek. Ám az elmúlt esztendők során mégis csak ráeszmélt egész Európa, hogy a világ tele van bajjal, igazságtalansággal, reménytelenséggel s mindezt jóvá kellene tennie. A beismerés és felismerés pedig a gyógyulás folyamatának a küszöbe. 1938 reggelén tehát úgy érezzük, hogy ebben az esztendőben itthon a kis maroknyi magyar földön éppen úgy, mint a világ harcmezein és politikai cselszövéseinek boszorkánykonyháiban történni kell valaminek, ami elindítja a gyógyulás folyamatát. Történnie kell, mert odáig már eljutottunk, hogy mindenki látja és tudja, hogy sem Spanyolországban, sem a Földközi tenger körül, sem Távol-Keleten fegyverrel, háborúval és nagy szájjal és hangos torokkal megoldani semmit sem sikerült. Vissza kell térni a munka megbecsüléséhez, az emberszeretet tanításához. Rá kell döbbennünk, hogy minden jószándékú embernek együtt kell élnie, hogy több öröm és boldogság lehessen a földön s egyszer már több bort, búzát, békességet remélhessünk a jövőre is. HIVATALOS KORTES NÓTÁJA Jaj de hangos, hej de hango minden vendégfogadó, Új reformot várja benne csupa titkos szavazó, Vígan jön a „választási megbízott”, Akinek a tekintélye meghízott. Megtették a korteskedést hivatalos szerepnek, így azután az új esztendő szerencsét hoz a Népnek Hogy ne legyen sok a kormánybuktató, Titokzatos, hogy ki lesz majd szavazó. A legöregebb emberek sem emlékeznek rá! 1816 januárjában volt Magyarországon a legkegyetlenebb tél Azijesztendő kemény téllel köszönt be hozzánk s ha a régi feljegyzések, emlékiratok, krónikák és újságok között kutatunk, akkor kiderül, hogy kerek száz évvel ezelőtt csaknem teljesen olyan volt az időjárás Magyarországon. A nyár akkor is esős volt, az ősz hosszú, tele csapadékkal és áradással, karácsonyra másodszor esett le a hó, karácsony és újesztendő között beállt a kemény hideg s a Duna, mely akkor még nem volt kőpartok közé szorítva, Budán kiáradt és újév reggelén két láb magasságban elárasztotta a partot. Mintegy figyelmeztetője volt ez annak, ami a száz év előtti márciusban aztán bekövetkezett: a nagy pesti árvízkatasztrófának. Szerencsére ma már nem kell tartani ilyen veszedelemtől, a Duna is megöregedett, lecsendesedett, megjuhászodott a szabályozás után. Hányszor halljuk, hányszor mondogatják a hideg teleken, hogy „a legöregebb emberek sem emlékeznek rá!“ Bizony, a leghidegebb, legkegyetlenebb télre, mely hazánkra köszöntött, ma már a legöregebb emberek se emlékezhetnek, ha százesztendősek volnának akkor is apáik, vagy nagyapáik meséiből tudnának róla, mert az a kegyetlen, fél 1811 januárjában tombolt, 122 esztendővel ezelőtt. Feljegyzések maradtak róla a Tudományos Gyűjteményben,amely az akkori idők népszerű folyóirata volt. Ezekből a feljegyzésekből ismertetünk most néhányat, adja Isten, hogy barátságos, meleg, szobában olvassa el mindenki, az új évbe vetett új reménységgel szívében. Január 29-én reggel nyolc és kilenc óra között jött a szibériai fagy, a pokoli hóvihar Magyarországra. Nappal a teljes éjszakai Sötétség volt, itt lépésről a legnagyobb tárgyakat se lehetett látni. A hó sűrű volt és piszokszínű. Olyan finom és olyan apró,hogy betört a lakásokba az ajtó- és ablakréseken. Ez szerencse volt, mert Mfogták, felolvasztották és víz helyett itták, főztek vele. A házakból ugyanis nem lehetett kimozdulni.