Friss Ujság, 1949. október (54. évfolyam, 228-253. szám)

1949-10-01 / 228. szám

2 1949 október 1. Szombat FRISS ÚJSÁG TWIIWIWIIIIIIBIIWI1lliWIÍIlWlllílilllllllllilBiMynBWlMmBltt8MBiM»BW'',l8OTIMlMIilllllffllllWIWIIinBMMMBWBMMWWi Mindszentyek demokrácielenes működése nem volt elszigetelt jelenség . Ez volt az „Operation X”, az amerikai imperialisták titkos terve, amelynek minden részlete bizonyítja, hogy a mohó imperialista rablók és Gestapo-iskolát járt provokátorok Tito, Rankovics, Gyilasz közös szerzeménye. A Rajk-banda leleplezése fényt vetett ezekre az aljas tervekre és mellékesen fényt vetett arra is, hogy a jugoszláv árulók nem az idén augusztusban határozták el, hogy a görög szabadságharc megfojtásához segédkezet nyújtanak, hanem már, amint Rankovics azt Rajkkal közölte, tavaly kész volt a terv Tito és a görög monarchofasiszták együttműködésére. Fény derült arra is, hogy Mindszenty és társainak demokráciaellenes működése nem volt valami elszigetelt jelenség, hanem szerves része volt az amerikai imperialisták és jugoszláv bérenceik közös ézelmeinek. Rankovics jugoszláv belügyminiszter — mint Rajk közli —, rámutatott arra, hogy már abban az időben — tehát 1948 októberében —, amikor én vele beszélgettem, Mindszenty minden eddiginél sokkal élesebb, leplezetlenebb politikai támadást vezet a kormány ellen. Rankovics megmondotta, hogy ez nem Mindszentynek a saját feje és meggyőződése alapján történik. — A népi demokratikus országokban a további demokratikus szocialista fejlődés megakadályozására a Vatikán minden erejét is harcba kell vetni. Azt is mondotta Rankovics, hogy az iskolák államosítása körül Mindszenty ki tudott váltani Pócspetrin egy kis parasztzendülést a kormány intézkedéseivel szemben." Mindszenty most a különböző nagyhatalmi körök sugallatára és a Vatikán sugallatára olyan mindenre elszánt politikát fog folytatni, hogy január végére, februárra, 1949-ben odáig érjenek az események, hogy ne egy Pócspetri legyen, hanem minden vármegyében, városban, járásban, a falvakban hasonló zendülések robbanjanak ki a demokratikus központi kormányzattal szemben.” Ezzel kapcsolatban Rajk rámutat arra, hogy a reakciós katolikus klérus megmozdulásait Csehszlovákiában és Lengyelországban azonnal úgy értékelte, mint az amerikaiak által megrendezett, Mindszentyvel párhuzamos akciókat tották és így tovább. Erre nyilvánvalóan gondoltam, hiszen politikus ember vagyok, az abc-jét ismerem a politikának.’* — Szőnyi ugyanerre a kérdésre azt válaszolta: „Végül is nem egy burzsoádemokratikus köztársaság, hanem a fasiszta uralomnak, véres uralomnak valami új formája következett volnabe ugyanolyan gyakorlati következményekkel, vagy hasonló gyakorlati következményekkel, mint a múltban a véres fasiszta diktatúrában Bekövetkezett volna, hogy a gyárosok visszakapják a gyárakat, a földesurak nagyrészt földjeiket, a bankárok a bankokat, vagyis a magyar dolgozó nép minden olyan vívmányától, amelyet a népi demokráciában elért, újra megfosztatott volna, a tökás uralomnak véres formája alakult volna ki Magyarországon.“ Szőnyi még külön hozzátette: „A nők egyenjogúsága is megszűnt volna.