Friss Ujság, 1938. január (43. évfolyam, 1-24. szám)

1938-01-01 / 1. szám

2 ALL. VÍZ.G. FOGÁSZ kinek hírneves fogászati műtermeBudapesten, "Vill., ss Esccea &L. szám alatt van, kiváló fogászati munkák országos hirűi i "készítőié, a legkiválóbb anyagból a legtökéletesebb kivitelben készít közismert olcsó árakban elsőrendű műfogakat 3 P-ért platimassina vagy aranyszinű SéreSsfakaS 6 P-ért 22 BarátOG aranyfogakmat 18 P-ért melyek nemcsak koronákra értendők, hanem tömör fogakra ás. Fogtömés 3 pengőkészletre is, 10 évi jótállás Egész napon át nyitva és vasárnap délelőtt is. A bútorokat tüzelték el olyan helyen, is, ami százmázsaszámra állt az Udvaron a tüzelő, de nem lehetett hozzáférni. A szélvész összevissza kavarta a havat és házfedeleket, toronytetőket vitt magával. Aki ember kimerészkedett, az percek alatt égész testén jégeső pókkal tért vissza, mert a hó összefagyott rajta. Mintha üvegpor lett volna, olyan éles és szúrós volt a hó, megvakította az állatokat. Ahony környékéin, a kétnapos szibériai időjárás enyhülésekor, a kéményen át kellett a házakba bemenni a mentésre síelőknek, az ajtók úgy el voltak torlaszolva, úgy be voltak fakvva a hóba. Megfagyott lovaskatonacsapat Se szeri, se száma a kétnapos ítéletidő fagy áldozatainak. A pásztorok otthagyták a nyájat, a csikósok a ménest, a kocsisok a szekereiket és menekültek fedél alá. Hódmezővásárhely közelében egy csapat katona, lovastól együtt megfagyott. Debrecen melletti egy rab és két fegyveres őre egymás mellett szenvedett fagyhalált. Törökszentmiklósira tizével-huszával szállították be a fagyottjuhászokat, utazótóit, katonákat, asszonyokat, gyerekeket. A mid udvari postamester négylovas kocsin haladt Rábáról Bárándra, légy pocsolyában megfeneklett a fogat, a négy ló, meg a postamester ottfagyott. Püspökladányban öt holttestet találtak a határban. Aki nem jutott hamarosan védetthelyre, hósírba került, fagysírba jutott szinte percek alatt. Főkép az Alföldön, Szolnok, Fenyvernek és Törökszentmiklós táján adta ki méregfogát a sarki időjárás, de Erdélyben és a Felvidéken se volt sokkal enyhébb. Élet a hó alatt Feljegyeztek a borzalom napjaiból sok érdekes, szerencsés esetet is. A mezőtúri gazdák elszaladó luhaikat keresték a vihar után. Az egyik hófúvást kiásták és juhok helyett embert találtak alatta, egy béreslegényt. Szánkóra tették a mint csonttá fagyott tetemet bevitték kegyeletből egy közeli tanyára. Ott egy öregember nem engedik, hogy meleg helyre helyezzek, hanem vízzel lelt kádba ,nyomta. A vízben a fagyott ember egyszerre csak „megolvadt" és pár nap múl FRISS ÚJSÁG 1938 január 1, szombat va kutyái) jiju se volt. Volt olyan juh, amelyet csak egy , hét múlva kapartak ki rettenetes üggyel-bajjal a hó alól. Hát, ahogy kikaparták, rögtön enni kezdett a szegény pára! Ugyanakkor százával hevertek a szabadban és az istállókban a megfagyott marhák, a rengetegjószág. Fegyverneken 1510 tehenet egy csomóban ölt meg a vihar. Debreceni gazdáknak 200 000 darabból álló gulyái pusztultak el. Egy bérlőnek 000 ökre fagyott meg a Hortobágyon. Érdekes, hogy az a marha, mely az erdőségekbe menekült megmenekült a fagy haláltól is. A fák felfogták a zord idő igazi rémét. Rengeteg állat úgy pusztult el, hogy füle, farka, lába elfagyott s később letört, mintha csak oda lett volna ragasztva a testéhez. Cibakháza közelében 4001 birkát a Kőrösbe hajtott a hófúvás, ott pusztult el mind, a jégtáblák között. A kétnapos ítéletidőben nyolcvanezer állat pusztult el és többszáz ember. Az emberek legnagyobb részét úgy érte a halál, hogy állataikat igyekeztek menteni. Felülmúlta ez a hideg, ez a hófúvás az oroszországi kegyetlen teleket is — állapítja meg a régi feljegyzés. Azt a rettentő hideget, mely az Alföldre zúdult, még a kozáklovak se bírták volna ki! Ezer szerencse, hogy