Friss Ujság, 1938. november (43. évfolyam, 248-273. szám)
1938-11-10 / 256. szám
1 1938 november 10, csütörtök FRISS ÚJSÁG A kisültek nagyobb adóterhei Írta: Nagy Ferenc kisgazda Régi panasza a kisbirtokos társadalomnak az aránytalan tehermegosztás. Lépten-nyomon azt lehet hallani falusi kisbirtokosoktól, hogy aránylagosan sokkal nagyobb adót fizetnek, mint a község határában elterülő nagybirtok. A kataszteri tiszta jövedelem alapján kivetett adó holdanként aránya kedvezőtlenül nehezedik a kisbirtokra és igen gyakran, például a községi adózásnál, a nagybirtok előnyére fizeti a kisbirtokos a magasabb adót. Eddig cáfolták a kisbirtokos társadalomnak ezt az állítását, mert a kisbirtokosok kezébe ritkán akadt bizonyíték panaszaik igazolására. Ha egy-egy községben nyilvánvalóvá vált is, hogy a kisbirtokos nagyobb terhet visel, mint a nagybirtokos, országos viszonylatban nem volt megfelelő kimutatás ezeknek a mindenki által érzett és tudott igazságoknak az alátámasztására, így a legtöbbször azzal ütötték el a kisbirtokosok ilyen irányú panaszait, hogy az egész nem egyéb, mint hangulatkeltés a nagybirtok ellen, aminek alig van jelentős alapja. Most, az elmúlt héten Sarkadi- Kesztyűs Lajos gazdasági akadémiai tanár hivatalosan kimutatta, hogy huszonhárom tiszántúli községnek a többségéiben jóval magasabb a kisbirtok adóterhe, mint a nagybirtoké. Mivel eddig mindig azzal érveltek, amikor egy-egy községben sikerült megállapítani a kisbirtokosok nagyobb adózását, hogy ez azért van, mert a kisbirtokosoknak aránylag több a szántóföldjük, mint a nagybirtokosoknak, mert a nagybirtokaik igen jelentékeny részét foglalja el az erdő, legelő és hasznavehetetlen terület . Sarkadi-Kesztyűs Lajos kizárólag a szántóföldekre nézve végzett számításokat és összehasonlításokat. Ebből a munkáiból azután világosan kiderült az is, hogy a két birtoktípusnál kizárólag a szántóföldek terheit hasonlítva össze, a szántóföldnél is nagyobb az adó, mint a nagybirtoknál. A kisbirtok kataszteri tiszta jövedelme holdanként 1.60—3.70 aranykorona között váltakozik. Ugyanakkor a nagybirtok kataszteri tiszta jövedelme 1.30—3.60 aranykorona között mozog holdanként. Gyakorlati példával is alátámasztja a tudós tanár kimutatását, amennyiben közli azt is, hogy ott, ahol a földreform során is érintetlenül hagyták a kataszteri tiszta jövedelmet, a kisbirtokosok adóterhe lecsökkent a nagybirtokok terhének a szintjéig. Ez persze azt is mutatja, hogy a nagybirtok a földreform során igyekezett megválni alacsonyabb osztályozású rosszabb földjétől, de mutatja, az adóbeli különbséget is. Természetes, hogyha a földadónál magánál ilyen nagy differenciák vannak, akkor egyéb adóknál még nagyobb az eltolódás, így például a házadó aránylag sokkal nagyobb mértékben terheli a kisbirtoknak, mint a nagybirtoknak a holdjait. A nagybirtok házadója megoszlik a sok földön, a kisbirtokos háziadója ránehezedik a néhány hold földre. Ide ugyanígy vagyunk azután a kéményseprési adóval. Sőt így vagyunk a pótadókkal is, mivel ezeknek alapját a föld és a házadó egyaránt képezik. Még szembetűnőbb a kisbirtokos és a nagybirtokos közötti adókülönbség a különböző fogyasztási adóknál, így például a sónak az adója ugyanannyi a kisbirtokosnál, mint a nagybirtokosnál, mert sóból nem fogyaszt többet a nagybirtokos sem, mint a kisbirtokos. Természetesen növeli ezt az aránytalanságot a bor fogyasztási adó, amely úgyszólván tisztán kisbirtokos- és vendéglősadó, mert hiszen a kisbirtokos kezén van aránylag a legtöbb szőlő. Az már nem vitás, hogy a mezőgazdaság súlyosan meg van terhelve adókkal, az ingó tőkével szemben. Az sem vitás, hogy általában „ a legtöbb adót a legkönyversebben