“ — És mit mondott Pálffy? „Teljesen tisztában voltam azzal — mondotta —, hogy egy ilyen megindított folyamat nem áll meg a félúton. Tudtam, hogy nincsenek langyos középutai. Vagyvagy. És egy ilyen burzsoá demokratikus változás a magyar politikában, akár akarjuk, akár nem, visszamegy egészen a S Horthy-fasizmusig. És azzal is tisztában voltam, hogy egy ilyen Horthy-fasizusushoz visszatérés nemcsak gazdasági és politikai változásokat jelent az adott helyzethez képest, elsősorban a munkásosztállyal szemben, hanem a fasizmust jellemző brutális rendészeti elnyomást is a munkásokkal szemben. Tisztában voltam, ezzel." — Még világosabban beszélt erről Korondy, a fasiszta csendőrszázados. „Min — mondotta Korondy — az összeesküvés céljairól azt tudtam, hogy a terv célja fegyveres puccs segítségével a kormányt eltávolítani, Rákosi, Gerő, Farkas minisztereket őrizetbe venni, ellenállásuk esetén fizikailag megsemmisíteni őket és a hatalmat átvenni. A hatalom birtokában a régi burzsoá kapitalista rendszert visszaállítani, a földeket a régi földbirtokosoknak visszaadni, a gyárakat a gyárosoknak, a bankokat a bankároknak, visszahelyezni régi beosztásukba a volt esendőrség, rendőrség, a Horthy-hadsereg tisztjeit, tiszthelyetteseit, a minden bizonnyal ez ellen elégedetlenkedő munkásokat pedig, különösen a nagyobb munkás lakta vidékeken, Diósgyőrött, Salgótarjánban, Ózdon terrorcselekményekkel megfélemlíteni". Meg kell tanulnunk ennek a pernek fényénél, hogy szorosabbra kell venni Pártunkban a fegyelmet, a tudást, az elméleti színvonalat emelni kell és hogy amit ezen a téren eddig tettünk, az nem elegendő. Nem szabad tűrnünk a jövőben sem a pártmunka, sem a termelés terén semmiféle pongyolaságot, lazaságot, liberalizmust és nem szabad megengedni, hogy a világnézeti fronton a legkisebb rés vágta repedés is legyen. A szabad vallásoktatással kapcsolatban... — Ezekre a lazaságokra vonatkozólag éppen az utóbbi hetekben kaptunk újra szemléltető példát a szabad vallásoktatással kapcsolatban. Mi tartottuk magunkat ahhoz az elvünkhöz, hogy ezt a kérdést maguk a szülők minden befolyástól menten, szabadon oldják meg. Ezért nem jelent meg a magyar sajtóban egyetlen cikk vagy utalás sem, amely a szülőket befolyásolni akarta volna. Még kevésbbé történt hivatalos vagy félhivatalos intézkedés, amely a szülők szabad választását befolyásolni igyekezett volna. Pártunk és a népi demokrácia kormánya ezzel bebizonyította, hogy valóban a teljes szabadság alapján áll. És mi lett az eredmény? — A katolikus püspöki kar, ahelyett, hogy két kézzel kapott volna ezen és maga is hasonlóképpen viselkedett volna, nem tudott okosabbat tenni, mint hogy kiadott egy harcias körlevelet, megspékelve Mindszenty-idézetekkel, átlátszó célzásokkal a pócspetri esetre és egyben mozgósította minden erejét. A híveket lerohanták a papok és apácák Elkezdődött a nyomás, fenyegetés minden formája. Újra az történt, hogy erőnket és megegyezési készségünket gyengeségnek tekintették. Ez odáig ment, hogy egyes iskolákban ma, a demokrácia ötödik évében üldözik azokat a gyermekeket, akik nem járnak hittanra és eddig 14 pedagógust kellett rövid úton kivágni az iskolából (nagy taps), mert ilyen üldözésben résztvettek. „Magyarország afféle amerikai gyarmattá vált volna“ . Végül fény derült arra is, mi lett volna a következménye, ha az amerikai imperialisták, ha Titóék és Rajkék terve sikerül. A kép, amely így kialakul, valóban megdöbbentő. Ha a terv sikerül, Magyarország afféle amerikai gyarmattá vált volna, amelyet Tito és a belgrádi csatorna egyéb szemete albérletbe kapott volna meg és amelyet Tito spiclijei, a Rajk Lászlók, Rob Antonok, Bán Antalok, Pálffyk, mint helytartók kormányoztak volna. Rajk imperialista megbízói szívósan terjesztették, hogy Rajk valami nemzeti vonalat képvisel, hogy a Kommunista Párt proletár