Friss Ujság, 1949. szeptember (54. évfolyam, 202-227. szám)
1949-09-11 / 211. szám
2 nagy, hivatta Rajkot és közölte vele, hogy Magyarországra küldi ..munkára“. . ta ik hazaérkezése után azonnal jelentkezett a politikai rendőrségen régi főnökénél, Hain Péternél, Szalasi későbbi rendőrkapitányánál. Rajk erről így vall: »Elmondtam, neki mindent, amit Spanyolországban és Franciaországban megtudtam. Hain közölte velem, hogy a Gestapo tiszt az ő kérésére segített rajtam'' Hain utasítására Rajk, akinek külföldi üzelmeit nem ismerték itthon, bekapcsolta a földalatti kommunista mozgalomba Gayer Imre provokátort. Gayer besúgása alapján elfogták és kivégezték Schönherz Zoltánt, a Kommunista Párt titkárát, s meggyilkolák Rózsa Ferencet. Rajkót, hogy le ne lepleződjék, ugyancsak letartóztatták, de csak 6 hónapi fogházra ítélték. 1944 decemberében a nyilas katonai nyomozók, másokkal együtt, Rajkot is letartóztatták és 1945 márciusában Sopronkőhidán katonai bíróság elé került. A tárgyalás ügyésze, dr Jánosi Ferenc erről ezt vallja: „A tárgyalás során Rajk László védekezésképpen előadta, hogy a rendőrséggel régóta kapcsolatban áll, melynek nem egy esetben komoly szolgálatot teljesített. A zárt tárgyaláson megjelent és Rajk László érdekében közbelépett bátyja, Rajk Endre nyilas államtitkár. Rajkot felmentették, ügyét áttették a polgári bírósághoz, mely később már Bajorországban szabadlábra helyezte Rajkot, négy vádlott társát azonban kivégezték. Rajk László tehát a Horthyrendiőrség és a Gestapo besúgója és provokátora volt, ezzel háborús és népellenes bűntettet követett el.) 1945 május végén Rajk László visszatért Magyarországba. Múltját sikerült ellepleznie és megjátszotta a sokat üldözött, a spanyol harcokban meredzett kommunista szerepét. A Magyar Kommunista Párt nagy budapesti titkára, országgyűlési képviselő, belügyminiszter, majd külügyminiszter lett. Természetesen folytatta régi tevékenységét. Erre vonatkozóan vallomásában beismeri: „Állandóan és rendszeresen tájékoztattam az amerikai hírszerzőket a Belügyminisztérium, majd később a Külügyminisztérium minden kérdéséről“ Az amerikai kémkedés Magyarországon egyre inkább a külföldi felderítés jugoszláv kémeit, Tito küldötteit tolta előtérbe. „ Aljasul visszaélve azzal a testvéri rokonszenvel, melyet a magyar demokrácia a jugoszláv dolgozó néppel szemben táplált. Tito diplomáciai képviselői és egyéb hivatalos küldöttei attól a pillanattól kezdve, hogy 1945 elején Magyarországra tették lábukat, a legarcátlanabb módon építették ki kémhálózatukat. Elsősorban Rajk Lászlót állították szolgálatukba, akinek rendőrséieli és kém múltját ismerték. Rajk készséggel adta Cirmil ezredesnek, a jugoszláv katonai bizottság vezetőjének, Mrázovics jugoszláv követnek, Brankov követségi ügyvivőnek és a hozzá forduló jugoszláv kémek hosszú sorának a legkülönbözőbb információkat. A bizalmas adatokat, melyeket mint miniszter a magyar viszonyokról, a Szovjet Hadseregről, a szovjet diplomáciai testületről, stb. megtudott, a jugoszláv kémeknek adta át. Átadta például a Nagy Ferenc-féle összeesküvés felderítése közben a nyomozat aktáit a jugoszláv kémeknek, akik ezt rögtön továbbították az amerikai követségre. Államtitkárát, dr. Szebenyi Endrét utasította, hogy a jugoszláv kémek által követelt minden bizalmas adatot szolgáltasson le. A jugoszláv kémszolgálat utasítására maga mellé vette, mint belügyminiszteri sajtófőnököt, Cseresnyés Sándor kémet, akiről tudta, hogy azelőtt az angol felderítésnél dolgozott, s aki közte és a jugoszláv követségen működő kémek