Friss Ujság, 1938. november (43. évfolyam, 248-273. szám)

1938-11-10 / 256. szám

1 1938 november 10, csütörtök FRISS ÚJSÁG A kisültek nagyobb adóterhei Írta: Nagy Ferenc kisgazda Régi panasza a kisbirtokos tár­sadalomnak az aránytalan teher­megosztás. Lépten-nyomon azt le­het hallani falusi kisbirtokosoktól, hogy aránylagos­an sokkal na­gyobb adót fizetnek, mint a köz­ség határában elterülő nagybirtok. A kataszteri tiszta jövedelem alapján kivetett adó holdanként­ aránya kedvezőtlenül nehezedik a ki­sbirtokra és igen gyakran, pél­dául a községi adózásnál, a nagy­birtok előnyére fizeti a kisbirto­kos a magasabb adót. Eddig cáfolták a kisbirtokos társadalomnak ezt az állítását, mert a kisbirtokosok kezébe ritkán akadt bizonyíték panaszaik igazo­lására. Ha egy-egy községben nyilvánvalóvá vált is, hogy a kis­birtokos nagyobb terhet visel, mint a nagybirtokos, országos vi­szonylatban nem volt megfelelő kimutatás ezeknek a mindenki ál­tal érzett és tudott igazságoknak az alátámasztására, így a leg­többször azzal ütötték el a kisbir­tokosok ilyen irányú panaszait, hogy az egész nem egyéb, mint hangulatkeltés a nagybirtok ellen, aminek alig van jelentős alapja. Most, az elmúlt héten Sarkadi- Kesztyűs Lajos gazdasági akadé­miai tanár hivatalosan kimutatta, hogy huszonhárom tiszántúli köz­ségnek a többségéiben jóval magasabb a kisbirtok adóterhe, mint a nagybirtoké. Mivel eddig mindig azzal érvel­tek, amikor egy-egy községben si­került megállapítani a kisbirtoko­sok nagyobb adózását, hogy ez azért van, mert a kisbirtokosok­nak aránylag több a szántóföld­jük, mint a nagybirtokosoknak, mert a nagybirtoka­i­k igen jelen­tékeny részét foglalja el az erdő, legelő és hasznavehetetlen terület . Sarkadi-Kesztyű­­s Lajos kizáró­lag a szántóföldekre nézve végzett számításokat és összehasonlítá­sokat. Ebből a munkáiból azután világosan kiderült az is, hogy a két birtok­típusnál kizárólag a szántóföldek terheit hasonlítva össze, a szántóföldnél is nagyobb az adó, mint a nagybirtoknál. A kisbirtok kataszteri tiszta jö­vedelme holdanként 1.60—3.70 aranykorona között váltakozik. Ugyanakkor a nagybirtok katasz­teri tiszta jövedelme 1.30—3.60 aranykorona között mozog holdan­ként. Gyakorlati példával is alá­támasztja a tudós tanár kimutatá­sát, amennyiben közli azt is, hogy ott, ahol a földreform során is érintetlenül hagyták a kataszteri tiszta jövedelmet, a kisbirtokosok adóterhe lecsökkent a nagybirto­kok terhének a szintjéig. Ez per­sze azt is mutatja, hogy a nagy­birtok a földreform során igyeke­zett megválni alacsonyabb osztá­lyozású rosszabb földjétől, de mu­tatja, az adóbeli különbséget is. Természetes, hogyha a földadó­nál magánál ilyen nagy differen­ciák vannak, akkor egyéb adók­nál még nagyobb az eltolódás, így például a házadó aránylag sokkal nagyobb mértékben terheli a kis­­birtoknak, mint a nagybirtoknak a holdjait. A nagybirtok házadója megoszlik a sok földön, a kisbir­tokos háziadója ránehezedik a né­hány hold földre. Ide ugyanígy vagyunk azután a kéményseprési adóval. Sőt így vagyunk a pót­­adókkal is, mivel ezeknek alapját a föld­ és a házadó egyaránt ké­pezik. Még szembetűnőbb a kis­birtokos és a nagybirtokos közötti adókülönbség a különböző fo­gyasztási adóknál, így például a sónak az adója ugyanannyi a kis­birtokosnál, mint a nagybirtokos­nál, mert sóból nem fogyaszt töb­bet a nagy­birtokos sem, mint a kisbirtokos. Természetesen növeli ezt az aránytalanságot a bor fogyasztási adó, amely úgyszól­ván tisztán kisbirtokos- és ven­­déglősadó, mert hiszen a kisbirto­kos kezén van aránylag a legtöbb szőlő. Az már nem vitás, hogy a mező­gazdaság súlyosan meg van ter­helve adókkal, az ingó tőkével szemben. Az sem vitás, hogy álta­lában „ a legtöbb adót a