Friss Ujság, 1948. október (226-252. szám)

1948-10-01 / 226. szám

4 FRISS ÚJSÁG 1948 október 1, péntek A VIlLÁG IS BÜRÖSSBB SMSÍIK.! CSAK A FELESÉGÉTŐL FÉL Néhány évtizeddel ezelőtt alig volt nagyobb nevezetessége Euró­­pának, mint Breitbart, „a világ legerősebb embere”, aki félkézzel fel tudott emelni egy kocsit és a vastag vasrudakat úgy haj­tgatta, mint más ember a vékony drótot. Most azonban Berlinben fellépett egy másik Breitbart, egy francia izom­ember, aki úgy látszik túl akarja, szárnyalni egykori elődje csúcsteljesítményeit. Ez az új erőművész Joe Breitbartnak nevezi magát. Lehetséges, hogy ez csak a művész­neve, amelyet nagy elődje iránt érzett tiszteletből vett fel. De annyi bizonyos, hogy az ő mutatványaihoz hasonlót még senki sem látott. A legnagyobb mutatványa az, hogy hasrafekszik a földön és a hátán átrobog egy hatalmas teherautó. De bármilyen szörnyű súllyal nehe­zedik rá a gépkocsi kereke, az új Breitbartnak semmi baja sem tör­­ténik. Utána könnyedén felugrik és mosolyogva köszöni meg a tap­sokat. Az orvosok, akik alaposan megvizsgálták az erőművészt, csak any­­u­yit tudtak megállapítani, hogy sokkal jobb izomzatú, és csontozata van, mint az átlagembernek, de arra, hogy a gépkocsi óriási súlyát hogyan tudja épségben elviselni­, nem tudnak pontos magyarázatot adni. Egy bizonyos: ez a Breitbart II. az újságíróknak megsúgta, hogy csak egy valakit ismer, aki nálánál is erősebb és az a felesége, bár az asszony kistermetű és mindössze hatvan kiló. . Könyvtárak és kultúrházak épülnek Budapest munkásnegyedeiben A fővárosi Szabó Ervin könyvtár dolgozói a könyvtár alapítója. Szabó Ervin halálának 30. évfordulóján ke­gyeletes ünnepséget rendeztek. A fő­város részéről Goda Ctábor tanácsnok jelent meg. Dienes László dr., a Fő­városi Könyvtár igazgatója méltatta Szabó Ervin munkásságát és megem­lékezett azokról, akik Szabó Ervin kor­társai voltak és még ma is dolgoznak a főváros kulturális életének fejlesz­­tésén. Goda Gábor tanácsnok nyilatkozott a Friss Újság munkatársának és kö­zölte, hogy már a jövő év elején meg­kezdik a főváros külső negyedeiben a könyvtárak és a kultúrházak építését, ahol olvasóterem, vetítőkészülék, és színpad áll a dolgozók rendelkezésére. Repülőgép száll le a Rákóczi-úton Nagy feltűnést keltett csütörtö­kön az a állfogó, kékszínűre fes­tett, karcsú repülőgép, amely úgy álldogált a Rákóczi-út és Somogyi Béla-út sarkán, mintha csak a füttyös pilóta jelzésére várna, hogy elinduljon légi u­tjára. Per­cek alatt hatalmas tömeg vette kö­rül, a járókelőig megálltak, hogy megcsodálják, a villamosról leug­ráltak a kíváncsiak, mert azt hit­ték, hogy a gép a főváros kellős közepéről indul útjára, vagy leg­alább is kényszerleszállást végzett. Hamarosan aztán kiderült, hogy a repülőgép más okból került a Rákóczi-útra. Körülötte sárga sze­relőruhába öltözött vidám fiatal­emberek álltak, mellükön jelvény­­nyel, amely nemzetiszínű alapon az OMRE betűket hordozta, ami az Országos Magyar Repülő Egyesü­let jelvénye. A fiatalok valameny­iáén sportrepülők. Tatabánya, Eger, Ózd, Budapest munkáslaká­saiból kerültek a tiszta, szalad le­­vegőbe, a hegycsúcsok fölé. Ők fog­nak repülni vasárnap a centená­riumi re­pülőver­senyek záróünne­pélyén, a budaörsi repülőtéren ren­dezett Repülőnapon. A gépet azért állították ide, a Rákóczi-út és So­mogyi Béla­ út sár­­cára, hogy fi­gyelmet és érdeklődést keltsenek eziránt a szép és fontos sportese­mény iránt. — Tessék mondani — kérdezte tőlük egy nénike —, mennyi lesz a belépődíj