Friss Ujság, 1938. december (43. évfolyam, 274-298. szám)

1938-12-01 / 274. szám

2 nyal szökött Az ügyvéd azelőtt élénk tevékenységet fejtett ki a Vasgárdában és régebben három­évi börtönre ítélték. Táskájában két gránátot, gyúj­­tózsinórt és robbanóanyagokat találtak. Vallatása során kiderült, hogy messzire szétágazó bűnszövetkezet tag­ja volt. Több kolozsári vezető személyiséget névtelen levélben megfenyegették, hogy hasonló sors vár rájuk, mint a rektorra. Ko­lozsvárott valóságos ostromállapot van, mindenkit, aki a városba, ér­kezik, vagy onnan jön, a legszigo­rúbban igazoltatnak, este 9 órakor minden nyilvá­nos helyiséget bezárnak és a lakosságnak nem szabad az utcára lépnie. A vasúti munkásság a háromszoros nyugbérjárulék ellen Négy pontba foglalt változtatást sürgetnek a vezetőségtől A vasúti nyugbérrevízió terve­zetére vonatkozólag állást foglal­tak a, vasúti munkások és állás­­foglalásukat eljuttatják illetékes helyre. Négy pontban foglalták össze azokat a módosításokat, amelyeket szükségesnek tartanak a nyugbérrevízió tervezetnél,hogy az­ évtizedek óta várt revízió köz­­megnyugvást keltsen a vasutas munkásság körében. 1. A nyűgbér­­­jogosultság kezdetét a 20-ik élet­évben kell megállapítani, mert a tervezet 36 szolgálati évet kíván a ■teljes nyugbér eléréséhez, ami azt jelenti, hogy a nyugbérjogosult­­ságnak a 24-ik életévvel való meg­kezdése mellett csak a 60 éves munkások juthatnának teljes nyugbérhez. A vasúti munkások részet­ lelketelő nehéz munkájuk mellett már jóval a 60 éves koruk előtt megrokkannak és munka­­képtelenné válnak és a teljes nyugbért ilyenformán úgyszólván alig fogja elérni valaki közülük. 2. A magasabb napibérosztály­­ból senki ne essen vissza közülük az alacsonyabba, ami nyugbér­­■e-:'7'T-enemel, jár. A tervezet ki­­■* '8-c rápisbérosztá­lyt állapít meg, vagyis a keresletnek megfelelő nagyságú nyugbérjárulékot vet ki a­ munkásokra. Ha a­ munkások keresőképessége csökken, a terve­zet szerint az alacsonyabb kere­setnek megfelelő járulékosztályba kerülnek és alacsonyabb nyugbér­­rel mennek nyugalomba, ami semmiképpen nem mondható mél­tányosnak. 3. A kedvezőbb elbánást a régeb­ben szolgálókra is terjesszék ki. A tervezet csak 1939 január 1-től lépne hatályba és így nem törté­nik gondoskodás azokról, akik most, vagy néhány év múlva lép­nek ki a tényleges szolgálatból. 4. A mostani nyugbéresek nyug­­b­ér­segélyét is arányosan fel kell emelni. * A vasúti munkások felterjeszté­sükben rámutatnak arra is, hogy a revíziótervezet súlyos terhek­et rak­, a munkásokra. A 30 év óta alkalmazásban lévőknek hat évig még tovább kell szolgálniuk, ha nem érték el a 60 éves korhatárt, pedig már abban reménykedtek, hogy fáradt testtel pihenhetnek öreg napjaikra. Ezzel szemben a hatévi továbbszolgál­ás igen cse­kély mértékben javítja nyugbérü­­­ket. A nyugbér­járulékok feleme­lése miatt a munkások az eddigi évi 240 ezer pengőt kitevő járulék helyett ennek háromszorosát, 700— 800 ezer pengőt kénytelenek be­fizetni a nyugdérbiztosítási alap­ra, ami a mai keresetek mellett súlyos megterhelést jelent. Éppen ezért kérik, hogy a hadviselt vas­úti munkásság számára is folyó­sítsák a havi 3 pengő 60 fillért ki­tevő úgynevezett hadipótlékot, amelyet minden más alkalmazott kategóriában régóta fizet a MÁV. FRISS ÚJSÁG 1938 december 1, csütörtök Hogyan lőtték le a vasgárdista fegyenceket A román második hadtest hiva­talos közlése szerint a november 29-ről 30-ra virradó éjszaka meg­kezdték a Ramnicu Sarat-i fegy­házban lévő