Friss Ujság, 1950. július (55. évfolyam, 150-175. szám)
1950-07-08 / 156. szám
4 FRISS ÚJSÁG 1951 Július 8. szombat A plébános úr „teaestjei“ sem tudják megakadályozni a magyarcsanádi kultúrgárda fejlődését, erősödését Vasárnap, Magyarcsanádon A piactér tömve van emberekkel. A szabadtéri színpadon nagylevelű fák ágaiból összeállított díszlet zöldek Az ifjúsági kultúrgárda táncok Nadabán Radios harmonikán kíséri a táncot. Csak úgy szikrázik a színpad a sokszínű ruhák forgásában Megelevenednek a szép székely népi táncok. Vana Julianna Petőfi és Eminescu gúnyolos verseit szavalja. Mindkettőt magyarul és románul is. Lelkesen tapsol a közönség. Az ifjúsági kultúrgárda 1948-ban alakult Magyarcsanádon. Ilosz János, az általános iskola igazgatója szervezte meg vidám, szórakozni akaró öntudatos fiatalokból. Jó munkájukért a népművelési minisztérium megjutalmazta őket. A kultúrgárda műsorával meglátogatja a közeleső határszéli falvakat. Ott szórakoztatják a parasztság fiatalját, öregjét. Három nyelven tanulnak meg minden kultúrműsort. — Van olyan hely — mondja Gurzó Vladimir, a tizenhét éves szerb fiú, a kultúrcsoport ifjúsági felelőse —, hogy mind a három nyelven elő kell adni a színdarabot. Olyan ez a gárda, mint egy család. Boldogok, vidámak. A magyar tanítót úgy szeretik, akár az édesapjukat. * A kistemplom közelében áll Demo Péter plébános háza. A parókia ablakai messze vetik a kiszűrődő fénycsóvát. Odabent zaj van. A „Boldogasszony legénye” című játékot adják elő. A plébános úr ebédlőjében felállított színpad díszlete a poklot ábrázolja. A darab főszereplőjét, Jánost lepedőbe burkolt szellemek sokasága kísérti. Az együgyű fiú rossz útra tért, mert boldogságot akart keresni a földön, — az pedig Demo plébános úr szerint csak a mennyekben van. Aki a földön keresi, abból az ördögök barátja lesz. * A plébános úrnak azelőtt esze ágában sem volt „kultúrát terjeszteni" Magyarcsanádon. De az ifjúsági kultúrgárda nagyszerű munkáját nem nézhette jó szemmel. A KÁLÓT volt tagjaiból klerikális, reakciós műkedvelő csoportot verbuvált, a parókia ebédlőjében vasárnaponként teaestet rendezett. A tea megédesítésére pedig a szedett-vedett reakciós műkedvelő csoporttal előadatta a „Boldogasszony legénye” címűt középkori meztérium Játékot „időszerű”, demokráciaellenes mondatokkal felfrissítve. A darabot hatósági engedély nélkül játszotta a plébános, arra hivatkozva, hogy: — A teaesthez nem kell engedély. Kikből áll ez a kultúrgárda? Tagjai tegnap még a KÁLÓT vezetőségében ültek. Ma már csak a teaestek borai felett elnökölnek. Itt van Magyarcsanád minden kulákja, minden reakciója. A plébános úr megpróbálta magához csalogatni a falu becsületes fiatalságát, de ez nem sikerült neki. Még az úttörőket is csábítgatta Igyisán Demeter úttörő beszéli, hogy az iskolában a tisztelendő úr mindig mondta neki: — Inkább hozzám gyertek, gyerekek, mint a kultsírgárdába. Ti még fiatalok vagytok, ne hagyjátok magatokat elrontani. Deme Péternek nem sikerült Magyarcsanád ifjúságát az ellenség táborába csalni. Most az ebédlőben egyedül nézegeti a poklot ábrázoló díszletet. Csak a kulákceemetét: keresik fel néha-néha, hogy elsírják egymásnak közös bajukat, szidják a népi demokráciát, a Rusz Jánosokat, a plébános úr ebédlőjében díszlő pokol árnyékában. A klerikális reakció