Friss Ujság, 1944. október (49. évfolyam, 223-247. szám)
1944-10-01 / 223. szám
wm SAKKnx Képtelenség Nem egy mesterrel megesett már, hogy huszárral és futárral ütvén lépésben sem tudott mattot adni a teljesen elárvult királynak. A lázólagos ellentmondás meghökkentei erejével hat tehát minden olyan hadállás, amelyben is gyengébb anyag mattolja meg az erősebbet. Éppen ezért a ,,lehetetlen“ mint eszme s mint a szépség jellegzetes sakkbeli megnyilvánulása, mindig vonzotta úgy a feladványszerzőket, mint a sakkozókat. Fenti feladványunkban világos király futárja és huszárja három lépésben mattolja meg a három gyaloggal erősebb sötét királyt, ami valóban hihetetlennek tűnik fel. Több szó ne essék, mert a jó fejtő minden szón, minden jelzőn szimatot fog s ezért mondják, hogy kibicnek is csak az tűrhető, aki meg se moccan. A helyes megfejtés beküldőinek névsorát közölni fogjuk. Augusztus hóban közölt feladványaink megfejtését küldte be. A fővárosból: Domján János, Soroksári út; Sáki Iléza, Kádár u.; Budavári István, Madarász-telep; Téglás János, Kender u.; Kiss M. Vilmos, Dohány u.; Kocsiír Sándor, Magdolnaváros; Pintér József, Pestszenterzsébeti Magyar András.- Újpest. SAKKÜZENETEK Kérjük sakkozóinkat, hogy a manapság gyakori címváltozás miatt minden esetben válaszbélyeggel ellátott és megcímzett borítékot mellékeljenek! M. Évike, Soroksár. A megfejtéseket aputól júniusban nem kaptuk meg. Levél megy. Szíves üdvözlet. — S. István, Csillaghegy. Helyes, hogy nem enged a heti pár órácska sakkozásból. Helyesen érvelt, utalva a lovacskák híveinek időtöltő szórakozására. Sok festőnk már negyedszer kapott bombázást, de ez nem látszik megfejtéseiken. Almásy téri sakkbarátait üdvözöljük, de új „szabályokat“ ne alkossanak- esetről-esetre. — 1. János, Soroksár. Tisza szívből örülünk, hogy legutóbb is szerencséje volt! Jók a fejtések is. Szíves üdvözlet! — G. .Miklós, Lovas út. Minden fejtőt örömmel üdvözlünk, hiszen egy-egy megfejtés életjelszámba megy. Az óvóhelyi fejtések helyesek.— fira sz* G. Gyoma. Könyv rég elment, pénz máig nem jött. Üdvözlet! — E. Géza, Esztergom. Válaszbélyeges megcímzett levélben szívesen megírjuk, hogy milyen sakkal foglalkozó könyv kapható. Üdvözlet — kedves partnereinek is! mf/Jm 0 *. i * # '00 ÉÉI i m m 1 * % t m Ifit * ? HP a, /, r y ÉLETÚTJAIN Szeretném meg nem történtté tenni. .. Irta: Szili Leontin „Reszkető kézzel rovom papírra vallomásomat. Minden vasárnap először az „Élet útjain“ rovatot olvasom el, mely oly sok embernek hoz vigaszt, sőt hozza vissza a becsületét bátorító, meleg szavaival. Huszonhatéves vagyok. Években fiatal s mégis úgy érzem néha, hogy bezárult előttem iár az élet. Úgy érzem, hogy soha nem voltam még boldog. S fáj az, hogy nem maradtam meg a becsület útján. Boldogságkergetésemben téves vágányra siklottam, bűnt követtem el. Oly nehéz erről beszélnem, de úgy érzem magamat, mint a gyónó. Alázatosan, töredelmes szívvel vallok s mintha ez az őszinte bűnbánat valamit könnyítene terhemen. Anyagiakban nem szenvedtem szükséget. Menyasszonykoromban nagy bizakodással néztem a jövő elé. Szerettem a vőlegényemet és azt hittem, hogy a házasság boldogságot jelent. Hét év telt el azóta. S minden esztendő újabb illúzióimat koptatta el. Naprólnapra jobban láttam a férjem gyöngéit. Vőlegénykorában még csak nem is cigarettázott, azóta bontakoztak ki káros szenvedélyei. A kártya és a nők. Ha visszagondolok, innen indult ki minden baj. Ha közelébe került olyan nőnek, aki megtetszett neki, azonnal észrevétette magát s ha szóltam neki, elhallgattatott. Nem így képzeltem el jövendő életünket! Nem azt kívánom, hogy ne álljon senkivel szóba, legyen a nős ember is barátságos, lehet közlékeny is, de van egy határvonal, amelyet nem léphet túl, ha azt akarja, hogy zavartalan legyen a családi élet harmóniája. Ez a harmónia bomlott meg nálunk. S megbomlott az én lelkem egyensúlya. Eleinte kérleltem, szemrehányásokat tettem, sőt zsémbeskedtem. Azután már nem szóltam, mert bántotta önérzetemet, hogy csak kinevet és megy a maga útján. Nagy üresség költözött a lelkembe. Nem találtam már örömömet az otthonban, elhanyagoltam kötelességeimet. Elhanyagoltam a kicsi fiamat s tudom, hogy ez nem menthető semmivel.