szárnyával szemben valami értelmiségi irányzatot jelent. íme, most világos, hogy ki az a Rajk, akiből a nemzeti ügy bajnokát akarta faragni a reakció. íme, itt van a nemzeti, az értelmiségi irány: Magyarország mint az amerikai imperialisták jugoszláv ügynökeinek a gyarmata. — Rajk vallomása, elején még csak arról beszélt, hogy Tito utasítása burzsoá demokratikus kormányra szólt, amelyben benne lennének a nyugatra szökött jobboldali szociáldemokraták és Nagy Ferencek is. De amikor a vád kezdte jobban megvilágítani ezt a burzsoá demokrata tervet, akkor egyszeriben kiderült, hogy lényegében azt a vérgőzös, népelkmes fasiszta rendszert akarták visszaállítani, amelyet 1544/45 telén a felszabadító Szovjet Hadsereg elsöpört. (Hatalmas, zúgó taps, percek ig tartó ütemes kiáltás: Éljen Sztálin!) Amikor Rajkot sarokba szorították Amikor Rajkót sarokba szorították és az elnök megkérdezte tőle, hogy tervének sikere esetén mit, művelték volna hazánkban az ő jugoszláv és nyilas segédcsapatait, szemrebbenés nélkül azt válaszolta: „Mindenesetre a legmesszebbmenő kegyetlenség, mészárlás azokkal a demokratikus erőkkel szemben, amelyek őket az országból kiszorították, a kapitalizmust fokozatosan likvidálták, a földeket felosztották, az üzemeket, bankokat államosí Véres fasizmussra gondoltak... — íme, ez lett volna az összeesküvés eredménye. Burzsoá-demokratikus köztársaságot emlegettek és véres fasizmusra gondoltak. A magyar dolgozó nép 1919 augusztusában már áldozata lett egyszer hasonló kísérletnek. Akkor is polgári demokráciát ígértek neki a nyugati imperialisták és a böllér-bicska uralma, Orgovány, Siófok, Horthy és Szálas valósultak meg belőle. Sohasem felejtem el, hogy amikor 1919 nyarán a magyar Vörös Hadsereg egy századánakpercekig tartó Viharos éljenzés,a jelenlevők hosszantartó lelkes tapséul éltetik Rákosi Mátyást) politikai megbízottja magyarázta katonáinak: „Ez előtt fajárom volt a dolgozó nép nyakán. Ha most kicsavarják a fegyvert a kezünkből, akkor vasjármot kapunk". Mis én hozzátehetem: ha Rajkék, Titóék és amerikai gazdáik terve sikerült volna, akkor a magyar dolgozó nép nyakára nem egyszerű vasjárom került volna vissza, hanem vasjárom, éles szögekkel kiverve. — Ezt ma már fölismeri nemcsak a Párt, de fölismeri a magyar dolgozó nép is és Rsík bandájának leleplezéséből nóta ez a legkisebb haszon, hogy minden magyar hazafi megérti, hova vezet az az út, amelyre a nyugati imperial taták szerették volna országunkat átdobni. Mi is megjegyezzük magunknak Az áruló Pálffy szavait: „Nincs langyos középút. Vágy-vágy". (Hatalmas, zugó tapsvihar, a jelenlevők hoszszú perceken át lelkesen kiáltják: „Éljen Rákosi! Éljen a Párt!"1) hogy a jugoszláv árulók nem azért vizezték fel a Pártot, nem azért olvasztották bele a népfrontba és tolták a pártot fél illegalitásba, a háttérbe, mert nem voltak tisztában a szerepével, hanem ellenkezőleg, mert igenis tisztában voltak vele. Rankovics világosan és félreérthetetlenül megmagyarázta Rajknak, hogy ők azért nyomják el a Kommunista Pártot, mert egy ilyen párt feltétlenül kikristályosodási pontja, gyűjtőmedencéje a forradalmi szocialista erőknek és ilyesmire természetesen a jugoszláv árulóknak és Ge- 3rapo-kémeknek nem volt szükségük. Ő magyarázta meg Rajknak, hogy nálunk a rendőrségen,, a katonaságnál igyekezzen a pártszervezeteket feloszlatni. Nekünk most az ellenség tettein keresztül kell újra megtanulnunk, hogy népi demokráciánk, szocialista építésünk