Friss Ujság, 1939. július (44. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-01 / 147. szám
2 törvényhozása meghívta és az országgyűlés tagjaivá fogadta az anyaországhoz visszacsatolt magyarlakta részek felvidéki képviselőit és most a húszévi idegen uralom alól felszabadult kárpátaljai testvéreink képviselőit is itt üdvözölhettük. Most már megnövekedett számmal jelentek meg közöttünk a visszacsatolt felvidéki és kárpátaljai területről a magyarok, a ruszinok, valamint a szlovákok képviselői, hogy az országos kérdések megoldásában, de különösen a maguk országrészének feladatai tekintetében tanáccsal és javaslatokkal támogassanak bennünket és kivegyék részüket a törvényhozás munkájából. , Az elnök meleg testvéri szeretettel üdvözölte őket, majd utalt arra, hogy ezeréves történelmünk folyamán sokat szenvedett, küzdött és harcolt országrészek népe mindig egyaránt osztozott velünk balsorsban és jószerencsében. A török hódoltság korában épp úgy, mint Rákóczi fejedelem seregiben, 1848- ban és a világháborúban egyaránt. A testvéri nép, a leghűségesebbnép a tűzpróbát számtalanszor kiállta. A mostani húsz év alatt mindig megerősödött a magyar haza iránt való szeretetében. Az ünnepélyes pillanatban arra kérte ai képviselőtársait, hogy a húszesztendei szenvedések alatt megedződött, kipróbált hazaszeretetükkel dolgozzanak velünk egy szebb és boldogabb magyar jövő érdekében. A kormányzó ünneplése Király József szólalt fel elsőnek a felvidéki képviselők közül, hogy megköszönje valamennyiük nevében a felvidéki képviselők meghívását. Köszönetet mondott a felszabadulásért, elsősorban Istennek, másodsorban a legelső magyar férfinak, vitéz Horthy Miklós kormányzónak. (A Ház minden tagja helyéről felállva, perceken át tapsolta a kormányzót.) Köszönetet mondott ezután a Ház minden képviselőjének , azért a szeretésért, amellyel a törvényjavaslatot elfogadták. — Minket nem egy párt, nem a kormány, hanem maga a nemzet küldött, — mondotta. — Mi nem tudunk különbséget tenni társadalmi és felekezeti tekintetben, mi csak a magyar testvért nézzük. Egység és haladás legyen belső munkánkban, függetlenség és megerősödés kifelé. A magyar-szlovák testvériség Kadlec Antal a szolvákajkú népképviselők nevében utóndott köszönetet a törvényhozásba történt behívásért. — Abban a szellemben fogjuk kötelességünket teljesíteni, — hangoztatta — amelyet ezeréves magyarság szellemének szokás nevezni, amely szellem ősidők óta összeforrasztotta a szlovák és magyar népet. Emlékeztetem a Ház tagjait a szlovák katonák százezreire, akik a világháború alatt hűségesen kitartottak a független magyar haza szolgálatában. Nem áll az, mintha a szlovák nép a történelem folyamán szembenállt volna a magyar nemzettel. A szlovák nép túlnyomó része a magyar hazában, az osztatlan testvériségben, a magyar állam gazdasági egységében kereste és találta meg népünk boldogulását. A szlovák nemzet boldogulásának legbiztosabb alapja a szlovákmagyar testvériség. Hálával tartozunk a magyarok Istenének, de ugyancsak hálával tartozunk Maiyarország sem és lásd : a kormnányzója bölcs, előrelátó országosának is. A képviselőház tagjai ismét felálltak és hosszasan, lelkesen tapsolták az államfőt. , Kadlec Antal ezzel fejezte be felszólalását: — Fogadjuk, hogy nem leszünk méltatlanok erre