Friss Ujság, 1947. október (78-104. szám)
1947-10-31 / 104. szám
Egységes árakat fizettek ki isOrsiptan A baromfipiaci árképződését éjből szabályozták. Ezek szerint megállapítják minden napra a termelői, a bizományosi és a fogyaszztói árakat a főváros egész területére, hogy egységes árak alakuljanak ki. A csütörtöki napra a hízott lúd és ruha egészbeni eladásánál kilónként 12,20 forintos napiárat rögzítettek. A zsírnak való bőr és háj árát 20 forintban állapították meg. A csirke és a tyúk ára továbbra is szabadon alakulhat ki. A friss tojás árszintjét a mai naptól kezdve szintén szabályozták. Csütörtökre érvényes fogyasztói ár 124 forint darabonként. Árak kilónként nagyban a Vásártelepen: Gülbaba- és rózsaburgonya 106, Ella 0.94, Kroger 0.76, hagyma 2.80—2.90, fokhagyma 10— 15, káposzta 1 20, kelkáposzta 1-20— 1.79, vöröskáposzta 2.40—2.90, kararábó 0.80—130, saláta 0.70-0.80, karfiol levéllel 1—140, tisztítva 2—3, főzőtök 2—2.29, sütőtök 0.65—0 80, paraj 0.50—4, sóska 5, paradicsompaprika 2—2.50, zöldpaprika 180—3, céklarépa 0.90—1.20, paradicsom 120 —2 90 sárgarépa 0.80—1.80, gyökérzöldség 3—3.40, zeller 8—3.20, torma 3—6, alma 2.49—6, körte 3.20—4, gesztenye 3—5, birsalma 3—3-40, szőlő 2.60—6, gomba 14—18, héjasdió 7-7.30, dióbél 24—28, héjasmandula 7-7.50, friss tojás 110—1 IS — Felavatták az ózdi nemibetetfgondozó intézetet. A népjóléti minisztérium a hároméves terv keretében országszerte összesen tizenöt nevaibeteggondozó intézetet óhajt létesíteni, még pedig minden évben ötöt Nemrégiben felavatták Szarvason az első ilyen Intézetet és most került sor Ózdon a második intézet felavatására. Az intézet felavatásával nagyban megjavul az ózdi és a környékbeli munkások és dolgozók egészségügyi és szociális helyzetű és megjavul gazdasági helyzete is- A felavatás utáni első napon körülbelül kilencven beteg jelentkezett az intézetben. Az intézet költségeit az állam, a vármegye, valamint a község együttesen viseli, a berendezést, a népjóléti minisztérium adományozta. Felemeltek 22 öregségi, rokkantsági, özvegyi és árvajáradékokat Újból megállapították: a Maganysigereket és a bányássai,vegyi járadékokat Az OTT felemelte a» öregségi, rokkantsági, özvegyi és árvajáradékokat. Az öregségi és rokkantsági járadékokat a biztosítottak alkalmaztatásuk minősége szerint négy csoportba való kírelés alapján kapják. Az -csoportban lévő dolgozók az eddigi 80 forint járadék helyett mostantól kezdve 85 forintot kapnak havonta. Azok, akika „If"-csoportban vannak, az eddigi 50 forint helyett 75 forintot, a „C“-csoportba sorozottak 10 forint helyett 55 forintot és végül a *Du~csoportban lévőik az eddigi 50 forint helyett 50 forint járadékot kapnak havonta. Ennek megfelelően felemelték az özvegyi járulékot is, mégpedig az „Alcsoportban lévőkét 45 forintra, a többi három csoportban lévőkét pedig egységesen 40—40 forintra. Az egfezárvajáradék ezentúl 20 forint helyett 10 forint lesz, a félárvajáradék pedig havonta 10 forint helyett 20 forint lesz. Külön elbírálás alá esnek a bányanyagbéresek. Ezeket szolgálati idejük szerint négy, alkalmaztatásuk szerint pedig három csoportba sorolták. Ennek megfelelően a 20 éven aluli szolgálati időt betöltötték, alkalmaztatásuk minősége szerint havonta 120, 100, illetve 65 forint nyugiért, a10 éven aluli szolgálati időt betöltötték havonta 160, 130, illetve 95 forint nyugiért, 30—49 szolgálati év után 20, 170 és 130 forint nyugbért, 40 éven felüli szolgálat után pedig 250, 220, illetve 160 forint havi nyugbért kapnak. Ezek a járadékok évenként 2 százalékkal emelkednek. A bányászözvegyek járadéka a fenti beosztás szerint ugyanilyen mértékben emelkedett, mégpedig 72, 60 és 40 forint, illetve 96, 78 és 57 forint, 40 évi szolgálati idő után 120, 16 és 70 forint, a 40 éven felüli szolgálat után pedig 150, 132 és 26 forint. Ezek a járadékok szintén emelkednek