Friss Ujság, 1949. június (54. évfolyam, 126-149. szám)

1949-06-30 / 149. szám

199 június 30. csütörtök FRISS UJSAG ÍGY TŰNIK EL A HATÁR VÁROS ÉS FALU KÖZÖTT Erdei Mihály a Szovjetunió mezőgazdaságát tanulmá­nyozó parasztküldöttség tapasztalatairól Erdei Mihály, a Szovjetunióban tar­tózkodó magyar parasztküldöttség ve­zetője Csernisevnek, a Szovjet Tájékoz­tatási Iroda munkatársának nyilatkoza­tot adott. — A Magyar Dolgozók Pártja, élén Rákosi Mátyással, elsőrendű feladatá­nak tekinti Magyarország minden dol­gozó parasztja számára lehetővé tenni, hogy meggyőződhessék a kollektív me­zőgazdaság előnyeiről — mondta nyi­latkozatában Erdei Mihály. — Ezért látogatja a Szovjetuniót a mi paraszt­küldöttségünk. A nyilatkozat ezután beszámol arról, hogy a többezer kilométeres tanulmány­úton a küldöttség tagjai saját szemük­kel látták, hogyan alakulnak át, hogyan válnak termékennyé az aszályos terü­letek. A területek nagyszerű újjászületé­séhez nagyban hozzájárult az élen­járó szovjet tudomány, a szovjet állam határtalan támogatása. Az egyik csoport látogatást tett Sztálingrádban és örömmel látta az új utcákat, munkástelepeket. A sztálingrá­­diak barátként fogadták a magyar ven­dégeket. A küldöttség a nagyszerű sztálingrádi példamutatással gyarapod­va folytatta útját. Beszámolt Erdei Mihály az állat­­tenyésztés hatalmas eredményeiről, ki­emelve, hogy a „Budjennij” ménestelep bármely országban mintaképe lehet a tenyésztésnek. Különösen mély benyo­mást gyakorolt a küldöttségre a „Gi­gant” gabonatermelő szovhoz, csodál­kozással és örömmel látták benne a szocialista mezőgazdaság legma­gasabb fokozatát. Ez a szovhoz valóságos gabonagyár. A nyilatkozat rendkívül fontos adatként hangsúlyozza, hogy minden villamo­sítva van a nagy mezőgazdasági üze­mekben. A küldöttség megelégedéssel tapasztalta, hogy magas átlagos ter­méseredményt érnek el még aránylag aszályos vidéken is és a kolhoz parasztjai szmára magas anyagi és művelődési színvonalat biztosítanak. A nyilatkozat kiemeli, hogy a kol­hozparasztok csinos házakban laknak, amelyek mindegyikében villanyvilágí­tás, rádió és vízvezeték van, közvetle­nül tapasztalhatta a küldöttség, hogyan tűnik el a határ a város és falu, a testi és szellemi munka között, hogyan készül az áttérés a szocializmusból a kommu­nizmusba. — Napról napra jobban és jobban megértettük a szocialista gazdálko­dás­­ páratlan sikereinek magyaráza­tát — hangsúlyozta Erdei Mihály. A nyilatkozat kiemeli, hogy a szov­jet emberek akaratuk engedelmes szol­gájává tették a természetet és hogy a szovjetállam minden eszközzel segíti a kolhozparasztok lelkes és nehéz mun­káját. — Legnagyobb hálával tartozunk a Szovjetúniónak a nagylelkű és szívé­lyes fogadtatásért — fejeződik be Erdei Mihály nyilatkozata. A Sztálin elvtárs vezette szovjet nép és a Rákosi elvtárs által vezetett magyar nép között kifejlődött ba­rátságot senki sem szakíthatja szét. A nagy Szovjetunió vezetése alatt ke­ményen és következetesen küzdünk a világbéke ügyéért és e harcban Ma­gyarország — mint Rákosi Mátyás mondotta — a béke erős bástyája lesz. Serényen folyik az Ifjúsági Világtalálkozó előkészítő munkája Még hetek választanak el a Demokra­tikus Ifjúsági Világszövetség hatalmas ünnepségétől, de az előkészítő munkála­tok máris lázas sietséggel folynak. A DIVSz ünnepségének előkészítő irodájá­ban a Dózsa György­ úton már most a legapróbb részletekig kidolgozzák az ünnepség részleteit. Sok országból már meg is érkeztek az előkészítő bizottság külföldi tagjai. Itt vannak a szovjet, a maláji, az indiai, a délafrikai, a kana­dai küldöttek és most várják a többi or­szág megbízottját. 