a bizalomra. Isten minket úgy segéljen! FRISS UJSÁG 1939 július 1. szombat A magyar-orosz nép a lovaglás magyar nemzettel együtt akarja felépíteni otthonát Bródy András volt ruszin miniszterelnök első szavaival a Mindenhatóhoz fohászkodott, hogy népét, a szentisváni birodalom leghűségesebb népét (nagy taps) visszahozza az ősi ezeréves hazába. Ennek a népnek erőit az elmúlt húsz év nem törte meg. Mint népének választott képviselője és vezére, kötelességének tartja bejelenteni az egész nemzetnek és az egész világnak, hogy a magyarorosz nemzet saját elhatározásából tért vissza a szentistváni birodalomba. (Nagy taps.) A magyar-orosz nép otthonát, jövő boldogulását az új ezer esztendőre itt akarja és fogja megépíteni ősi testvérnemzetével, a lovagját i a magyar nemzettel együtt. Mélységes köszönetemet fejezem kifrvkormányzó úr őfőméltósága iránt :„ A Ház tagjai most harmadízben álltak fel és részesítették nagy ünneplésben Magyarország kormányzóját, majd Bródy András így folytatta: ... aki atyai gondoskodásával, államférfiúi bölcsességével, kemény akaratával lehetővé tette, hogy a magyar-orosz nép ismét visszatérhetett abba az államközösségbe, amelynek történelmét a magyar néppel együtt építette fel. Külön köszönetet mondott még az amnesztiarendeletért, a magyar hadseregnek, végül a magyar nemzetnek, amely az elnyomatás húsz esztendeje alatt átérezte a magyar-orosz nép szenvedéseit. Megköszönte a sajtónak is, hogy ezeket a szenvedéseket az elmúlt húsz év alatt napirenden tartotta. Hűséggel, szeretettel jöttek ide és ezért szeretetet és bizalmat kérnek. Remélik, hogy amit egy idegen hatalom az egész világ színe előtt, egy nemzetközi szerződés ellenére, megtagadott tőlük, azt meg fogják kapni az ősi hazában, nemzetük és kulturális életük szabad lehetőségét egy önkormányzat keretében. A miniszterelnök köszönti a behívottokat Gróf Teleki Pál miniszterelnök adott választ a három felszólalásra. Válaszolt nemcsak azon a címen, hogy kormányelnök, hanem azon is, hogy egyike a Ház legrégibb tagjainak, hiszen 104 óta tagja a törvényhozásnak, üdvözöljük a kényszerhatárokon túlról visszatért testvéreinket — mondotta a miniszterelnök nagy csendben, halk és meghatott hangon — üdvözöljük a magyarokat és szlovákokat, üdvözöljük belsőséges érzésekkel magyar-orosz testvéreinket, akik fenntartották a haza iránti szeretet érzését húsz éven át az elnyomással szemben. Üdvözöljük azokat a férfiakat, akiket népünk bizalma hozott ide, húsz esztendő választása alapján, mert azokat hívtuk be, akikről úgy éreztük és láttuk, hogy népük bizalma hordozta és szeretet vette őket körül. M Ha valaki visszagondol az elmúlt időkre, látja, hogy nemcsak nekik volt nehéz, hanem nekünk is nehéz életünk volt. Csak ezen a húsz esztendőn keresztül mérhetjük meg e pillanat nagyságát és jelentőségét. Az egész magyar nemzet nevében arra kérem az Istent, áldjon meg mindnyájunkat, áldja meg a magyart, a magyar hazának mindeniás, jókedvvel, megelégedéssel, megértéssel. Amikor a miniszterelnök befejezte szavait, a képviselők felugrottak helyükről, sokáig éljenezték és tapsolták a miniszterelnököt. Ezután a Ház tagjai elénekelték a Himnuszt, majd utána felharsant a kiáltás: " — Éljen a kormányzó! Bróisy András beszél. 