Friss Ujság, 1948. február (26-50. szám)
1948-02-05 / 29. szám
Ma: Boldog otthonunk, Toto-tip^K ®’ ^ \ Ara 50 fillér ............................................................... | Budapest, 1948 Február 5, csütörtök —r-T? —n »■ mnim i—win'i'inw mi ■mm ni ■uiuwlQwáwwffWottiiii nsmms^mBsmmtsrjagasTmr^ eoL:::::::i*p Fnipc II ICff* / Karonként---------1# forint jffH flPUL 1 iff 1| Sgj Jgffl fH VL, NAOVMftS-»t«« S / 1 negyedévenként _ 30 forint M M 1 mjm g ff W P M P ^3 “ ! Po»t a takarékpénztári ggj 1| p 13 WrMS ^$*3 WkXE mMS PMP1 Telefoni ^ csekkszámla: 17.61L ■ E® Hf fi 325-063, 235-064, 223-063* Külön bizottság a helyszínen orvosolja a norma panaszokat Züllött suhancok véres rablótámadása asszonyok ellen Munkanappá „alacsonyították” Gyertyaszentelő ünnepét — ezt panaszolja levelében egyik olvasónk. Nem ő az egyetlen, aki zokon vette ezt az intézkedést az illetékesektől. Hozzátehetjük, hogy a demokrácia ellenségei újból megragadták ezt az alkalmat, hogy rágalmazzák a nép államát. A rágalmazók azonban ismét lebecsülik a munkásságot! Azt hiszik, a munkásság elfelejtette, hogy a régi világban csak a jómódúaknak és a fixfizetésűeknek volt ünnepe, mert a munkás nem kapott fizetést ezeken a szünnapokon, akár húsvétról, Szent István napjáról, vagy karácsonyról volt is szó. Az ünnep a munkásság számára a kereset elmaradását is jelentette. Ki meri tagadni, hogy a demokrácia állította helyre azt az igazságot, hogy „a munkás érdemes az ő bérére”? A demokrácia adta meg először a munkásnak a bért a nagy ünnepnapokon és ezzel lehetővé tette, , hogy igazán nyugodtan élvezhesse az ünnep nyújtotta pihenőt. A magyar, nép minden dolgos tagja tudja, hogy ma még nem engedhetjük meg magunknak ezt minden pirosbetűs napon. Tudja, hogy országunk talpraállítása még sok-sok munkát igényel és ez a munka sorsunk javítását, boldogabb jövőnk felépítését hozza magával. A munkaa nép Magyarországában már nem gyűlölt kényszer, mellyel a tőkések pénzeszsákját hizlalják, hanem szent kötelessége minden igaz hazafinak. Aki ma a munkát lealacsonyítónak találja, az nem érdemli meg, hogy a magyar föld kenyerét egye .Szerencsére kevesen vannak és mind kevesebben lesznek ilyenek. Voltak idők, mikor a sok népbolondító hazugságtól a feketét is fehérnek láttuk, de ma már meg tudjuk különböztetni az ellenséget a baráttól, az ocsut a tisztabúzából. Az ocsut pedig mint gondos gazdák ki fogják rostálni, hogy ne ronthassa meg kenyerünket. A Gazdasági Főtanács most foglalkozik a kérdéssel, hogy a jövőben a Gyertyaszentelő, a Gyümölcsoltó Boldogasszony és Kisaszszony napja hivatalosan is munkanap legyen. Az egyház ez ellen nem emelt kifogást, mert e három nap úgynevezett „nemparancsolt” ünnep. Viszont a munka fokozása olyan parancs, aminek minden igaz magyarnak engedelmeskedni kell. Szörnyű vasúti szerencsétlenség Budafokén: egy halott, több mint száz sebesült Szerdán hajnalban belefutott egy munkás vonat hat vagonba Sebesültekkel teltek meg a kórházak • Három letartóztatás !Kíméletlen megtorlásban kell részesíteni a tömegszerencsétlenség bűnös okozóit Szörnyű vasúti szerencsétlenség történt szerdán hajnalban 6 órakor a budafok-hárosi vasútállomáson. A Pusztaszabolcs és Budapest között közlekedő munkásvonat teljes sebességgel belerohant az egyik sínpáron veszteglő teherkocsisorba Az összeütközésnek több mint száz sebesültje van. A sérülésekkel a Koltói Anna, az Új Szent János, a HABI és a Rókus kórházakba A súlyos sebesültek között mintegy Megkezdődik a mentés a roncsok között. Elől a síneken papírral letakarva a szerencsétlenség halálos áldozata. Véres csatatér a szerencsétlenség környéke Hat óra után néhány perccel a rendőri bizottsággal együtt sietett ki a Friss Újság munkatársa a tömegszerencsétlenség színhelyére. A budafoki országúton végeláthatatlan sorban követik egymást a zöld és fekész mentőautók, a főváros, pestkörnyék és a vármegye mentőegyesületeinek kocsijai. Kint az állomáson borzalmas látvány tárul szemünk elé. Az ötösszámú sínpáron részben a sínekből kiugorva, teljesen összeroncsolva áll négy vasúti kocsi, a sínek mellé sorakoznak fel a mentőautók. A súlyos sebesülteket, akiknek számát ekkor még nem lehetett megállapítani, az autókba teszik és elszállítják, míg a szerencsésebbeket a helyszínen kötözik be. Hetven embert ró A rendőri bizottság időközben megállapítja a szerencsétlenség körülményeit. Öt óra tájban haladt át az állomáson egy gyorstehervonat, amelyről hat teherkocsit lekapcsoltak. Ebbe a hat teherkocsiba szaladt bele később a munkásvonat, melynek az ott veszteglő hat teherkocsit nem jelezték. A rendőrség természetesen azonnal megindította a nyomozást, kit terhel a felelősség a bűnös mulasztás miatt? Elsőnek Institoris Györgyöt, a budafoki hárvéd állomás főtisztjét hallgatták ki, aki az izgalomtól halálsápadtan közölte a bizottságággal, hogy a visszamaradt hat kocsiról nem volt tudomása. A tehervonat vezetője nem jelentette be, hogy a szerelvényből hat kocsi visszamaradt sőt a kocsik lekapcsolásáról mé® a menetlevéllben sem volt szó. Minthogy az állomáson álló teherkocsikról __ nem tudott, a Nagy,, tétény" felől érkező vonatnak olyan utasítást adott, hogy az ötös Hányra jöjjön be. A váltókezelői, Aradi Simon és Deák Sándor vallomása követikészesítettek elsősegélyben az állomáson, negyvenketten kerültek súlyos . Ki a felelős ? húsznak az állapota válságon. A budafoki állomáson pokróccal takarták le a szerencsétlenség egyetlen halálos áldozatát, Rettyüs Ferencné munkásnőt, aki az egyik vasúti kocsiból az összeütközés pillanatában kizuhant és szörnyethalt.