Friss Ujság, 1939. február (44. évfolyam, 26-48. szám)

1939-02-01 / 26. szám

2 les kiadják a munkakönyvét. Né­hány évvel ezelőtt még kedvezőbb helyzetben voltak az elbocsátott munkások, akkoriban ugyanis hat hétig tartott az úgynevezett pasz­­szív tagság, ami azt jelentette, hogy az elbocsátástól számított hat héten belül megbetegedett munkásnak is fennállott még a joga az OTI ellátmányaira. A ke­resztén­yszocialista munkásszerve­zetek vezetősége most mozgalmat indított, hogy ezt a régebbi ked­vezőbb elbánást léptessék újra életbe. *— A kérdés — mondotta nekünk a vezetőség egyik tag­ja — erő­sen foglalkoztatja szervezeteinket, mert méltányosnak tartjuk azt, hogy a mostani tömeges elbocsá­tások idején legalább táppénzben és gyógy­­ellátásban legyen része a munkásoknak, akik hosszú időn át fizették a tagdíjakat az OTI- nak. Mozgalmunknak az a célja, hogy tágítsák ki a passzív tagság idejét legalább olyan mértékben, ahogy az régebben fennállott. Pénzügyi akadályai ennek semmi­esetre sem lehetnek, mert az OTI anyagi helyzete a betegségi ága­zatban is olyannyira megjavult, hogy ennek az áldozatnak a meg­hozatala nem jelent súlyos terhe­ket­ az intézményre nézve. A fizető tagok száma nyolcszázezren felül emelkedett és így az anyagi fede­zet megvan erre. Szó lehetne arról is, hogy legalább átmenetileg ter­jesszék ki a passzív tagság­ idejét, mert remélhetőleg az ország gaz­dasági helyzete javulni fog, a munkanélküliek száma csökken majd és akkor, ha mindenképpen szükség lenne rá, még mindig vissza lehet majd állítani a szigo­rúbb rendet. \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\vv Lecsapott a bíróság a lelkiismeretlen árdrágítókra öt-ötévi börtönnel és nagy vagyoni elégtétellel sújtották a vádlottakat Több napig tartó zárt tárgyalás után a budapesti büntetőtörvény­­szék Dorossy-tanácsa kedden ho­zott ítéletet a Metropol-szálloda tulajdonosa és több társának is­mert árdrágítási bűnügyében. A tanács Verő-Werner Gyulát, Verő­­Györgyöt, Ökrös Lajost mint tet­teseket mondotta ki bűnösnek, Weisz Ferencet bűnsegédi bűn­részesnek minősítette a folytató­lagosan elkövetett és a közéletet súlyosan veszélyeztető Üzletszerű árdrágítás visszaélésének bűntetté­ben. Ezért a törvényszék Verő- Werner Gyulát ötévi börtönre, tíz­évi hivatali és politikai jogainak elvesztésére, húszezer pengő pénz­­büntetésre ítélte és arra kötelezte, hogy 50 ezer pengő vagyoni elég­tételt fizessen. Verő Györgyöt ötévi börtönnel, tízévi hivatal és politikai jogai­nak elvesztésével, húszezer pengő pénzbüntetéssel, ötezer pengő va­gyoni elégtétellel sújtották. Weisz Ferenc kétévi börtönt, tízezer pengő pénzbü­tetést kapott és 20 ezer pengő vagyoni elégtétel meg­fizetésére kötelezték, Ökrös Lajos büntetése ötévi, börtön, ötezer pengő pénzbüntetés és ötezer pengő vagyoni elégtétel. Mind a négy vádlott büntetéséből két hónapot és 15 napot kitöltöttnek vett az eddig elszenvedett vizsgálati fog­sággal. A pénzbüntetés meg nem fizetése esetén 100 pengőnkint, egy­napi fogházra változtatható át. A törvényszék ezenkívül mind a négy vádlottat arra is kötelezte, hogy az ítélet rendelkező részét annak jogerőre emelkedése után falragaszokon hozzák nyilvá­nosságra. Ezenkívül az iratokat átteszik az ügyészségre annak megállapítása végett, hogy esetleges más bűn­­cselekmény nem forog-e fenn, amely újabb eljárást vonhat maga után. Az ítélet indokolását a bíró­ság zárt tárgyaláson hirdette ki. Az elítéltek fellebbeztek. FRISS ÚJSÁG 1939 február 1. szerda Csodálatos ajándék Csodálatos ajándékról beszél ma­gasztos szavakkal Shvoy Lajos székesfehérvári megyéspüspöknek idei első pásztorlevele. Csodálatos ajándék, mert lelkierőt ad maga a pásztór-levél is. Mindnyájunkhoz szól, minden magyar emberhez, akik hordozzuk és hordozzuk a trianoni keresztet. „Az a rengeteg imádság — mondja a pásztorlevél — amellyel ostromoltuk az elmúlt év folyamát­ és az Oltáriszentsé­­get, c­íme erőt