Friss Ujság, 1940. május (45. évfolyam, 98-121. szám)
1940-05-08 / 103. szám
Ma: Friss Gyermekújság 45. évfolyam, 103. szám Előfizetési ár: (Helyben és vidéken) Bar hónapra .... 1 P 50 fillér Negyedévre .... 4 P 50 fillér Holifildön az evifizetési Ár hétszeres Egyes szám ára: Hétköznapon...................... 6 fillér Vasárnap..........................12 fillér Ára 6 fillér Budapest, 1940 májusa, szerda POLITIKAI NAPILAP szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST, VI., NAGYMEZŐ UTCA 8 Telefon: *124-299 AZ ANGOLOK BEISMERIK NORVÉGIAI VERESÉGÜKET Az angol miniszterelnök beszéde az alsóházban —* Beszámoló a szövetséges hajóhad földközi tengeri mozdulatairól Fokozódik az izgalom a Balkánon Kedden délután tartotta meg az angol alsóház nagy érdeklődéssel várt ülését. Az általános vita megindítása előtt több képviselő a háborúra vonatkozólag kérdést intézett Stanley hadügyminiszterhez, aki csak pár szóban érintette válaszában Dániának a németek által való megszállását. Amikor Chamberlain miniszterelnök szólásra emelkedett, belépett Churchill és a miniszterelnök mellett foglalt helyet. Chamberlain azzal kezdte beszédét, hogy a minap kénytelen volt több dolgot elhallgatni, hogy a katonák életét ne tegye ki felesleges veszélynek. Már akkor tudta, hogy a csapatokat Andalsnestől visszavonták, valamint a Namsosyról álló csapatokat is el kell szállítaniok. Ezután tiszteletét és csodálatát fejezte ki a haditengerészet iránt, hogy a norvégiai visszavonulást egyetlen éjszaka alatt bonyolította le anélkül, hogy veszteség érte volna. A következő hajnalon a németek ötven bombavetőt küldtek a hajók üldözésére, de nem következett be nagyobb veszteség. Az ellenség egy angol és francia torpedórombolót semmisített meg. Megállapította, hogy a délnorvégiai hadjárat véget ért. Majd rámutatott arra, hogy az angolok sokkal jobban felszerelt és nagyobb létszámú ellenséggel voltak kénytelenek szembeszállni. A visszavonulás Délnorvégiából nagy és mély megütközést keltett nemcsak a képviselőházban, hanem az egész országban. (A munkáspárt erre megéljenezte Chamberlaint.) Az állandó zaj miatt az elnök kijelentette, hogy nem hajlandó tűrni a miniszterelnök beszédének folytonos megszakítását. Kijelentette a miniszterelnök, hogy a viszszavonulás nem hasonlítható össze a Gallipolinál történt visszavonulással. Délnorvégiában csak egy hadtest harcolt és a veszteség úgy emberben, mint hadianyagban nagyon csekély. A németek sokkal nagyobb veszteséget szenvedtek minden téren. A miniszterelnök ezután kitért arra, hogy Anglia tekintélyét megcsorbította és barátait lehangolta az a körülmény, hogy pillanatnyilag az ellenség diadalmaskodik. Megdicsérte Franciaország kitartását. Közel- és Középkeleten a helyzet megnyugodott azzal, hogy a Földközi tengeren visszaállították a hadihajók rendes elosztását. A svéd kormány politikájáról kijelentette, hogy ha Svédország kitart a semlegesség mellett, akkor ez a semlegesség mindkét hadviselő féllel szemben a legszigorúbb mértékben fenn fog állani. Hozzáfűzte, hogy Svédország nem kifogásolja a Narvikba való csapatszállításokat, abba a városba, mely a svéd ipartelepek kapuja. Chamberlain azzal folytatta, hogy előre tudták, hogy a norvégiai vállalkozás igen kockázatos lesz. A norvég kormány és a hadsereg azonban sürgős segítségért fordult Angliához és követelték, hogy támadják meg Trondhjemet is, amely rendkívül fontos úgyis mint kikötő, úgyis mint a király és a kormány székhelye. Okuk volt feltételezni, hogy a német utánpótlást meg tudják akadályozni a vasútvonalak és hidak felrobbantásával, valamint az Oslóból északra vezető két völgyben lévő utak szétrombolásával. Sajnos, nem sikerült idejében a tervet végrehajtani, kivéve néhány hidat, amelyeket az angol osztagok felrobbantottak. Azt is mondták, hogy nem lett volna szabad a finnországi expedíciós hadsereget