megfogható mezőgazdaság viseli. No már most, ha a túladóztatott mezőgazdaságon belül még a kis- és nagybirtokok között is ilyen nagy különbségek vannak akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a legjobban megadóztatott réteg az országban a kisbirtokos társadalom. Itt lenne a legfőbb ideje, hogy most, amikor szociális és gazdasági reformoktól visszhangzik az ország, amikor még a miniszterelnök is elismeri, hogy sürgősen meg kell oldani a szociális és gazdasági kérdéseket, akkor legelőször gondolnának a kis- és törpebirtokos társadalom aránytalan megadóztatására és igyekeznének a terheket arányosan és igazságosan elosztani. Marhahús írta: Hamvas H. Sándor Az asszony kicsit nem jól érezte magát, hát az ember ment a mészároshoz s mikor a húst meghozta, odaadta a feleségének: — Tessék, kedves, háromnegyedkiló marhahús! Az asszony szétbontotta a papírt és megnézte, mit hozott az ura. Picit csóválta a fejét. — Miféle hús ez? — Hát marhahús! — De miféle része? Hogy kérted? — Ahogy mondtad, kedves, hiblifartőt kértem... Az asszony megfordította a húst kétszer is, minden oldaláról megnézte, azután kimondta az ítéletet, mint valami bíró: — Ez nem hiblifartő! Az Isten tudja, hogy micsoda. Valami más, valami vén marhából van, hogy ítéletnapjáig főzhetem, de nem puhul meg... Vidd vissza és hozzál kibli fartot! Az ember arca piros lett. Hogy nem jót hozott? S most vigye vissza? Mint valami kölyök, aki nem értette, hogy mit mondtak neki?! Hát nem!... Kissé élesebben mondta: — Ez a hús jó. Ez biblifartő. Olyan hús ez, amilyet te kértél, hogy hozzak. A mészáros ír in ad márt .. És én nem viszem vissza! Hát itt ’kezdődött és ezzel megindult a perlekedés. Először is azon szaporázták a szót, hogy büblifartő-e, vagy neim. Nem tudtak megegyezni s most már elszántabban csatáztak. Az asszony, mint a bűnt olvasta a férje fejére, hogy még a mészároshoz sem lehet elküldeni, mire odaér, elfelejti, hogy mit kell hozni... — Jó, hogy nem cipőkrémért hoztál a hús helyett?! Az ember visszavágott: — Miért nem mentél magad? Mehettél volna attól akis „nemjól érzem magamtól!“ Mert az is csak kifogás. Lusta voltál és a maccságát játszod... Ez olaj volt a tűzre, az asszony szeme lángolt, lobogott s most már erélyesen követelte, hogy az ura vigye vissza a húst a mészároshoz és hozzon helyette másikat. Az ember hallani sem akart róla. — Nem viszem vissza és pont! Az asszony sápadozott a méregtől. — Nem viszed vissza? — kérdezte fojtottam — Nem! Puff! A hús repült a sarokba, a konyha kövére. Az ember meghökkent és pislogott. Valamit mondani akart, de mégsem szólt, hanem felvette a kőről a húst és az asztalra tette. Az asszony megint kérdezte: — Visszaviszeda húst vagy nem? Az ember kivágta: — Nem! Puff! A hús repült. Kis csend következett, ezalatt az ember felvette a földről a húst és az asztalra tette. Az asszony akkor megint kérdezte s az ember megint tagadón válaszolt. Puff, a hús ismét repült, így ment ez jó ideig, az asszony odavágta a húst a földre, az ember felvette és az asztalra tette. Kurta kérdések s feleleteik estek, aztán megint puff, repült a hús... De egyszer mégis végeszakadt a harcnak. Mikor már a papír teljesen szétment s a hús úgy nézett ki, mintha megdarálták volna, az ember fogta és vitte vissza a mészárosnak, de csak azért, hogy béke legyen már. Hanem a mészáros nem volt hajlandó becserélni a húst. Azt válaszolta, hogy az igenis hibiifartő, ő nem nézte el magát és hogy néz ki ez a hús? —■ Mit csináltak vele? Megtaposták? Hol volt? Hát én ezt nem adhatom oda másnak... Az ember szégyenkezve ment haza. Már igazán dühös volt s most már ő csapta oda a húst, de nem a földhöz, hanem az asztalra. — Agyonnyúztad, agyomtépted, hogy