Friss Ujság, 1938. október (43. évfolyam, 222-247. szám)

1938-10-01 / 222. szám

2 A Duce vopata félhatikor futott be a római pályaudvarra. A pá­lyaudvar környékét ellepő törpeg hatalmas üdvrivalgással fogadta. Mussolini a Piazza Veneziára haj­tatott, ahol a következőket mon­dotta a palota erkélyéről: — Bajtársak, emlékezetes órákat éltetek át. Münchenben mi az igaz­ságos békéért dolgoztunk. Hát nem ez az olasz nép eszméje! — Igen, igen! — zúgta egy em­berként a tömeg. A mámoros lel­kesedés egész délután tartott. Chamberlain és Daladier a hosz­­szú tárgyalás után fáradtan tértek haza szállásukra. A francia mi­niszterelnök lakása előtt, a „Négy évszak 11 szálló előtt már korán reggel nagy tömeg gyűlt össze és lelkesen tüntetett Daladier és Franciaország mellett. Daladier délben egy órakor a re­pülőtérre hajtatott, hogy Párizsba visszatérjen. Elutazása előtt a kö­vetkezőket mondotta: — Azt hiszem, hogy a müncheni találkozó történelmi dátumot je­lent Európa életében. Nagy öröm­mel állapítottam meg, hogy Né­metországban nem éreznek gyű­löletet vagy ellenségeskedést Fran­ciaország ellen. Legyenek meggyő­ződve arról, hogy a franciák sem táplálnak el­lenséges érzelmeket Németország iránt. A két népnek barátságban meg kell értenie egy­mást. 1­11 Az angol-német örök barátság Prága elfogadta a müncheni egyezményt berlainért és azután összeültek tárgyalásra. A tárgyalás után gépkocsin együtt megtekintették Mün­chen várost és környékét. A megbeszélés után a következő óriási jelentőségű kö­zös nyilatkozatot hozták nyilvá­nosságra. Chamberlain angol miniszterel­nök azt a kérést intézte Hitler kancellárhoz, hogy délelőtt még­­egyszer üljenek össze magánjel­­legű beszélgetésre. Még néhány függőben maradt kérdést akart megtárgyalni Hitlerrel. A találko­zás féltizenkét órakor megtörtént Hitler magánlakásában. A kancel­lár elküldte magánautóját Cham­. A mai nap folyamán újabb megbeszélést folytattunk és egyet­­értünk abban, hogy a német-angol kapcsolatok kérdése elsőrendű fontosságú mindkét ország és Európa szempontjából. A tegnap este aláírt egyezményt és a német-angol flottaegyezményt népeink ama kívánságának jelképéül tekintjük, hogy a két nép sohasem akar többé egymás ellen háborút viselni. Határozott szándékunk, hogy más kérdéseket is, amelyek országainkat érdeklik, a megbeszé­lések módszerével intézzük el és továbbra is azon fáradozzunk, hogy a véleményeltérések esetleges okait kiküszöböljük, hogy ezen az úton hozzájáruljunk az európai béke biztosításához. Adolf Hitler, Neville Chamberlain. Az angol miniszterelnök délután fél háromko­r repült vissza Londonba. Chamberlaint diadalittas tömeg ünnepelte Londonban Amikor Neville Chamberlain mi­niszterelnök repülőgépe leszállott délután órakor a hestoni re­pülőtéren, már egybegyűlt a kor­mány valamennyi tagja s kívülük sok követ és nagykövet s más elő­kelőség. Amikor kiszállt, miniszter­­társai kalapjaikat lengetve, lelke­sen éljenezték és körülötte tolong­va, diadalittasan rázták kezét, majd lord Halifax külügyminisz­­ter átnyújtotta Chamberlainnek VI. György király sajátkezűleg írt levelét. Chamberlain kezében magasra tartva mutatta meg a tömegnek a Münchenben készült okiratot és rövid beszédet tartott: — Ma délelőtt újból tanácskoz­tam Hitler kancellárral és itt van az irat, amelyen az ő névaláírása és az enyém látható._ Chamberlain azután felolvasta a közös közleményt és így foly­tatta: — Tömérdek levelet kaptunk ezekben a súlyosan aggasztó na­pokban, úgy én, mint feleségem. El