Friss Ujság, 1938. július (43. évfolyam, 146-172. szám)
1938-07-03 / 148. szám
1938 július 3. vasárnap FRISS ÚJSÁG Elfogták a rendőrmerénylő cigánybanditát Bekenye főtörzsőrmestert Ajtai Farkas János rovott multú tolvaj terítette le a Nánási úton — Izgalmas keresztkérdések között bevallotta bűnét — Társát keresik Hajnali rajtaütés a Reiter Ferenc utcában Öt nap és öt éjszaka tartó lankadatlan hajsza után kézrekerült Bekenye Imre rendőrfőtörzsőrmester merénylője, aki a Nánási út 46. sz. ház előtt követte el aljas merényletét. Bravúros rendőrmunka eredménye az, hogy Ajtai Farkas János rovott múltú cigánylelény és a bűnrészességgel gyanúsított Farkas Vince István is ott állnak már a nyomozást vezetőrendőrtisztek előtt, bár a keresztkérdések pergőtüzéből cigányos ravaszsággal igyekeznek kibúvót találni. De a megdönthetetlen tárgyi bizonyítékok és a tanuk vallomása amellett, szól, hogy ez a két cigány akart betörni valahol a Római parton és az ő revolverük terítette le Bekenye Imre rendőrfőtörzsőrmestert. A nyomozás elején több személyleírásból arra következtettek, hogy a merénylők cigányok voltak. 256 detektív és rendőrök seregefésülte át a Római-fürdő környékét, Óbudát, Akvinkumot és fel egész Szentendréig, minden olyan gyanús zugot, bormérést, ahol bűnözők meghúzódhattak. Amikor ezen a vidéken nem értek el eredményt, egyre jobban közeledett a főváros felé razziázó detektívek serege. Tizenegy gyanúsítottat vettek őrizetbe, de ezek mind igazolták, hogy a merénylet idején hol tartózkodtak. Hajnali rajtaütés Szombaton hajnalban azután váratlan döntő fordulat következett be. Ötven detektív és öt szakasz rendőr erre az éjszakára az Angyalföldre lett kivezényelve. Átkutattak minden lebujt és igy jutottak el a Reitter Ferenc, utca 18. számú házhoz. Már hajnalodott. Az épület és messze az egész környék kihalt volt. Néhány detektív bement a ház udvarára, az udvar végében egy vagon állott, rajta egy kopott ruhás, cigányképű. 30 év körüli ember feküdt és mélyen aludt. A detektívek felkeltették, le akarták igazoltatni, de az álmában megzavart ember összefüggéstelen válaszokat adott, nem tudta igazolni magát. — Ne mókázzon itt, mondja mega nevét! — Ajtai Farkas János vagyok,— mondotta ijedten a cigány és sunyin lesett a detektivekre. A személyleirása sokban megegyezett a merénylővel. Ajtai Farkas Jánost tiltakozása ellenére, bevitték a főkapitányságra és azonnal vállalóra fogták. Eleinte hallani sem akart semmiről. A bűnügyi nyilvántartóból megállapították, hogy a cigánylegény nyolcévi fegyházat ült súlyos bűncselekmények miatt. Amikor büntetett előéletét elébetárták, már bizonyos fokig megtört tagadásában és így szólt: — Hát igen, keddre virradóra jártam ott a Római-fürdő felé, velem volt a Pista is. Kerestünk valami „munkát", spekuláltunk, hogy hol akadna „szajré" (zsáki mány). — Azután másra terelve a szótt elmondta, hogy állás nélkül van, rovotmustu," emiatt"sehol sem tudott munkát kapni. — Megmondom én az uraknak egészen őszintén, — vallotta tovább — hogy kisebb lopásokból élek, a Pista a „haverom", aki csehszlovák katonaszökevény, szokott velem „dolgozni". Mindig a város határában jártunk és csak kisebb lopásokat követtünk el. Már többször voltunk a Római-fürdőn és ami a kezünk ügyébe került a vikendházakban, meg a csónakházi kabinokban, azt , szoktuk elvinni. A merénylet éjszakája Most izgalmas pillanatok következtek. A cigány biztatás nélkül rátért arra, hogy mit csinált a merénylet éjszakáján. — Kedden éjjel Pistával megint betörni mentünk és Csillaghegyet, szemeltük ki. Eleinte a Szentendrei úton haladtunk, azután letértünk a Zaránd uccába. Amikor a Nimród ucca sarkára értünk, észrevettük, hogy két rendőr közeledik. Csudára megijedtünk s elszaladtunk Csillaghegy felé. Közben Pista eldobta aktatáskáját, amelyben cipője volt és néhány szerszám, amik a betöréshez kellenek. Többről nem tudok. Hallottuk a hét folyamán, hogy ugyanazon a helyen, amelyen mi voltunk ketten, rálőttek egy rendőrre, de tessék elhinni, nem mi voltunk. Hitetlenkedve hallgatták ezt a ravasz vallomást a detektívek. Nem