Friss Ujság, 1940. március (45. évfolyam, 49-71. szám)
1940-03-15 / 61. szám
—J---------------- A dús, $aacUt$ kar’t minden időkben az emberi szépség legfontosabb alkotórészének tartották. Sokan nélkülözik ezt a természetes fejdíszt, mert nem akadályozzák meg hajuk hullását, korpásodását és őszülését. A SCALPIA kínai hajerősítő gátat vet ezen betegségeknek, megszünteti a hajhullást, korpásodást és még kopasz helyeken is dús hajnövést idéz elő. Az őszülő hajnak visszaadja eredeti színét és fényét. Dr. J. így hálálkodik: Scalnia az első szer, amely segített beteg fejbőrömön. Az ország minden részéből számtalan levél igazolja a biztos hatást. Ára: 1 üveg 2.5, 3 üveg 4,80, melyhez egy kis üveg parfümöt csomagolunk ingyen. Írjon még ma: Cosmolabor, kozmetikai laboratórium. Kassa gyár Kossuth zászlói alatt harcolt a beözönlő oroszok ellen. Az osztrákokat mindenhol megverték a magyar honvédek. Az uralkodó ekkor Varsóban személyesen kért segítséget az orosz cártól, aki 200 ezer muszkát küldött az országba. 1840 márciusában az oroszok ellen is diadalmasan lobogott Kossuth Szűzmáriás lobogója. Március 15-én Kolozsvár főterén a magyar szabadság kivívásának első évfordulóját akarta megünnepelni a polgárság. De a nap kettős ünneppé változott Erdély számára. Csányi László, Erdély főkormánytisztosa az ünneplő tömeg előtt mámoros lelkesedéssel jelentette: — Örömhír! Sieben a magyaroké, Dem, a nagy bajnok, 11-én bevette a várost és 5000 mriszkát szétszórt a csatában. Örömlángok gyultak Erdély fővárosában. A várost kivilágították, minden magánlak egy-egy imaházzá vált és a családtagok benne hálaadó gyülekezetek. Az egykori újság így ír erről: templom volt minden egyes polgár kebele. A harcban álló magyarság a táborokban is megünnepelte az évfordulót, mindenhonnan győzelmes hírek érkeztek, de sajnos, a közeledő nyár elperzselte a nemzet reményeit és néhány hónappal később az orosz túlerővel szemben elvérzett a maroknyi magyar honvédség. Az ország felett Haynau lett az úr, megkezdődtek a kivégzések és nehéz, súlyos felhők tespedtek az elvérzett országra. 1850- ben csak lefüggönyözött ablakok mellett, találkozott március 15-ike a terror alatt szenvedő hazafiakkal. 1867-ig március 15-ének ünnepe csak a szivekben élt, a hírlapok, a folyóiratok burkoltan, fájdalmas versekben sokak képletesen emlékezhettek meg március 15-ről. 1867-ben, a kiegyezéskor, amikor a bécsi Burg és a magyar nemzet, megbékélt és kiengesztelődött, március 15-én már itt is, ott is ünnepelt az ifjúság, de hangjuk félénk és bátortalan volt, a Badh - korszak emlékeit egy köny ■ilyen eltörölni nem lehetett. Mészáros szerkesztő a Nép Szavában így kesergett: — Elitéltek, törvényt mondtak felettem, Óh, mert hazám olyan nagyon szerettem. Mészárosnak 21 hónapig kellett ülnie ezért a márciusért, azonkívül 600 váltóforint büntetéssel is sújtották, azt azonban összeadta a magyar ifjúság. Gyűjtés indult és néhány hét alatt együtt volt a 600 forint. Időbe telt, amíg a császári zsoldosok visszahúzódhattak az országból. Nagy nemzeti ünnepként nem emlékezhettek meg március 15-ről, mert könnyen magukra zúdíthatták volna Bécs haragját. 1868-ban, egy évvel a kiegyezés után Ferenc József császár Budapesten tartózkodott. Éppen ezeken a napokon volt a királyi vár lakója. Magyaros tapintatból ezt a március 15-ét nem ünnepelhette meg Pest és Buda lakossága. Csak évtizedek múlva lett, igazi nemzeti ünnep március 15-ike,mikor már a könnyek felszáradtak és az idő a sebek nagy részét behegesztette. De akkor is a közös hadsereg tisztikara kénytelen volt távolmaradni a márciusi ünneptől. Szomorú emléke van ennek az időnek. A véderővita idejében sortűzzel fogadták a márciusi ünneplőket. Végre Trianon után, 1927- ben ezt, a napot törvényileg is nemzeti ünnepnek nyilvánították, amely azóta a magyar szabadság igazi emlékünnepe. Z. Szabó