Friss Ujság, 1939. július (44. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-19 / 162. szám

8FRISS UJSZG 1939 július 19. szerd­a ks poim ! Az átalakított futballsport új csoportbeosztása Gidófalvy Pál dr., az MLSz minisz­teri biztosa az érdekelt egyesületekkel lefolytatott megbeszéléseken kifejezésre juttatott kívánságok, óhajok figye­lembevétele, valamint az MLSz ez év elején kimondott határozata alapján a Nemzeti Bajnokság I. és II. osztá­lyának 1939—40. évi beosztását a követ­kezőképp állapította meg: Az I. osz­tályban az 1939—40. bajnoki évben részt vesz az arra jogosult 14 egyesü­let. Az év végével kiesik az 5 utolsó és helyére feljön az NB II. osztályá­nak „Alföldi“, „Dunántúli“ és „Fel­vidéki“ csoportjának első helyezettje. Tehát az 1940—41. bajnoki évben az NB 1. osztály létszáma 12 lesz. Az NB II. osztályára jogosult egyesületeit 3 cso­portra osztotta: 1. „Alföldi" csoport. 2. „Dunántúli“ csoport. 3. „Felvidéki“ csoport. Mindegyik csoportban 14—14 egyesület játszik. Az NBB csoport beosztása a követ­kező: Alföldi csoport: Szegedi AK, Bocskai FC, Debreceni VSC, Kitartás EAC, Budakalászi MOVE, Rákoske­resztúri TE, FTC, Csepeli MOVE, MÁVAG, Szentlőrinci AC, Újpesti Torna Egylet, Postás SE, Vas és Fém­munkások SC, Lampart FC. Dunántúli csoport: Tokod VSC, Dorogi AC, Sop­roni FAC, Egyetértés Torna osztálya. Győr, Alba Regia AK, Tatabányai SC, Komáromi FC, Érsekújvári SE, Sop­roni Vasutas SE, Pécsi Vasutas SK, Pénzügyi TSC, Csepeli Weiss Manfréd FC, Zuglói SE, MTK. Felvidéki cso­port: Diósgyőri MÁVAG, Salgótarjáni BTC, Pereces­ TK, Salgótarjáni SE, Fü­leki TC, Ózdi VTK, Kassai SC, Lo­sonci AFC, Beszkárt SE, Budapesti Vasutas SC, Beregszászi FTC, Mun­kácsi SE, Rusj SK, Nyíregyházi TVE. A miniszteri biztos az elosztáskor figyelembe vette az utazási, valamint egyéb körülményeket. A fenti beosztás alapján az NBB I. és II. osztályában az érdekelt és jogosult egyesületek nevezésüket július 24-én déli 12 óráig az MLSz főtitkári hivatalába juttas­sák el. Később beérkező nevezést nem vesznek figyelembe. Az MLSz minden alszövetségében van nevezési díj. Ed­dig az NBB csapatai nem fizettek ilyen nevezési díjat, így egészen mél­tányos nevezési díjakat részükre is be­vezettek. Ezt az ifjúsági csoport fej­lesztésére fordítják. Új amatőr futballcsoport Budapesten A Középmagyar LASz új területi be­osztási tervével kapcsolatban kérelmet terjesztett elő és körülbelül negyven, a budapesti alszövetség keretébe tar­tozó (Ú­jpest, Kispest, pestkörnyéki) egyesület átadását kérte. Gidófalvy Pál dr. miniszteri biztos Intézkedésére Zsarnóczay János dr., a BLASz ügy­vezetője meghallgatta a szóbanforgó egyesületek véleményét. Az egyesületek egyhangúan minden átadási kísérlet ellen nyilatkoztak, utalva a sportbeli és az anyagi okokra, amely részükre a sport művelését olyan mértékben, mint azt eddig tehették, az átcsatolás esetében lehetetlenné tennék. Zsarnó­czay János dr. a BLASz ü­gyveze­tője az I. osztályú egyesületekkel folyta­tott tanácskozása után az MLSz minisz­teri biztosával előzetesen létrejött és­­atá­­vozása után közölte, hogy a Budap­esti Labdarúgó Alszöve­tségben fennma­rdó két I. osztály fölé az egységes és egy osztályt alkotó tizenkettes létszámmal induló bu­d­­pesti amatőrliga állíttassék fel, amelyben a felj­utás gyorsítása és a fokozott munka elő­segítése végett egy kieső és négy fel­jutó egyesület lesz. W­ORT A keddi ü­getőversenyek eredményei I. 1. Nansen (Zwillinger). 