között az összeköttetést megkönnyítette. Rajk László, mint miniszter és az országgyűlés tagja, tehát közhivatalnok, hivatali megbízásával visszaélve, a magyar állam érdekeit súlyosan veszélyeztető titkokat közölt idegen hatalmakkal, ami által kémkedés, hűtlenség bűntettét követte el. C) A jugoszláv kémek előtérbe nyomulása azzal függött össze, hogy a felszabadult Jugoszláviában a Rajkhoz hasonló amerikai kémek, provokátorok és trockisták — akik közül a Gestapo 1941-ben, Rajkkal egy időben, csak a francia táborokból kémmunkára vagy 150-et küldött haza — jutottak uralomra. Ezek a kémek képezték Tito közvetlen körének zömét és rendszeresen szorították vissza a jugoszláv partizánok becsületes, a néphez hű elemeit. E sikereken felbuzdulva az amerikai imperialisták nem kisebb célt tűztek maguk elé, mint hogy a népi demokrácia országait Titóék segítségével a maguk oldalára állítsák. Rajik erről így vall: „Rankovics jugoszláv belügyminiszter egyenesen megmondta nekem, hogy a népi demokratikus államok Jugoszláviával és Titóval az élükön kell, hogy egyesüljenek.“ E cél elérésére a jugoszláv, az amerikai és egyéb kémszervezetek teljes erejükkel támogatták Rajkot. 1946 novemberében alárendelték neki dr. Szőnyi Tibort aki Svájcban az OSS nevű amerikai kémszervezet vezetőjének, Allan Dullesnek utasítására az ottani magyar trockista emigránsokból kémcsoportot szervezett. Ezt a kémcsoportot Tito svájci és franciaországi ügynökéi segítségével Dulles 1944-45 telén amerikai hadirepülőgépen Belgrádon át, mint jugoszláv tiszti bizottságot Magyarországra, a Szovjet Hadsereg házába dobta. Rajkhoz kapcsolták a jugoszláv felderítők 1946 nyarán Pálffy Györgyöt, Horthy hadseregének fasiszta tisztjét. Pálffy majd saját bevallása szerint 1945 nyara óta beszervezett jugoszláv kém volt, megjátszotta a kommunista tisztet, fokozatosan altábornagy, a határőrség parancsnoka, majd a honvédelmi miniszter helyettese lett. E cinkostársak segítségével Rajk szélesen elágazó szervezetet hozott létre. Ahova csak lehetett, magas állásokba juttatta az imperialisták ügynökeit, főleg volt rockistákat, provokátorokat, kémeket, így jutott a rendőrség és a Külügyminisztérium vezető állásaiba Szász Béla, az angol Intelligence Sendee Dél-Amerikából hazaküldött kéme. Major Frigyes, a „CIC“ amerikai kémszervezet ügynöke. Marschall Lászlót, a francia „2ieme Bureau“ kémét a rendőrség politikai nevelésével bízták meg; a trockista Oí®káGyullaárt Mátyás László rendőrezredesek lettek. A politikai rendőrségbe Rajk beépítette dr. Beck Jánost, Ráth Károlyt, Kovács Ferencet, Kálcsics Józsefet s más régi kémbarátait. Korondy Béla volt csendőrszázados, mint rendőrezredes kapta azt a megbízatásit, hogy volt csendőrökből, horthysta tiszteikből különleges belügyi készültségi zászlóaljatt tervezzen. Pálffy ugyanakkor a honvédséget rakta meg fasiszta, horthysta tisztekkel. Szőnyi pedig az államapparátusban a gazdasági posztokon és a Kommunista Pártban igyekezett ügynökeit elhelyezni. A népi demokrácia híveit, különösen a munkásokat és a parasztokat Rajk és kémbandája rendszeresen kiszorítottak a rendőrségből, a hadseregből, az államapparátusból, ugyanakkor kiszabadították az internálótáborokból az odakerült kémeket és provokátorokat , ... Politikai téren is nagy aktivitást fejtettek ki. Rajk felesége lett a Magyar Nők DemokratikusSzövetségének főtitkára. A NépiKollégiumok Országos Szövetségén keresztül, melyet Rajk a belügyminisztérium alapjaiból bőven támogatott, kiterjesztették befolyásukat a diákok, az ifjúság egy részére. Rajk, mint ..tiszteletbeli építőmunkás“, az Építőmunkások Szakszervezetén keresztül megkísérelte befolyásét a szakszervezetekre is kiterjeszteni. Rajk lett a Magyar- Jugoszláv Társaság elnöke, stb., stb. A Rajk-féle szervezkedés mellett a jugoszlávok saját külön, kémszervezeteiket is kiépítették. Visszaélve a magyar népi demokrácia bizalmával, beépültek nemcsak az állami szervekbe, de a politikai pártokba, gazdasági intézményekbe, társadalmi egyesületekbe is. Szervezetük olyan szerteágazónak és jelentősnek látszott, hogy Rajkra és bandájára támaszkodva 1947 őszén már irányt vettek a magyar népi demokrácia megdöntésére. Brankov Lazar, a jugoszláv követség volt ügyvivője erről a következőket vallja: „Kémhálózatunk lassanként átfogta az államapparátus valamennyi árát, a hadsereget és a rendőrséget. Ugyanaz a kémhálózat 1945-től kezdve benyomult a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt vezetőségeibe is, valamint számos társadalmi és politikai szervezet vezetőségébe Az államapparátusban, valamint a hadseregben lévő kémhálózat segítségével a jugoszláv kormány Magyarország területén nagyarányú kémtevékenységet folytatott a magyar kormány ellen. Ez tette lehetővé, hogy Rankovics jugoszláv belügyminiszter Tito tervei szerint konkrét intézkedéseket tehetett a kémhálózaton keresztül a magyar kormány megdöntésére, Magyarország államrendjének megváltoztatására.“ E terv végrehajtásának előkészületeit szolgálta Tito magyarországi látogatása 1947 decemberében. Ez a látogatás — mely sokban hasonlított egy hódító bevonulásához Budapestre — a jugoszláv vezetők gondosan előkészített tervei szerint történt és az volt a célja, hogy Tito, valamint Jugoszlávia tekintélyét Magyarországon megnövelje, mint ahogy Rajkék és jugoszláv cinkosaik állandóan arra törekedtek, hogy megpróbálják Titót mesterségesen népszerűsíteni és a Szovjetunió hatalmas népszerűségét csökkenteni. Budapestilátogatásáról visszatérve Tito Kelebián, a jugoszláv határ közelében vadászat ürügye alatt egy napot tartózkodott. Vonalján utazott Rajk belügyminiszter is, aki már előzően ismételten tárgyalt Titóval és a jugoszláv vezetőkkel. Kelebia állomáson, Tito vonatán, Rankovics jugoszláv belügyminiszter magához kérette Rajkot. Brankov tolmácsolásával részletesen közölte vele a tennivalókat. „A terv — mondotta Rajk vallomása szerint Rankovics — abban áll, hogy észrevétlenül, a szomszéd államok kormányainak éberségét kijátszva, Belgrád központtal fokozatosan Jugoszlávia köré tömörülék a népi demokratikus országokat.“ Ennek előkészítését szolgálta az ú. n. Balkáni Szakszervezeti Szövetség, a Balkáni Sportszövetség, a Balkáni Ifjúmunkás Szövetség, a Balkáni Nőszövetség stb., melyeknek központja mind Belgádban volt. A magyar belpolitikára vonatkozóan Rankovics utasította Rajkot, hogy: Orientálódjék a nacionalista, soviniszta elemekre a hadseregben, a rendőrségen, az államapparátusban, a kispolgári erőkre a városokban, de különösen a falun.“ Rankovics közölte Tito utasításait, mely szerint Rajk arra vegyen irányt, hogy likvidálják a magyar állam és a Kommunista Párt jelenllegi vezetőit, s hogy ennek megtörténte után Magyarország vezetését Rajk vegye kezébe. Rajk ezt a megbízatást vállalta és fokozta tevékenységét, 1948 március óta azonban szaporodtak a jebek, melyek azt mutatták, hogy a jugoszláv—amerikai tervek kezdenek lelepleződni. Mint a Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, Rajk értesült arról, hogy a Tájékoztató Iroda leleplezni készül Titóék árulását Erről a készülődésről Rajk folyamatosan értesítette Titóékat. A