gerince Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja. (Hatalmas, viharos lelkesedés, elemi erővel zúg fel a kiáltás: Éljen a Párt!) Hogy minél erősebb ez a Párt, annál erősebb, egészségesebb a népi demokrácia. Népdemokráciánk, szocialista építésünk gerince a Párt — De le kell vonnunk egyéb tanulságokat is. Elsősorban a munkásosztály, a dolgozó nép pártjának jelentőségéről. A Rajk-banda leleplezése azt bizonyítja, hogy nemcsakmi ismertük a Kommunista Párt döntő jelentőségét, de ismerték a jugoszláv árulók is. Mi tavaly júniusban, amikor még azt hittük, hogy eltévelyedett kommunistákkal és nem rendőrspiclikkel és Gestapokémekkel állunk szemben, igyekeztünk megmagyarázni a jugoszláv vezetőknek, hogy tévednek, ha azt hiszik, hogy" egy laza,, az egész felnőtt, lakosságot magában foglaló népfront helyettesítheti a Kommunista Pártot, az ipari munkásság, a dolgozó nép élcsapatát. Most Rajk vallomásából megtudjuk. Őriznünk kell Pártunk egységét újra megtanultuk azt is, hogy őriznünk kell Pártunk egységét, mint a szemünk világát. Ebből a szempontból rendkívül tanulságos, hogy Brankovék és Rankovicsék tudatosan terjesztették az imperialista sajtóban és rádióban azt a hírt, hogy a Magyar Kommunista Párt nem egységes, hogy abban van egy Rajk-frakció. Titóék nagyon jól tudták, hogy a Kommunista Párton belül a repedés árnyéka vagy híre is a legkomolyabb károkat okozza, ők is tisztában voltak a Párt egységének jelentőségével és ezért igyekeztek ezt az egységet minden módon megbontani. Nem tűrjük azt a lelkiismereti terrort... — Világos, hogy ezen a térés hibátkövettünk, el, óraikor figyelmen kívül hagytuk, hogy a reakció visszaél a lehetőségekkel. Ezt a hibát most gyorsan jóvá kell tenni azzal, hogy változtatunk eddigi módszereinken. Most Rajk vallomásai és Rankovics közlései alapján látjuk, hogy az eddigi módszerek nem vezettek eredményre. A magyar dolgozók, s benne a magyar katolikus demokraták is megértik, hogy főáguk alatt vágják a fát, hogy egyik kezükkel lerombolják azt, amit a másikkal építenek, ha tűrik, hogy gyermekeiket az iskolában a demokrácia külföldről mozgatott, ellenségei növeljék. Megértik, hogy ezen a helyzeten változtatni kell és megérti a Párt is, amelynek, mint mindenütt, ezen a téren is azélen kell járnia. Mi természetesen változatlanul a vallásszabadság alapján állunk, de éppen ezért nem tűrjük azt a lelkiismereti terrort, amelyet újra tapasztalnunk kell. Megnézzük, hogyan viszonyulnak Pártunk funkcionáriusai ehhez a kérdéshez, hogyan foglaltak állást vele kapcsolatban. Megmagyarázzuk nekik a Rajk-per tapasztalatai alapján is, hogy a reakció a vallásoktatáson át is harcol ellenünk, hogy itt nem lehet helye közömbösségnek. Gondoskodni fogunk róla, hogy Pártunk és rajta keresztül az egész magyar dolgozó nép ebben a kérdésben helyesen foglaljon állást. (Lelkes taps!) Ezt a rést is, amely eddig szellemi frontunkon tátongott, most fokozatosan be fogjuk tömni. Fokozni kell az éberséget az ellenséggel szemben — Legfontosabb tanulság azonban számunkra, hogy fokozni kell az éberséget az ellenséggel szemben. Meg kell vallanunk őszintén, hogy ezen a téren Rajk áruló bandájával szemben mi magunk, a Párt vezetői is hibáztunk. — Mi jól ismertük Lenin megállapítását arról, hogy a megvert ellenség megtízszerezett energiával, százszorosra fokozott gyűlölettel veti magát a harcba- Ismertük nagy tanítónk, Sztálin elvtársnak (szűnni, nem akaró taps és ütemes kiáltás: Éljen Sztálin! Sztálin! Rákosi!)tanítását arról, hogy az ősz-