Friss Ujság, 1949. szeptember (54. évfolyam, 202-227. szám)

1949-09-11 / 211. szám

2 nagy, hivatta Rajkot és közölte vele, hogy Magyarországra küldi ..munkára“. . t­a­ ik hazaérkezése után azonnal jelentkezett a politikai rendőrségen régi főnökénél, Hain Péternél, Szalasi későbbi rendőrkapitányá­nál. Rajk erről így vall: »Elmondtam, neki mindent, amit Spanyolországban és Francia­­országban megtudtam. Hain közölte velem, hogy a Gestapo tiszt az ő kérésére segített raj­tam'' Hain utasítására Rajk, akinek külföldi üzelmeit nem ismerték itthon, bekapcsolta a földalatti kommunista mozgalomba Gayer Imre provokátort. Gayer besúgása alapján elfogták és kivégezték Schönherz Zoltánt, a Kommunista Párt titkárát, s meggyilkolák Rózsa Ferencet. Rajkót, hogy le ne lepleződjék, ugyancsak letartóztatták, de csak 6 hónapi fogházra ítélték. 1944 de­cemberében a nyilas katonai nyo­mozók, másokkal együtt, Rajkot is letartóztatták és 1945 márciusában Sopronkőhidán katonai bíróság elé került. A tárgyalás ügyésze, dr­ Jánosi Ferenc erről ezt vallja: „A tárgyalás során Rajk László védekezésképpen előadta, hogy a rendőrséggel régóta kapcso­latban áll, melynek nem egy esetben komoly szolgálatot tel­­jesített. A zárt tárgyaláson megjelent és Rajk László érdekében közbelépett bátyja, Rajk Endre nyilas állam­titkár. Rajkot felmentették, ügyét áttették a polgári bírósághoz, mely később már Bajorországban szabadlábra helyezte Rajkot, négy vádlott társát azonban kivégezték. Rajk László tehát a Horthy­­rendiőrség és a Gestapo besúgója és provokátora volt, ezzel háborús és népe­llenes bűntettet követett el­.) 1945 május végén Rajk László v­isszatért Magyarországb­a. Múltját sikerült ellepleznie és megjátszotta a sokat üldözött, a spanyol har­cokban meredzett kommunista sze­repét. A Magyar Kommunista Párt nagy budapesti titkára, ország­­gyűlési képviselő, belügyminiszter, majd külügyminiszter lett. Termé­szetesen folytatta régi tevékenysé­gét. Erre vonatkozóan vallomásá­ban beismeri: „Állandóan és rendszeresen tá­jékoztattam az amerikai hír­szerzőket a Belügyminiszté­rium, majd később a Külügy­minisztérium minden kérdésé­ről­“ Az amerikai kémkedés Magyar­­országon egyre inkább a külföldi felderítés jugoszláv kémeit, Tito küldötteit tolta előtérbe. „ Aljasul visszaélve azzal a testvéri rokon­­szenvel, melyet a magyar demo­krácia a jugoszláv dolgozó néppel szemben táplált. Tito diplomáciai képviselői és egyéb hivatalos kül­döttei attól a pillanattól kezdve, hogy 1945 elején Magyarországra tették lábukat, a legarcátlanabb módon építették ki kémhálózatu­kat. Elsősorban Rajk Lászlót állí­tották szolgálatukba, akinek rend­­őrséieli és kém múltját ismerték. Rajk készséggel adta Cirmil ezre­desnek, a jugoszláv katonai bizott­ság vezetőjének, Mrázovics jugo­szláv követnek, Brankov követségi ügyvivőnek és a hozzá forduló ju­goszláv kémek hosszú sorának a legkülönbözőbb információkat. A bizalmas adatokat, melyeket mint miniszter a magyar viszonyokról, a Szovjet Hadseregről, a szovjet dip­lomáciai testületről, stb. megtudott, a jugoszláv kémeknek adta át. Át­adta például a Nagy Ferenc-féle összeesküvés felderítése közben a nyomozat aktáit a jugoszláv ké­meknek, akik ezt rögtön továbbítot­ták az amerikai követségre. Állam­­­titkárát, dr. Szebenyi Endrét uta­sította, hogy a jugoszláv kémek ál­tal követelt minden bizalmas adatot szolgáltasson le. A jugoszláv kém­szolgálat utasítására maga mellé vette, mint belügyminiszteri sajtó­főnököt, Cseresnyés Sándor kémet, akiről tudta, hogy azelőtt az angol felderítésnél dolgozott, s aki közte és a jugoszláv követségen működő kémek között