Friss Ujság, 1940. január (45. évfolyam, 1-24. szám)

1940-01-03 / 1. szám

Ára 6 fillér 45. évfolyam, 1. szám Budapest, 1940 Január 3. szerda POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és biodetimntol BUDAPEST, VI- NAGYMEZŐ UCCA 8 Telefon: *1-242-99 Előfizetési ért (Helyben és vidék­en) Is BT hónapra .... 1 P 50 fillér lnegyedévre .... 4 P 50 fillér HU földén az előfizetési ár kétszeres Egyes szám­ára: iHétköznapon .................€ fillér 'Vasárnap . ....... 12 fillér Két legény halálos fokospárbaja Nyakkendő helyett hur''~* ''ötött férje nyakába A magyar jövendő első esztendejének nevezi Teleki Pál gróf miniszterelnök a ránk köszöntő 1940. esztendőt. Túl az évforduló ünnepi izgalmán és szorongásán, vegyük komolyan és nézzünk a szemébe mind­annak, amit az ország miniszter­­elnöke erről a jövendőről mon­dott. Tegyük mérlegre a hét­köznapok józan magyar értel­mével. Valóban soha egy percig sem kételkedhetünk abban, hogy hiába forr Európa és fenyeget­nek veszélyei mindenféle esz­mékkel, rendszerekkel, szerve­zetekkel, azért mi nyugodtan járhatjuk a mi magunk útját, élhetjük a magunk magyar életét, ha hűségesek maradunk az ország miniszterelnökével együtt ahhoz a szentistváni gondolathoz, amely 900 eszten­dővel ezelőtt Európához kap­csolt bennünket. Végre kimond­ta felelős szája is ebben az or­szágban, hogy ne feledkezzünk meg egy pillanatra sem arról, hogy Európa közepén élünk és a most születő új Európában kell a helyünket biztosítani, ha m­eg akarjuk érni azt a sokat emlegetett második ezer évet. Az emberi művelődés hagyo­mányait őrző Európa lelki, er­kölcsi és társadalmi forradal­mát éli. Új formát keres, de ebben a formában, ebben a mű­velődési közösségben csak úgy tudunk helyet biztosítani ma­gainknak, ha mi is becsülettel és őszintén hűségesek maradunk Szent István ősi gondolatához, amely azt jelentette, hogy ez az ország otthona és jó gazdája mindenkinek, aki Magyarorszá­got szebbre, jobbra, embersége­sebbre és viharállóbbra akarja építeni. Az újévi lelkiismeret­­vizsgáló szónokok, politikusok, a nép vezérei és tanácsadói mind egyetértettek abban, hogy iparkodjunk közelebb jönni egy­máshoz, próbáljunk meg egy­másért élni dolgozó és gondol­kodó magyarok, mert a meg­maradásnak, a­ magyar jöven­dőnek, a szentistváni gondolat­nak a több türelem, a több munka és a több kenyér a lé­nyege. Próbáljuk meg megköny­­nyíteni egymásnak a boldogu­lását és ne feledkezzünk meg arról, h­ogy a gyűlölködés nincs benne a keresztény Európa mű­veltségének hagyomány­gyűj­teményében. Jeges vízbefulladt hadosztály Tizennyolcezer szovjet katonát csaltak tőrbe a finnek Anglia és Franciaország megsegíti a finneket Az ivesz­ téridő sem változtatta naee az európai hadszínterek képét. Nyugaton nincsenek harcok, a ten­dereken tovább tart a hajtóvadá­­szat az ellenséges hajókra, a re­­pülőrajok pedig vakmerő elszánt­sággal igyekeznek megkeresni ellenfeleik sebezhető pontjait. Északon azonban a szovjetorosz tömeig tám­a­d­ás­ok szünet nélkül ostromolják a finnek állásait, bizo­nyára, arra számítva, ho­gy a ma­roknyi finn­ hadseregnek _ nincs elég embere és nem tudja új erők­kel pótolni a kifáradtakat, így akarja a­­ szovjet megtörni Finn­ország máris legendáshírű, csodá­latosan hősi ellenállását. A szov­jet azonban sikerek helyett ismét­lődő kudarcokat kénytelen elköny­A legutóbbi két nap alatt a Un­nék fényes győzelmeket arattak a szovjet csapatokon. A legnagyobb­­sikert a Kiás­tartavon érték el. Itt a finnek a 63-ik hadosztályt­, leg­­­­alább 18­ ezer embert, az indiánok harci módszereivel ejtették tőrbe a tó ferén. A tavon felvonuló szovjet hadosztályra­­a környező erdőkben leselkedtek­­ a finnek és minden oldalról géppuska tűzzel árasztották el, miközben repülő­gépek bombázták a tó jegét. A jég beszakadt és az egész gépesített szovjet hadosztály vízbe fulladt. Négy menekülő szovjetorosz ezre­det