sötét támadását győzelmesen verte vissza Magyarcsanád ifjúsági kultúrgárdája. — Nem gátolhatja meg a mi munkánkat a plébános — mondja Nadabán Radics TSZCS tag. — Hiába próbálkozott a Horthy-vitág minden aljas eszközével, Még a nemzetiségeket is szembe akarta, egymással állítani. A kultúrgárda tagjai közös erővel kultúrházat építettek. Ez a feleletük a plébános mesterkedésére. Meg az, hogy napról napra új tagok jelentkeznek a kultúrcsoportba. G. L. Magának dolgozik már a saját földjén id. Paksi István Hogyan gazdagodott a kulák a dolgozó paraszt verejtékén? 14 hold elsőosztályú szántóföld! Id. Paksi István gátori paraszt a felszabadulás előtt el sem tudta képzelni, hogy valaha is magáénak vallhat majd ekkora földet. Pedig dolgozott, robotolt kora hajnaltól késő estig. Szorgalmas volt, iparkodott, igyekezett. De ha tíz karral kaszált volna, tíz vállal hordta volna az öblös zsákokat Szabó M. János kulák teli magtárába, akkor sem tudott volna szerezni nem tizen. . négy hold, hanem egyetlen hold földet sem. Végig az egész határ, amelyen most már ritkulnak a keresztek és dallamosan búg a cséplőgép dobja, Szabó M. János birodalma volt. A Bagi-dülő mindkét oldala tanyák és istállók, rétek és tarlók, széna és gabona, aprójószág és lábasmarha, mind mind a kuláké volt. Bagi-dülőnek hívták, de nevezhették volna Szabó-dűlőnek is, mert valójában az volt, így fizet a kulák Szabó M. János kulák egyik tanyájában, nyomorúságos szoba-konyhás lakásban lakott id. Paksi István. A tanya mellett 2000 négyszögöles szőlő terült el. Azért mert Paksi István a tanyában lakhatott, el kellett neki végezni a szőlő egész évi munkáját: nyitást, takarást, metszést, kacsolást, kötözést, kapálást és permetezést. Legalább 60 ivapot dolgozott a lakásért. Hogy mégse essen teljesen ingyen a kéthavi hosszú robot a kulák elhatározta, hogy megfizet érte. — Adok neked két hektó mustot — mondta jószívűen. Mustot azonban sohasem látott Paksi István. Csak az árát fizette ki a kulák. Úgy ahogy megvette tőle a másik kulák, a spekuláns korcsmáros, aki állítólag 6 fillért fizetett a must literjéért. Egy hektó 6 pengő, két hektó 12 pengő. Két hónapi munkájáért zsebrevághatott az öreg Paksi 12 pengőt és még meg is köszönhette a kuláknak. Mivel a kulák ilyképpen megfizette a munkadíjat, természetes, hogy Paksi István Ingyen mégsem lakhatott a tanyában. Segíteni kellett hát neki a tanyához tartozó 115 hold föld megmunkálásában. Szántáskor, vetéskor, ugaroláskor, kapáláskor mindig ott dolgozott az öreg Paksi a kulák földjén. Eltöltött egy évben vagy keserves 60 napot . 30 filléres napszám A kulák elhatározta, hogy ezért is megfizet. Három mázsa rozsnak az árát fizette ki a 60 napi munkáért. Hat pengő volt akkor a rozsnak mázsája. Kerek 18 pengő ütötte meg a markát Paksi Istvánnak. Napi 30 fillér napszámot térített meg neki a kulák. Kiderült azonban, hogy Paksi István, ha egyszer megfizették a munkáját, újfent csak ingyen lakik a tanyában. Hogy valamit mégiscsak nyújtson a lakásért a feleségének kellett éven át 75 nagy zsák lisztet felsütni kenyérnek. Ezenkívül főzött, mosott, aratáskor, csépléskor, kukoricatöréskor, takarított a kulákasszony után,s úgy eltelt ezzel az idő, hogy esztendőn keresztül alig volt szabad ideje saját magával, családjával foglalkozni. Talán még most is a 30 