Friss Ujság, 1947. szeptember (54-77. szám)

1947-09-02 / 54. szám

1947 szeptember 2. kedd FRISS ÚJSÁG Fegyelmezett rendben szavazott a Dunántúl népe (A Friss Újság kiküldött tudó­sítójától.) A falu friss és korán­kelő. Pilisvörös­váron már korán reggel hosszú sorok állanak a sza­vazóhelyiségek előtt. Ünneplőbe öltözött parasztemberek, fejkendős parasztasszonyok beszélgetve vár­ják, míg sorra kerülnek. A község kétharmadrésze sváb, felerészben kitelepítésre vannak ítélve. De aki hű maradt hazájához, az szavazhat. A pilisvörösvári sváb lakosság fele magkapta a szavazati jogot egyik, öt hold földet kapott a de­mokráciában. — Emlékszem — mondja —, hogy a. m­ultban, mikor még ré­szes aratással kerestem meg a kenyeremet, az asszony csak ak­kor szavazhatott, amikor megszü­letett a harmadik gyerekünk. Most senki sem kérdezte, hány gyerekünk emy — Tudjuk, kinek köszönhetjük a földet — mondja a szomszédja. — Mi lett volna belőlünk, ha nem állnak mellettünk akkor, amikor a földesurak vissza akar­ták venni tőllü­nk a földet? Nekik köszönhetjük, hogy ve­tőmagunk volt, amikor az­ aszály kiégette a termést, hogy kölcsönt kaptunk, ami­kor már egy sütet liszt se volt otthon a ládában. Bányász-szavazók között A. Dorog felé vezető úton gyalogosan, kerékpáron siető férfiakkal, asszonyokkal talál­kozunk. Már hat órakor nekiindultak gya­log, kerékpáron, hogy idejében az urna elé állhassanak. Az egyik szavazókö­rzet helyiségéből beteg öregasszony jön kifelé. Ketten is támogatják, nem tud a lábára áll­ni. Segíti a többi várakozó is. Az idős asszony hálás mosollyal fo­gadja a segítséget és odaszól a többieknek: — Ha nehezen is tudtam eljönni, de leszavaztam. Talán ennyivel is jobb lesz. A sorban fiatal bányász áll. Büki Istvánnak hívják. — Régebben nem volt szavazó­jo­gom — mondja. — Akkor az urak, a bányatulajdonosok­ irányították az ország szekerét, mi nem szólhat­tunk bele- Most én is szavaz­ha­tok és a szavazatommal magam dön­töm el, hogyan akarom irányí­tani a jövőmet. Nemcsak ő gondolkodik így. Mind sűrűbben hangzik fel a „Jó szerencsét" bány­ászköszöntés, cso­portokban, tömegesen jönnek, ün­neplőbe öltözve. — Szavazunk, hogy jobb sors le­gyen a bányászsors — mondja egy nyugdíjas bányász. Hofbauer Já­nos 80 éves múlott, két bottal jár, sánta lábaival idáig is nehezére esett eljönni. Parasztok, újgazdák De nemcsak a bányászság tartja nagy ünnepnek a szavazás napját. A parasztság, az újgazdák is tud­ják, hogy sorsuk függ az ered­ménytől, attól, hogy kikkel kép­viseltetik érdekeiket az új­ ország­gyűlésben. Komáromban fél tizen­kettőkor a szavazásra jogosultak harminc százaléka már leszavazott. Egész életünkben cseléd­sorban szenvedtünk — mondja Sándor Imréné, a­ki új gazdának a fele­sége —, most azt akarjuk, hogy végre tényleg mi legyünk az urak a saját földünkön. . Ács községben két parasztember bandukol a szavazókörzetből haza­felé a poros országúton. Mind a kettő újgazda. Zsidi János az Szerte a Dunántúlon,­­mindenütt így beszélnek a dolgozó emberek. Győrben Babos Miklós, aki a győri textilgyárban dolgozik, elmondja, hogy most már heti száz forint a fizetése. — Négy gyermekkel, nagy csa­láddal ebből sem könnyű megélni, de jobb, mint az inflációban volt. Azért szavazunk a munkáspártok­ra, hogy azok vigyék az ország szekerének rúdját! Az egyik győri választókörzetben egy fiatal anya karonülő gyermeké­vel jött­ szavazni. Mikor megkapta a szavazólapot,, nem