legkönyv­er­s­ebben megfogható mezőgazda­ság viseli. No már most, ha a túl­adóztatott mezőgazdaságon belül még a kis- és nagybirtokok között is ilyen nagy különbségek vannak akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a legjobban megadóztatott réteg az országban a kisbirtokos társa­dalom. Itt lenne a legfőbb­ ideje, hogy most, amikor szociális és gazdasági reformoktól visszhang­zik az ország, amikor még a mi­niszterelnök is elismeri, hogy sür­gősen meg kell oldani a szociális és gazdasági kérdéseket, akkor legelőször gondolnának a kis- és törpebirtokos társadalom arányta­lan megadóztatására és igyekezné­nek a terheket arányosan és igaz­ságosan elosztani. Marhahús írta: Hamvas H. Sándor Az asszony kicsit nem jól érezte magát, hát az ember ment a mé­szároshoz s mikor a húst meg­hozta, odaadta a feleségének: — Tessék, kedves, háromnegyed­kiló marhahús! Az asszony szétbontotta a papírt és megnézte, mit hozott az ura. Pi­cit csóválta a fejét. — Miféle hús ez? — Hát marhahús! — De miféle része? Hogy kér­ted? — Ahogy mondtad, kedves, hib­lifartőt kértem... Az asszony megfordította a húst kétszer is, minden oldaláról meg­nézte, azután kimondta az ítéletet, mint valami bíró: — Ez nem­ hiblifartő! Az Isten tudja, hogy micsoda. Valami más, valami vén marhából van, hogy ítéletnapjáig főzhetem, de nem puh­ul meg... Vidd vissza és hoz­zál k­ibli fartot! Az ember arca piros lett. Hogy nem jót hozott? S most vigye vissza? Mint valami kölyök, aki nem értette, hogy mit mondtak neki?! Hát nem!... Kissé éleseb­ben mondta: — Ez a hús jó. Ez bi­blifartő. Olyan hús ez, amilyet te kértél, hogy hozzak. A mészáros ír in ad márt .. És én nem viszem vissza! Hát itt ’­kezdődött és ezzel meg­indult a perlekedés. Először is­­ azon szaporázták a szót, hogy bü­blifartő-e, vagy neim. Nem tud­tak megegyezni s most már el­­szántabban csatáztak. Az asszony, mint a bűnt olvasta a férje fejére, hogy még a mészároshoz sem lehet elküldeni, mire odaér, elfelejti, hogy mit kell hozni... — Jó, hogy nem cipőkrémért hoztál a hús helyett?! Az ember visszavágott: — Miért nem mentél magad? Mehettél volna attól a­­kis „nem­­­jól érzem magamtól!“ Mert az is csak kifogás. Lusta voltál és a maccságát játszod... Ez olaj volt a tűzre, az asszony szeme lángolt, lobogott s most már erélyesen követelte, hogy az ura vigye vissza a húst a mészá­roshoz és hozzon helyette másikat. Az ember hallani sem akart róla. — Nem viszem vissza és pont! Az asszony sápadozott a méreg­től. — Nem viszed vissza? — kér­dezte fojtottam — Nem! Puff! A hús repült a sarokba, a konyha kövére. Az ember meg­hökkent és pislogott. Valamit mondani akart, de mégsem szólt, hanem felvette a kőről a húst és az asztalra tette. Az asszony megint kérdezte: — Visszaviszed­­a húst vagy nem? Az ember kivágta: — Nem! Puff! A hús repült. Kis csend következett, ezalatt az ember fel­vette a földről a húst és az asztal­ra tette. Az asszony akkor megint kérdezte s az ember megint taga­dón válaszolt. Puff, a hús ismét repült, így ment ez jó ideig, az asszony odavágta a húst a földre, az em­ber felvette és az asztalra tette. Kurta kérdések s feleleteik estek, aztán megint puff, repült a hús... De egyszer mégis vé­geszakadt a harcnak. Mikor már a papír telje­sen szétment s a hús úgy nézett ki, mintha megdarálták volna, az ember fogta és vitte vissza a mé­szárosnak, de csak azért, hogy béke legyen már. Hanem a mészá­ros nem volt hajlandó becserélni a húst. Azt válaszolta, hogy az igen­is hibiifartő, ő nem nézte el magát és hogy néz ki ez a hús? —■ Mit csináltak vele? Megtapos­ták? Hol volt? Hát én ezt­ nem ad­hatom oda másnak... Az ember szégyenkezve ment haza. Már igazán dühös volt s most már ő csapta oda a húst, de nem a földhöz, hanem az