sem mondhatom, milyen biz­tató hatással volt ez rám. Köszö­netet akarok mondani az angol népnek azért, amit tett. — Ki kell jelentenem, hogy a csehszlovák­ kérdés elintézése, amely most létrejött, nézetem szerint csak az előjátéka a tá­­gabb elrendezésnek, amelyben egész Európa békét találhat A tömeg egetverő éljenzéssel fogadta a miniszterelnök nyilat­kozatát. Chamberlain ezután vá­rakozó gépkocsija felé indult de az örömittas tömeg annyira kö­rülfogta, hogy a rendőröknek csak nagy nehezen sikerült utat szorítaniok. A tömeg lelkesen kiáltozta: — „Ezt pompásan csináltad, jó öreg Neville! Isten áldjon meg érte!" Midőn Chamberlain kocsiba szállott, az egész közönség a mi­niszterekkel, a nagykövetekkel együtt harsogó hangon énekelte a kedves angol üdvözlő dalt: „He is a good jolly fellow..(A nagyszerű legény ...) Négy lovasrendőr lovagolt a hes­toni repülőtérről London felé ve­zető úton a miniszterelnök gépko­csija előtt, de alig tudott utat törni a tömegben a gépkocsi szá­mára, amely csigalassúsággal tette meg a Londonba vezető utat. A miniszterelnöki palotában Európa, sőt a­ világ minden országából az üdvözlő táviratok tömegei várták Chamberlaint. Mámoros lelkesedés fogadta Daladiert Daladier miniszterelnök fogadá­sára már délután három óra óta hatalmas tömegek táboroztak a le borg­eti repülőtér környékén, ahová Daladier francia miniszter­­elnök hazaérkezett. Daladier miniszterelnököt érke­zésekor a repülőtéren a kormány tagjai és Bullit amerikai nagykö­vet, a német és az olasz ügyvivő, gróf Khuen-Héderváry Sándor magyar követ, Gamelin tábornok és még sok más polgári és kato­nai hatóság vezetője köszöntötte. Daladier miniszterelnök a repülő- Legalább magunk között leszünk - mondotta Sirovy cseh miniszterelnök A prágai rádióban Sirovy cseh miniszterelnök délután 5 órakor rádióbeszédében a következőket mondotta: " Mint miniszterelnök és mint katona arra gondoltam elsősor­ban, hogy ne okozzak fölösleges véráldozatokat. Ez a háború, amelyben többszörös túlerővel áll­tunk volna szemben, számunkra csak katasztrófával járhatott volna. Azt a megoldást választottuk, hogy megmentjük a nemzetet és a nemzet életét. Feladatunk az volt, hogy eldöntsük, elmenjü­nk-e meghalni a hazáért, avagy éljünk az új hazában és ott egyedül lé­vén magunk között, megmentsük ezt a hazát. Nem volt más válasz­tásunk. Mindezek megfontolása után, a béke mellett határoztam. Töretlen erővel megyünk új ál­lami életünkbe. Münchenben négy nagyhatalom nélkülünk és akara­tunk ellenére állapította meg új határainkat. Erre nem volt példa a történelem folyamán. Északi és déli szomszédaink fegyverben ál­lanak. Egy hajón vagyunk mind­nyájan, igyekezzünk ezt a víz szí­nén tartani. Népünk ismét fel fog emelkedni, mint már annyiszor és ki fogja heverni ezt a rámért csa­pást. A mi új feladatunk az lesz, hogy a megmaradt határokat meg­védjék. A mi országunk nem lesz a világon a legkisebb és a leg­szegényebb sem. Szőkébb határok közé kerültünk ugyan, de leg­alább magunk között leszünk és megváltoznak viszonyaink a szom­szédainkkal is. A miniszterelnök után Krisev hadügyminiszter lépett a mikro­fonhoz s rövid hadseregparancsot intézett a katonákhoz. — A­­ kormány kénytelen volt a szomszédok túlerejének engedel­meskedni — mondta — és az ország területének egy részét átengedni a szomszédállamnak. Ez nem jelenti azt, hogy legyőztek bennünket, ellenkezőleg. — Katonák­ ti esküt tettetek, hogy az ország határait nem enge­ditek megsérteni és megcsonkítani. Ez az eskü nem