1.34.S. 2. Nelly (Zwillinger T.). 3. Ljubica (Ray­­mer). I. m.: Liselotte De Ohio, Urfl, Marschall Kürtös, Tilly NI., Dóra. Tot.: 10:14, helyre: 12: 19, 20. Befutó 1—2: 27. 1—3:41. — II. 1. Fontos (Maszár I.) 1: 32.4. 2. Bakony M. I. R. (Zwillinger T.) 3. Boglár M. I. R. (Zwillinger). I. m. : Arany. Tot.: 10:13. Befutó: 10:114. — III. 1. Szabolcs (Zwillinger). 1:28.5. 2. Volga (Benkő). 3. Angyalka (Kovács J.) I. m.: Szirén, G. H. Robinson, Her­kules. Tot.: 10:21, helyre: 15: 18. K­ef.: 10:58. — IV. 1. Margit (Istók) 1.28.5. 2. Pamuki Böske (Treso). 3. Csákány (Siró). I. m.: Bicskáé, Lali, Orgona, Echo fia, Ildikó, Törzsfőnök. Bakafán­­tos, Tot,; AO.iIS* helyre; ZV& IL Be­futó: I—2:1305, 1-3.1849. — V. 1. De­­metra (Feiser). 1.23.8. 2. Danilo Zwil­linger T.) 3. Kangor (Marscha­l. I. m­.: Jósnő, Tanoda, Triumf, O­ha, Tempo D. András, Bálla, Kazán. Tot.: 10:27, helyre: 21: 28, 22. Befutó: 1­2: 279. 1—3.172. — VI. 1. Lármás (Dózsa) 1.29.5. 2. Utóda (Kovács J.). 3. Árva­legény (Benkő). I. m.: Vakarcs, Dajka, Ultra, Elsőm. Hyperol, Gulliver, Egyet­len, Imréd II., Első fia, Siheder, Len­ke, Zivatar. Tot.: 10:68, helyre: 17: 14, 21. Befutó: 1—2:103. 1—3:153. — VII. 1. Dombrád (Jónás). 1:29.8. 2. Maedy fia (Kovács II.). 3. Csataila (Földi). I. m.: Bimbi, Balbo, Dusán. Engedelmes. Tot.: 10:12, helyre: 11: 12. 13. Befutó: 10:35. — VIII. 1. Ali (Maszár I.) 1.33. 2. Zarándok (Benkő). 3. Pongyur (Fei­ser). I. in.: Opera, (mint III. disqu.), Lucifer (mint I. disqu.). Maya, Szőke Szubrett, Trezsi. Capua. Rejtély. Tot.: 10:44, helyre: 14, 12, 16. Befutó: 1—2. 1000. 1—3.264. — IX. 1. Aprópénz (Ko­­vács II.) 1.28.1. 2. Marczi (Kov. F.) 3. Hableány (Kovács I.) I. m.: Nefelejcs, Ista­tó III. Mste i­v Az üllői fi­úi pályán játszák le az első Ferencváros•Újpo­st­­mérkőzést Miután a Középeurópai Kupa-s­rso­­lásban a Ferencváros a pályavála­sztó csoportba került, ezért elsőnek vá­­szt pályát és így a Középeurópai K­upa első döntőmérkőzését vasárnap dél­után fél 6 órai kezdettel játszák az üll­gnti pályán. A második mérkőzés a meg­yri­­úti stadionban lesz július 30-án . A meccs játékvezetőjének személy­éről még nem történt döntés. Bizonyos azonban, hogy külföldi játékves­etőt küld Budapestre a Középeurópai K­upa­bizottság, hogy ezzel is jelkép­­ezze, hogy a találkozó nem „magyar“ mér­­kőzés, hanem egy nemzetközi vált­­or­­díj döntő meccse. Egyes vezetők eg­yéb­­ként a mérkőzésnek későbbi időp­­ont­­ban való lejátszását akarták, de végül is az az álláspont győzött, hogy a szü­net nélküli, folytatólagos játék a leg­sportszerűbb. )( Az olasz válogatott vízipólócs­ipát Magyarországon. Csütörtökön ér­ezik Pécsre az olasz válogatott vízipól csa­pat, amely négy mérkőzést já­szik Magyarországon, mint a Magyar Játszó Szövetség vendége. Az olaszok p­en­te­ken Pécsett a nyugati kerület vá­lga­­tottjaival mérkőznek, szombaton B­uda­­pestre érkeznek és vasárnap este 1 óra­kor a magyar válogatott vízipól­ó csa­pattal mérik össze erejüket a Ma­rgit­­szigeti Nemzeti Sportuszodában Az olasz vendégek július 24-ét Budap­esten töltik, 25-én Komáromban. 