adott. Segítséget nyújtott a Szent Király könyör­gésére az Eucharisztikus Úr Jé­zus: visszaadta az ezeréves drága hazánk egy részét". Megemlékezik a tudós püspök arról, hogy bár az önző irigység és széthúzás meg­rontotta ezt a ritka örömet, ez nem von le semmit Isten csodála­tos karácsonyi ajándékából. Foly­tatja a pásztorlevél azzal, hogy kiéleződött a világnézeti harc a kereszténység és modern pogány­ság között. Ez a harc életre-halál­­ra megy, mint Spanyolországban. A pásztornéval azzal foglalkozik, hogy meg kell védeni az ifjúsá­got s kifejti annak a fontosságát, hogy a lelkeket fenyegető vesze­delemmel szemben elsősorban a papságnak kell felvenni a harcot. A világnézet ellen a világnézettel, a szellem ellen csak a szellemmel, a fanatizmus ellen csak a lángoló hit erejével lehet harcolni. Ennek a lángoló hitnek kell ma érvénye­sülnie valóban mindnyájunk éle­tében. Abnnak a lángoló hitnek, amely ezer esztendőn keresztül vé­dőbástyája volt a magyar családi életnek. Ezzel a hittel nem tudott megbirkózni az ellenségnek sem­miféle fegyvere. Ez a lángoló hit kibírta a török-tatár vészt, kibírta mindazt, ami könnyel és vérrel, szenvedéssel és gyötrelemmel van felírva a­­magyar történelem lap­jaira. Ezt az igaz hitet kell magá­­ba szívnia már az anyatejjel a magyar gyermeknek. Ez a bit vi­lágítson az otthon tiszta örökmé­csesében. Ez a bit világít Shvoy püspök pásztorlevelében. Ne csak olvassuk, hanem kövessük is. A Független Kisgazdapárt nem vesz részt a zsidójavaslat vitájában Előbb ismerni akarja a kormány módosításait • Húzódik a javaslat bizottsági vitája A kormánypárt hétfő esti érte­kezletén nagy­ vita folyt a zsidó­javaslat körül. A párt képviselői kifejtették egyéni véleményüket, hogy milyen módosításokat kel­lene végrehajtani. Döntésre nem került sor, mert a kormány nem ismertette álláspontját a módosí­tások tekintetében , csak akkor fogja ismertetni, ha a parlamenti bizottság elérkezik a javaslat rész­letes vitájához. A képviselőház együttes bizott­sága kedden a javaslat általános vitáját folytatta. Knobh Sándor azt fejtegette, hogy már az első zsidójavaslat is mesz­­sze elkanyarodást jelentett a kato­likus felfogástól és bizonyos gaz­daságpolitikai alapelvektől is. Ez a javaslat nyolc-kilencszázezer em­ber sorsához nyúl. Az ország hosz­­szú évek óta komoly belső feszültségben él. Azért van ez, mert a nemzeti jö­vedelmünk nem kielégítő és a tár­sadalmi rétegek között való el­oszlásában nagy aránytávolságo­kat mutat. A falu népének kere­sete évi átlagban nem több, mint 400 pengő, az ipari munkásságé 1300 pengő. A feszültség harmadik oka, hogy hasonló aránytalanság van a szociális juttatásokban is, mert amíg a városi és ipari la­kosság szociális juttatásban átlag­ban 40 pengőhöz jut, addig a falusi lakosság szociális segítsége csak 7—8 pengő. Szükség lenne az or­szág gazdasági erejének gyarapí­tására, a javaslat viszont éppen éppen ezt­­nem teszi. A gyáripar­ban az előírt idő alatt 16—18 ezer embert kellene leváltani, ez azonban nem történhetik meg, mert a pótlásra nincs ennyi al­kalmas ember. Számolni kell a fo­gyasztás csökkenésével is, miután ezren és ezren válnak munkanél­külivé. De számolni kell azzal is, hogy ipari vállalatok meg fognak szűnni, vagy­ pedig idegen kézre jutnak. Azt állítja, hogy ez a ja­vaslat 700 ezer ember sorsát teszi bizonytalanná és ennek súlyos gazdasági következményei lesznek. Haám Arth­ur nyilas képviselő arra kérte a miniszterelnököt, hogy ne engedjen a javaslatból. Azt is kifogásolta, hogy zsidó or­vos keresztényt gyógyíthasson. Gratz Gusztáv szabadságpárti szembeszállt azokkal az állítások­kal, mintha a zsidók nem tudtak volna beilleszkedni a magyar életbe. Százezrekre megy azoknak a száma, akik m­ár beilleszkedtek és százezrekre megy azoké, akik a beolvadás útján vannak. A zsidóság vállalkozó szelleme nél­kül iparunk jelentős ágazatai nem fejlődtek volna ki. Nem fo­gadja el azt az