Friss Ujság, 1939. március (44. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-01 / 49. szám
H , i 1939 _ 1 . jrfT r... * A A 0 f'T'ir Ma: Keresztfejjürg^^ OSZTÁLYSORSJÁTÉK^k 6 fillér 44. évfolyam, 49. szám________________ • Budapest, 1939 március 1. szerda Előfizetési ár:______________ * B POLITIKAI NAPILAP (Helyben és Mj M H hm __ El i7 fiónaara ... i P 50 'illír m&aM 3R BPBB I ffl §m lfp a|P^a szerhes/ia$eg e* htasmittvatai NeovaJevre .... 4 P 50 fillér ■» HLJF lg H | m. hB. M TM B,,nAPPST -jr.--.~i.. ■ IbIiju Ibid Ab VL,NAfi-V*'e?naa .............1* III!* ■ ■ ■ ■ W ^BF BF ^^F WolBi Tel€l0IJ: *1-242-99 Halálramorzsolta a daráló a molnárlegényt Csendőrszoritóban a rablógyilkos cigányok A nyolcórás munkanap gondolatát a dolgozó ember védelmében eszelték ki. Célja, hogy a dolgozó ember tőkéje, egészsége és munkaereje több pihenőhöz jusson, anélkül, hogy ennek böjtjét családja kénytelen lenne megkoplalni. A nyolcórás munkanap tehát csak akkor célravezető, ha nyolcórai munkáért a dolgozó ember megkapja azt a becsületes ellenszolgáltatást, munkájának azt az árát, amelyből is maga és családja megélhet. Ha ez megtörténik, akkor önmagától elindul a munkaidő szabályozása révén a gyógyulás, mert az üzemek több termelő lendületének fenntartása érdekében új munkaerőket kell beállítani s ennek következtében egyre több munkanélküli talál elhelyezkedést. A nyolcórás munkanap nem öncél és nem az egyes ipari szakmák és vállalatok kényelmét és haszonszerzését kívánja szolgálni. Nem jelentheti azt, hogy a vállalatok a nyolcórás munkanap fokozottabb hajszájával ugyanazt a munkamenynyiséget, amelyet eddig túlóráztatással végeztettek el, most ugyancsak nyolc óra alatt iparkodjanak kisajtolni munkásaikból. Minden ilyen kísérlet, amely az alkalmazottak csökkentésével, vagy túldolgoztatásával iparkodnék megkerülni az eredeti célt, végzetes és céltalanerőlködés volna. Az egész világ társadalmi és termelési reformtörekvése arra irányul, hogy lehetőleg minél több dolgozni akaró munkanélküli embertársunkat juttathassuk munkaalkalomhoz a dolgozó társadalomi kára nélkül. A munkaidő szabályozása tehát feltétlenül maga után vonja az emberséges munkabérek megállapításának szükségességét, hogy valamennyi ipari szakmában a termelő munka lendületéhez mérten, lehetőleg minél több dolgozó ember és családja megélhetést nyerjen. Éppen a munkaidő szabályozása révén kell lehetővé tenni azt, hogy a mezőgazdaságban fokozódó munkanélküliség következtében évrőlévre reménytelenebből kallódó emberanyagunkat a különböző ipari szakmák keretében munkához juttathassuk. Ezeket a nagy népjóléti célokat minden vállalatnak és minden érdekeltségnek őszintén meg kell értenie. Az ország iparosodásának közös érdeke, hogy munkaerőnket kímélve, minél több embert juttassunk munkához. Jobb díjazást kérnek a pestszentlőrinci telep guberálói A főváros pestszentlőrinci szeméttelepén dolgozó hulladékgyűjtő munkások, a guberálók élete is valamennyire megjavult azóta, amióta beállott az enyhébb időjárás. A telet valósággal átdideregték, átfagyoskodtak a lerongyolódott öltözékű szegény emberek, mert csekély keresetükből nem igen tellett jobb és melegebb ruhára. Pedig reggeltől estig tartó munkájukkal havonta átlag 50—100 ezer darab üveget, hétezer kiló (miimmmiiiiimimiiimimimiimmimmmmimmimimiiaiiaiKiiiiiiiiiiiEBiiBiBiiimgiEiii vasanyagot és 50—60 ezer kiló csontot szednek ki a hulladékokból. Ugyancsak nagymennyiségű rongyanyag kerül elő a szelfrétből, de egy kiló rongyot kell kiszedegetniök, hogy egy fillér minikíidíjat kapjanak. Négy darab ép üvegért csak egy fillért kapnak. A vörösréz kilójáért 20 fillér a fizetség, de ebből az anyagból nagyon kevés kerül elő a hulladéktömegből. Az összegyűjtött fahulladékból és sertéseledelül szolgáló anyagokból egyötödöt le kell adni a fővárosnak és csak a megmaradó négyötödöt vihetik el a telepről és értékesíthetik a saját hasznukra. Érthető, hogy ilyen körülmények között már többször kérték az arra illetékeseket, hogy emeljék fel a guberálási díjakat és mondjon le a főváros az anyagokból való vámszedés jogáról. Helyszínen készült fényképünk a munkahelyük felé siető guberálókat ábrázolja. Ma életbe lép a 48 órás munkahét sok ipari szakmában Súlyosan büntetik a munkaidő-rendelet megszegését A magyar munkásság nagyjelentőségű naphoz érkezett el március elsején. Ezen a napon lép életbe a különböző szakmák egész sorában a 48 órás munkahét, vagyis a napi 8 órai munkaidő és ezzel évtizedes kívánságuk válik valósággá. A 48 órás munkahét március elsején érvénybe lép a vas- és fémiparban, a fa- és csontiparban, vegyészeti és fmggyantaiparban, papírosiparban, bőr- és tolliparban, a kő-, föld-, agyag-, albest- és üvegiparban, valamint a sör, maláta, szikvíz, alkoholmentes ital és végül a jéggyártó iparban foglalkoztatott munkásokra nézve. Az itt felsorolt szakmák összes ágaira is vonatkozik természetesen a 48 órás munkahét, a vas- és fémipar keretében tehát a 48 órás munkahét életbe lép az arany-, ezüstműves, ékszerész, ötvös, bádogos, bronzműves, csillárkészítő, fegyverkovács, fémnyomó, galvanizáló, galvanoplasztikai, hangszerkészítő, kazánkovács, hajókovács, késes, köszörűs, kocsigyártó, bognár, kovács, lakatos, látszerész, műszerész, órás, rézműves, ónozó, rézöntő, harangöntő, szitakötő, vas- és fémesztergályos, vasöntő, vésőműves, bélyegkészítő, zománcozó, autójavító és szerelő, gázszerelő, vízvezetékszerelő, fűtés szerelő, ipari elektrotechnikai és még több rokoniparágban. A fa- és csontiparhoz tartozó iparokban, így az aranyozó-, asztalos-, esztergályos-, fésűs-, hajóáos-, kádár-, kaptafakészítő-, kosárfonó- és fametszőiparokban lép életbe a napi nyolcórai munkaidő. A vegyészeti és ruggyantaipar keretében a szappankészítő, gumijavító, ásványvízüzemi, gyógyszerészeti és robban