Friss Ujság, 1948. február (26-50. szám)

1948-02-01 / 26. szám

ftféa: Színes melléklet Ára 60 fillér, hétköznapon 50 fillér Budapest, 1948 . Február 1, vasárnap aSy'i 'T- -. -y­s;.-£vy• MMmilIH'HIHHf­­ IT'I ff BN­WH—IBWN­ FBIOC II 1*1* rJím­­íí: Báronként---------1* forint HK ■ Mpsfc 11 «§ || Kfg M VI., NAGYMEZŐ-UTCA » negyedévenként — 39 forint H IM ’M, gB 33 &S ||| £k fjhfl Pff fjjf |« §S|_ Postatakarékpénztár| ||| Ipj llf ||| fjlgjjp Wt&Ull Iflsjpf |||el|» T m I | I • Rl csekkszámla: 17.61L m “ m m W ^ ’W 235-063, 225-064, 225-06S* Szabadlábra helyeztek 356 internáltat Rabtott repülőgépen akart szökni egy áruló banda Ma ünnepeljük a magyar köztársaság második évfordulóját. Két évvel ezelőtt az ország népe közjogilag is szakított a régi rendszerrel. Történelmét ezentúl nem a Habsburg-császárok, nem ide­gen zsarnokok, sem pedig­­m a földesurak és gyárosok írják, hanem maga a nép. A köztár­sasági államforma nálunk nem­csak díszes keret, hanem a nép hatalmának államformája. Mert mit érne a szép keret, ha rossz képet helyeznének el benne? Gondoljunk Amerikára, ahol a legkegyetlenebb munkásellenes törvényeket hozzák, gondoljunk az olasz köztársaságra, ahol még mindig a nagybirtokosok ülnek a nyeregben. Nézzük Franciaországot, ahol a hódí­tani akaró idegen nagyhatal­mak Zsoltijában álló nagytőké­sek kizárták a kormányzásból a nép többségét és a nép érde­keit képviselő becsületes haza­fiakat. Nálunk más a fejlődés menete. Ha visszatekintünk fia­tal köztársaságunk elmúlt két esztendejére, nem kis büszkes­séggel állapíthatjuk meg: jó munkát végeztünk. A király­nélküli királyság romjai felett a nép erős köztársaságát építet­tük fel. Nem volt könnyű mun­ka, de a dolgozó kisemberek milliói tudták, hogy a maguk házatáját hozzák rendbe, ma­guknak építik az országot. Ez adott erőt a lehetetlen elvégzé­sére is. A reakciós elemek el­távolítása, a földreform befeje­­zése, a bányák, bankok, nehéz­ipari üzemek államosítása, a hároméves terv megindítása, a spekuláció megfékezése, a nép fiainak a közigazgatásba és a képviselőházba mind nagyobb számban való bejuttatása két­ségtelenül bizonyítja, hogy Magyarország most már való­ban a nép országa, a nép köz­társasága lett. Az emlékezés ünnepélyes pillanatában felül­emelkedünk a napi gondokon és hálával gondolunk népünk bölcs vezetőire. Tudjuk, hogy munkánkat még korántsem vé­geztük el. A nép köztársasága nem akar megállni a haladás útján. Az ittmaradt ellenséges gazt végleg ki kell gyomlálni, a termelést tovább kell fokozni, hogy jobb élete legyen a dolgo­zónak. Az iskoláztatás, a nép­egészség feljavítása terén is sok még a tennivalónk. Erős hittel, kemény akarattal folytatjuk nagy munkánkat szabad és füg­getlen hazánkért, örömteli, bol­dogabb jövőnkért. ..­n FENN A­­BÁNYÁSZ, LENN A FARKAS Diósgyőri vasmunkás és Pécsi bányász csatát nyertek. Mert nekik csak két és fél év kell a Hároméves Tervhez. Omlik a szén a bányából. Készülnek a vaslemezek. És mögöttük és alattuk Eltűnnek a régi fejek. Gyors ütemben zeng a munka. Már a csodával határos. De a hasznot a nép látja. Nem a tőkés, nem a gyáros. A munkás most hazát épít, Újra ember lett az ember S úrjá lett a régi mondás: Ki időt nyer, életet nyer. Levitézlett rend vitézi Beborult az ő világuk. Keservesen feljajdulnak, Távozásra int az óra. Úgy érzik, hogy vas és brikett Útilaput a talpukra Mind az ő fejükre hullnak. S el is tűnnek virradóra. Gyár iga­zga­tó lett az egyszerű munkásból Jólét és fokozódó termelés születik Mekis József és a salgó­tarjáni dolgozók együttműködéséből „A cél: minél kevesebb fáradsággal minél többet termelni" 1924 őszének egyik napsütéses d­­élelőttj­én új inast vettek fel a Hofherr és Sehrantz mezőgazda­sági gépgyárban. A 14 éves fiút Mekis Józsefnek hívták. Három esztendőn keresztül ette a gyár­ban a tanoncsnak kijáró keserű kenyeret Szaladgált a főnököknek, takarította a hatalmas munka­termeket, tisztította a ezerszámo­­■­it, de közben figyelt, tanult. Minden érdekelte, mindent tudni akart. Tizenhétéves korában már segéd volt kitűnő­­munkásnak, tehetség­­szervezőnek bizonyult, nappallá tette az éjszakát is, ha dolgozó­társai érdekeinek megvédéséről volt szó. A munkásság felismerte tehetségét áldozatkészségét és a felszabadulás után főbizalminak választották meg. Ekkor kezdő­dött csak az igazi munka. Kora reggel, mikor dübörögni kezdtek a gépek és csattogni a kalapácsok, Mekis főbizalmi már ott járt társai között. Minden kérelmet elintézett minden panaszt orvo­solt megszervezte az élelmiszer­beszerzést, eltántoríthatatlanul szállt síkra mindenütt, ahol mun­­kási érdekről volt szó. Az infláció alatt a munkabér volt a legsúlyo­sabb gond. Mekis megmagyarázta munkatársainak: nincs értelme a norma állandó lazításának, ön­kéntes munkafegyelem nélkül nem tudjuk fokozni a termelést nem tudtunk javítani sorsunkon — mondta. Meg is lett az eredmény. A Hofherr—Schrantz-gyár mun­kásainak nagyobb volt a fizetése, mint azokban a gyárakban, ahol állandóan változtatták a normát és a Termelési Bizottságok nem hagyták jóvá azokat Mekis József tehetségét és lan­kadatlan munkaerejét nemcsak

Next