filléres napszámért kapálná a kukoricát és 20 fillérért kötözné naphosszat a szőlőt az öreg Paksi, ha a nagy Szovjetunió dicsőséges hadserege fel nem szabadítja hazánkat. Nagyot fordult a világ. Az ország sorsát kommunista dolgozói,, igaz hazafiak kezdték irányítani. A munka becsület és dicsőség dolga lett. Népi demokráciánktól id. Paksi István házat és 14 hold földet kapott. A kukoricát most már magának kapálja. A tarlón sorakozó búza és rozskereszteket magának csépeli. Ami feleslege van azt leköti és átadja a dolgozó nép államának, népi kormányzatunknak, amely kiemelte őt a szolgasorsból, amely a munkások és dolgozó parasztok államává, urak országából a dolgozók hazájává változtatta ezt a földet. Kaszások és marokszedők nyomában Az országút két oldalán indulásra kész gabonakeresztek gyülekeznek. Várják, hogy mielőbb kocsikra, szekerekre rakják őket. Egyre több osztag emelkedik a magasba. Az apróbb keresztek úgy néznek ki mellettük, mint kis csirkék a ködlek körül. Talpon álló gabonát már alig látni. Szabadbattyán határában elpihentek az élesre fent kaszák. Az aratást mindenütt befejezték. A községháza falán kifüggesztett versenytábla emlékeztet csak a dicsőségre, hogy a dolgozó parasztok legjobbjai Boza István és Németh Istvánná voltak, akik elsőnek aratták le gabonájukat. Eddig 264 mázsa terményre kötöttek szállítási szerződést a faluban. Kovács János vezetőjegyző egyike azoknak, akiknek a legtöbb szállítási szerződést sikerült kötni a dolgozó parasztokkal. A községben nyári napközi otthon létesült, hogy az aratás-cséplésben elfoglalt parasztszülők gyermekei gondosszerető ápolásban részesülhessenek. Fekete sávok tarkítják a szürke tarlót a Tác felé vezető úton. Daloló munkáscsapat halad az útszélen. Befejezték az aratást. A jól végzett munka öröme nótás kedvre hangolja őket. Tác község dolgozó parasztjai tavaly C. vételi jegygyel 2,5 vagon gabonát adtak be. Szállítási szerződéssel már eddig 4 vagont kötöttek le és szombatig ezt 6 vagonra akarják felemelni. Az MDP helyi szervezetének vezetősége, a község elöljárósága és a földművesszövetkezet vezetősége két éjszakán át dolgozott a Petőfi tszcs földjén, hogy a munkaerőhiánnyal küzdő termelőcsoport gabonáját rendbetegye. Hotubár Emil községi jegyző fájdalmasan tapogatja sajgó tenyerét, amelyen alapos hólyagot tört a kaszanyél. De megérte. Fájós tenyerében most a telefonkagylót tartja és jelenti a Megyei Tanács mezőgazdasági osztályának, hogy Tác dolgozó parasztsága az aratást teljes egészében befejezte. Motorkerékpáros küldöncök robognak az országúton. A polgárdi és a lepsényi gépállomás traktoristái szervezik a cséplési munkát. Meg-megvillannak a napsütésben a földművesszövetkezetek piros táblái és egy haragos komondor üldözőbe veszi az autót. Erősödik a szél. Az itt-ott rosszul rakott keresztekben megbillennek a kévék. Csősz községben vontatottan halad a szállítási szerződések kötése. Eddig mindössze 90 mázsára szerződtek le, pedig a faluban 350 egyéni kisparaszti gazdaság van. Itt komoly népnevelő munkával kell felvilágosítani a dolgozó parasztokat a szállítási szerződések előnyeiről. A község jól megszervezte a tűzoltó figyelőszolgálatot. Minden udvarban, mielőtt a gép beáll, 6 hektó vizet kell tárolni. Gondoskodnak róla, hogy a tűzvédelmi felszerelés, szikracsapó, kézifecskendő