az összeköttetést m­egkönnyítette. Rajk László, mint miniszter és az országgyűlés tagja, tehát köz­hivatalnok, hivatali megbízásával visszaélve, a magyar állam érdekeit súlyosan veszélyeztető titkokat kö­zölt idegen hatalmakkal, ami által kémkedés, hűtlenség­ bűntettét kö­vette el. C) A jugoszláv kémek előtérbe nyomulása azzal függött össze, hogy a felszabadult Jugoszláviában a Rajkhoz hasonló amerikai kémek, provokátorok és trockisták — akik közül a Gestapo 1941-ben, Rajkkal egy időben, csak a francia táborok­ból kémmunkára vagy 150-et kül­dött haza — jutottak uralomra. Ezek a kémek képezték Tito köz­vetlen körének zömét és rendszere­sen szorították vissza a jugoszláv partizánok becsületes, a néphez hű elemeit. E sikereken felbuzdulva az amerikai imperialisták nem kisebb célt tűztek maguk elé, mint hogy a népi demokrácia országait Titóék segítségével a maguk oldalára állít­sák. Rajik erről így vall: „Rankovics jugoszláv belügy­miniszter egyenesen megmond­ta nekem, hogy a népi demo­kratikus államok Jugoszlá­viával és Titóval az élükön kell, hogy egyesüljenek.“ E cél elérésére a jugoszláv, az amerikai és egyéb kémszervezetek teljes erejükkel támogatták Rajkot. 1946 novemberében alárendelték neki dr. Szőnyi Tibort­ aki Svájcban az OSS nevű amerikai kémszerve­zet vezetőjének, Allan Dullesnek utasítására az ottani magyar troc­­kista emigránsokból kémcsoportot szervezett. Ezt a kémcsoportot Tito svájci és franciaországi ügy­­nökéi segítségével Dulles 1944­-45 telén amerikai hadirepülőgépen Belgrádon át, mint jugoszláv tiszti bizottságot Magyarországra, a Szovjet Hadsereg házába dobta. Rajkhoz kapcsolták a jugoszláv felderítők 1946 nyarán Pálff­y Györgyöt, Horthy hadseregének fasiszta tisztjét. Pálffy m­ajd saját bevallása szerint 1945 nyara óta beszervezett jugoszláv kém volt, megjátszotta a kommunista tisz­tet, fokozatosan altábornagy, a határőrség parancsnoka, majd a honvédelmi miniszter helyettese lett. E cinkostársak segítségével Rajk szélesen elágazó szervezetet hozott létre. Ahova csak lehetett, magas állásokba juttatta az impe­rialisták ügynökeit, főleg volt­­ roc­kistákat, provokátorokat, kémeket, így jutott a rendőrség és a Kül­ügyminisztérium vezető állásaiba Szász Béla, az angol Intelligence Sendee Dél-Amerikából hazaküldött kéme. Major Frigyes, a „CIC“ ame­rikai kémszervezet ügynöke. Mar­schall Lászlót, a francia „2­ieme Bureau“ kémét a rendőrség politi­kai nevelé­sével bízták meg; a troc­­kis­ta Oí®káGyullaárt Mátyás László rendőrezredesek lettek. A politikai rendőrségbe Rajk beépítette dr. Beck Jánost, Ráth Károlyt, Kovács Ferencet, Kálcsics Józsefet s más régi kémbarátait. Korondy Béla volt csendőrszázados, mint rendőr­ezredes kapta azt a megbízatásit, hogy volt csendőrökből, horthysta tiszteikből különleges belügyi ké­szültségi zászlóaljat­t tervezzen. Pálffy ugyanakkor a honvédsé­get rakta meg fasiszta, horthysta tisztekkel. Szőnyi pedig az állam­­apparátusban a­ gazdasági poszto­kon és a Kommunista Pártban igyekezett ügynökeit elhelyezni. A népi demokrácia híveit, külö­nösen a munkásokat és a parasz­tokat Rajk és kémbandája rend­szeresen kiszorítottak a rendőr­ségből, a hadseregből, az állam­­apparátusból, ugyanakkor kisza­badították az internálótáborokból az odakerült kémeket és provoká­torokat­ , ... Politikai téren is nagy aktivitást fejtettek ki. Rajk felesége lett a Magyar Nők Demokratikus­­Szövetségének főtitkára. A Népi­­Kollégiumok Országos Szövetsé­gén keresztül, melyet Rajk a bel­ügyminisztérium alapjaiból bőven támogatott, kiterjesztették be­folyásukat a diákok, az ifjúság egy részére. Rajk, mint ..tisztelet­beli