Béla. FRISS ÚJSÁG 1940 március 15. péntek A magyar szabadságharc hősei és elnyomói Angol munkások bosszúja a magyar vértanukért Amikor 1849 őszén az osztrák császár az orosz cár hadseregével vérbefojttatta Kossuth Lajs hősi szabadságharcát, mint dögkeselyű a holttetemen, úgy ült szegény Magyarországon egy szörnyeteg, Haynau táborszernagy, az osztrák császár kiküldött teljhatalmú „rendcsinálója“. Ez a beteg kegyetlenségű, elfajult érzésű ember a bécsi udvar kegyence volt. Mielőtt Magyarországra küldték volna, Olaszországban, Brescia városában százával mészároltatta le a szabadságharcos olaszokat. Iiem is hívták másképpen Európaszerte, mint bresciai hiénának. Magyarországon száz és ezer ártatlan magyar hazafi halálos ítéletét írta alá, felállíttatta az aradi és pesti bitófákat, osztrák várak nyirkos pincebörtöneibe küldette a magyar honvédeket, sőt megkorbácsoltatta, kínpadra vonatta a magyar honvédhősök védtelen feleségeit, anyáit, jegyeseit is. Az égbekiáltó igazságtalanságok híre madárszárnyon repült szét az egész világba, minden önérzetes nemzet közvéleménye felzúdult az osztrák zsarnokság ellen és végül is magas kitüntetésekkel elhalmozva küldték nyugdíjba Magyarország zsarnokát. A magyar halottak sírján lassan virágok fakadtak, a magyar sebek is behegedtek, de nem felejtett a magyarság és a világ is jól emlékezetébe véste Haynau táborszernagy nevét. Haynau 1850. év nyarán hosszabb külföldi útra indult, hogy megkeresse álmát, így jutott el Londonba, Anglia fővárosába. Amerre járt, mindenütt utálattal fordultak el tőle. Egy napon unokaöccse és tolmácsa kíséretében London Southwark nevű iparnegyedében a Barklay és Perkinsféle sörgyárat tekintette meg. Elmenet megkérték, írja be nevét a vendégkönyvbe. Beírta. A gyár többszáz munkása közt pillanatok alatt híre ment: — Itt van Haynau, az osztrák hentes! A becsületes, jóérzésű angol munkások pillanatok alatt összecsődültek. Dorong, seprő, lapát, furkó volt mindegyik kezében. Haynau megneszelte a bajt. Kegyetlenségénél csak gyávasága volt nagyobb. A gyárudvaron át a Themze parti ucca felé rohant. A munkások útját állták:— Üssétek agyon a vérebet! Lámpavasra a magyar hősök hóhérával! Dobjátok a Themzébe ’ a magyar asszonyok megkorbácsolóját! Le a hóhérral! Vesszen a bitang osztrák patkány! Népítélet készült. A munkások percek alatt Haynau fejébe csapták magas köcsögkalapját az orráig, botjaik suhogni kezdtek, véresre verték, arcul csapdosták a sörösüvegek csomagolására használt szalmatekercsekkel, megköpdösték, megrugdalták. Híres nagy fókabajuszát úgy megcibálták, hogy alig maradt egy szála ép. Ruhái, már cafatokban lógtak le róla s a munkások már éppen a kötelet hurkolták nyakára, amikor kísérői egy másodpercre feltartották a lincselőket és Haynau kiugrott az udvarról a folyóparti uccára. Itt azonban már vagy ötszáz munkásember várta, a szomszéd ipartelep emberei. Egy pillanat alattrárohantak. Haynaunak már alig volt jártányi ereje. Unokaöccse vonszolta be egy szomszédos vendéglőbe. A vendéglős a mellékhelyiségbe zárta Magyarország hóhérát az üldöző munkásemberek elől. Haynau azonban, itt sem érezte magát biztonságban. Vacogó fogakkal könyörgött a kocsmárosnak, mentse meg, ha Istent ismer. A vendéglős végül is egy hálófülkében az ágy alá gyömöszölte be a magatehetetlen gonosztevőt. A munkáscsapat azonban már benn törtzúzott a kocsmában. Megverték magát a vendéglőst is. A gazda azonban titokban értesítette a rendőrséget és rövid időn belül hatalmas rendőri készültség termett a tetthelyen. A munkásokat rövid tusa után visszaszorították és bementek, hogy megszabadítsák az osztrák táborszernagyot szorongatott helyzetéből. Egy akkori angol újságíró, aki maga is ott volt, így írja le a találkozást a rendőrökkel: „a magyar hősök gyilkosa már kimászott az ágy alól, mire a rendőrök a szobába értek. Halott haloványan ült az ágy szélén. Ott ült megtépetten, össze-vissza verve, agyonfáradva, fogai vacogtak a rémülettől. Egy gyerek se félt volna ettől a szánalomraméltó alaktól, Haynautól, aki minap még egy ország rémképe volt.