70 millió dolgozó képviseletében megkezdte tárgyalásait a Szakszervezeti Világszövetség kongresszusa Öt világrész 70 millió dolgozója küldte el képviselőit Olaszország leg­nagyobb ipari városába, Milánóba, hogy a nemzetközi munkásmozgalom legégetőbb kérdéseit megtárgyalják és a Szakszervezeti Világszövetség fel­adatait­ kijelöljék. Több mint 56 ország küldöttei adtak egymásnak találkozót a hatalmas márványpalotában, élükön a nemzetközi szakszervezeti mozgalom élcsapatával, a 28 millió tagot számláló szovjet szakszerve­zetek képviselőivel. A palota bejártánál messzi orszá­gokból jött munkások ölelik meg egy­mást és ha nem is értik egymás sza­vait, forró kézszorítással pecsételi meg barátágát a humuszos tuniszi arab munkás és a cseh vegyipari munkásnő. A bejárat közelében Rosztovszkij, a szovjet küldöttség egyik vezetője beszélget a magyar munkások kép­viselőivel, Apró Antallal és Harustyák Józseffel. Amikor a csengők megszólalnak, a küldöttek legtöbbje már bent ül a nagy­­terem hosszú, vörösposztós asztalai mellett. Közben a falon a Világszövet­séghez tartozó szakszervezetek orszá­gainak zászlói lengenek. Saillant, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára elfoglalja helyét az emelvényen. Mel­lette ott látható a nemzetközi szak­­szervezeti mozgalom jóformán vala­mennyi vezetője: Kuznyecov, a szovjet szakszervezetek elnöke. Franchon, a francia szakszervezetek képviselője, Toledano, a délamerikai munkásság vezetője, Di Vittorio, az olasz szak­­szervezeti szövetség főtitkára, a len­gyel Zavadski, a csehszlovák Erban, a román Apostol, a bolgár Damjanov, Apró Antal és még sokan mások. Szabad Kína szakszervezeteinek kül­döttei nem jöhettek el, mert De Gets­­peri dollárzsoldos kormánya megtagadta tőlük a beutazási enge­délyt. A zsongó, zsibongó terem elcsende­sedik. A küldöttek megigazítják fej­hallgatóikat és a hivatalos tolmácsok hozzákészülnek, hogy egyszerre négy nyelvre fordítsák az előadók beszé­deit. A Szakszervezetek Világszövet­ségének második kongresszusán meg­kezdődtek a tanácskozások. Szántóföldek, kertgazdaságok, gyümölcsösök az egykori lápon A szovjet,­orosz mérnökök és dol­gozók fáradhatatlanul munkálkod­nak azon, hogy hatalmas országuk minden talpalatnyi földjét termő területté varázsolják. Pedig ebben a hatalmas országban sok volt, a terméketlen sivatag és igen sok a lecsapolatlan mocsár és láp, ahol egyetlen fűszál sem termett meg. Az irpenyi láp Nem messze Kievtől terült el az irpenyi láp. A város közelében ömlik a Dnyepr-folyóba az irpeny­­folyócska. A cári uralomnak ki­sebb gondja, is nagyobb volt, mint hogy törődjön a környéken élő dolgozókkal. Az Irpeny-folyócska évről évre kiöntött és elárasztotta a réteket és járhatatlan mocsárrá váloztatta az egész vidéket. Az év­századok során ezen a környéken több mint, tízezer hektárnyi terü­letű láp keletkezett, amely teljesen alkalmatlan volt a mezőgazdasági munkákra és kigőzölgéseivel egész­ségtelenné tette a vidéket. A la­kosság a legkülönbözőbb betegsé­gekben szenvedett.. A természet év­századok alatt bőségesen megtrá­gyázta itt a talajt.. A mocsárba fák, száraz gallyak hullottak, ame­lyek elrothadtak és a láp mélyén a tápanyagok óriási készletei hal­mozódtak fel. Mérnökök és munkások ezrei Csak a szovjet dolgozóknak si­került az eddig terméketlen és egészségtelen vidéket termő, egész­séges vidékké varázsolni. N. Sz. Hruscsev kezdeményezésére kidol­gozták az irpenyi láp megtermé­kenyítésének tervét azzal a céllal, hogy ezen a területen virágzó mezőgazdaságot létesítenek, amely ellássa kenyérrel, főzelékkel, gyü­mölccsel a­ közeli Kiev város dol­gozó