feloszlatni, mert ha megelőzték volna a németeket a norvég kikötők elfoglalásában, sokkal nagyobb erőket lehetett volna a hadszíntérre küldeni. Chamberlain arra kérte a képviselőket, hogy ne alkossanak elhamarkodott véleményt az eredményről. A háború még nem ért véget. Norvégiának nagy kiterjedésű részei még nem kerültek német kézbe. A király és a kormány norvégföldön tartózkodik és maguk körül gyűjtik majd a norvég haderők megmaradt részeit, hogy folytassák a harcot. Ebben a harcban oldalukon leszünk. Németország hatalmas és elsőrendűen felszerelt hadseregei úgy vannak elhelyezve, hogy bármely pillanatban bárhol támadásra készen állnak. Készen akarunk lenni, hogy minden támadást, bárhonnan is jöjjön az, felkészülve visszaverjünk. Sok jó leckét fogunk még tanulni. Eljöhet az idő, amikor az ország ellen irányuló háború legborzalmasabb támadásával találjuk magunkat ,szemben. Ezért nem szabad magunk között civakodnunk, hanem szorosan össze kell fognunk és minden erőnket, a győzelemre kell összpontosítanunk. Kísérletet tettek arra, hogy a kormány egyes tagjai között ellentéteket idézzenek fel. Köztünk nincs semmiféle ellentét. Közülünk senki sem mesterkedett a másik ellen. Ez nem jelenti azt, hogy ellenezne változásokat a kormány személyi összetételében vagy a kormány egyes tagjainak működési körében. Utalt arra, hogy március 11-én felkérte Churchillt, hogy vállalja el a katonai egyeztetőbizottság elnökségét. Churchill felhatalmazást kapott a kormánytól, hogy irányítsa a vezérkari főnökök bizottságát. Ilyen körülmények között Churchill nap-nap után felülvizsgálja a hadműveleteket és különleges felelősséget visel. Churchill emellett megmarad a tengernagyi hivatal élén is. Hogyha Churchill úgy találja, hogy aki feladata következtében nehézségekbe ütközik, abban az esetben intézkednek, hogy más vegye át a tengernagyi hivatalt. Kijelentette, hogy ezt az elhatározást a norvégiai hadműveletek előtt hozták. Végül felhívta az alsóház tagjait, hogy ezekben a kemény napokban a háborús erőfeszítés fokozásával foglalkozzanak. A kormány minden lehetőt megtesz, hogy behozza azt az előnyt, amit Németország hosszú évek előkészületével nyert. A beszéd végén azt mondotta, hogy szakadatlanul kell fokozni az erőket, hogy Anglia ott osztogassa a csapásokat, ahol éppen akarja. Chamberlaint megtapsolták, utána pedig Attlee munkáspárti vezér emelkedett szólásra és részletes bírálatot gyakorolt a kormány fölött. Más vezetőkre van szükség Attlee, az ellenzéki munkáspárt vezére elismeréssel adózott azoknak a brit, francia és norvég katonáknak, akik Norvégiában igen nehéz viszonyok között nagy bátorsággal verekedtek. Mindamellett — tette hozzá — visszavonulás történt, ami kudarcot jelent. Chamberlain a múlt csütörtökön túlságosan bizakodó volt és Churchill még őnála is vérmesebb reménységgel beszélt. A nagy várakozást természetszerűleg súlyos csalódás követte. A norvégiai hadműveletekkel el is késtek. Andalsnesben és Namsosban a szövetséges erők partraszállása tíz nappal azután történt, hogy a németek csapatokat tettek partra Trondhjernben. A Délnorvégiában vívott háború határozott kudarccal járt. Sem az előkészítés, sem a végrehajtás nem volt megfelelő. A kormány vak és süket, ha nem veszi észre, hogy az ország népének széles rétegeit aggály tölti el. Ez nemcsak a norvégiai eseményekre vonatkozik. Sokan úgy vélekednek, hogy a hadviselésért felelős államférfiak a múltban egyik kudarcot a másikra halmozták és Norvégia esetét megelőzte Csehország és Lengyelország esete. Az ország mostani élet-halál küzdelmében sorsunk nem lehet ilyen emberek kezében. Általános a vélemény az országban, hogy ezt a háborút nem fogjuk elveszteni. Ahhoz azonban, hogy megnyerjük, más vezetőkre van szükség. Sinclair, a szabadelvű ellenzék vezére vereségnek mondta a norvégiai visszavonulást és ezért a vereségért a kormányt tette felelőssé.