elítéltek átszállítását a Jilava fegyházba, Bukarest mel­lett. Reggel öt órakor, amikor a szállítmány egy erdő mellett ha­ladt, a gépkocsikat, amelyekben a foglyok voltak, ismeretlenek lövésekkel támadták meg. Az ismeretlenek autón nyomban futásnak eredtek. Ugyanekkor a foglyok felhasználva a sötétséget, kiugráltak a kocsikból és az erdő felé igyekeztek azzal a nyilván­való szándékkal, hogy megszökje­nek. Miután a csendőrök a tör­vényben előírt módon felszólítot­ták őket, hogy álljanak meg, rá­juk lőttek. A lövések megölték a követ­kezőket: Zelea Codreanut, aki tízévi fegy­­házra és hatévi internálásra volt elítélve. Constantinescu Miklóst, Calim­a­­che Jánost és Belimache Donit, Duca miniszterelnök gyilkosait, a­kik életfogytiglani kényszermun­kára voltak ítélve. Caratanese Jánost, Bozatan Jó­zsefet, Curca Istvánt, Pele Jánost, Szade Jánost,­ Atanasiu Jánost, Bogdán Gábort és Vlad Radut, Stelescu Mihály gyilkosait, akik mindnyájan életfogytiglani fegy­­házra voltak ítélve. Georgescu Istvánt és Trandafir Jánost, akiket szintén Stelescu meggyilkolásában való részesség miatt ítéltek el tíz-tízévi fegy­­házra, Codreanu. Eltemették a 14 agyonlőtt foglyot A második hadtest katonai ügyésze, nemkülönben a polgári ügyészség helyszíni szemlét tar­tott. A tizennégy felsorolt fogoly halálát az ügyészségek jelenlété­ben megállapították és erről egy orvos jegyzőkönyvet vett fel. A holttestek eltemetésére engedélyt adtak. A vizsgálat még folyik. A katonai parancsnokság az ügyész­ség javaslatára és a közrend ér­dekében úgy intézkedett, hogy a temetés a jilavai katonai központ­ban történjék meg. A halottak el­temetését még a délelőtt folyamán a jilavai fegyház katonai személy­zete el is végezte. . A beteg szív legjellemzőbb tünete a huszadik század emberének. Pedig az egész világ a tökéletesített motorra büszke. A motorra, amely roppant erejű repülőgépeket, hatalmas tel­jesítményű tankokat és egyéb jár­­műveket görget levegőben, vízben és szárazföldön. Mindezeknél a gépeknél is csodálatosabb, rejté­lyesebb, nagyszerűbb motor egy öklömnyi izom, amely az életet hajtja. Erről a szívről sajnos, ez a század megfelekedett. Igénybe­­vette sportban, munkateljesítmény­ben, műhelyekben, csatatereken,­ de gondozni elfelejtette. Most az or­vosok, akik a nagy világátalaku­lás idején sem feledkeznek meg az emberi élet figyeléséről azt mond­ják, hogy az ember soha annyi lehetőséggel nem rendelkezett a hosszú élet biztosítására, mint napjainkban. Lassanként megta­nultuk a helyesebb, okosabb táp­lálkozás titkát. Az embermilliók többet tartózkodnak szabad leve­gőn. Sportolnak, fü­rdenek és mo­zognak többet, mint apáink és nagyapáink korában. Kétségtelen tehát, hogy egészségesebb, helye­sebb életmódra rendezkedik be az egész emberiség. Gondozza a bő­rét, gondozza a tüdejét, vigyáz minden szervére, csak egyet nem kímél, egyre nem vigyáz, egyről feledkezett meg teljesen: a szívé­ről. Ezt a motort foglalkoztatja állandóan- kegyetlenül és­­kímélet­lenül. Ha dolgozik, fia sportol, ha politikát csinál, ha egymás ellen gyűlölködik, mindig csak ezt a csodálatos kis motort terheli, amelynek hatvan-hetven esztendeig soha egy pillanatra, megállója nincsen. Orvosok állapítják meg, hogy soha annyi szívbeteg ember nem ácsorgott rendelőikben, mint mostanában. Szegény szív, hiába végzi mindennapi munkáját becsü­letesen. Az emberek, amióta elfe­lejtették azt is, hogy szívük van, amióta elfelejtették azt, hogy a szív olaja és éltetője a szeretet, azóta a rekordrohanások és