munkásságát. A terv elké­szült, és azonnal hozzáfogtak a láp kiszárításához és lecsaplásához. Megkezdődtek a­ talaj megművelé­sének munkálatai is. A kolhoz­parasztok, munkások és mérnökök ezrei dolgoztak éveken át ezen a hatalmas munkán. Önfeláldozó munkájuk az állam nagy segítsé­gével eredményre is vezetett. A láptól sikerült sokezer hektár te­rületet elhódítani és megművelni. Az elhódított területen már vi­rágzó szántóföldek, kertgazdasá­gok, gyümölcsösök szolgálják a szovjetorosz dolgozó parasztság és dolgozó munkásság érdekeit. Családi otthonukban és munkahelyükön egyaránt... Az MNDSz felhívása a dolgozó asszonyokhoz A Magyar Nők Demokratikus Szö­vetsége felhívást intézett a dolgozó nőkhöz abból az alkalomból, hogy 3 éves tervünk utolsó szakaszának mun­káihoz érkeztünk el. A felhívás han­goztatja, hogy a Nő­szövetség büszke­séggel tekint azokra az üzemi munkás­nőkre, akik nagyszerű eredményeket értek el a termelésben, a munkaver­­senyben, a brigádmozgalomban, része­sei lettek az újító és tapasztalatát­adási mozgalomnak. Ezek az asszonyok, akik családi otthonukban és munka­helyükön egyaránt megállták a­ helyü­ket, mintaképei minden dolgozó asz­­szonynak. A felhívás ezután arra kéri a már eddig is kitűnő eredményeket elért munkásnőket, hogy 3 éves ter­vünk utolsó szakaszában fokozzák tel­jesítményüket, mutassák meg, hogy ép­­úgy látják, mint a férfiak: napról nap­ra egyre inkább miénk az ország, ma­gunknak építjük. Válaszoljanak az üzemi munkásnők fokozott munkával arra az egyenjogúságra, amelyet népi demokráciánktól kaptak és melynek eredményekép üzemeink és közigazga­tásunk legmagasabb posztjait is egy­másután foglalják el nők, elsősorban munkásnők. Az MNDSz a proletár asz­­szonyok életének példájával és az ő vezetésükkel fogja hatalmas táborba tömöríteni országunk minden dolgozó asszonyát, hogy egységesen vegyék ki részüket a szocializmus építéséből az MDP és Rákosi Mátyás vezetésével. HÁZIASSZON­YK ÖRÖME: a takarékszappan A háziasszonyoknak mindig bosszú­ságot okozott, hogy a szappan vége, akárhogy vigyáztak is, veszendőbe ment, szétmorzsolódott, elázott, vagy egyszerűen elveszett. Ezen a panaszon segítenek most az államosított szap­pangyárak, amelyek rövidesen megkez­dik az úgynevezett takarékszappan gyártását. A takarékszappan formájá­ban az egyik oldalon mélyedést készí­tenek és így lehetőség nyílik arra, hogy a maradék szappandarabot ide­ragasszák. Ez az újítás 1949-ben 36 tonna szappan megtakarítását teszi le­hetővé, ami azt jelenti, hogy egymillió forint kárba veszett anyag szabadul fel népgazdaságunk számára. 3 Saillant főtitkár beszámoló­­beszéde A megnyitó beszédet Vittorio, az olasz szakszervezet főtitkára tartotta meg, majd utána Louis Saillant tartotta meg beszámolóját. Beszéde elején hangoz­tatta, hogy a kongresszus tanácskozásai teljesen szabadok lesznek és minden nézetnek helyt adnak. Visszapillantást vetett az 1945. évi világszövetségi kongresszusra, majd megállapította, hogy a Világszövetség hű maradt az akkor kitűzött feladatokhoz. Ezután is­mertette a Világszövetség alapokmá­nyában lefektetett célkitűzéseket. A Szakszervezeti Világszövetség támogatja a munkásokat minden or­szágban szociális és ipari téren, így támogatta az iráni, a délafrikai, az északfrikai és latinamerikai szak­­szervezeteket. A Világszövetség azon­nal felemelte szavát, valahányszor a munkásokkal szemben fasiszta módsze­reket alkalmaztak bármelyik országban. Ugyancsak felemelte szavát a Szakszer­vezeti Világszövetség az ellen, ha a nemzetközi ellentéteket háború útja­i akarták megoldani. Lapunk zártakor a főtitkár beszéde még tart.

Next