most már nem veszi vissza a mészáros! Az asszony haragja alábbszállt kissé, de még mindig ellenségeskedett és kurtán mondta: — Hát akkor nem lesz ebéd, nem lesz hús! Az ember semmivel sem törődött már. — Akkor nem lesz, koplalunk! — vetette vissza és befordult a szobába. És mégis lett ebéd. Az asszony, hogy egyedül maradt a konyhában, fogta szépen a húst, megmosta három vízben is és elkészítette. Tokányt csinált belőle. Még nevetgélt is magában, hogy az ura milyen hűségesen hajolgatott, leérte a földre, hogy rakta vissza az asztalra. Ő bizony nem tette volna. Aki ledobta, vegye föl! Ezen megnyugodott és délben már rámosolygott a férjére. — Ügyi, jó a tokány? Az ura is megbékélt már s a tokányt szerette. — Jó. Finom! — válaszolta. Az asszony kuncogott: — S a hús puha, ügyi? Jó puha? Az ember elértette, hogy mire céloz a felesége, de mosolygott rajta. — Igen, jó puha... Ilyen jó puha marhahúst még nem ettem... — Tele szájjal nevetett. — Látod, csak oda kell verni párszor a húst a földhöz és puha lesz! Ha-ha-ha... Az asszony is nevetett, jóízűen, megbékéltem aztán mint a macska, odabújt az urához és hízelgő, győzedelmes duruzsolással mondta, mert úgy érezte, hogy ezt meg kell mondania a férjének: — De úgyi, mégis visszavitted a húst a tmészárosnak! Mert az más lapra tartozik, hogy ■a mészáros nem vette vissza!. imi ni .......................................................... Húszezer földműves Libyában Olaszországból húszezer telepes, nagyobbára földműves-családok hajóztak Libyába, amely az olaszok egyik legvirágzóbb afrikai gyarmata. Képünk a kivándorlóim,jók érkezésekor Tripolisz kikötőjében készült. 9 Erősödik az éjszakai lehűlés A Meteorológiai Intézet jelentése szerdán este: Várható időjárás a következő huszonnégy órára. Nyugati, északnyugati szél. Helyenként még köd. Az északi és keleti megyékben néhány helyen ködszitálás. Az éjszakai lehűlés kissé erősödik, a nappali hőmérséklet alig változik. A bajai rendőrkapitányság új vezetője. A belügyminiszter Jávor Pál dr. rendőrtanácsost, a bajai rendőrkapitányság vezetőjét Budapestre, az idegenellenőrző hivatalhoz helyezte át. Utódául a belügyminiszter Varsányi Jenő dr. bajai rendőrtanácsost, a bűnügyi osztály vezetőjét nevezte ki. — A hosszú, hű munka jutalma. Renz István zirci főszolgabíró adta át Kuglics Pál suri és Velegi Sándor bakonyszentlászlói gazdasági munkásoknak a földművelésügyi minisztérium oklevelét és pénzjutalmát megható ünnepség keretében, mert ötven évet meghaladó időn át a suri—klosterneuburgi kanonokrend, illetve gróf Eszterházy Pál bakonyszentlászlói uradalmában teljesítettek szolgálatot. — A földművelésügyi miniszter 81—80 pengő pénzjutalommal és oklevéllel tüntette ki Kapellér Pál 73 éves és Bunda Ferdinánd 68 éves kisszállási gazdasági munkásokat, akik már több mint ötven éve állnak az ottani uradalom szolgálatában. — Fáklyás ünnepség Veszprémben. A TESz veszprémi csoportja hétfőn este tüntető nagygyűlést rendezett a Felvidék visszacsatolása alkalmába.1. A Turul bajtársi szövetség és a középiskolás diákok fáklyákkal és lampionokkal végigvonultak zeneszóval a városon és Veszprém főterén a Rákóczi téren ünnepi nagygyűlést tartottak. Az ünnepi beszédet dr. Wéber Pál apátkanonok mondotta. — Egy almája sem volt, mégis egy vagonnal adott el. A jánoshalmai piacon megjelent a nyáron egy Barát Horváth Ferenc nevűbácskai ember, aki elhitette, hogy földbirtokos és egy vagon almát akart eladni. A gyirmotoskereskedők előleget adtak az árura. Később kiderült, hogy Barát Horváth Ferencnek egy almája sincs. A bíróság Barát Horváthot, akiről kiderült, hogy háromévi dologi házra volt már ítélve, egyévi börtönre ítélte.