vasárnap? Mert a két unokám nagyon szeretné látni a repülést. — Három forint! — hangzott a válasz. — Ott leszünk! Akik köröskörül álldogáltak, sorra rávágtak: — Mi is! Mi is! Jó ötlet volt. Orvos és célravezető. Száz magyar diák utazik ösztöndíjjal a SzovjetunióbaA Szovjetunió nagylelkű áldozat­­készséggel 100 magyar diáknak adott ösztöndíjat, ami lehetővé teszi számuk­ra a szovjet egyetemeken való tanu­lást. Az ösztöndíjak 5 évi tanulmányt biztosítanak a szovjet egyetemeken és főiskolákon. A száz diák október első hetében utazik az Szovjetúnióba. Nyilas Vera kuluszminisztériumi osztálytanácsos elmondotta, hogy a diákok közül legtöbben mérnöki pá­lyára készülnek, de so­k bölcsész, jo­gász, medikus és közgazdász is van a hallgatók között. — Tanulni akarunk és meg akarjuk ismerni a szovjet nép hatalmas orszá­gát —■ mondja Lányi Kamilla, a­ki a leningrádi közgazdasági egyetem hall­gatója lett. A többi hallgató is ha­sonlóképpen nyilatkozik. Zsong a terem, mindenki beszél. Tervezgetnek. Gondo­latban talán már ott vannak a Néva vagy a Moszkva folyó partján. ­ Itt kivágandó! . Rendeljen azonnal, fizessen később, az elet. lfi-t húzás előtt. 8 filléres Rendelését visszavonhatja. ———————— NYOMTATVÁNY bélyeg Megrendelek az új Osztálysorsjáték helye I. osztályára __ egész á 40.— Ft. __________ .... fél á 20.— Ft, .... negyed — á 10.— Ft.......... nyolcad­á 5.— Ft ff sorsjegyet, lehetőleg a bekarikázott __ »­­ , _ ^ ................... ...........számból. DfeN tő .J* A sorsjegyért járó ................ forintot Sorsjegyiroda * már befizettem, csak húzás előtt fo , Magyar Osztálysorsjáték­o nom befizetni. (Nem tetsző törlendő.) _ — Hivatalos játéktervet kérek. Húzás főárusítója után azonnal kérek hivatalos nyere­ményjegyzéket. Név: ....... .................... SZOLNOK Fogi: ................................................... Postafiók: 77. Film: .........Csekkszámla: 7777. Versenyre léptek­ az ifjúmunkás brigádok. Az országban szeptember eleje óta 300 munkabrigádban mintegy 4 ezer ifjúmunkás dolgozik. A Szakszervezeti Ifjúsági Tanács ille­tékes képviselője a következőkben foglalta össze a brigád­munka jelentő­ségét: — A múltban az ifjúmunkások nem vettek kellő mértékben részt a munka­versenyben. A megalakult ifjúmunkás­brigádok beváltják a hozzájuk fűzött reményeket. Az országos verseny keve­retében, megindult az ifjúmunkás­­brigádok közötti, verseny, melynek eredményeképpen, az üzemekben máris jelentősen emelkedik a termelés. A brigádmunkában nevelődik ki a nép demokratikus társadalmának új em­bere, a közösségért élő, dolgozó ember. Nyilas dom­okMs­hagymosi vihomos 45 ezer forintot sikkasztott a bányászok ellátószervétől A felszabadulás után megvonták a szereplési engedélyt Horthy La­jos magyarnótaénekestől, aki a nyi­lasok hangversenyeinek egyik ked­vence volt. Horthy, aki takaró, kis vagyont énekelt össze magának a nyilasoknál, nem esett kétségbe és Felsőábrányban tógazdaságot bérelt magának. Mint földbirtokos és a tógazdaság bérlője megállapodott a Csille Bá­nyászellátóval, hogy tíz vágon hagymát szállít a bányászok részé­re. Már a szerződés megkötésekor nyilvánvaló volt, hogy Horthy a szállításnak nem tud eleget tenni, hiszen földjén ennyi hagyma nem is termett. Azt a másfél­­ vagont, ami mégis megtermett, más­nak adta el, holott ekkor már a bányászoktól felvett 45 ezer forint előleget. Mikor a bányászok fel akarták je­lenteni, azt mondta nekik, hogy a­­tógazdaság jövedelméből megtéríti a károkat, de közben másnak adta el a halakat is. A