Friss Ujság, 1949. augusztus (54. évfolyam, 177-201. szám)

1949-08-02 / 177. szám

2 MG JA KI! Gyűjtsön havonta a Petőfi-szobornál honvéd, rendőr, sza­badságharcos és SzIT-ifjú ári díszőr­séget. A szoborral szemközt tíz nemzet zászlaja, középen a nagy Szovjetunió lobogója. A zászlók alatt a külföldi író­küldöttségek, a kormány tagjai, a nép­hadsereg vezetői, politikai és szellemi életünk legjobbjai helyezkedtek el. A tér zsúfolásig telt, midőn VIII órakor Pongrácz Kálmán, Budapest munkás­­polgármestere a mikrofonhoz lépett, hogy elmondja ünnepi beszédét. — Büszkén tekintjük magunkat Pe­tőfi eszmei örököseinek — mondta Pongrácz Kálmán —, mert a mi poli­tikánk beteljesítése mindannak, amiért ő tollal és karddal harcolt. Ahogy ő csodálattal tekintett a francia forrada­lomra és hőseire, épúgy tekintünk mi hűséges ragaszkodással és szeretettel arra a népre, amely a mi korunkban a népek béke- és szabadságharcának ve­zetője, a nagy Szovjetunióra, élén Sztá­linnal. — A harc, amelyet Petőfi kezdett meg, teljes győzelemmel végződik majd, mert a magyar munkásosztály és él­csapata, az MDP vezeti és Pártunk élén ott áll nagy vezérünk, Rákosi Má­tyás. — Sztálin, Rákosi! Éljen a Párt! — harsogta a lelkes tömeg, amikor Ma­­lesko ukrán író lépett a szónoki emel­vényre. — Alkotása él! — mondta Malesko Petőfiről. — Fegyver népe kezében a szocialista Magyarországért az imperia­lista ellenséggel vívott harcban. Éljen a hatalmas szovjet nép és a magyar nép megbánhatatlan barátsága! Georgi Leohidze Sztálin-díjas grúz költő, a szovjet íróküldöttség tagja így beszélt: — A Szovjetunió népei és a grúz nép nevében elhelyezem az emlékezés koszo­rúját a magyar nép nagy költője, Petőfi szobra előtt. Ezután kezdődött meg a szobor meg­koszorúzása. A köztársasági elnök ko­szorúja után az országgyűlés, a Ma­gyar Dolgozók Pártja, a Függetlenségi Népfront, a Szaktanács, a rendőrség és Budapest dolgozói koszorúit helyezték el a szobor talapzatán. A külföldi író­küldöttségek sorát a Szovjetunió író­küldöttei nyitották meg, majd a népi demokráciák írói, a francia, olasz, cki­Andrej Szamoljovics Malesko ukrán író, a szovjet íróküldött­ség tagja a szovjet nép. nevében haj­totta meg az em­lékezés zászlaját Petőfi előtt a Már­cius 15-e­ téri ün­nepségen let, holland, osztrák írók, az írószövet­ség, a tömegszervezetek helyezték ko­szorúikat a Világszabadság költője szobrának talapzatára. A halhatatlan költő útja Vasárnap délben fél egy órakor Pongrácz Kálmán polgármester a Bajza­ utcai Petőfi Házban rendezett emlékkiállítás megnyitásán fogadta a vendégeket. Be­Petőfi­ emléke előtt hódolt vasárnap az egész haladó világ. Az egész ma­gyar népre nézve nagy megtiszteltetést jelentett az a megbecsülés, amellyel a Szovjetúnió ünnepelte a Világszabadság költőjét. A Szovjet Írók Szövetsége és a VOKSz szombaton este a moszkvai Zeneakadémia nagytermében rendezte meg Petőfi-emlékünnepét. A hatalmas terem emelvényén nyolc órakor helyet foglalt a díszelnökség, a magyar nép megannyi barátja, Petőfi költészetének tisztelői, barátai és tolmácsosok Tyiho­­nov, Marsok, Csukovszkij, Levik, Hidas, Krasznova, Mihalkov, Milman írók és zeneszerzők. Ott voltak a VOKSz kép­viselői, Deniszov, Jakovlev, Kiszlova és munkatársai, továbbá dr. Molnár Erik magyar nagykövet. Ezenkívül jelen vol­tak a zenei és társadalmi élet képvise­lői, a szovjet ifjúság és az üzemek kül­döttei, valamint a népi demokratikus ál­lamok követségeinek munkatársai. A díszelőadást a szovjet és a magyar himnusszal nyitotta meg a Szovjet Had­sereg zenekara, majd Visnyevszkij, a Szovjet Írók Szövetségének főtitkárhe­lyettese mondott rövid beszédet. Tyihonov, a kiváló író, Petőfi kitűnő fordítója, költészetének nagy tisztelője és ismerője tartott előadást Petőfiről. Beszédét így fejezte be: „A magyar és szovjet nép barátsága a béke zá­loga”. Dr. Molnár Erik magyar nagykövet meghatót szavakkal szólt arról, hogy a szocialista