építőmunkás“, az Építőmun­­kások Szakszervezetén keresztül megkísérelte befolyásét a szak­­szervezetekre is kiterjeszteni. Rajk lett a Magyar- Jugoszláv Társaság elnöke, stb., stb. A Rajk-féle szervezkedés mel­lett a jugoszlávok saját külön, kémszervezeteiket is kiépítették. Visszaélve a magyar népi demo­krácia bizalmával, beépültek nem­csak az állami szervekbe, de a politikai pártokba, gazdasági in­tézményekbe, társadalmi egyesü­letekbe is. Szervezetük olyan szerteágazónak és jelentősnek látszott, hogy Rajkra és bandá­jára támaszkodva 1947 őszén már irányt vettek a magyar népi de­mokrácia megdöntésére. Brankov Lazar, a jugoszláv követség volt ügyvivője erről a következőket vallja: „Kémhálózatunk lassanként át­fogta­ az államapparátus vala­­mennyi árát, a hadsereget és a rendőrséget. Ugyanaz a kémhá­lózat 1945-től kezdve benyo­mult a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt vezetőségeibe is, valamint számos társadalmi és politikai szervezet vezetőségébe Az ál­lamapparátusban, valamint a hadseregben lévő kémhálózat segítségével a jugoszláv kor­mány Magyarország területén nagyarányú kémtevékenységet folytatott a magyar kormány ellen. Ez tette lehetővé, hogy Rankovics jugoszláv belügymi­niszter Tito tervei szerint konkrét intézkedéseket tehetett a kémhálózaton keresztül a magyar kormány megdöntésé­re, Magyarország államrendjé­nek megváltoztatására.“ E terv végrehajtásának előkészü­leteit szolgálta Tito magyarországi látogatása 1947 decemberében. Ez a látogatás — mely sokban hason­lított egy hódító bevonulásához Budapestre — a jugoszláv vezetők gondosan előkészített tervei sze­rint történt és az volt a célja, hogy Tito, valamint Jugoszlávia tekintélyét Magyarországon meg­növelje, mint ahogy Rajkék és jugoszláv cinkosaik állandóan arra törekedtek, hogy megpróbál­ják Titót mesterségesen népszerű­síteni és a Szovjetunió hatalmas népszerűségét csökkenteni. Buda­pesti­­látogatásáról visszatérve Tito Keleb­ián, a jugoszláv határ közelében vadászat ürügye alatt egy napot tartózkodott. Vonalján utazott­ Rajk belügyminiszter is, aki már előzően ismételten tár­gyalt Titóval és a jugoszláv ve­zetőkkel. Kelebia állomáson, Tito vonatán, Rankovics jugoszláv bel­­ügyminiszter magához kérette Rajkot. Brankov tolmácsolásával részletesen közölte vele a tenni­valókat. „A terv — mondotta Rajk val­lomása szerint Rankovics — abban áll, hogy észrevétlenül, a szomszéd államok kormányai­nak éberségét kijátszva, Bel­grád központtal fokozatosan Jugoszlávia köré tömörülék a­ népi demokratikus országokat.“ Ennek előkészítését szolgálta az ú. n. Balkáni Szakszervezeti Szö­vetség, a Balkáni Sportszövetség, a Balkáni Ifjúmunkás Szövetség, a Balkáni Nőszövetség stb., me­lyeknek központja mind Belgá­d­ban volt. A magyar belpolitikára vonatkozóan Rankovics utasította Raj­kot, hogy: Orientálódjék a nacionalista, soviniszta elemekre a hadse­regben, a rendőrségen, az ál­lamapparátusban, a kispolgári erőkre a városokban, de külö­nösen a falun.“ Rankovics közölte Tito utasítá­sait, mely szerint Rajk arra ve­gyen irányt, hogy likvidálják a magyar állam és a Kommunista Párt jelenllegi­ vezetőit, s hogy ennek megtörténte után Magyar­­ország vezetését Rajk vegye ke­zébe. Rajk ezt a megbízatást vál­lalta és fokozta tevékenységét, 1948 március óta azonban sza­porodtak a jeb­ek, melyek azt mu­tatták, hogy a jugoszláv—ameri­kai tervek kezdenek lelepleződni. Mint a Kommunista Párt Politi­kai Bizottságának tagja, Rajk értesült arról, hogy a Tájékoztató Iroda leleplezni készül Titóék árulását Erről a készülődésről Raj­k folyam­atosa­n értesítette Titóéka­t. A