Friss Ujság, 1938. április (42. évfolyam, 73-97. szám)

1938-04-01 / 73. szám

2 ­ Az epekövek, az idült epe­­hólyaggyulladás és a hurutos sár­gaság kezelésében reggelenként éh­gyomorra egy-egy pohár termé­szetes „Ferenc József" keserű víz, kevés forróvízzel keverve és kor­tyonként bevéve, gyakran rendkí­vül hatásos. Kérdezze meg orvosát. POLITIKA Pénteken tesz nyilatkozatot Da­rányi miniszterelnök. Az egységes­párt csütörtök esti pártértekezlete rövid ideig tartott. Megválasztot­ták a zsidókérdés tanulmányozá­sára kiküldendő bizottságot. El­nök: Tasnádi Nagy András. Ta­gok: vitéz Balogh Gábor, vitéz Bíró György, Huszovszky Lajos, Kölcsey István, Kühne Loránd, Losonczy István, Makkfay János, Mecsér András, Pesthy Pál, Petői­nek József, Plósz István, vitéz Ujfalussy Gábor és Végváry Jó­zsef. Az értekezleten Darányi Kál­mán miniszterelnök rövid bejelen­tést tett. Bár engem — mondotta — a budapesti hisztéria nem na­gyon izgat, mégis szükségesnek lá­tom, hogy a képviselőház pénteki ülésén felszólaljak, amikor nem annyira a választójogi javaslat­hoz fogok hozzászólni, mint inkább az utóbbi időben elterjedt külön­féle hírekkel akarok foglalkozni. A pártértekezlet után a képvise­lők vacsorára ültek össze, majd tíz óra tájban a Bárczay-c­soport 50 tagja zárt értekezletet tartott. A pénteki ülésen fog beszélni Ber­­nardt Tibor is, aki csütörtökök­ délben hosszabb megbeszélést foly­tatott Darányi miniszterelnökkel. Megenyhült az utóbbi napok p­­olitikai feszültsége. A képvise­ők szerint­ az alkotmányosság ér­dekében a jövőben több cseleke­detnek kell történnie, mint szónak elhangzania. Ezt az irányelvet tüntetik vissza a most történt fő­ispáni beiktatáson elhangzott pro­­grambeszédek is. Szűcs István­ vasmegyei főispán szombathelyi beiktatásán rendet, békét, nyugati mát követelt, mindenki érdekében és kijelentette, hogy ezeknek a vé­­­delmét legelső feladatának­­tartja! Nagy feltűnést keltett Grósz Jó­­­zsef püspök üdvözlő beszéde, aki élesen kikelt a láthatatlan front konkolyhíntői ellen és hangoz­tatta, hogy egymást megbecsülve, egymást támogatva kell dolgozni. A kormánypárt szervezkedési programját csütörtökön ,délben a 12 tagú szervezőbizottság meg­tárgyalta. A nagyarányú szervez­kedés első állomása Mikecz Ödön igazságügyminiszter ceglédi be­számolója lesz vasárnap, amelyen 20—25 kormánypárti képviselő is megjelenik­* Ne gyűlöletet szítson, hanem jöjjön és segítsen az, aki elégedet­len, — ezt hangoztatta beiktató beszédében Blaskovics Iván, Ba­ranya megye új főispánja, míg Vajay Károly, akit Bihar vár­megye törvényhatósága Berettyó­újfalun ugyancsak csütörtökön iktatott be a­ főispáni székbe, ki­jelentette, hogy békés fejlődésre van szükség, amelyet semmilyen irányból nem szabad veszélyez­tetni.* A mezőgazdasági öregségi biz­tosítást szociális érzülettől áthat­va kell végrehajtani. Ezt fejte­gette Marschall Ferenc földműve­lésügyi miniszter a harmadik to­vábbképző közigazgatási tanfo­lyam záróülésén. A mezőgazda­­sági munkások öregségi járadéká­nak bevezetése olyan mértékben lesz áldásos a magyar falu­mun­kából kiöregedett szegényeire, amennyire szívvel-lélekel veszi ki részét a törvény végrehajtásából a közigazgatási szervezet. * FRISS ÚJSÁG 1938 április 1, péntek Gyönyörű gépet láttunk egy hatalmas magyar munkatételén. A gép temérdek ágát-bogát olyan együttes mun­kára alkották, hogy már lélek az, ami ezt a gépet dolgoztatja. Íve­lek, a munkások, mérnökök lelki­sége, akik ezt a hódító masinát életbe lendítették. A gép a Nem­zeti Bank számára készült és bankjegyet nyomnak rajta- Meny­nyi mindenfajta munkásnak volt dolga a géppel. Kezdjük a m­l­­asztalosokon, utánuk következnek az öntők, a kovácsok, vasesztergá­lyosok, m­arómunkások, a gyaluló, szerelő, csiszoló, elektromossági munkások. Mindannyian váloga­tott emberek, akiknek hibátlanul