értették, hogy Ajtai Farkas János miért vallotta azt, hogy a merénylet éjszakáján a Nánási út vidékén járt, noha állítólag semmi köze a merénylethez. *— Szóval te nem hallottál lövéseket? — Nem! — rázta a fejét a cigány. — Neked nincs is revolvered? — Nincsen — válaszolta egykedvűen Ajtai. •— De a Pistának van? — Igy tudom, hogy neki volt. —jött a halk felelet. — Honnan tudod, hogy csak volt és már nincs? — Ezt azért tudom kérem szépen, mert a Pista kedden bedobta revolverét a Dunába. Ezután a detektívek kérdésére a cigány megmondta a „Pista" teljes nevét, de nem tudták, hogy nem mondott le a cigány álnevet. Megadta cinkosa címét is, ahova azonnal autón robogtak ki a detektívek. A döntő vallomás Ezután döntő pillanat következett. A detektívek felmutatták Ajtói Farkas János előtt azt a táskát, amelyet a merénylet után a helyszínen találtak. Ebben a táskában volt az a pár cipő, amely a rendőrség gyanúja szerint a tettesé lehet. — Kié ez a táska? — kérdezte az egyik detektív. — A Fistáé... mondta hirtelen a cigány, de észbekapott, hogy elárulta magát és dühösen csapott a szájára. — A Pistáé a cipő is, — mondta gyorsan tovább, fáj a lába, betette a táskába, s amikor szaladtunk, eldobtak. De kiderült, hogy most a cigány hazudott, mert befutott a jelentés a Reiter Ferenc utca 18. számú házból, hogy Ajtai a lakók szerint eldicsekedett a múlt héten azzal, hogy a mezőtúri vásáron vette, az aktatáskát. Többeknek feltűnt a rongyos cigánynál az új táska. — Nehazudj, Jancsi! — szólt a nyomozást vezető egyik rendőrtiszt a cigányhoz, — mondd meg, hogy hallottátok a lövéseket és mondd meg, ha nem te lőttél, ki lőtt? — Azt hiszem, hogy a Pista lőtt!... Nem én... Én elszaladtam! ... — Szóval hallottál lövéseket — kapták ellentmondáson a cigányt a detektívek. ..— Hát... beismerem, hallottam lövéseket, de magam sem tudom, hogy ki lőtt, lehet, hogy a Pista. Most már sejtették a detektívek, hogy Ajtai az egyik tettes, aki most már csak szépíteni akarja a bűnét és ki akar bújni a felelősség egy része alól. •Ajtai Farkas János, a rendőrmerénylő. Detektívek vizsgálják a szalmazsákot, keresik benne a merénylő revolverét. A kereszttel jelölt gyanúsított egykedvűen nézi a detektívek munkáját. 3 „Ijesztésből lőttem egyet”” Egy kis pihenő után újra vallatóra fogták Ajtai Farkas Jánost, aki most már többet vallott be. — Az úgyvolt, kérem — mondta, egyre zavarodottabban törölgetve verejtékező homlokát — hogy amikor a rendőrök közrefogtak minket, arra gondoltam, ha bekísérnek, megyünk a toloncba. Menekültünk. Az egyik rendőr utánam szaladt. A Nánási út világos volt, nem tudtam egérutat nyerni, befutottam az Ernőd utcába és átvetettem magam a kerítésen. De hallottam, hogy egy rendőr ott van a kerítés előtt és hogy megszabaduljak, elővettem a revolveremet... — Szóval neked is volt revolvered. — Volt! — vallotta a cigány, azután folytatta: — Ijesztésből lőttem egyet, azután meglapultam a földön. Aztán hallottam még revolverlövéseket, de hogy a rendőr lőtt-e rám, vagy pedig a Pista lőtt, azt nem tudom. Azt mindenképpen tagadta, hogy a rendőr felé lőtt volna. Ajtai Farkas János ezután összevissza hazudott, állandóan mellébeszélt, végül is abbahagyták vallatását. Előállítják a barátot is A nyomozást most abban az irányban folytatták, hogy újabb tárgyi bizonyítékokat szerezzenek Ajtai Farkas János bűnössége mellett. Délben előállították a főkapitányságra Ajtai Farkas János minden rokonát és mindazokat, akik közelebbi ismerősei voltak a cigánynak. Az egyik rokon fontos vallomást tett. Elmondta, hogy péntek este meglátogatta Ajtaiékat a Reiter Ferenc utca II. számú házban, otthon volt Ajtai Farkas János. Látogatója volt, a barátja, akit Farkas Vince Istvánnak hívnak. Ő is cigány. Ajtai és Farkas sugdolóztak. A rokon hallotta, amikor Farkas és Ajtai arról beszéltek, hogy melyikük lőtt a rendőrre. A rokon további vallomásából kiderült, hogy a két cigány hosszas vita után verekedni kezdett. Szidták egymást és veszekedtek azon, hogy melyiknek a golyója terítette le Bekenye rendőrfőtörzsőrmestert. A rokon által megadott