26-án Győ­rött­ mérkőznek, majd 27-én folyt­aják Hollandiában, ahol a Horthy Cupa vízipólómérkőzések kerülnek leb­nyo­­lításra. )­ Pénteken ismét motorve­­téses verseny lesz. A magyar—bolgár , Bu­dapest—Bécs válogatott kerék­áres viadal után pénteken a súlyo­­t a motorvezetéses versenyre helyez­i­k át. Szekeres pompás formájára való tekín­­tettel az MKSz kiírta a nemze­tközi „nagy aranykerék“-versenyt. I­zt a versenyt a külföldön is mindenk­or a legkiválóbb bukósisakosok mániája avatja sportélménnyé. A péntek esti versenyt is azzá teszi Sze­keres, Troitzsch és a kölni Lever ind­ulása. Három egyforma képességű „gépe­mber küzdelmében gyönyörködhet a k­özön­­ség. )A­ti magyar evezős válogatot csa­pat szombaton és vasárnap Ma­izban a német evezős válogatott csa­pattal mérkőzik. ­— Bizonyára akiket kerestek — mondta André s felemelekedtt a gödörben. — Gyertek ki! — parancsolta a lovas. — Valóban titeket kere­sünk. — Mit akartok tőlünk? — kér­dezte Katica s ő is felemelkedett. — A városparancsnok elé vi­szünk benneteket. — Engem, soha! — mondta a leány s tőrét a mellébe döfte. Szép, fehér nyakát elöntötte a vér a gö­dör fenekére roskadt. A két lovas, hogy megakadá­lyozza Andre öngyilkosságát, meg­ragadták a fiatalembert, összekö­tözték a kezét s a nyereghez kö­tötték. Azután vizsgálni kezdték a leányt s miután látták, hogy meg­halt, rádobálták a lombokat s meg­indultak Andréval a város felé. A fekete kutya ottmaradt a gö­dör mellett... 111. Különös emberek közeledtek a lőcsei várhoz. Négyen voltak, ha­talmas termetű, nagycsontú ember valamennyi. Gyönyörű nyári idő volt, a nap forrón tűzött a földre, a négy jövevény mégis úgy volt öltözve, mintha Szibériából érkez­tek volna. A fején valamennyinek kerektetejű, fekete báránybőrsap­­ka, amely mélyen a szemébe volt húzva a bozontos bajuszu embe­reknek. A lábukon vaddisznóbocs­­kor, szőrnadrág s kifordított, tér­­dig érő, ujjas báránybőrbunda. Látszott rajtuk, hogy hegylakók, a havasokról ereszkedtek le, zord­­tekintetű, szótlan, nehézlépésű em­berek. Valami szánkót vontattak felfelé a várba, négy kis mokány hegyi lóval, amit az igyekvő álla­tok csak nagy erőfeszítéssel bírtak felfelé húzni. Két fatalp volt ösz­­szekötve egymás mellé, azon egy kalitkaszerű házikó, szintén fatör­zsekből összeácsolva, ebben vittek valamit. Hogy mi volt a kalitká­ban, látni nem lehetett. Egy em­ber a lovacskák gyeplőjét fogta, egy, a legfiatalabb, ostorpattogta­­tással biztatta igyekvésre a ka­paszkodó lovacskákat, kettő pedig a „szánkót“ taszította hátul, hogy ezzel is könnyítsen a lovak terhén. Mikor a várkapuhoz értek, a pa­rancsnok eléjük jött s megkérdez­te, mi járatban vannak? — Hallottuk — mondta az egyik — hogy itt, a várban medvéket vesznek. Kidobolták ... — Azt hoztatok? — kérdezte a parancsnok, aki nem valami ma­gas rangot képviselhetett az ár­mádiában, ami egész külsején meglátszott. Egyik kezében egy cipót tartott, másikban egy