kell tudniuk a mesterségüket, kö­rültekintéssel kell lenniük a leg­parányibb aprólékosságokra, mert a legkisebb hiba is felforgathatja, zűrzavarral veszélyeztetheti a ké­nyes gépet. Derék masina, kenye­ret talált körülbelül százötven munkásnak, akik tizenötezer mun­kaóra alatt készültek el a felada­tukkal. Összesen csinos pénzbe került, de hát a gép ért hozzá, hogy költségeit behozza. Hiszen bankót fog nyomni a Nemzeti Bankban . . . Néhány év előtt még külföldön rendelték meg a ma­gyar állam bankjegyeit, végre föleszméltek és a magyar ipar fej­lettsége könnyűszerrel meggyőzte a nagy feladatot, remekbe csi­nálta a legkényesebb gépet. Sőt annyira tökéletesítette, hogy egy nagy állam megrendelte a­ maga számára is ezt a gyönyörű ma­gyar modellt. A háztetőn keresztül menekült a soroksári rablógyilkos Gumikesztyűben „dolgozott” a gonosztevő A soroksári véres bűntény szín­helyén csütörtökön délelőtt újabb helyszíni szemlét tartott a csend­­őrség, amely nagy erővel folytatja a hajszát Stumf Mihály fűszeres gyilkosának kézrek­ert­­­ésére. Ma tisztázódott az a kérdés, hogy a tettes miképpen távozott el, bűn­cselekményének színhelyéről. Ami­kor ugyanis a gyilkosságot fel­fedezték, az ajtókat és ablakokat belülről lezárva találták. A csü­törtöki helyszíni szemlén a ház­tetőnek az udvaron lévő disznóól felé eső részen néhány kiemelt cserepet találtak, ami világosságot derített a tettes menekülésének útjáról. A gyilkos, mint a csendőrig megállapította, Stumf János lakásába való be­hatolása után lezárta az ajtót és a kulcsot is benne hagyta. A bű­n­­cselekmény elkövetése után a kontrjából felvezető lépcsőn a pad­lásra jutott és a padlásról néhány cserép kiemelésével a háztetőre ke­rült. Még arra is gondja volt, hogy a cserepeket visszahelyezze a helyükre, majd a háztetőről az taccára vetette magát és mindezt valósággal artistaügyességgel végezte. Csodálatos véletlen, hogy a ház­tetőn keresztül menekülő gyilkost senki sem látta, legalább is eddig még nem jelentkezett senki, aki látta volna. A háromszobás lakás­ban ujjlenyomatokat kerestek a bútorokon, de ezúttal sem találtak. Nem­ tartják kizártnak, hogy a gonosztevő gumikesztyűvel dolgo­zott, amiből arra következtetnek, hogy notórius régi bűnöző lehet, aki joggal tarthatott attól, hogy az ujjlenyomatok alapján a bűn­ügyi nyilvántartóból könnyűszer­rel meg tudják állapítani kilétét. A tettes nagyobb összeges pénzt vitt el az öreg fűszerestől. A gyilkos óva­tosságára vall, hogy ékszereket, vagy értéktárgyakat, amik áruló­jává lehettek volna, nem vitt ma­gával. A gyilkos bizonyára vásárlás ürügyével már napokkal előbb ki­fürkészhet a helyszínét és az öregember életkörülményeit és a vasárnap estét, tartotta legalkal­masabbnak a bűncselekmény vég­rehajtására. A csendőrség soroza­tos kihallgatásokat végzett, ame­lyek azonban nem vezettek ered­ményre. A gyilkossággal gyanú­sítható egyének mind máshol léte bizonyítottak és így az ügynek ez­­időszerűnt nincsen gyanúsítottja. Mondja marha mért oly hús? Olcsóbb a csirke mint a hús! Több baromfit eszik a pesti ember, mint a vidéki Sokszáz évvel ezelőtt egy nép­szerű és népe javát akaró híres francia király ezt mondta: „Egy a vágyam, törekvésem, hogy min­den alattvalómnak vasárnap tyúk főjjön a fazékjában!" Bizony a mai nyomorúságos világban távol vagyunk ettől a szép álomtól. Az élelmiszerárak fokozatosan emel­kednek, a drágaság már szinte el­viselhetetlen és a húsfajták közül már legfeljebb a lóhús kerül a kisember asztalára. Egy-egy fa­lusi disznótor az egyetlen fény­pont ebben a sivár helyzetben így történt aztán, hogy miközben a marha, a borjú, a disznó ára el­érhetetlen magasságokig emelke­dett, a baromfitenyésztés óriási fejlődése következtében a csirke csakhamar olcsóbb lett a marha­húsnál. Ily módon a kisembernél a hústalan hétköznapok hosszú