vonatkozik arra a csonkításra, amely most ért ben­nünket, annál kevésbé, mert nem magunk határoztunk, hanem a túl­erő döntött rólunk és nélkülünk. A köztársaságnak szüksége lesz rátok, főképpen a közeli jövőben. Eskütök szentsége fennáll a meg­maradó területekre. A prágai rádió Sirovy minisz­terelnök beszéde és Krejcy hadügy­miniszter hadparancsa után be­jelentette, hogy a minisztertanács kénytelen volt a müncheni határo­zatokról záros határidőn belül dön­teni. A kormány elhatározta a nagyhatalmak nyomására, hogy teljesíti az ultimátumban foglalt nehéz feltételeket. Egyúttal ítélve a tiltakozását jelentette be a világ közvéleménye előtt a világtörténe­lemben párját ritkító és távollété­ben meghozott drákói ítélkezés el­leni. A feketére festett területeket október 1­7-ig fokozatosan megszállják a né­met csapatok. Az I-el­jesült területre már szombaton vonulnak be a csapatok, a II-vel jelölt részen október 2-án és 3-án, a III-al és IV-el jelölt sávokon pedig a rákövetkező napokon jelennek meg a német csapatok. A kockázott és pontozott területek sorsáról a nemzetközi bizott­ság, illetőleg népszavazás dönt FRISS ÚJSÁG 1938 október 1, szombat téren a következő nyilatkozatot tette: — Bizonyos, hogy a müncheni tárgyalások nehezek voltak, de mélységes meggyőződésem, hogy a megkötött egyezmény elengedhetetlen volt Európa békéjének fenntartására. Hasonlóképpen bizonyos vagyok abban is, hogy hála a kölcsönös engedményeknek, a béke meg van mentve! Daladier szavait szinte elnyelte a leírhatatlan lelkesedés. A má­moros lelkesedés csak akkor ma­radt abba, amikor felhangzott a Marseillaise dallama. A nemzeti himnusz után még fokozottabb erővel tört ki az ünneplés. A dísz­század tisztelgése közben szállott fel a miniszterelnök gépkocsijába. A hadügyminisztérium épülete előtt a­­tömeg áttörte az rendőrök sorfalát és körülvette a gépkocsit, amely az épület udvarába hajtott. Többszáz ember lepte el a minisz­térium épületének udvarát és lel­kesen énekelte a Marseillaiset. A tömeg kiáltásaira Daladier meg­jelent szobája ablakában, hogy megköszönje az üdvözlést. Az ud­var köveit virágok borítják, amit asszonyok és leányok a miniszter­elnök pépkocsija elé szórtak. A táviratok százai halmozódnak a miniszterelnök asztalán. Perc­ről percre érkeznek pompásabbnál pompásabb virágcsokrok, amelye­ket megható sorok kísérnek. Ta­lán a legmegindítóbb az egyik névtelen levél, amelyben „a fran­cia anyák ezreinek egyike fejezi ki Monsieur Daladiernek mámo­ros örömét,, mert visszaadott neki két férfit, akit a világon minden­kinél jobban szeret Prágában már maga a négy­hatalmi értekezlet összeülése is rémületet és kétségbeesést keltett. Titokban örülnek ugyan a csehek, hogy kikerülik a rájuk nézve ka­tasztrofális háborút, de lóg az orruk, hogy húszévi könyörtelen terror után végre engedniük kell és követniök kell az igazság sza­bályait. Nagy az elkeseredés Iienes ellen, hogy idáig engedte jutni a dolgokat. A cseh kormány még az éjszakai órákban értesült a mün­cheni megállapodásról, de Cseh­ország lakossága körében még pénteken reggel is a legnagyobb bizonytalanság uralkodott. A dél­előtti órákban a cseh kormány meglepetését fejezte ki afelett, hogy az angol miniszterelnöktől csak félnapos időt kapott ilyen történelmi fontosságú és megsem­misítő felelősséggel járó ügy meg­fontolására. Egy óra 15 perckor azután kiadták a hivatalos jelen­tést, amely szerint a csehszlovák kormány el­fogadta a­ szudétanémet kérdés rendezésé­ről szóló müncheni tervet­

Next