csak két napig tartott. Ilyen időjárásra ne is kelljen emlékeznie a legöregebb embereknek se, soha! arság- Magyar gyerek, angol gyerek Akarjuk-e, hogy a magyar gyerek olyan egészséges, erőteljes legyen, mint amás hazák gyermekei? Persze, hogy akarjuk, hiszen a gyerek élete a jövendőt ígéri és amennyire megizmosodottan serdülnek fel a nemzedékek, ettől függ a nemzet életereje is. Ez nagyon világos igazság"és ismerjük azokat az intelmeket is, hogy a mai vetélkedő világban csak a kemény népek viharállók és az elsatnyultak alul maradnak. Apróság, amit itt érintünk, de mögötte súlyosabb, a megérteni való. Megint a cukorról van szó. Különösen az utóbbi években rohamosan apadt idehaza a cukorfogyasztás és sokszorosan magyarázták az orvosok, szakférfiak, hogy ez a jelenség nagyon nyugtalanító valami. Főként a gyerekek millióinak egészséges fejlődését akadályozza a cukorhiány, mert ez a tápszer eldöntőin fontos, hogy testi alkatuk, csontképződésüik, vérségiek megfelelő legyen. A ''cukorfogyasztás évrőlévre apad Magyarországon és így ebben az évben 55.000 mázsával kevesebb cukrot fogyasztottak, mint a múlt esztendőben. Pedig már akkor is kongatták a vészharangokat, hogy a cukorhiánynak ez az aránya már nemzeti veszedelem. Semmi sem történt az ügyben. A cukor ára ma is, a szűkölködő családok számára elérhetetlen magasság. Az állam sem megy le a cukoradó meredekjéről és a cukorkáidést továbbra is hozzájuthat a busás haszonhoz. Az semmiképpen sem megoldás, hogy itt-ott ingyen cukorakciókkal segítik a szegényeket. Mi idáig is egész hátul kullogtunk a nemzetek között cukorfogyasztás dolgában, most pedig még hátrább kerülünk. A cukor, vér, velő, hús a gyerekek számára és ijedeles elgondolni, hogy például a magyar falvakban egy-egy emberre egész esztendőn át hét-három kilogram cukor, ha jut. És itt cseperednének, növekednének a gyerekek, akik hordozói lennének a magyar jövendőnek. A francia, holland, vagy angol családok ötször-, hatszor-, hétszer annyi cukrot fogyasztanak, mint a magyar famíliák. Oda kell gondolnunk a magyar gyermeket, mondjuk az angol gyermek mellé. Nem érzik, mit jelenthet ez a különbség? Miért legyen vézna, elkallódott a mi gyermekünk, amikor egyébként mokány életre születnének, csak éppen gondozni, felnevelni nem tudjuk őket. Mennyi lelkendező szavalat hangzik manapság a magyar gyermekvédelemről. A valóság szava kegyetlenül kijózatlít... A három kis malac — Mindennek Pista bácsi volt az oka. — kezdte elbeszélését Sugár úr, a deresedő fejű hivatalnok. — Ilyenkor új esztemlő előtt mindig eszembe jut ez a történet. — A dolog úgy kezdődött. — folytatta Sugár úr, — hogy Pista bácsi, az altiszt, beállított reggel az irodába. Titokzatos mosollyal silbakolt az Íróasztal előtt és ugyancsak titokzatos hangon jelentette ki: — Elhoztam, kérem, a meglepetést. Meg tetszik engedni, hogy bemutassam? Faggattam Pista bácsit, miféle meglepetésről van szó, mire ő szótlanul fordult ki a szobából. Néhány perc múlva megint ott állt előttem, kezében egy kis zsákkal. A zsák izgott-mozgott, nyöszörgött. Hivalkodott. Pista bácsi kifordította a titokzatos zsákot és a legnagyobb elképedésemre, három kövér, göndör kis malac kezdett el futkározni a szobában. .— Hát ez mi? — kérdeztem Pista bácsitól. — Nem tetszik látni? Három kis malac. Itt van a meglepetés. Kiderült, hogy Pista bácsi „rendkívül jutányos áron" nekem szánta, mint többszörös családapának, az újévi meglepetést. A legnag-yobb határozottsággal állította, hogy ezeknél édesebbet, aranyosabbat nem lehetne találni az egész föld kerekségén. Hozzátette azt is, hogy a városi gyerekek „borzasztóan" boldogok, ha igazi malacot kapnak. Különösen az ilyen jámbor, házias malacokat szeretik, mint ezek a szóbanlévők. Addig és addig, míg rá hagytam beszélni szegény fejeidet