Tájékoztató Iroda határozatának nyilvánosságra ho­zatalit leleplezte és meg is hiúsí­totta Titóék tervét. Ezért Titóék közölték Rajkkal, hogy a változott helyzetnek megfelelő új taktika kidolgozására R­ajknak titkos ta­lálkozást kell létrehoznia Ranko­­vicscsal, a jugoszláv belügyminisz­terrel. Ez a titkos találkozás 1948 október elején Klein Antal, hor­thysta földbirtokos Paks melletti vadászterületén létre is jött. A magyar határőrség parancsn­oki­nak. Pálffynak segítségével Ran­­kovics két kísérőjével együtt ille­gálisan átjött a határon és talál­kozott Rajkkal, akit Mrázovics budapesti jugoszláv követ „és sze­­retője, Tarisznyák Györgyi, paksi tanítónő kalauzoltak a „találkozás színhelyére. A megbeszélés, „mely egy esősziházban folyt le, két és fél óráig tartott-Rankovics közölte Rajkkal az új tervet, melyre vonatkozólag „alá­húzta, hogy az Tito személyes munkájának eredménye és rajta kívül csak Djilasz és Kard­ély is­meri. Közölte, hogy a Tájékoztató Iroda határozata után a régi célok megvalósítása érdekében új utak­ra kell térni. Közölte Tito „Mag­­eszt“ tervét arra vonatkozála­g, hogy hogyan fogja fokozatosan „a­ jugoszláv népet a Szovjetunió ellen fordítani és hogyan viszi át e népet a nyugati imperialisták táborába és egyben, hogy hogyan szándékozik megnövelni a népi demokratikus államok reakciós erőit és biztosítani szervezeti összefogásukat s hogyan akarja őket az imperialisták oldalára, a Szovjetunió ellen állítani. »Tito — mondotta Rankovics­ — e cél megvalósítására az új helyzetben három feladatot jelölt meg. Először Jugoszlávia népeinek mozgósítását a Szov­­jetúnió ellen. Másodszor a népi demokratikus államok szovjetellenes erőinek növelé­sét és szervezeti összefogását. Harmadszor: felhasználni a nemzetközi kérdésekben a Szovjetúnió és az angol-ame­rikai államok közötti nézetel­téréseket. Az utóbbi esetben nekünk a Szovjetúnióval szem­ben, a nyugati nagyhatalmak­ra kell támaszkodnunk... Tito lángeszűén megoldotta ezt a problémát, kidolgozott egy ter­vet, amely szerint a jugoszláv nép szovjetbarát hangulatát fokozatosan likvidálni lehet“. Ennek a tervnek lényegét ki­­fejtve Rajk azt vallja: ,,Ennek a lángeszű tervnek alapvető elvei — amint Ran­kovics velem­ közölte — a kö­vetkezők: először csak bírá­lattal illetik a Kominform ha­tározatát, utána a határozatot rágalomnak minősítik, de eb­ben a periódusban még semmi­­esetre sem bírálják a Szovjet­uniót és vezetőit• Ellenkezőleg, ebben a szakaszban kiemelik a Szovjetúnió iránti barátsá­got. .. Utána — f­olytatta Ran­kovics —­ mi fokozatosan, de egyre erőteljesebben arról kez­dünk beszélni, hogy a Szovjet­unióra hárul a felelősség azért, hogy nem tudjuk megvalósí­tani a jugoszláv ötéves tervet és ezzel kapcsolatban a szo­cialista építés terveit és külö­nösen őket tesszük felelőssé azért, hogy nem tudjuk meg­valósítani a néptömegek élet­színvonalának beígért növeke­dését. . . Ez a propaganda két­ségkívül nagyon hatásos lesz — jelentette k­i Rankovics — ennek segítségével a mi né­pünknek a Szovjetúnió iránt táplált barátsága gyűlöletté alakul át... Tito számításai szerint — mondotta Rankovics — ez a propaganda, a mi nép­tömegeink előtt el pengeti az utat annak igazolására, hogy Tito miért orientálódik a nyu­gati nagyhatalmak felé■ ahe­lyett, hogy a Szovjetunióra venné az irányt''. Magyarországra vonatkozóig, Rajk vallomása szerint: „Tito a legközelebbi időkben éles kampányt kezd a magyar kormány és állam vezetői ellen. Rákosit revizionizmussal fog­ják megvádolni és azzal, hogy vezetése alatt a magyar kor­mány Jugoszláviától el akarja FRISS ÚJSÁG 1949 szeptember 11. vasárnap

Next