sorát a vasárnap déli csirkepaprikás te­szi, néha-néha elviselhetővé. Sze­rencsés tünet ez, mert hiszen a háború előtt és a háborút követő években a baromfi még fényűzés­­számba ment a fővárosban. Ma azonban hatalmasat lendült a baromfitenyésztés. Különösen az Alföldön fejlődött nagyot, mert ott minden 100 holdra átlag 159 darab baromfi jut. A tágas, sík t­etőkön elterülő gazdaságok nagy szérüskertjei­ jobban kedveznek a baromfitenyésztésnek, mint a hegyvidék zsúfolt falvainak szűk udvarai. A tenyésztők évről-évre szebb eredményeket érnek el, a törzsállományt évenként keltetés által négy-ötszörösére emelik fel. Persze vannak itt is jó és rossz esztendők, néha a takarmányinség akadályozza a termelők mu­nkáját, máskor barom­fibetegségek pusz­títanak. Hozzá­vetőleges becslés szerint azonban az országban évenként nyolcvan millió darab baromfit, csirkét, pulykát, kacsát, libát értékesítenek részben hazai fogyasztásra, részben petsig kül­ tri Gróf Széchényi György képvi­selő, aki az utóbbi időben ellen­tétbe került pártjával, magatar­tásának levonja következményeit és kilép a kereszténypártból. földi kivitelre. Óriási szám ez és méltán büszkélkednek a baromfi­tenyésztők tízezrei ezzel az ered­ménnyel. A fővárosba évenként 10—15 millió kiló baromfit hoznak be a vámhatóságok számadatai sze­rint. Ennél azonban sokkal több baromfi jön Budapestre, hiszen köztudomású,­­ hogy hajón, vas­úton, kocsin és gyalog sok ba­romfit hoznak fel a súlyos fo­gyasztási adók elkerülésével, így tehát az évi fogyasztás 13—20 millió kilogramra tehető Ebből aztán kiszámították a szakértők, hogy a a fővárosi átlagcsalád asztalá­ra minden vasárnap mt egy-egy csirke, férge vagy li­ba. Persze csak a papíron, mert bizony sok szegény család hosz­­szú évek óta vagy talán még so­hasem forgatta meg a csirkecom­bot szájában. Az átlagszámítás te­hát csak összehasonlításokra jó, mivel nem számol azzal, hogy a jobbmódú családok asztalára több baromfi jut, míg a szegényebbek egyetlen egyhez sem jutnak. Mégis meg lehet állapítani, hogy vidéken kevesebb baromfit, fogyasztanak, mert míg a fővárosra 15 millió darab baromfi jut évente, kivitel­re pedig 16—18 millió darab, a számban nagyobb vidéki lakosság 30—33 millió darab baromfit fo­gyaszt, tehát a vidéki átlagcsalád csak min­den második vasárnap jut egy­­egy baromfihoz. ■ Ma tehát még nagyon messze vagyunk attól az álomszerű álla­pottól, hogy vasárnaponként min­den család asztalán ott legyen a csirkepaprikás, vagy a szép pi­rosra sült liba. És ez nem a ter­melés hibája, mert a termelést kellő kereslet esetében könnyen lehetne fokozni. Azonban a keres­let, a fogyasztás erőtlen. Itt kell t­eh­át megfogni a baromfi termelés kérdését: emelni kell a fogyasz­tást. Ez persze csak úgy érhető el, ha a dolgozó kisember ember­ségesebb bért kap munkájáért, ha a fizetéseket és nyugdíjakat össze­egyeztetik az élelmiszerárak emel­kedésével és ha minden dolgozni akaró ember­nek munkát adnak. Akkor aztán elérhető lesz miná­­lunk végre a francia király híres mondása és minden család faze­kában vasárnap tyúk fog főni. ­ Hatvan halottja van az ame­rikai forgószélnek. A Columibus Kansas vidékén pusztító forgó­szélnek huszonhét emberélet esett áldozatul, kétszázötvenen megsé­rültek. Az anyagi kár meghaladja az egymillió dollárt. A forgószél Illionis és Arkansas államokban is nagy pusztítást végzett. Ezek­ben az államokban a halálos ál­dozatok száma több, mint har­minc, és több százan megsebesül­tek. A vihar különösen Pekin és Illinois és Arkansas államokban Szemtanuk elbeszélése szerint a vihar százával döntötte fel a lakó­házakat, mintha kártyavárak let­tek volna. A southpekini pálya­udvar és 150 vasúti kocsi elpusz­tult. Több kisebb helységban kő kövön nem maradt. Perpatvar — És veled leveleztem én „­ s e ri­deg Boldogság“ jelige alatt!

Next