a házias malacokra. Pistabácsi megfontoltan zseb levágta a pénzt és hazaszállította a malacokat. Izgatottan vártam, mikor csaphatom be magam mögött a hivatali szoba ajtaját. Amíg hazamentem, az járt a fejemben, milyen boldog, megelégedett arccal fogad majd kedves családom. Elképzeltem, hogy a feleségen örömkönnyektől zokogva borul a nyakamba, körülugrándoznak a gyerekek, mindegyiknek a karján egy-egy házias malac. GAZDAK FIGYELMÉBE!FERRO-OLAJ kiszmummot, csizmát, kalamsot puhít, feketítés tartássá tas/ Gyártja: MÜLLER ÉS TÁRSA ipari segédanyagok gyára BUDAPEST,VII.,GIZELLA ÚT 5355 Kapható: minden bőr-, fűszer-, festékkereskedésben és szíjgyártóknál kimérve is, de MINDENKOR KIFEJEZETTEN FERRÓ OLAJ KÉRENDŐ. Utánzatoktól óvakodjunk ! Sugár úr abbahagyta abeszédet egy percre és letörölte verejtékező homlokát. Szuszogott és beteg hangon mondta tovább. — Nem egészen így történt, nem egészen így. Már az előszobában kicsit gyanús hangokat hallottam. Nem annyira örömkiáltásokat, mint inkább néminemű nyöszörgések verődtek ki az előszobából. Még most is végigfut a hideg a hátamon, ha arra a képre gondolok, amit én akkor láttam. A feleségem hideg borogatással a homlokán és a szívén, ült az egyik karosszékben. Minden sarokban egy-egy jobb sorsra érdemes csemetém térdepelt, lekonyultam vörösre sírt szemekkel, mellettük egy megkötözött, bágyadt maflac. A csatatéren összetört cserepek, vázák, felfordult székek. Ami azonban mindennél döbbenetesebb volt, a jól kifejlődött begóniák, örökzöldek helyén a virágcsrepekben csonkok, feltúrt föld. Arról már nem is beszélek, hogy a legterebélyesebb), úgynevezett családi ereklye, a kékszínű, arany Virágokkalfelékesített cserép, hogy úgy mondjam, romokban hevert az ablak előtt. Én boldogtalan, miután hoszszabb ideig álldogáltam a pusztuló világ közepén, megkockáztattam a balga kérdést: — Mi történt itt? — Inkább haraptam volna ketté a nyelveidet, inkább felejtettem volna el azt is, hogy valaha beszélni tudtam, semhogy ezt a kérdést intéztem életem párjához. A földhöz vágta először a homlokborogatását, azután szívborogatását és mint a megsebzett nőstényoroszlán ordított felém: — Még te kérdezed? Még azt mered kérdezni, hogy itt mi történt? Csak azt szeretném tudni, milyen térd vagy te egyáltalában? Milyen ember az, aki három malacot küld haza a családjának pontosan Szilveszter apján. Most nézz körül, kellett neked malac, kellett neked újévi meglepetés? Ó, Istenem, ha meggondolom, hogy mennyit öntözgettem, ápolgattam. Langyos sós vízzel mosogattam — — — A malacokat? — kérdeztem bátortalanul. — Még hogy a malacokat! Te boldogtalan, a futókákat! Lelegelték. Egyszerűen lelegelték. Túrtak a cserepekben, túrtak az ágyban, túrtak a szőnyegen, felmásztak a kilencre, ott is túrtak és ha akarod tudni, mindenütt túrtak. Először a malacok, azután a gyerekek és a malacok. Mikor már mindent feltúrtak, akkor törtek. Először a malacok, azután a gyerekek, azután én törtem. Ha akarod tudni, összetörtem a gyerekeket, összetörtem a malacokat és most összetörtek téged. Majd adok én neked malacot. —így szólt kedves feleségem, azután elájult. Én pedig ott álltam a házias malacokkal, a házias gyermekekkel, házias családommal és megfogadtam azon a napon, hogy ebben az életben többet nem veszek zsákba malacot, sem fiatalt, sem öreget, sem gömbölyűt sem göndört ,akármit is fog mondani Pista bácsi... Szederkén ii Aima. Halál az örökség miatt Összeszurkálta sógorát s annak feleségét egy gazda Györki János szombathelykörnyéki, nemeskollósi gazda örökösödési ügyből kifolyóan összeszólalkozott sógorával, Tiborc István gazdával. A vitának verekedés lett a vége, amelynek során Tiborc zsebkéssel összeszurkálta Györkit és feleségét. A szombathhelyi közkórházban Gyürkiné meghalt, férje állapota életveszélyes.