finn szántói­pasok vettek üldö­zőbe és a négy ezred közül a­ határt csak a fegyvéreit és lőszereit el­hajítva, menekülő negyed­ik ezred érte el. A karéliai földszoroson­ az orosz verii. Minden támadás hátráltá­s­­­sal, ezer, meg ezer szovjetikatársa tömegsírjával végződik. Mintha az új offenzívák csak arra volná­nak jók, hogy a megfontolt böl­csességgel védekező finnek a he­lyükről kimozdult szovjet csapato­kat től­beejtsék és megsemmisítsék. És h­a a mn­a váraib­a­ a v­á­rd­ fin­n­eken eddig nem tudott e­lülkerekedni a túlerő, még inkább nem várható ez ezentúl, amikor a világ minden részéből özönlenek az önkéntesek Finnország felé és a­ két nyugati nagyhatalom az északi kis ország nyílt megsegítését határozta el. A legutóbbi napok világesemé­­nyeiről az alábbi részletes jelenté­sekben számolunk be: tüzérség hevesen lőtte az állásokat. Később a­ gyalogsági tevékenység is megélénkült. Taipale előtt és a Suvanto-tó közelében a szovjet­­orosz gyalogság rövid, de heves tüzérségi előkészítés után rohamra indult. A finn csapatok a támadást mindenütt visszaverték. A Ladoiga-tótól északkeletre járőr­­harcok folytak. Stojoki körzetében a szovjetoroszok ugyancsak ered­ménytelenül támadtak. Suomusak­­­uión északra a finn csapatok a visszavonuló ellenség üldözése közben nagymennyiségű hadianya­got zsákmányoltak. A petsav­oi arcvonalon a szovjetorosz repü­lők tö­bbízben a finn-norvég ha­tárig repültek és két bombájuk norvég területre, a Pasvik-folyó jegére hullott. A sallai arc­vonal­­szak­aszon a finnek megsemmisítettek eg­y 12 páncélos gépkocsiból álló oszlopot. Az orosz légihaderő élénk tevé­kenységet folytatott. Több városra és községre bombákat vetettek. A repü­lőtámadásnak Jyväs­kylä vá­rosában 17 halálos áldozata és sok sebesült­je volt. Vasa városában három emberélet esett áldozatul a támadásnak. A finn légierő rész­ben a támadás elhárítását végezte, részben bombákat vetett a szovjet­­orosz utánpótlási vonalakra. Szilveszteri légitámadá­sok Helsinki ellen Szil­veszter­ napján a finn fővá­rosban minduntalan megszólaltak a légitámadást jelző szirénák. A­ lakosság úgyszólván állan­dóan az óvóhelyeken tartóz­kodott és csak rövid időközökre hagy­hatta el a légoltalmi pincéket. A szovjetorosz repülőrajok sűrűn szállottak a főváros környékére és az ország több városát és közsé­gét is bombázták. A kristálytiszta derült égbolt alatt még Dél- Finnországban is állandóan 20 fok körül mozog a hőmérő higany­­szála. Az évforduló napján az idő kissé enyhült, de később jéghideg­­szél korbácsolta végig Helsinki uceáját. A lakosság az arcvonala­­kon küzdő finn katonákhoz mél­tóan, elszántan és nyugodt ko­molysággal viseli a megpróbálta­­tásokat. Ezer szovjet katona tömegsírja Egy francia hírlapíró ellátogat­­tott a tolvajärvsi harctérre és a finn csapatokkal 30 kilométeres utat tett meg a visszavonuló szov­jet orosz csapatok nyomán. A szovjet csapatok itt 2000 embert vesztettek és a finnek ezenkívül 700 foglyot ejtettek. A finn hadizsákmány: 1580 lőfegyver, 16 légelhárító löveg, 0 aknavető, 14 tábori ágyú, 214 géppuska, 86 golyószóró, 39 harc­kocsi (ezek közül 16 jó állapotban), 3 páncélkocsi és 200 tehergépkocsi. Sok orosz fogolynak a lába és keze meg volt fagyva. Egy finn repülő kijelentette, hogy­ kilenc szovjet repülőgépet tölt le és ezek között négy vadászrepülőgép jobb volt, mint a finn repülőgépé. A halottak számából képet le­het nyerni arról, hogy az oroszok milyen nagyságú haderőket vetet­tek harcba ezen a helyen. A holt­testek között főleg a kommunista ifjúság soraiból toborozott első­rangú csapatokat lehet látni. Öl­­tözékük jó, a lábbelijük is kifogás­talan, ami nem mindegyik szovjet csapatnál van így. Valamennyiüki­­nek gázálarca is volt. A finnek közös sírt ástak körül­­belül ezer elesett szovjet katonái­nak. Fényes finn győzelmek A finnek által Sáliénál zsákmányolt orosz harckocsik egy része.

Next