Tájékoztató Iroda határozatának nyilvánosságra hozatalit leleplezte és meg is hiúsította Titóék tervét. Ezért Titóék közölték Rajkkal, hogy a változott helyzetnek megfelelő új taktika kidolgozására Rajknak titkos találkozást kell létrehoznia Rankovicscsal, a jugoszláv belügyminiszterrel. Ez a titkos találkozás 1948 október elején Klein Antal, horthysta földbirtokos Paks melletti vadászterületén létre is jött. A magyar határőrség parancsnokinak. Pálffynak segítségével Rankovics két kísérőjével együtt illegálisan átjött a határon és találkozott Rajkkal, akit Mrázovics budapesti jugoszláv követ „és szeretője, Tarisznyák Györgyi, paksi tanítónő kalauzoltak a „találkozás színhelyére. A megbeszélés, „mely egy esősziházban folyt le, két és fél óráig tartott-Rankovics közölte Rajkkal az új tervet, melyre vonatkozólag „aláhúzta, hogy az Tito személyes munkájának eredménye és rajta kívül csak Djilasz és Kardély ismeri. Közölte, hogy a Tájékoztató Iroda határozata után a régi célok megvalósítása érdekében új utakra kell térni. Közölte Tito „Mageszt“ tervét arra vonatkozálag, hogy hogyan fogja fokozatosan „a jugoszláv népet a Szovjetunió ellen fordítani és hogyan viszi át e népet a nyugati imperialisták táborába és egyben, hogy hogyan szándékozik megnövelni a népi demokratikus államok reakciós erőit és biztosítani szervezeti összefogásukat s hogyan akarja őket az imperialisták oldalára, a Szovjetunió ellen állítani. »Tito — mondotta Rankovics — e cél megvalósítására az új helyzetben három feladatot jelölt meg. Először Jugoszlávia népeinek mozgósítását a Szovjetúnió ellen. Másodszor a népi demokratikus államok szovjetellenes erőinek növelését és szervezeti összefogását. Harmadszor: felhasználni a nemzetközi kérdésekben a Szovjetúnió és az angol-amerikai államok közötti nézeteltéréseket. Az utóbbi esetben nekünk a Szovjetúnióval szemben, a nyugati nagyhatalmakra kell támaszkodnunk... Tito lángeszűén megoldotta ezt a problémát, kidolgozott egy tervet, amely szerint a jugoszláv nép szovjetbarát hangulatát fokozatosan likvidálni lehet“. Ennek a tervnek lényegét kifejtve Rajk azt vallja: ,,Ennek a lángeszű tervnek alapvető elvei — amint Rankovics velem közölte — a következők: először csak bírálattal illetik a Kominform határozatát, utána a határozatot rágalomnak minősítik, de ebben a periódusban még semmiesetre sem bírálják a Szovjetuniót és vezetőit• Ellenkezőleg, ebben a szakaszban kiemelik a Szovjetúnió iránti barátságot. .. Utána — folytatta Rankovics — mi fokozatosan, de egyre erőteljesebben arról kezdünk beszélni, hogy a Szovjetunióra hárul a felelősség azért, hogy nem tudjuk megvalósítani a jugoszláv ötéves tervet és ezzel kapcsolatban a szocialista építés terveit és különösen őket tesszük felelőssé azért, hogy nem tudjuk megvalósítani a néptömegek életszínvonalának beígért növekedését. . . Ez a propaganda kétségkívül nagyon hatásos lesz — jelentette ki Rankovics — ennek segítségével a mi népünknek a Szovjetúnió iránt táplált barátsága gyűlöletté alakul át... Tito számításai szerint — mondotta Rankovics — ez a propaganda, a mi néptömegeink előtt el pengeti az utat annak igazolására, hogy Tito miért orientálódik a nyugati nagyhatalmak felé■ ahelyett, hogy a Szovjetunióra venné az irányt''. Magyarországra vonatkozóig, Rajk vallomása szerint: „Tito a legközelebbi időkben éles kampányt kezd a magyar kormány és állam vezetői ellen. Rákosit revizionizmussal fogják megvádolni és azzal, hogy vezetése alatt a magyar kormány Jugoszláviától el akarja FRISS ÚJSÁG 1949 szeptember 11. vasárnap