Friss Ujság, 1943. március (48. évfolyam, 49-72. szám)

1943-03-02 / 49. szám

Ára 10 fillér Ma: Leletmentés és Osztálysorsjáték Kedd, 1943 március 28. évfolyam, 49. szám Szerkesztőség és kindóhivatal-BUDAPEST, VI., Nagymező utca 3 □ Telefon: 22-50-30 Az élet szava gyakran izolál meg mostanában. Sorsunk intézői tiszta szemmel kezdik látni, hogy a törvényhaás, a közigazgatás, a hatóságok nem lehetnek öncélú és elméleti, vagy érdekképviselői fellegvárak, hanem az egyitimes, arányos, kiegyensúlyozok összhangú magyar élet és boldogulás eszközei és intézményei. Amint maga a társadalmi s a dolgozó magyar nép minden osztálya és rétege mind isztábban látja, hogy csak egyetemes közös magyar céljai vannak, úgy az ország közigagatásának is számot kell vetnie inmagával, hogy a különböz érdekek arányos összeegyezítésével egyetemes közcélok érdekében közelebb jussson a dolgozó ember életéhez. E teintetben örvendetes kijelentésk hangzottak el ma a közizgatási tanfolyam megnyitja, alkalmából, Szász Lajos özellátási miniszter szájából mikor azt mondja, hogy a fölművelés és a közellátás közellátását összhangba kell esni, hogy a termelés és a fogysztás szükségleteinek előterölése és irányítása közbentörténjenek egymást kéresztő intézkedések. Sohase féltsük el, hogy a közigazgatás mi szolgálhat érdekképviseleti okot, hanem mindig az egyenes, országos boldogulásának kell szeme előtt összhang és arányosig, .../vétlenség és egyszerűég a nép sorsának intézésében. Azt hirdetjük mi esztendők óta valahányszor azért emeltünk jót, hogy hozzuk közelebb aivatalos intézkedéseket, a közgazgatást és minden hatósági ítézkedést az élethez. Az oroig termelésének a mai hátrús viszonyok között első fő■1 ja és kötelessége a dolgozók ellátását biztosítani, a terelés és közellátás közigazgatóhát csak egymással összmagban szolgálhatja az életet, hanem keresztezheti egyetlen tézkedése sem egymást, nem ghatja meg egyik a másiknak tét, mert nem öncélú, nem sok képviseleti, hanem egyetemül magyar célok szolgálatai áll. Régi meggyőződésünk, hgy a közigazgatás egyszeribé és közvetlenebbé tételealapfeltétele az, hogy sohaszűk szem elől az eleven valamennyien egymásra ük utalva, számot kell tehát azzal, hogy mire van vége ennek a dolgozósrgnak, hogy közellátását bizíthassuk, ehhez kell igazodó termelésnek is. Budapest immár a vidékiek városa. A falvak talajt vesztett és talajt kereső fiai, a mezővárosok lakosságának vállalkozásra hajlamos rétege duzzasztja, növeszti egyre jobban a fővárost. A statisztikusok megállapítása szerint Budapest lakossága tulajdonképpen nem is szaporodik s hogy a lélekszám mégis egyre jobban nő, az teljes egészében a bevándorlásnak tulajdonítható. Kényszertől űzve vagy reményekkel telve, megszakítás nélkül özönlenek a nagyvárosba a vidék szegény zsellérei, a kis földön megélni nem tudó törpebirtokosok, azonfelül minden rendű és rangú ember, akit a vállalkozókedv és a több munkaalkalom délibábja csal a kőfalak közé. Manapság Budapesten úgyszólván minden második ember vidéki, nemcsak a munkások, de az önálló iparososztály és a hivatalnokréteg is. Igaz, a munkaalkalom megszaporodott a fővárosban az utóbbi időben. Egyes ágakban fokozódott az ipari termelés és a gyárak több munkáskezet foglalkoztatnak. A haza védelmében katonáskodó férfiak helyén még a nők erejére is szükség van. De ezt az állapotot nem szabad véglegesnek tekinteni s már most gondolni kell a béketermelésre való visszatérés következményeire. A földtől elszakadt falusinak vagy éppen a földtelen zsellérnek már nincs hová visszatérni. Ragaszkodik a városhoz, tömegszállásokra sodródik, ahol a nyomorúság felőrli egészséges hitét és munkaerejét. Kárba vész a nemzet számára és menthetetlenül elkallódik. A Pestre érkező falusi ember számára többnyire már a gyári munka is szükségmegoldás. Csak a vidéki iparoslegénynek van szakképzettsége, a képzettség nélküli zsellérember a gyárakban is napszámosmunkát kap, csebertől-vederbe jut. Pedig szeretne a fővárosban is a föld mellett maradni, hiszen ahhoz ért és ahhoz áll legközelebb. Ezért húzódik a város peremére, ahol a kertes villák és a jómódúak nyaralói körül tapogatózik munka után. Nagy tanulni vágyás is él benne, el akarja sajátítani a városi élet fortélyait, a boldogulás módját. Várakozással és nyitott szemmel vág neki az útnak, hiszen felfedező útra indul, világot látni, mint a mesebeli parasztgyerek. Hogy így van, azt bizonyítja az alábbi eset: Néhány nappal ezelőtt a Rózsadomb tövében egy villamosmegállónál megszólított egy egészséges arcú, tagbaszakadt falusi ember. Egy rózsadombi utca után érdeklődött. Láttam rajta, hogy nemrégen jöhetett a városba s miután nem nagyon sietett, elbeszélgettünk egy darabig. — A sógorom adta a címet — magyarázta — mert ő altiszt a bankban, az igazgató az ajtaját őrzi. Az igazgató úrnak itten van villája a hegyen. A sógorom beszélt vele, hogy hátha megfogad kertésznek. Ebben az ügyben járok. Megkérdeztem tőle, hogy ért-e a kertészethez. — Hát a földhöz értek — felelte — igaz, kertész még nem voltam, de majd beletanulok. Elvégzem én azt a munkát, úgy, mint más. A falujában napszámos ember volt, a családja otthon várja, hogy mire verődik ő idefenn. A sógorának írt, hátha beszerezhetné valahová Pestre. Ha sikerül a kertészség, feljön a család is. A falusi ember utja a rokonon, ismerősön át vezet a nagyvárosba. Ahhoz fordul, vele beszéli meg a terveket. Ősi összetartozás maradványa ez, itt Pesten is él a falu láthatatlanul. Az újonnan érkező tanácsot kap, azután tanul, hogy megállhasson a maga lábán. Sok minden rejtőzik az elmondottakban. A falusi, aki a városba jön, tudja, hogy idegen helyre kerül. A földhöz ért, ebből indul ki, innen akar tovább haladni. Segíteni kellene neki, hogy valóban tovább haladhasson. A falu városba vágyódásának nem igen lehet skátat vetni, mert ennek a belső vándorlásnak mélyen fekvő gazdasági okai vannak. A talajvesztett falusiak a nagyobb darab kenyér, az emberibb életmód akarásán kívül ta,r-'-ei is akarnak, amikor elindul Város felé Ezt a tényezőt venni. Két réteg vabon rászorul a földtelen és a tői Kemény német védekezés Keleten A kalapácsos gyilkosok drámai szembesítése Mihez kezd a városba kerülő falusi ember A vidékiek városává válik Budapest — A fővárosban is a föld mellett akar maradni a falusi zsellér — Világot akar látni és tanulni szeretne Szaktudáshoz kellene juttatni a kisembereket