intézkedést, amely közjogi gettóba helyezi a zsidó­­ságot. Elégségesnek tartaná, ha csak a bevándorló első vagy má­sodik nemzedékével szemben al­kalmaznának kivételes intézkedé­seket. Szerinte a javaslatot harminc év alatt kellene végre­hajtani, hogy zökkenés ne álljon be a gaz­dasági életben. Rajniss Ferenc nem tartja ér­téktelennek a zsidó közgazdálko­­dást, csak azt állítja, hogy a zsidóság minden nemzet közgazda­ságában külön gazdasági életet épített fel magának. Lehet, hogy válság követi a javaslatot és min­dent el kell követni a törvény civilizált végrehajtása érdekében. Külföldi szakemberek behozatalát nem tar­tja az ország érdekében valónak. Dulin Jenő független kisgazda­párti olvasta fel ezután pártjá­nak nyilatkozatát a zsidójavaslat­tal kapcsolatban: — A Független Kisgazdapárt — mondja a nyilatkozat — meg­ütközéssel látja, hogy a kormány már napokon keresztül tárgyal­tatja a zsidójavaslatot anélkül, hogy a­­ javaslaton köztudomású­lag tervezett módosításait a bi­zottsággal ismertetné. Ez a tár­gyalási módszer komolytalan és nagyon átlátszó taktikai célokat szolgál, amelyhez a Független Kis­gazdapárt nem adja magát eszközül. A Független Kisgazdapárt ezért úgy határozott, hogy mindaddig, amíg a kormány a maga módosí­ tásait elő nem terjeszti, a javas­lat megvitatásában nem vesz részt. A bizottság szerdán délelőtt foly­tatja a javaslat vitáját. A Frontharcosok állásfoglalása Az Országos Frontharcos Szövet­ség zsidóbizottságának döntését a zsidójavaslattal kapcsolatban frontharcos körökben meglepetés­sel fogadták. A döntés ellen a Frontharcos Szövetség tagjai óvással élnek, mert szerintük az megcsúfolása a bajtársi­­ szellemnek s azt kívánják, hogy hívják össze az Országos Frontharcos Szövet­ség nagytanácsát és az szövegezze meg az igazi frontharcos állás­­foglalást a zsidójavaslattal kap­csolatban bajtársiasság szellemé­­ben. Keresztény Család című refor­mátus újságban érdekes levél je­lent meg a református zsidókhoz, akiket a magyarsággal való őszin­te összeforrás vágya vitt a refor­mátus egyházba. Azt írja ebben Halász Miklós, hogy a magyarság nem a jólét kérdése, az becsületes kérdés. Az igazság végül mindig diadalt arat. A HONSz és a második zsidótörvény A HONSz országos választmá­nya most foglalkozott a második zsidó­ javaslattal és ugyanazt az álláspontot foglalta el, amelyet az első zsidó-törvényjavaslat tárgya­lásakor képviselt. Eszerint a ked­vezményezettek rangsorát a rok­kanttörvény értelmében kell fel­állítani és így a zsidó hadigondo­zottakat első helyen kell felvenni a kedvezményezettek sorába, ami — a HONSz állásfoglalása szerint — nem zsidóvédelem, hanem nem­zetvédelmi feladat: a háborús ál­dozat igazságos és lényegbe vágó értékelése. A honvédtörvény a felsőházi bizottság előtt A felsőház egyesített bizottságai József főherceg elnökletével meg­kezdték a honvédelmi törvény­­javaslat tárgyalását. A javaslatot Apponyi Károly gróf előadó is­mertette, majd Szilágyi Lajos, Papp József és Kozma Miklós szóltak hozzá a javaslathoz. Ezután Bartha Károly honvé­delmi miniszter hangsúlyozta a javaslatnak a nagy nemzeti célok szempontjából döntő s a nemzet egész sorsára kiható jelentőségét, megemlítve, hogy míg a honvéde­lem a múltban kizárólag katonai feladatokra szorítkozott, ma a had­viselés katonai része nemcsak a harcvonalra összpontosul, hanem a hadviselés módjának megváltoz­tatása folytán az ország egész te­rületére kiterjed. Biztosítani kell ezért azt, hogy az ország minden személyi és dologi erőforrása a honvédelem szolgálatába legyen állítható, amikor erre nemzeti ér­dekeink szempontjából szükség van. A honvédelmi miniszter felszó­lalása után a bizottság a törvény­­javaslatot általánosságban és rész­leteiben is egyhangúlag elfogadta. Kritika —­­Az új éjjeliőrünk m­e­gt b i­hatatlan embernek látszik. — Miért? — Mikor ma reggel felé a kocs­­mából haza vezetett, egészen rossz címre adott le engemet.

Next