tudta, hova tegye az apróságot. Az egyik szavazóbi­zottsági tag vette ölébe a kisleányt és a várakozók mosolyogva néz­ték, hogyan játszik vele, amíg az anyja az elrekesztett fülkéből kijön a lezárt borítékkal. A festői szépségű Pápa városá­ban is a legteljesebb rendben folyik a választás. Egy orvostanhallgató áll az urna elé. Mikor kijön a helyi­ségbe, beszélgetni kezdünk. — 1945-ben még nem látta min­denki, melyik párt tesz legtöbbet a népért — mondja. Ma már tudjuk. A háború előtt én sem járhattam az egyetemre, ma már igen. Most a paraszt és munkásem­berek gyerekei is tanulhatnak, a népi kollégiumok otthont nyújtanak. Ők is, meg a szüleik is tudják, hogy a demokráciának köszönhe­tik ezt. És m­ost már tudjuk, hogy szavazatainkkal ezt­ a demokrá­ciát, a munkáspártokat kell erő­sítenünk, ha azt akarjuk, hogy akik a lehetőséget megadták a ta­nulásra, a nyugodt munkára való lehetőséget is biztosíthassák. Magyar ember így szavaz! Pápáról kanyargós hegyi úton in­dulunk tovább Veszprém felé. A Bakony hegy­ völgyes községeiben már délután négy óra felé csak­nem mindenki leszavazott. Az erdők között még néhány siető tanyai lakossal találkozunk. Vala­mennyien a legközelebbi­ faluba igyekeznek, hogy még időben sza­vazhassanak. Az egyik kis faluban egy nagyot­halló öregember a tenyerébe írta fel tintával azt a számot, amelyik pártra szavazni akart. Csakhogy mire odaért, a tinta elmosódott és az öreg, mégegy­­szer hazament, hogy a számot­­ újra megkérdezze. Veszprémben este háromnegyed hétkor a szavazásra jogosultak 97 százaléka már leszavazott. Az ut­cák tele vannak sétálókkal. Min­denhol a választásokról folyik a szó, mindenki találgat, mindenki szeretné tudni az eredményt. A hegytetőre épült püspöki Vár előtt két pap sétál. Solymár István hit­­tanár az egyik, őt kérdezzük meg, hogyan folyik a szavazás Veszp­rémben.­­ — Csendben, rendben megy itt minden — kapjuk a választ. — Magyar ember így szavaz, amióta demokrácia van. Székesfehérváron egyik szavazóheyység előtt szekér áll, egyik közeli faluból jöttek be délután parasztaszonyok és pa­rasztemberek. Otthon már lesza­vaztak, meg akarták nézni, hogy A munkáspártokat kell erősítenünk Győri muniádsasszony az urna előtt. Kilométereket ,­yalogolnak a tanyaiak, hogy szavazhassanak. 3 éves tini szolgálatiban 3 órán belül FOTO PIRSSI nagyÁRUHÁZ 2 flPO Igazolványkép 19. 2 drb Útlevélkép 10.— 1 drb Minta lev.­lap 10.— 3 A választás végleges eredménye százalékban kifejezve e­­ M A PÁRT NEVE: 1 Magyar Kommunis­ta Párt 21.80 2 Független Kisgazda, Földmunkás és Pol­­gári Párt II .89 3 Szociáldemokrata Párt 14.75 4 Nemzeti Parasztpárt 8.75 megy a szavazás a városban. Ki­sebb csoport alakul ki a szekér körül, munkások is vannak a cso­portban, beszélgetnek. Az egyik azt mondja: — Parasztnak, munkásnak egy a sorsa, egy a jövője. Mi megsza­badultunk a­ gyárostól, aki a szánkból se sajnálta kivenni a fa­latot, maguk meg a földesúrtól, így beszélgetnek. És beszélgeté­sük elárulja, hogy megértették azt az utat, amely a jobb jövő felé viszi a magyar népet. Sásdi Tibor: 5 Keresztény Női Tá­bor 1.29 6 Demokrata Néppárt 16.1 7 Magyar Független­ségi Párt 14.19 8 Magyar Radikális Párt 1.89 9 Független Demokra­ta (Balogh) Párt 5— 10 Polgári Demokrata Párt 0.80 Összesen: 100.00 W $Z€PTEMB€R 2 cAllé, IS órakor nyit a NEW YORK SÖRÖZŐ-ESPRESSO ÉTTEREM VII., ERZSÉBET­ KÖRÚT 9-11 A étimben boc­é Antal Husikéi

Next