Friss Ujság, 1942. szeptember (47. évfolyam, 199-221. szám)
1942-09-02 / 199. szám
Ára 8 fillér Szerda, 1942 szeptember 247. évfolyam, 199. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI., Nagymező utca 3 Telefon 22-50-30 Ma: Kisemberek Háza táj a Fellángolt a nác Egyiptomért Véres családi dráma egy szentesi tanyán A névtelen kisember kötelességteljesítése mindig önzetlenebb, mint a nevével, egyéniségével szereplő történelmi hős. Pedig a felelősség csak látszatra különbözik. Mint a nagy (' illeték minden egyes alap rég’ .'ja van olyan fontos az egész építményben, mint a homlok díszítménye, éppen úgy az államfentartás, országépítés és a honvédelem munkájában is sorsdöntő jelentőségű, hogy milyen téglából építettük az alapot, milyen munkás, milyen katona, milyen polgár, milyen államalkotó erő a névtelen kisember." Sok legenda, sok történelmi adat beszél arról, hogy mennyi hűség és mennyi kötelességtudás, mennyi lelkierő tette értékes államfenntartó erővé a névtelen magyart. A múlt világháború után minden község, minden város sietett emléket állítani és szobrot faragtatni ennek a névtelen magyar honvédnek. Mert honvéd ő akkor is, amikor adót fizet, akkor is, amikor a téli segélyakció első kérésére odaadja a nélkülözhető meleg ruháját, akkor is, amikor ott áll itthon, vagy a Don partján. Hogy milyen honvéd, arra mindennél jellemzőbb és találóbb képet fest a doni magyar hadsereg vezérezredese, aki maga is példát szolgáltatott a hősi kötelességtudásból, hiszen sebesülten érkezett haza, de nem magáról beszél, hanem a névtelen magyar honvédről. A honvédről, aki egy elakadt magyar tank mellett öt hétig hűséggel, daccal, csak azért is, sokszor minden segítség reménye nélkül helytállt. Jány Gusztáv vezérezredes mondja, hogy a magyar honvéd a mai minden eddigi emberi küzdelmeket meghaladó harcban is legendás példákat állít. Kitart a maga helyén mindig és mindenütt, csak azért is, csak azért is. Itthon is a gépek mellett, itthon is úgy, mint az Don partján a sebesült bajtársak mellett. Egyik kezével verekszik, a másik kezével szánt vagy épít, nem szárait a történelem díszítő jelzőjére, nem isakarja, hogy külön feljegyezzék polgári kivoltát, névtelenül, szürkén, de méltó módon őseihez kitart, mert hisz a magyar jövendő szentségében, kitart, mert magyar. Sétahajón a dunai benszülöttek között Két órai út a kispénzű emberek „Zsófia hajóján“ • Népszerű a pünkösdfürdői propeller Napfényes időben, különösen vasárnap hatalmas tömegekben özönlenek a szabadba vágyó emberek a Pálffy téri MFTR hajóállomásra. Innen indul a margitszigeti átkelési járat és a pünkösdfürdői kirándulóhajó. Pünkösdfürdőre óránként indulnak a kirándulókkal zsúfolásig megrakott csavargőzösük. A menetdíj, amely oda-vissza összesen két óráig tartó utazásra jogosít, 60 fillérbe kerül. A napfényes idő, a meleg, az olcsó menetdíj és a vasárnapi munkaszünet vízre csábítja az embereket. A Pünkösdfürdőre járó csavargőzös a kispénzű emberek Zsófia hajója. Ünnepnap és vasárnap, ha szép az idő, egész késő délutánig szinte túlterhelésig megrakodva indulnak a propellerek. Hét és kilenc óra közt visszafelé nagy a forgalom. Ilyenkor hosszú emberkigyó várakozik a püskösdfürdői állomás korlátjai között s úgyszólván tíz percenkint