jókora darab ürücombot s hol egyikbe harapott, hol a másikba. Kövér, hordóhasa belerengett, mikor ne­vetve megismételte: — Medvét hoztatok? De tudjá­tok-e, hogy Wolfstock generális úrnak csak olyan medvék kelle­nek, amelyeket az erdőben fognak el, nem pedig holmi háziállatok, amiket otthon, ketrecbe szelídíte­nek. Szelíd medve nem kell. — Ez nem szelíd — mondta a jövevény. A parancsnok úr kipró­­bálhatja maga is. Nyúljon hozzá a kardjával. — Hol az a medve? — Itt a ketrecben. — Szürke? — Nem szürke, vörös. — Na, hadd látom. Odament a ketrechez, megmutat­tak neki egy rést, ahol a kardját benyújthatja. A jókedélyű parancsnok nagy élvezettel kezdte piszkálgatni a ketrecben dörmögő medvét, talán meg is szúrhatta egy kicsit a meg­kínzott állatot, mert a következő pillanatban nagyot ordított, a ro­zoga kötelék, mellyel lábai voltak megkötözve, elszakadt , a többi a hatalmas termetű, feldühödött vad­nak, úgy látszik, már csak gyerek­játék volt. Egész testsúlyával ne­kivágódott a ketrec oldalának, mi­re a fatákolmány úgy szétesett, mint valami kártyavár. A medve, amint szabadságát érezte, kétlábra állt, félelmetes agyarát és karmait a kövér parancsnok felé irányítot­ta, aki bemenekült a várkapun. A­ medve azonban, mintha ez a sze­rencsétlen hordóhasú ember lett volna oka eddigi szenvedéseinek, utánavetette magát, berontott a várudvarra, mielőtt még a kaput az orra előtt becsaphatták volna. Leírhatatlan riadalom támadt a várban. A kövér parancsok torka­­szakadtából ordított, de ezzel vajmi keveset ért volna el, hiszen a medvemancsok már ott libegtek bő bugyogója körül, minden pilla­natban várni lehetett, hogy a hordóhasú ember elérkezik oda, ahol többé nem ehet már sült ürücombot. Régi igazság azonban, hogy mindig ott van a legközelebb a segély, ahol legnagyobb a ve­szély. Az udvarnak ezen a részén egész sor kemence állott, melyben a katonakenyeret sütötték. A pa­rancsnok nem sokat teketóriázott, beugrott egy ilyen kemencébe s eltűnt a medve és a külvilág elől. Alig tudta hátsó felét bevonszolni a viszonylag keskeny kemencenyí­­láson, de átesett ezen is, ami szá­mára a­­ menekülést jelentette. A medve, úgy látszik nem szerette a koromszagot, nem ment be utána a kemencébe, pedig ezt is meg­tehette volna. Ezen a ponton finy­­nyásnak bizonyult s talán nem is tartotta magához méltónak be­bújni. Azt is gondolhatta, hogy el­lenfele levegővé változott, mert né­hányszor körül futotta a kemencét s miután senkit nem látott, oda­ment egy szekérhez, amely meg volt rakva komiszkenyérrel s el­kezdett falatozni. A várudvarról persze mindenki a lakásokba és a bástyákra menekült, miután futó­tűzként terjedt el a furcsa ese­mény híre. Jelentették a dolgot Wolfstock generálisnak is, aki megparancsolta, hogy azokat az embereket, akik a medvét hozták, vezessék eléje. Könnyű volt ezt mondani. Ki vezesse be őket, mi­kor e felbőszült medve alighogy valami mozgó alakot vett észre, bosszúállóan rohant feléje s ha eltűnt a szeme elől, visszament a kenyereskocsihoz, folytatni ebéd­jet. (FeljUttnk.) : *&:■’ '1%.. útiőcsei vártiWa Ma: NAGY ü/W/et 4 Félelmetes agyarát és karmait a kövér parancsnok felé irányította.

Next