- De tessék elhinni, ilyenkor néha nem normális, egy asszony. Lázadozott a fiatalságom, az önérzetem, a hiúságom. Bosszúvágy, makacsság dolgozott bennem s elvakította a józan ítélőképességemet. Nem akarom menteni magamat, ma már tudom, hogy ez nem menthető és jó úton maradt asszonytársaim meg sem érthetik és joggal ítélik el akkori énemet. Ma máig én is irtózom attól az aszonytól, aki én voltam, ha százszor az uram viselkedése váltotta is ki belőlem ezt a másik asszonyt. Amikor,a férjem megtudta, hogy letértem a jó útról, könyörgött, de én most már makacsul mentem a szórakozásom után."Nem nevezhettem másként, bár akkor magam sem tudtam, hogy minek nevezzem ezt az érzést. Férjem ekkor kihagyott, kiment Németországba dolgozni. Később a frontra került. Ekkor támadt fel bennem először, a szégyenkezés és bűntudat- Leveleket írtam, csomagot küldtem. Hideg, elutasító válaszokat kaptam.. Csak gyermekünk sorsa érdekelte. Ez a gyermek mégis hozzám kapcsolta sorsát, ma már újra együtt vagyunk. Ma már tudom, hogy mily helytelenül cselekedtem és próbálom , jóvátenni, amit elkövettem. Mert hiszen még mindig őt szerettem s tudom, hogy őrültség volt ezzel elégtételt venni-, mert elsősorban önmagamat büntettem meg, amikor eljátszottam lelkem békéjét. Ma már szilárdan állok, gyűlölöm a bűnt, de hinni nem tudok már. Sokszor tesz szemrehányást, felhánytorgatja a múltat. Most tudom, hogy gyermekem ellen is mit vétkeztem, a gyermekem imádom és"reszketek attól a pillanattól, ha felnő s megtudja a múltat, nem ítél-e el ő is engem? Szeretném meg nem történtté tenni a múltat, de úgy érzem, hiába minden iparkodásom, ez lehetetlen ...“ Higgye el, hogy az őszinte bűnbánat és iparkodás lemossa a lélekről a bűnt és kitörli mindazt, ami pusztítást és rombolást zúdított családi életükre. Gondoljon a Bűnbánó Magdolnára, aki igaz töredelemmel borult az Urába, elé és az isteni kegyelem elmosta múltjának fájdalmas emlékeit. Ha erős akarattal munkálkodik azon, hogy visszaállítsa családi életük harmóniáját, ez sikerülni fog. De ehhez idő kell, mert férje lelkében még nem gyógyultak be a sebek. Belátom, hogy ő is hibás volt, de azért vagyunk asszonyok és anyák, hogy jósággal, türelemmel, magasra emelt fejjel őrizzük a családi tűzhely lángját. Az az aszszony, aki elégtételt követel és keres és bosszút akar állni a férjén, többnyire önmaga alól húzza ki a talajt, így történt magával is. sajnálom, hogy nem állt maga mellett az édesanyja vagy más szerető, tapasztalt aszony, aki ezt időben, megmagyarázta volna. Megtörtént- és ez még sokáig fog kisebb-nagyobb hullámokat vetni családi életük tükrén, de az igazi bűnbánat és jóakarat idővel kisimítja ezeket a gyűrődéseket. Mire kisfia felnő, feledésbe fog menni a múlt, ha a jelennel, egy becsületes, áldozatos élettel ezúttal az Istennek ad elégtételt és dac. makacskodás helyett alázatosan hajtja meg a fejét az ő szent akarata előtt. Vto: — A szerencsétlen eset óta semmi újság. Várjuk a bírósági árverést, mert a táncosnőnek hozzátartozói nincsenek és így a bíróság elrendelte a háromszobás lakás berendezésének elárverezését. — Ki járt azóta a lakásban? — kérdezte a detektív. — Az utolsó vizsgálóbírói szemle óta, egy detektív kíséretében a táncosnő volt cselédje. — Kis holmiját vitte magával. Az elmaradt bérét majd csak az árverés után kapja meg. — Hol lakik most az a cselédleány? — kérdezte a detektív. Pocsatkó bácsi könyv nélkül fújta. — Veréb Júlia, Szegedi út 56. Odaszegődött. Várkonyi feljegyezte Veréb Júlia új címét. •Talán még majd szükség lesz rá, nem fontos személy ugyan az ügyben, de ki tudhatja... Bementek a lakásba. A táncosnő ágya még mindig vételien. Kék a színe a paplannak és csipkés az ágyhuzat. Mintha még visszavárná azt, aki soha többé nem jön vissza. A detektív figyelmesen nézett szét és agyábanfontosan lejátszódott a gyilkosság. A gyilkos csak betörési szándékból