is készenlétben álljon. Százféle színbe öltözött a határ. A napraforgó sárga tányérja, a kender sötétzöld levele, a lucerna lila színű virága furcsa láncot jár a szél szeszélyes ütemére. Porfelhő úszik a levegőben, eltűnnek benne Soponya község apró házai. A szél nekiront a kereszteknek. Remegve bújnak össze a kévék, nem akarnak elszakadni egymástól. A vézna fák megpróbálnak szembefordulni a viharos széllel, mire az dühös haraggal ront rájuk. A nagy Szovjetunió hatalmas kiterjedésű védő erdősávjai jutnak eszünkbe. Rajtuk bizony megtörik a szél ereje. A világ legelső mezőgazdasága megálljt parancsol az elemek vad indulatainak. Soponya község dolgozó parasztságát az MDP által megszervezett 26 főnyi önkéntes rohambrigád segítette az aratás sikeres befejezésében. Király Pál MDP elnök és Rainer József párttitkár vezetésével egész éjjel kint dolgoztak a határban, hogy levágják és keresztbe tegyék a gabonát. Kövér kévékkel megrakott lovas- és ökrösszekerek vonulnak az úton. Vontatóik húzzák a púpozva megtelt kocsikat. Szinte reng a föld a dús kalászok súlyától. A termelési csata első szakasza, az aratás diadalmas befejezéséhez közeledik és máris megindul a küzdelem az ifjabb frontszakaszon: harc a cséplés és begyűjtés sikeres elvégzéséért. Ezt a küzdelmet, ezt a harcot is megnyeri dolgozó parasztságunk, győzelmet győzelemre halmozó nagy Pártunk és bölcs vezérünk, Rákosi Mátyás vezetése alatt. Molnár Gyula Ezer hold földbe való vetőmagot rejtegetett a kápolnásnyéki volt földesúr A kápolnásnyéki állami gazdaság központi irodája mellett egy hajításnyira fekszik Salzgruber István volt földesúr kastélya. Olyan ez, mint ha gyönyörű, nemesített búzavetés mellett valaki üszögöt, konkolyt termelne. Az állami gazdaságban eleven, munkás élet zajlik. A kastély gazdája behúzódott az épület négy fala közé, kertjét felverte a gyom, azépületfalakról hull a vakolat. Az állami gazdaságba a nagy nyári munkák idejére a heves megyei Bükkszék és Parád községekből idénymunkások érkeztek. A munkásokat az állami gazdaság igyekezett a legjobban elhelyezni, hiányzott azonban a megfelelő férőhely. Rózsa József, az állami gazdaság vezetője Salzgrubertől kért szállást a munkásoknak. — Sajnos, nincs nálam üres hely — hangzott a gőgös válasz. Rózsa József szétnézett. Úgy vette észre, mintha a fal egy részét nemrégiben falazták volna be. — Mi volt itt? — kérdezte. — Kerüljenek beljebb — válaszolta nem éppen a kérdésre, de egyszeriben roppant nyájasan Salzgruber. — Nagyszerű kisüstöntött pálinkám van. — Miért falazták be az ajtót? — tette fel most már határozottan a kérdést Rózsa József. — Tönkrement bútorok vannak abban a szobában — dadogta elvörösödve Salzgruber. Csak a többi lakószobán át lehetett a befalazott helyiséget megközelíteni. Mikor beértek a szobába, Rózsa és Szécsi szinte földbegyökerezett lábbal álltak meg. Egy-két rozoga bútordarab mögött nagymennyiségű petrezselyemmagot találtak felhalmozva, ötezer kiló petrezselyemmagot. Ezer holdhoz elegendő vetőmagot rejtett el a nép ellensége. Salzgruber gyalázatos tette nagy kárt okozott az országnak. Lakásában rejtette, dugdosta a félvagon petrezselyemmagot akkor, amikor országszerte nagy szükség volt a vetőmagra. A volt földesúr ellen megindult az eljárás. Az élősdi gyomot kigyomlálták a torta búza mellől.