világ fővárosában ilyen sze­retettel és megbecsüléssel emlékeznek Petőfi emlékezete a népi demokráciákban A román népköztársaságban a román és magyar dolgozók együtt emlékeztek meg Petőfiről. A bukaresti és erdélyi magyar lapok és a bukaresti román sajtó nagy teret szentelt méltatásának. Erdélyi városaiban, falvaiban ünnepé­lyek voltak, a bukaresti Állami Könyv­kiadó több Petőfiről szóló kötetet adott ki. A román írószövetség bukaresti em­lékünnepén Zelk Zoltán költő, magyar íróküldött szólalt fel, a segesvári hatal­mas tömegünnepségen Andics Erzsébet, a magyar íróküldöttség tagja mondott beszédet. Prága is Petőfit ünnepelte. Nagysza­bású emlékünnepélyt tartott a Magyar Csehszlovák Társaság a Szmetana­­hangversenyteremben, Fierlinger mi­niszterelnökhelyettes, Szkladán Ágoston prágai magyar követ, Jan Drda, a csehszlovák írószövetség elnöke és Szabó Pál, valamint Devecseri Gábor magyar íróküldöttek részvételével. Jan Drda megnyitója után Fierlinger mi­niszterelnökhelyettes mondott ünnepi beszédet, felszólalt Szabó Pál és Deve­cseri Gábor. A Csehszlovák írószövetség szlovák­tagozata vasárnap Pozsonyban rende­zett Petőfi ünnepséget­ Szófiában, Petőfi halálának századik évfordulója alkalmából emlékünnepélyt rendeztek a bolgár szellemi élet veze­tőinek, Safranko Emánuel szófiai ma­gyar követnek jelenlétében. Tirana, az albán főváros is megem­lékezett szombaton este Petőfiről. Az ünnepségen megjelentek az Albán Mun­­kapárt vezetői, a kormány tagjai, a hadsereg, a politikai, a kulturális, a tudományos és a művészeti élet ki­magasló alakjai. Mély szeretettel küldjük üdvözletünket a magyar népnek A szovjet írók és a szovjet nép Petőfi-ünnepe Moszkvában FRISS ÚJSÁG 1949 augusztus 2. kezd rabás Tibor, az írószövetség főtitkára megnyitó szavait a köztársasági elnök, a külföldi íróküldöttek, művészek, poli­tikusok hallgatták végig, majd meg­tekintették a kiállítást, amely a Petőfi diákköri, kézzel írott versesfüzetétől vé­gig bemutatja képekben, kéziratban, egykorú emlékekben Petőfi útját a hal­hatatlanság felé. Vasárnap délután hat órakor Szakasits Árpád köztársasági elnök fogadta a külföldi íróküldötteket. Álmai valóra válak napjainkban Az írószövetség Petőfi-ünnepsége A Magyar Írók Szövetsége vasárnap délután hat órakor rendezte meg Petőfi­­ünnepségét a Szakszervezeti Tanács székházának dísztermében. Gergely Sán­dor elnöki megnyitója után Ilosvay Ka­talin szavalt, majd Ladányi Ferenc fel­olvasta Nagy Lajos, a kiváló Kossuth­­díjas író tanulmányát. Andrej Malesko ukrán költő kifejtette, hogy Petőfit a nép már rövid életének ideje alatt megszerette, a nép elismert dalnoka lett. Álmai valóra váltak nap­jainkban, amikor a szabad, demokratikus Magyarország a Szovjetúnióval testvéri barátságban építi fel új életét. Georgi Leonidze Sztálin-díjas grúz költő, a Szovjet Akadémia tagja azt a kívánságát fejezte ki: Petőfi legyen a hídja a magyar és a grúz nép között annak a barátságnak, amelyet megpe­csételt azoknak a grúz hősöknek a vére, akik elestek Magyarország felszabadí­tásáért a nagy Szovjetúnió más népei­nek fiaival együtt. Bronievski lengyel költő Bem tábor­nok népének üdvözletét tolmácsolta. Salajan román miniszterhelyettes ma­gyar nyelven olvasta fel Petőfi-tanul­­mányát. Jan Drda csehszlovák, Sztojan Karolev bolgár küldött méltatták Petőfi jelentőségét. Paul Eluard francia költő az ünnepségek alkalmából Petőfi Sán­dorhoz írt versét olvasta fel. Pablo Ne­ruda, a chilei szabadsághős költő zengő, emelkedett szavakkal szólott Petőfiről, a sugárzó ifjúról, a nagylelkű testvérről, aki úr lett a saját hazájában. Nico Rost holland író, Bianchi Candinelli olasz költő, Adalbert Muhr osztrák író fel­szólalásai után Barabás Tibor főtitkár zárszavával és az Internacionále elének­­lésével ért véget az izzó hangulatú , ünnepség. A szovjet ifjúság szereti Petőfit A Magyar Ifjúság Népi Szövetsége az állatkerti Szabadtéri Színpadon ren­dezte