hatolt rá a lakásba. Lopni akart. Tudta, hogy nincs otthon senki, zavartalanul dolgozott, felfesztítette a szekrényt, az ékszerek már nála voltak, amikor hátulról nyílott az ajtó és belépett a hazatérő táncosnő. A betörő megrémült, a táncosnő még jobban, itt a dráma, a betörő ölt, pedig nem is volt szándékában... Várkonyi detektívet azonban minduntalan megzavarta Pocsatkó bácsi locsogása. Az öreg, mint a felmívott beszélőgép, mondtg, fújta, ami eszébe jutott. Dicsérte a táncosnőt, milyen finom úri nő is volt, pengőn alul soha nem adott kapupénzt, a szemétpénz kétszeresét adta, és ha itthon volt, koldus tőle üres kézzel nem távozott. — Kár volt érte, nagy kár, és gyilkosa bizton örökké a pokolban marad, mert a legjobb földi emberek egyikét ölte meg. Pocsatkó bácsi zsebkendőt kotort elő zsebéből és a szemét töfrölgette. — Hát még a Juliskája — és feledve azelőbbi szomorúságát, már esettintett a nyelvével. — Az volt csak a nagyszerű lány... Ritka cseléd. Ilyen csak tíz évben egyszer születik... Élt-halt a gazdagzongáésrt és csupán velük, a házfelügyelőékkel barátkozott. Még az utolsó ingét is ideadta volna. Őt is sajnálom nagyon, de visszajön még ide a házba, mert a bankigazgatóék szakácsnője felmondott a napokban. Már be is ajánlottam ... — Ki is az a Juliska? — ugrott bele Pocsatkó bácsi túl hosszúra eresztett mondanivalójába a detektív. Hirtelen nem is tudta, hogy ki az, akit annyit emlegetnek. — Veréb Júlia, a táncosnő cselédje. — Persze, persze — mondta Várkonyi és most már Pocsatkó bácsi zavartalanul folytathatta a táncosnő cselédfinek a dicsőítését. — Hogy milyen ' remjes leány volt az. Most is, hogy itt volt, járt még ötven pengő bére és azt mondta: — Nézze, Pocsatkó bácsi, legyen magáé az a néhány fillér. Nekem nem kell. Költse el egészséggel. (Folytatjuk.) A detektív figyelmesen nézett szét FRESS Biztos jel A főszolgabiró vizsgáztatja az újonnan felvett halottkémet. — Aztán miről állapítja meg kelméd, hogy valaki meghalt? — Hát arról, hogy a hozzátartozói nagyon sírnak! Gyüimölcsüzletben ' — Kérek tíz fillérért magyaráló szilvát! — Olyan keveset nem adhatunk!— Hát akkor tessék sokat adni! Mikostos reggelik Feleség: Mit főzzek reggelire, édesem, kávét vagy teát? Férj: Ha az, amit tegnap főztél reggelire, kávé volt, akkor inkább teát, de viszont, ha tea volt, akkor jó lesz a kávé is! Színházi est — A minap láttam magát a fészek bohózat előadásán. Az nézőtér dülöngélt anevetéstől, csak maga volt az egyetlen, aki nem kacagott. —, igen, mert jobbról és balról egyegy hitelezőm ült mellettem! Orvosi tanács — Mondja főorvos úr, mit csináljon egy hölgy, hogy keze hófehér, bársonysima maradjon? — Ne csináljon semmit! Hálószobában Feleség: Te, apti, azt álmodtam éppen, hogy egy gyönyörű perzsa bunda van rajtam! Férj: Csak tartsd magadon és hagyjál engem tovább aludni! Varjú 23 A FRISS ÚJSÁG 1944 október 1. vasárnap A téli időszámítást Sose fogjuk bánni, Csak az időjárás legyen Továbbra is nyári! Budapesti utcasarkon Áll egy villanyóra. Téli időt fog mutatni Holnap virradóra. Kedves komámuram, van hír, egész láda! Gyerekek rohannak holnap oskolába! Ily* sok szünet nem volt lesz a mi korunkba. Ellenben annál több vala a szekumla! Ismét kisebb lesz az újság terjedelme, De olvasnivaló kétszer több lesz benne! Papírspórolásról szállongván a hírek. Nem is kéne nyomni újabb Adóivet! -Gamma—Ferencváros futballmérkőzésre Jöjjön rend is Pestre, nehogy ezt lekösse! És, hogy ha megvernék kedvenc csapatunkat. Egy-két liter borba fojtjuk bánatunkat! Sárgásan bólogat az őszi fák lombja, Őszi női divat az asszonyok gondja. Ősidők divatja olcsóbb volt akkortájt. Mikor még Éva is Ádámkosztümben járt! Az Operaházunk most lett fiú éves. Pont egy idős vele anyósom, az édes, síár már letenni a karmesteri pálcát! Üdvözli komája, idősb LÜKE ÁRPÁD. KkhtaU-ftiszta Postai szállítási korlátozások miatt rendeléseket nincs módunkban kiszállítani. Igen tisztelt vidéki és környékbeli vevőinket a gyárban, XIII, Véső utca 7, készséggel kiszolgáljuk szombat kivételével 8-14 óráig