“ A rendőrök karonfogták és a kiáltozó, fenyegetőző munkásokat visszaszorítva, a Themze-folyóhoz vitték Haynaut és csónakba ültek vele. A munkások még jódarabon a folyó mellett szaladtak, átkozták, sőt a hidakról meg is köpdösték. Haynaut rendőrök szállították szállására, itt egy hétig nyomta az ágyat. Aztán elhagyta Londont, amely úgymond az angol újságíró, oly kevés vendégszeretettel fogadta a pesti és aradi bitófák hóhérát. London büszke volt emberséges munkásaira s a legnagyobb angol lapok hozták Haynau megveretésének hírét és képét. Ezek közül az egykorú angliai képek közül egyet be is mutatunk olvasóinknak. Zolnay László: Haynau Londonban menekül az üldöző tömeg elől. Négy fia, egy lánya született Maria Arcasénak, Columbia államban. Dél amerikában köszöntöttek be a világba a legújabb ötös ikrek. Előttük jártak a világ csudájára hírmondónak a kanadai ötös ikreik, akikről annak idején mindenki beszélt. A columbiai négy fiú és leány pedig észrevétlen maradt. Egyelőre nem törődnek voltaik. A szegény napszámos anya árva egyedül gondozza a bőséges istenáldást. Várjon miért? Ezek a gyermekek nem érdemlik meg éppen úgy, hogy segítsék őket, helyesebben a szülőket, mint a másik ötös ikrek édesapját, édesanyját! Dehogynem. Az újabb ötös ikrekben nincsen semmi hiba. Életrevalóak, egészségesek. Csak az idők változtak meg körülöttük. A világnak most mástól és másért fáj a feje. Amikor a kanadai ötös ikrek betoppantak közénk, kicsit nyugodtabb volt az emberiségnek a sorsa. Ráért bíbelődni, foglalkozni azzal az eseménnyel is, hogy valahol, a világ másik tájékán öt kicsi pólyát pólyáznak egyszerre egy anya után. A mostani világ azonban egyelőre temet. Az északi harctér, a fagyos temető kötötte be a világ érdeklődését tengeren innen, tengeren túl. Ott most elhallgattak az ágyúk, már nem robbannak a bombák. Tovább kattog a nyugtalanság a lelkekben. Mit hoz a holnap! Nem mondjuk ki a kérdést, de messzire néző tekintettel figyeljük a látóhatárt. Columbiában négy fia és egy lánya született egyszerre egy anyának. Milyen különös. A természet úgy érzi talán, hogy túl sokan mennek el egyszerre és így akarja pótolni az eltávozott lelkeket Figyelmeztet, jó lesz vigyázni, mert erősen arat a halál. kXVVXXWVWXVWWkVWWVW» NAGY ESEMÉNYEK KIS HÍREKBEN Az amsterdami rendőrség titkos rádióállomást fedezett fel egy holland állampolgárházában. Azz a gyanú, hogy a rádióállomást idegen hatalmak tájékoztatására használta fel. Eden angol gyarmatügyi miniszter egy beszédében kijelentette, hogy mikor a légikiképzés teljes lendületbe jön, évente nem kevesebb, mint 50 ezer pilóta és megfigyelő áll majd rendelkezésre. Bármilyen forgandó is a hadi szerencse, habozásról és megalkuvásról nem lehet szó. Az „Eschersheim“ német gőzhajó a dán partoknál felborult és elsüllyedt. A 33 főnyi legénységből nyolc ember hiányzik. Ugyancsak elsüllyedt aknárafutás következtében a ,.Buizord's hollandi motorosgőzös. Egy dán rádióállomás ismeretlen nemzetiségű hajó segélytkérő jeleit fogta fel A veszélybe jutott hajónak azonban nem akadtak nyomára. Az angol kormány szigorúbb húsadagolást akar bevezetni a vendéglőkben. Németország és Románia között postamegegyezés jött létre. Németország Romániának 400 ezer márka értékű posta-, távbeszélő- és táviróanyagot szállít. Új kormány alakult Ausztráliában, amelyben valamennyi párt képviselve van. Miniszterelnök Gambera. MEGJELENt és mindenütt kapható a FRISS ÚJSÁG SZÍNES REGÉNYTÁRA legújabb kötete: AZ ÉJFÉLI VENDÉG SZÉKELY LAJOS REGÉNYE Hűséges, becsületes cowboyok és körmönfont álarcos banditák élet-halál harca. Izgalmas, fordulatos, rendkívül érdekfeszítő.