meg Petőfi-ünnepségét vasárnap este. Gábor Zoltán, a SzIT főtitkára nyitotta meg az ünnepséget, üdvözölve a megjelent szovjet ifjakat. Utána Victor Chmara, a VIT előkészítő bizott­ságának tagja szólalt fel s elmondta, hogy hazájában, a Szovjetunióban a szovjet ifjak is megemlékeznek Petőfi haláláról a szovjet Komszomol nevében. Az üzemek és iskolák fiataljai Petőfi­­sarkokat rendeznek be, ezzel is kifeje­zésre juttatva Petőfi és a magyar nép iránt érzett szeretetüket. Petőfi-emlékkiállítás a Fővárosi Könyvtárban A Reviczky­ utca 1. szám alatt levő Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Petőfi­­emlékkiállítását hétfőn délben Solti Andrásné nyitotta meg. Hangoztatta, hogy a Szovjetúnió Vörös Hadserege hozta el a magyar népnek azt a sza­badságot, amelyről Petőfi álmodott. meg a magyar nép nagy fiáról, a forra­dalmi, harcos Petőfi Sándorról. A „Pravda" Aniszimov cikkét közölte „Petőfi Sándor a nagy magyar költő és forradalmár” címmel. Az Izvesztijá’’­­ban Nikoláj Tyihonov, a Szovjet Írók Szövetségének helyettes főtitkára írt cikket Petőfiről. Kárpátukrajna népe is nagyszabású ünnepélyeken emlékezett meg Petőfiről. Több helyütt Petőfi-kiállításokat ren­deztek. Párizs, London, Hága Párizsban a Franciaországi Magya­rok Demokratikus Egyesülete rende­zett Petőfi-emlékünnepélyt szombaton este. Az emlékünnepélyen sok magyar­barát francia vett részt, ünnepséget rendezett a londoni Ma­gyar Kulturális Intézet is. Hágában a magyar követség rendezett Petőfi-ün­­nepet a Haagse Kunstgebun zsúfolásig megtelt színháztermében. A szovjet nagykövetség, a cseh, a román, a len­gyel követség vezetői, neves írók, mű­vészek jelentek meg a magyar diákok és bányászok mellett az ünnepségen. CA szülőföld szép halála hÁd&L nagy­ fia emléke, elett Itt született ő, ezen a tájon!­ltt él most is. szülőföldje szabad népének szereldében, száz esztendővel halála után, amikor az egész ország, az egész demokratikus világ rá emlé­kezik A forró nyárban perzsel a nap. A Kiskunság rónáin néhány percre meg­állt a munka: beszolgáltatási verseny­­ben áll a dolgozó parasztság, gépállo­más, vasút, szállítómunkásság, nők, ifjak segítik diadalra az új, jobb, fehé­rebb kenyérért megindult csatát. Néhány percre megállt a munka Kis­­kunlacházán, Kunszentmiklóson, Fél­egyházán, Szabadszálláson és Kiskörö­­sön, hogy a dolgozók százezrei hitet te­gyenek. Petőfi, a szabadság harcosa, lángoló fáklya előttük, világító, utat mu­­tató forradalmi harcos a szemükben a jövőre is, amikor a nép országa való­­ra váltotta a költő álmait és megfogad­ja, hogy híven teljesíti Petőfi örök­­ségét, Kiskunlacházán az ifjúság váltó­­futóit várják, akik a pesti Múzeum­­kertből indultak el, onnan, ahol 1848 március idusán a költő szava zengte: Rabok tovább nem leszünk! Az utcákon végeláthatatlan tömeg. Felzúg az éljen, kendők lobognak, ami­kor feltűnik az első futó kezében a zászló: ,,A néppel tíszön-vizen át!" A fiatalok egymást váltják. A zászló kézről kézre jár. Fiúk lányoknak adják át, majd ismét fiúk kezébe kerül. Mun­káéi/jak, paraszti/ jak. Egyek ők az ifjúság nagy hevületében, egyek a hit­ben, az új, szabad hazát építik. A Világifjúsági Találkozóra készülnek. A harcos békét hirdetik. Mégis, néhány perces Ünnepség van soron, aztán a váltó indul tovább, a kiskőrösi szülőház felé. Kiskőrös népe tudja, érzi, hogy nagy napra ébredt. Virágok, lobogók, ünnepi arcok mindenütt. A messze környékről szekéren, gyalog, teherautókon, kerék­páron jött el 0, nép. Sziréna süvít, a váltó élén haladó rendőrautó sziréná­ja jelzi, hogy az első futó közeledik. Egerverő a lelkesedés. Három futó érkezik egyszerre: egy munkás, egy paraszt és egy diák. A nevüket kérdezzük. Ez a válasz: — Nem a név fontos. Az a fontos, hogy együtt vagyunk, egyek vagyunk... A hármas befutás azt jelenti, hogy az egész magyar ifjúság egy a kegyelet­ben és a hódolatban, Petőfi örökké­­valóságának ünneplésében, az igazi

Next