3« Holnap, vasárnap jelenik meg a FriSS Újságban a száma ingyenes biztosítási szelvény! Felkérjük olvasóinkat, hogy vágják ki ezt a szelvényt a Friss Újságból, tegyék a már meglevő 1. és 2. számú szelvény mellé és kitöltve együttesen küldjék be a Friss Újsághoz. Minden olvasónk, aki a szelvényeket beküldi, akár előfizető, akár példányonként veszi a Friss Újságot, egyetlenegy fillér ráfizetés nélkül, teljesen Ingyen, ajándékba kapja a nevére kiállított 1000 pengős ingyenes biztosítási üvinyt! A nagy ünnepség után szünet következett, majd a Ház az V6-os bizottságba és a különböző bizottságokba beválasztotta a felvidéki képviselőket. A képviselőhöz kedden tartja ülését, amelyen tudomásul veszi a felsőház üzenetét és azzal megkezdődik a Ház aratási szünete. Elsikkasztotta egy ügyvéd három bányász pénzét Három hónapra ítélték Popper Dezső dr. esztergomi ügyvédet az ügyészség háromrendbeli sikkasztás bűntettével vádolta illeg, mert három ügyfelétől háromezer pengőt vett át, de az összeget nem a meghatározott célal fodította, hanem magának tartotta meg. Popper a pénzt szegény bányászoktól vette át, akik ismerőseiktől és rokonaiktól úgyszólván fillérenként gyűjtötték össze az összeget. Így a sikkasztás teljesen szerencsétlenné tette a szegény embereket. Az ügyvéd a bíróság előtt mindent tagadott. Az ügyész súlyos ítéletet kért, mert példát kell adni arra, hogy az ilyen körmöntfont bűnözőknek mindenkorra elmenjen a kedvük a szegény földhözragadt munkásemberek kizsákmányolásától és az ügyvédi kamara is kizárhassa tagjai sorából ii társadalomnak ilyen élősdijeit. A törvényszék dr. Popper Dezsőt nyolchónapi börtönre ítélte. Halálra kínozta hatéves kisfiát A lelketlen anyát tizenkétévi fegyházra ítélték Kőműves Józsefné nagykőrösi asszony három hat éven aluli gyermeke közül a legnagyobbat. Jánoskát az anya születése óta gyűlölte és gyötörte. Nem volt olyan nap, hogy a kisgyermeket meg nem verte volna. Télen rongyokban járatta, úgyhogy a gyermek keze-lába megfagyott, máskor a legnagyobb tűző napsütésben eperfához kötötte. A szomszédok megszánták a vergődő kisfiút, leoldották, mire az anya ellenük fordult és azzal fenyegette meg őket, hogy széthasítja fejüket, ha még egyszer beleavatkoznak családi dolgaiba. Legutóbb a gyermek valamilyen hólyagos betegségben ágynak esett, egész teste kisebesedett, de az anya nem hivatott orvost. Ez év február 15-én Kőművesné a gyermeket az istállóból betonszolta a szobába, ott földhözvágta és magából kikelve rivallt rá: — Itt dögölj meg! A kisfiú, aki testileg amúgy is teljesen leromlott állapotban volt az állandó kínzások miatt, elvesztette az eszméletét. Apja csak este érkezett haza és orvosért akart küldeni, de mire kocsit szereztek, a gyermek meghalt. Az anyát letartóztatták és halált okozó súlyos testi sértés bűntettéért hatévi fegyházra ítélték. A Tábla előtt a főügyészhelyettes a lelketlen anya tettét gyilkosságnak vagy legenyhébb esetben szándékos emberölés bűntettének kívánta minősíteni. A Tábla az anyát szándékos emberölésben mondotta ki bűnösnek és ezért tizenkétévi fegyházra ítélte. Az indokolás szerint a kisgyermek végkimerülési halált szenvedett. Az anya bűnét azért nem lehetett gyilkosságnak minősíteni, mert a fiúcska holttestén a boncoló orvosok nem találtak olyan nyomot, amely közvetlenül a halál előidézését igazolhatta volna.