Friss Ujság, 1948. március (51-74. szám)
1948-03-02 / 51. szám
Ma : Országos vásárok, Sakk /{.' j Ára 50 fillér is? g AU f ■— ---------------— Budapest, 1948 ® ^1/ Március 2. kedd POLITIKAI NAPILAP ~ Szerkesztőség Előfizetés egy hónapra: ffj® M áfa £ I B áfa ft áfa BUDAPEST. IP R|«\II.IXAI^VJ 'fasy^zautca , Posta takarékpénztári B B ff§ |ff 9LJP §§ip! BLB Arab Telefon: csekkszámla: 17611- TM Bi M M VBSPF' ®FTb| B|PB 223—063. 223 — 064. 223 — 063* Ki nem fizet közmunka válságot? Zsarolóbandát szervezett egy anyakönyvvezető Szeli Mr koronáiól. a magyar nemzet ezeréves történelmi ereklyéjét még mindig Németország amerikai övezetében tartják foglyul. Az államalapító nagy király koronáját és a koronázási ereklyéket az állam- és néppusztító Szálasi Ferenc lopta ki az országból, így került az amerikaiak birtokába. A magyar kormány már több ízben kérte az amerikai hatóságokat a korona és a koronázási ereklyék visszaadására. A kérés mindmáig siket fülekre talált. Nehéz elhinni, hogy annak a Lincoln Ábrahámnak a népe, amely magába szívta a szabadság igéit, vagy annak a Roosevelti elnöknek az Amerikája, amely a fasizmus ellen harcolt, orgazdájává legyen Szálasi Ferencnek. Ma már Amerika népe nem szabad, politikáját nem a Lincolnok és Rooseveltek irányítják, hanem a Trumanok és Marshallok. És nekik nem szent a kis népek boldogulása, hanem éppen úgy árucikknek tekintik azok függetlenségét, szabadságát, mint történelmi ereklyéit. Nekik csak egy a szent, a pénz, a harácsolás. Lehet, hogy Szent István király koronája hatalmas pénzértéket jelent odaát a dollárok és a nagytőkések hazájában. Kiszámítottak súlyát, értékét, forgalmi árát, de a magyar nép István király koronáját nem grammra értékeli, hanem egy évezred történelmi súlyával. Ez a korona jelképezi a magyar állam alapítását és azt, hogy a különböző nemzetiségek békésen is megférhetnek az országban. Alatta kezdődött állami életünk fejlődése, a műveltség terjesztése, a földművelés elterjedése. Ez alatt a korona alatt semmisítette meg Szent István a haladás lázadó ellenségeit és adta bizonyságát, hogy a haladás jól megfér az egyházzal, ha az egyház segíti a nép boldogulását. Az elmúlt években tengernyi rágalom hangzott el a tengerentúlról a haladó magyar önfeláldozó, országépítő munkája ellen. A valóság pedig az, hogy él a magyar és épít. Egyre jobban él saját országában, egyre többet alkot. Ezen pedig nem változtathat a reakció azzal sem, hogy népellenes törekvéseire a magyar történelmi ereklyék jogtalan megtartásával akarja feltenni a koronát. Sokezer embernek nyújt megélhetést a kefekészítés A házimunka egyik legnélkülözhetetlenebb szerszáma a kefe. Kefekészítésből sokezer ember él hazánkban. Vannak kefégyárak, ahol nagyban állítják elő ezt a hasznos házieszközt, d® leggyakrabban mégis háziiparszerűen készül Asszonyok készítik kétkezük munkájával a kefét- Az asztalos csinálja a fogóját és ebbe ügyes munkával beleerősítik a szőröket, vagy a szalmát ha sikáló keféről, van szó. .Fényképünk egy műhelyben készült, ahol hazagrezerváig állítják elő asszonykezek a kefét Izgalmas éjszakai csempészvadászat a magyar-román határon Valutát, árut, rablógyilkosokat, politikai szökevényeket csempésznek, rabolnak és fosztogatnak a határszélen a felfegyverzett csempészbandák A határvadászok élet-halál küzdelme a csempészalvilággal A román-magyar határon az utóbbi időben egyre többször kerül sor fegyveres összetűzésre csempészek és határőrök között. A határsávok katonaságát megerősítették és most már kettőzött, járőr veszi fel a harcot a csempészekkel, külföldre szökni készülő sikkasztókkal, gyilkosokkal és a leleplezett, szökni próbáló névellenes politikai ügynökökkel. A Kriss Újság munkatársa a keletcsanádi határon meglátogatta a határőröket, hogy személyes tapasztalatai alapján számoljon be munkájukról. Indul a járőr Este nyolckor indul a járőr. Parancsnokuk, egy törzsőrmester és két barnaképű legény társaságában indulunk el a dülőúton a határmentén. A sűrű felhők rövidesen koromsötétté varázsolják az éjszakát. Ez a legalkalmasabb idő a csempészeknek. Úttalan utakon, bozótokon, vízmosásokon tör keresztül a járőr. Nem cigarettázunk, nem beszélgetünk. Az ,,úton“ vagyunk, a kalandorok és csempészek egyik kedvenc átkelési helyén, behúzódunk egy bokor mögé és a csendet hirtelen lövések zaja veri fel. A csempészek valahol összeütköztek a granicsárokkal, a román határőrökkel. Izgalmas várakozás. A lövések zaja mintha közelebbről hallatszana. Utána 10 élő percig halálos csend, majd hirtelen felénk futó lábak közeledő lármája hallatszik. A járőr feszülten figyel. Egyre közelebb zörög a bozót, száraz faágak ropognak és hirtelen három futó alak körvonalai bontakoznak ki a sötétből — Aki!— csattan fel az őrmester kiáltása. A faáron a könesedő egy pillanatra megtorpan, aztán hirtelen a földre vetik magukat és eszeveszetten tüzelni kezdenek felénk. A sötétség most nekik kedvez. Egyik katona a Síelvén marad, onnan viszonozza a tüzelést, hogy a csempészek azt higyték, csak ebből az irányból fenyegeti őket veszély. Mi többiek megkerüljük őket, és pár perc múlva mindhárom csempész összekötözve fekszik a földön. A zseblámpa fényénél megdöbbenve vesszük észre, hogy egyikük férfira,Kápa öltözött nő. Útközben a határőrség laktanyájáig kikérdezzük őket. A csempészlány, Kiets Emma a legbeszédesebb. Egyik csempész halálos lövést kapott — Valutát és ■ embereket eseni©észtünk át a határon— vallja. -