telik meg a 180—250 személy befogadására alkalmas sétahajó. Az elmúlt vasárnap kora délután mi magunk is felszálltunk egy propellerre a Pálffy téren, hogy végigélvezzük a kirándulók tömegével együtt a kellemesnek ígérkező hajókázást . Magános utas nem is volt rajtunk kívül a hajón. Nagyobbrészt családok, csoportos kirándulók és fiatal szerelmespárok üldögéltek a korlátok mellett elhelyezett padokon. Láttunk három kalandvágyó fiatalembert is, akik ingerlő pepita nyakkendővel és színes napszemüveggel felszerelve indultak neki az útnak, remélve, hogy ellenállhatatlan eleganciájuk következtében nem maradnak egyedül az út végén. Mert a kétórás sétahajózás arra is alkalmas, hogy a fiatalok ismeretséget kössenek. Indulás után még szótlanok az emberek, a barátkozás csak lassan indul. Egy idősebb vidéki asszonyság szólalt meg elsőnek. — Hát ez jó, mert nem ráz, mint a villamos. De én mégsem szeretem. Most negyven éve fogadtam meg, hogy nem ülök többet hajóra. De a lányom, meg az unokák rábeszéltek. Hát csak baj ne legyen. A körülülők jót nevetnek a néni aggodalmán és most már megindul beszélgetés. Sok a vidéki. A pestiek magyarázzák nekik a látnivalókat. Ez itt a Margitsziget, ott látszik a Víztorony. Az épülő Árpád-híd félig kész ivét és a pilléreket mindenki megcsodálja. Latolgatják, hogy mikor lesz kész az új híd és vitatkoznak, hogy hogyankezdték építeni a Duna fenekén a pilléreket. A kis hajó többször kiköt hol jobb-, hol baloldalon. A Szúnyogsziget után a Duna kibontakozik egész nyári varázsában. Ütemesen dohog a hajógép, csöndes sustorgással válnak kétfelé a hullámok a hajótest előtt. A friss dunai szél meglobogtatja a szőke és barna, hajfürtöket, csillognak a szemek és megszínesednek a heti munkában kifáradt arcok. A Dunát a fás szigetek különös egzotikus folyóvá varázsolják. A római part tájékán feltűnnek a barnabőrű benszülöttek csónakjai is. A hajó körül éviekelnek, Integetnek, ringatják magukat a hullám tetején. Láttunk egy feketére sült „benszülötti“ nőt, aki csöndes buzgalommal harisnyát kötögetett a csónak végében. Általában nagyon sok a különféle vízijármű, a kajak, az egy-és kétpárevezős csónak. A pünkösdfürdői végállomáson nem száll ki minden utas. A hajókázás igazi rajongói helyükön maradnak és indulnak visszafelé. A kitóduló közönség szerteszéled a fürdőkbe és a vendéglőkbe, hogy egy-két órai szárazföldi szórakozás után újra hajóra szálljon az alkonyuló Dunán. Visszafelé már jóval fesztelenebb a légkör, több a kacagás, néhány csoport pedig hangos nótázásba kezd. Valahonnan alkalmi zenészek is kerülnek, esteva és hegedűszó kíséri az éneket. Az egyik jóhangu muzsikus rázendít a dalra. Kis csolnakom a Dunán lengedez ... Mindenki boldog, átszellemült, andalító hangulat vesz erőt az embereken. Egymásra találnak a fiatal szivek s tűnődő arccal emlékeznek a múltra az idősebbek. A Dunán végighömpölyög a tejszínű alkonyi köd és csodákcsodája, opálos kéken csillog a víz. Aki esti szürkületben jár a Dunán, meggyőződhet róla, hogy nem hazudott a kék Duna keringő szerzője. Ahogy Budapest felé halad a hajó, felcsillannak a Dunát szegélyező lámpasorok , kibontakozik a főváros sárga fénygolyókból összerakodó, csodálatosan szép esti képe. Még néhány perc és vége az utazásnak.