rekord­izgalmak tömegmámorában min­denki azon versenyez, hogy ki tud keményebben, komiszabban rúgni egyet az emberi szíven. Mintha azt próbálgatnák, hogy várjon mennyit is bír ki ez a kis mo­tor, a világ legcsodálatosabb mo­torja, amely beteg ma a világ minden zugában. Ez a betegszívű világ cibálja, gyötri, hajszolja ön­magát, m­íg rá nem döbben, hogy ennek a szív ellen vétkező világ­nak a vége nem lehet más, mint egy nagy egyetemes szívszélhű­dés. Nem volt szerencséje a kártyán a betörővé lett kéményseprőnek Elvesztett pénzét rabolta vissza Szabó Dezső • Megtalálták a lopott ékszereket is A Terézvárosi Polgári Kaszinó úri­ betörőjének, Szabó Dezső 34 éves kéményseprő üzletvezető ügyé­ben a rendőrség folytatta a nyo­mozást és megállapította, hogy Szabó Dezső eddig fedhetetlen elő­életű volt és most is csak különös körülmények kergették bűnbe. Apja Nagykőrös főkéményseprője, aki négy fiát mind kéményseprő­nek nevelte. Szabó Dezső Buda­pestre kerülve, Bauer Dezső ké­­ményseprőmester alkalmazottja lett. Amikor néhány évvel ezelőtt Bauer Dezső meghalt, a kerületet felesége, Pál­fi Mária örökölte és az özvegy Szabó Dezsőt tette meg a kéményseprőkerület üzletveze­tőjévé. Szorgalmas, pontos ember volt Szabó Dezső és szükség ese­tén maga is dolgozott a ház­tetőn. Havonta 509—600 pengőt tett ki a keresete. Egy évvel ezelőtt szerelmes lett egy budai iparosmester özvegyé­nek érettségizett leányába, akinek két hónappal ezelőtt megkérte a kezét és december 3-ára tűzték ki az esküvőt. A rendőrségen, meg­állapították, hogy a derék, szor­galmas és becsületes embernek a kártya okozta a vesztét. Kártyaklibákba sodródott és hogy kik csalták fel a klubokba, ezt most igyekszik megállapítani a rendőrség. A Terézvárosi Polgári Kaszinóban közvetlenül a betörés elkövetése előtt néhány óra alatt 630 pengőt vesztett. Amikor meg­kérdezték Szabó Dezsőtől a rend­őrségen, hogy milyen kártyajáté­kot játszott, így felelt: — Fogalmam sincs róla és csak játékpénzt vásároltam és a körü­löttem kártyázok módjára először feltettem a zöld asztalra a játék­­pénzt és a vége az lett, hogy az egész pénz elveszett. A pénz egy része nem is volt az enyém, hanem a főnöknőmé. Két­ségbe voltam esve, elvesztettem a fejemet és úgy határoztam el,­­hogy visszaszerzem a pénzt. Elmondotta a bűnbe sodródott kéményseprő, hogy a pénz elvesz­tése után elrejtőzött éjszaka a kaszinó épületének harmadik eme­letén. Hajnali két óra után zár­ták be a klubot és ekkor Szabó Dezső a magával hozott fesztiőr vassal lement a kaszinó első eme­leti irodájának helyisége elé, fel­törte ennek az ajtaját, bement az irodába, ahol megfúrta a két páncéldobozt és ezekből 460 pengő készpénzt, 1880 pengő értékű játékpénzt és nagymennyiségű ékszert talált és az egészet zsebrevágta. Azután megvárta a kapunyitást és kisur­rant az utcára. Egyenesen haza­ment. Az ékszereket autójába rej­tette, néhány órát aludt, majd gépkocsiján Nagykőrösre ment, ahol szüleinek kertjében elásta a lopott értéktárgyakat. Szabó De­zsővel detektívek utaztak Nagy­­kőrösre, ahol az elásott ezüst- és aranytárgyakat meg is találták. Ezután visszavitték Szabót a fő­­kapitányságra, ahol újból kihall­gatták. A szerencsétlen­ ember egyre azt hangoztatta, hogy a leg­szívesebben öngyilkosságot kö­vetne el. Kihallgatása után letar­tóztatták, majd szerdán dé­lután átkísérték az ügyészség Markó utcai fogházába. Karácsonyi meglepetés! Minden háznál idejében ott lesz a NAGY KÉPES FRISS NAPTÁR 1939. é­vi gyönyörű, sokszí­n nyom­ásos, tartalmas kötete

Next