feljelentés alap­ján a gazdasági rendőrség nyomo­zói alagi villájában elfogták Horthy Lajost és őrizetbe vették. Jákó és csoportja is fáradhatat­lan buzgalommal dolgozott. A pin­cében, a gázkamrák környékén csaknem elmerültek a felgyülem­lett homokban, téglaporbagy és salakban, de a gránátnak még a nyomára sem bukkantak- F ivasz gazemberek a merénylők, jól értik a munkájukat, gondolta Jákó, ahogy az új kemencét elnézte, amely széles, hatalmas, újtéglás testével büszkén, erősen, sokat­­ígérően állott előtte. Nagy, lapos teknőjében lobogva égtek a fa­hasábok. Talán két nap, talán há­rom nap múlva, de lehet, hogy tán már holnap reggel ráengedik a gázt, futott keresztül Jákó agyán s ekkor izgatott lett- Éppen ezért minél előbb meg kell találni a gránátot, gondolta s valahogy úgy érezte, úgy sejtette, hogy akkor következik el a válságos idő . . . a merénylők akkor akarják végre­hajtani az új kemence felrobban­tását- Tehát a veszedelmes jószá­got itt, a közelben kell keresni. Később az udvaron szimatolt- Egyszercsak váratlanul hangot hallott a háta mögül. Valaki a nevén szólította. Gyorsan megfor­dult- Horváthot, a négyes kemence olvasztárját pillantotta meg. Amott, az egyik oldalbejáratnál ült, egy nyersvasrúd halmon. Csa­polás még messze volt, kijött hát egy kicsit levegőzni és kissé le­hűlni. — Hát te m i­s csavarogsz erre­felé éjszaka? — kérdezte és ciga­rettájából mélyen a mellére szívta a füstöt. Jákó odament az olvasztárhoz, akit jól ismert, hiszen Horváth is régi munkása a gyárnak. Kezet fogtak és Jákó melléje telepedett-A Martinból a hengerdéből, a kovácsműhelyből elevenen áradt ki a munka zaja. Horváth hirte­len az egyik munkásra mutatott: — Nézd meg azt az embert, Tamás! — szólt különös hang­súllyal. Jákó megnézte- széles, szögletes arca volt, mozdulatai kimértek, nehézkesek, de kemények, határo­zottak és ütemesek, mint aki na­gyon is tudja, mit kell tennie és azt minden körülmények között elvégzi. — Mi van vele? — Ha ez egy furcsa ember! Er­ről meg kellene tudni, hogy mi hozta tulajdonképpen a gyárba, három hete, miért hagyta ott a földet!? Mert paraszt az istenadta, paraszt és ahogy sejtem, tavasz­­szal még az eke szarvát markolta valahol. Jákó nem értette a kérdést. Mi ebben a furcsaság? — No de hát te is paraszt vol­tál valamikor! Te is a földekről kerültél ide, a gyárba, a városba- Hát mit kérdezel ilyesmit? — Persze, hogy én is a földek­ről kerültem ide — dörmögte Horváth —, de az én esetem­ egé­szen más. Engem az hozott el hazulról, hogy mindig csak más­nak dolgoztam, más földjén, soha sem a magamén és mégis nélkü­löztem a családommal együtt. — A gyárban is másnak dolgoz­tál azelőtt, amikor idekerültél! — Igen, de többet kerestem, mint otthon. Meg aztán nem ült a nyakamon a büdös csendőre annak a ganyó úrivilágnak. A kakastollas, meg az ispán, kasz­­nár,. meg a nagyságos úr, akié a föld volt... Tamás, nem tudod te, mily­en világ volt azelőtt fa­lun... No de elmúlt már, hála Isten, vége van és soha nem­­jön vissza. Ne is erről beszéljünk már. Hanem arról, amit megkezdtem ... Mit keres itt ez az ember? Miért hagyta ott a földet? A paraszt­embernek mindene a föld és nagy ok kell ahhoz, hogy otthagyja- Valami nagy dolognak kell tör­ténni vele, az mikor hátat fordít a töldnek... Finnél az embernél valami nincs rendben! Jákó most már más szemmel nézte azt az embert- Horváth­na­k valóban igaza, van: miért jött ez az ember a gyárba dolgozni? Mi hozta ide a faluról, földekről? !Folytatjuk) — Nézd meg azt az embert, Tamás!

Next