évenként két százalékkal A bányászárvás járadéka a nyugbér 40 százaléka, de legalább havi 49 forint, a félárváké a nyugbér 20 százaléka, de legalább 29 forint. A felemelő járadékokat visszamenőleg október 1-től űzetik ki. Becsurogási eső a kisember lakásába •A ganlagsziökjdonorok szabotálják a tetthelyretartási rendeleteket A felsőbarkizás óta ádáz harc folyik a háztulajdonosok és lakók között a tetőkárok miatt. A főváros házainak több mint 75 százalékát szülést érte, de a háztulajdonosok nem voltak hajlandóik a károkat kijavíttatni. A kerületi mérnöki hivatalok közbelépésének azonban már vannak komoly eredményei. A VI. és IX. kerületben, hét ház kivételével rá tudták szorítani a háztulajdonosokat a tetőkárok kijavítására. A Bajcsy- Zailinszky út 37. számú ház tulajdonosa fáról Wolfner János többszöri büntetés ellenére sem csináltál semmit. A Bajcsy Zsitinszky út 41. számú ház tulajdonosa a grófi Széchenyi Bálintné ugyancsak szabotálja a rendeletét. Mindkét ház háromemeletes, a kettőben több mint 120 személy lakik. A háziulr.ii tánosok a mérnöki hivatal idézésére meg sem jelentek. Nem hajlandó kijavíttatni Kirchner Mór sem Teréz-korát 7. szám alatti házának tetőzetét. A IX. kerősésben az Üllői út 55. womm fit nyír REGErty tftTA szederkényi akná t. Hallotta csapódni a kapuajtót. Lenézett a földre, kicsit megszédült. Minek í is kapaszkodott föl a padlásra? Hamarjában nem találta ki, hogyan forduljon rá, a lépcső fokára. A padlás küszöbjébe kapaszkodott mind a két kezével. A két lába kotorászott a levegőben. Nem találta a lépcsőfokot, az volt az érzése, nem is fogjál megtalálni soha. Görcsösen kapaszkodott a padlásküszöbbe, de a zsibbadás meglepte két vékony karját. — Joíánká®, édes gyermekem, segíts anyádon! Segíts anyádon! Azt hitte, kiabál, pedig csak magába is motyogott. Nem tudta, mit csinál. Zsibbadt már a feje is. Végre megtalálta a lába a létrafokot. Végigcsúszott a létrán. Mindegyik fokba beleakadt a lába. Lihegve, kiizzadva kuporodott a létra lábánál Megjárta az összes magasságot és libegett minden mélység fölött. Úgy érezte, eget is látott, poklot is érzett. A cókmókia mellette szorongott. Már csak arról volt szó, hogy be is vigye a házba, a belső szobába úgy, hogy a gyermekei ne vegyék észre. Először négykézláb állt, úgy kelt föl a helyéről. A derekát nem tudta kiegyenesíteni. A lányok akkor fordultak be a kiskapun, amikor behúzta maga után a konyhaajtót. Amál már a kapuból kiabált: — Ithon van apám? Készen jnm a leves? (kasé visaigszólt: — Meg is terítettem. Jolán tízent tovább, vitte az istállóba a lóherét. Szerén odalökte a konyhaajtó mellé a batyuját. — Vidd be ezt is, Jolán! Amál kiöntötte a tálba a levest. As udvarról • zsibongás hallatszott be. Kis lábak topogtak. Örssé belépett aszobába. Gyermekkarok csimpaszkodtak a nyakába. — Maga osszon, édesanyám, ne Amál. Arail mindig kivételez. A hasogatás újra kezdődött, örzse testében. Már nem lehet halogatni, szólni kell. —* Máég fel kell szfővi a konyhát homokkal — mondta hirtelen. Csak félig gondolt arra, amit besszélt.—A jószágtól be "sajnáljátok az almot. Annak is pihenni kell. Hla nem gondozzátok rendesen, elapad a feje. A jószág mindfgért megérzi a mostoha kezet Szokatlan különös volt a hangjában. A lányok letették ’iz kanalat, elcsodálkozva néztek rá. Jolinka még nem is evett Előreesett a válla, egyik karját se, esztelen pihentette. Amál rákiabált. Nem tudsz rendesen ülni? Ez mindig, így beszél Parancsol, uralkodik a többin. — Amál — csúszott ki az örzse száján — Azt hitte, szigorúan, pedig könyörgött a hangja. A lány oldalt vetette a fejét. — Tessék —• mondta és nem mozdult a helyéről Joli® felütött & hamm. lócáróL — Akarna valamit, édesanyám? , — Gyere be velem a belső kamrába. — ÓMikor hátat fordított a gyerekeinek, úgy érezte, a kicsik a körmükkel kapaszkodnak bele, úgy húzzák visszafelé. — El