asztalra. — Agyonnyúztad, agyomtépted, hogy most már nem veszi vissza a mészáros! Az asszony haragja alábbszállt kissé, de még mindig ellenségeske­dett és kurtán mondta: — Hát akkor nem lesz ebéd, nem lesz hús! Az ember semmivel sem törődött már. — Akkor nem lesz, koplalunk! — vetette vissza és befordult a szo­bába. És mégis lett ebéd. Az asszony, hogy egyedül maradt a konyhá­ban, fogta szépen a húst, meg­mosta három vízben is és elkészí­tette. Tokányt csinált belőle. Még nevetgélt i­s magában, hogy az ura milyen hűségesen hajolgatott, le­érte a földre, hogy rakta vissza az asztalra. Ő bizony nem tette volna. Aki ledobta, vegye föl! Ezen meg­nyugodott és délben már rámo­­solygott a férjére. — Ügyi, jó a tokány? Az ura is megbékélt már s a to­kányt szerette. — Jó. Finom! — válaszolta. Az asszony kuncogott: — S a hús puha, ügyi? Jó puha? Az ember elértette, hogy mire céloz a felesége, de mosolygott rajta. — Igen, jó puha... Ilyen jó puha marhahúst még nem ettem... — Tele szájjal nevetett. — Látod, csak oda kell verni párszor a húst a földhöz és puha lesz! Ha-ha-ha... Az asszony is nevetett, jóízűen, megbékéltem aztán mint a macska, odabújt az urához és hízelgő, győ­zedelmes duruzsolással mondta, mert úgy érezte, hogy ezt meg kell mondania a férjének: — De úgyi, mégis visszavitted a húst a tm­észá­rosnak! Mert az más lapra tartozik, hogy ■a mészáros nem vette vissza!. imi ni .......................................................... Húszezer földműves Libyában Olaszországból húszezer telepes, nagyobbára földm­űves-család­ok hajóztak Libyába, amely az olaszok egyik legvirágzóbb afrikai gyarmata. Képünk a kivándorlóim,jók érkezésekor Tripolisz kikötőjében készült. 9 Erősödik az éjszakai lehűlés A Meteorológiai Intézet jelen­tése szerdán este: Várható időjárás a következő huszonnégy órára. Nyugati, északnyugati szél. Hel­yenként még köd. Az északi és keleti megyékben néhány helyen ködszitálás. Az éjszakai lehűlés kissé erősödik, a nappali hőmér­séklet alig változik.­­ A bajai rendőrkapitányság új vezetője. A belügyminiszter Jávor Pál dr. rendőrtanácsost, a bajai rendőrkapitányság vezetőjét Budapestre, az idegenellenőrző hi­vatalhoz helyezte át. Utódául a belügyminiszter Varsányi Jenő dr. bajai rendőrtanácsost, a bűnügyi osztály vezetőjét nevezte ki. — A hosszú, hű munka jutalma. Renz István zirci főszolgabíró adta át Kuglics Pál suri és Velegi Sán­dor bakonyszentlászlói gazdasági munkásoknak a földművelésügyi minisztérium oklevelét és pénzju­talmát megható ünnepség kereté­ben, mert ötven évet meghaladó időn át a suri—klosterneuburgi kanonokrend, illetve gróf Eszter­­házy Pál bakonyszentlászlói ura­dalmában teljesítettek szolgálatot. — A földművelésügyi miniszter 8­1—80 pengő pénzjutalommal és oklevéllel tüntette ki Kapellér Pál 73 éves és Bunda Ferdinánd 68 éves kisszállási gazdasági munká­sokat, akik már több mint ötven éve állnak az ottani uradalom szol­gálatában. — Fáklyás ünnepség Veszprém­ben. A TESz veszprémi csoportja hétfőn este tüntető nagygyűlést rendezett a Felvidék visszacsato­lása alka­l­mába.1. A Turul bajtársi szövetség és a középiskolás diákok fáklyákkal és lampionokkal végig­vonultak zeneszóval a városon és Veszprém főterén a Rákóczi téren ünnepi nagygyűlést tartottak. Az ünnepi beszédet dr. Wéber Pál apátkanonok mondotta. — Egy almája sem volt, mégis egy vagonnal adott el. A jános­­ha­lmai piacon megjelent a nyá­ron egy Barát Horváth Ferenc nevű­­bácskai ember, aki elhitette, hogy földbirtokos és egy vagon almát akart eladni. A gyirmotos­­kereskedők előleget adtak az áru­ra. Később kiderült, hogy Barát Horváth Ferencnek egy almája sincs. A bíróság Barát Horváthot, akiről kiderült, hogy háromévi dologi házra volt már ítélve, egy­évi börtönre ítélte.

Next