kellene menni Milkáért, Jolánkám, — sóhajtott örzse és leroskadt a nyitott ágyra. Amál betoppant a szobába. •— Már megint, — vágta oda. — Éles kés volt minden szava. — Meg is bánta mindjárt, de a kimondott szót nem lehetett ki nem mondottá tenni. Éppen ezért még dacosabban folytatta. — Több gyerek van már nálunk, mint a fél faluban. Egyik a másik után. Kisül az embernek a szeme szégyenében. Ezt mondta Amál az anyjának abban az órában. Később, sok elszszámú ötemeletes ház tulajdonosát dr. Szávozd Richárdnét már kétszer megbüntették. A ház a IL emeletig beázik. A tulajdonos összeköttetésedre hivatkozik és ennek úgy látszik nincs alapja, mert elengedték a büntetését. A Forvínc-karát 41- számú hároezti emeletes ház falajonosa ellen jámuk,18-an hozták meg az elsői msti ítéletet. Másodfokon a Fővárosi Közmunkatanács illetékes osztálya azóta sem intézkedett. Az Üllői-útc 53/b. számú ház tulajdonosának Árvai Tibornak kölcsönkérelmét a PK odntarsította, mert m megállapították, hogy vagyoni helyzete a kérelmet nem indokolja. A tető itt is beázik, s tulajdonos nem csuxláltat semit. — Kicerabar.ők utolsó filléreiket ráköltik házaikra — mondják illa* léke* helyen ’— olyanok pedig, akiknek volna pénzük, szabotálnak. Lassú az ügyintézést a Fővárosi Közmunka táncánál és a kölcsön véleményezőbizottságánál is. Szigorú, sürgős intézkedésre van átfriklásr a szabotálókaton, mert jön a tél és veszélyben a kisemeserek egészsége, és vagyona. — Kitüntetett feltaláló munkások. A Nehézipari Központ kötelékébe tartozó vállalatok munkásainak mruskaversenyén Német Ferenc (Weiss Manfréd) szerszámlakatost 500 forint jutalomban részesítették, mert a trolleyburg vörösréz felsővezeték gyártását hét huzalról öt huzalra csökkentette és a szükséges szerszámokat is elkészítette. Tóth József lakatos (Weiss Manfréd) vörösrézszalag lágyító dobozának kimunkálásáért, amellyel a pácolást megtakarítják, 500 forint jutalomban részesült. Három hónap múlva, amennyiben megtakarítás érhető el, további 500 forint jutalmat kap. Hárosi József lakatos (Weiss Manfréd) szintén 500 forint jutalmat kapott, mert a lágyító sisakban keretet alkalmazott, amely az eldőlést meggátolja. Monostori Eráiméi szerszálalakatos? (Weis* Manfrédi 500 forint jutalmat kapott, mert a központi szerkesztéstől kapott rajztól eltérő kivitelű zománcpemetező-pisztolyt készített, amellyel 25 százalékkal növelte a teljesítőképességet. Kendő múlva, eszébe jutott. Akkor kikaparta volna az anyját — tíz körmével — a föld alól, hogy a könnyével mossa le róla azokat a szavakat. Akkor még nem tudta, hogy minden szavával megkövezte. Azt sem értette, mit jelent az, amit az anyja válaszolt. Nem haragosan, csak egyszerű, esendős szóval.• Te még leány vagy. Ne tudd meg soha az én sorsomat. Többet már nem tudott mondani. Jolán odament hozzá, lehúzta félretaposolt papucsát, szoknyáját, réklijét. Letörölte arcáról a verejtéket, egybefolyt a könnyével. Az ereje folyt el benne. Még megdörzsölgette dagadt lábfejét, így szokta minden este, ráért azok, a lábak mindig dagadtak voltak. — És most szaladok, anyám, hívom Mikkót. Árnál még mindig ott’állt az ajtófélfa mellett. Meredten, mint az a félfa. Ösztökélte a belső hang, tegye jóvá sietősen, amit vétett. Nézteaz anyját, látta, hogyan kapaszkodik a marka görcsösen az ágy oldalába. A színeváltozását is látta. Az a mozdulata, ahogyan a lelketlen fába kapaszkodott, a végtelenségig elszomorító volt Nem hívta tovább Amál a feszülő némaságot — igaz is — vetette oda az ágy felé. Ó ha a lélek keménysége fel tudna olvadni abban a pillanatban, amikor legjobban kellene. Ha a szó azt mondaná ki, amitől a láthatatlan sebből, ,nem indul "me® a vér. Csakhogy az ember arca — olyan sokszor — csak utólag gondol. Amikor visszahusítanak rá * résgri szavak. Kővé váltsa. (Folytativkla tolila ncentr tovúbb, vitte a* istállóba sz Ukherét.