Friss Ujság, 1950. július (55. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-08 / 156. szám

4 FRISS ÚJSÁG 1951 Július 8. szombat A plébános úr „teaestjei“ sem tudják megakadályozni a magyarcsanádi kultúrgárda fejlődését, erősödését Vasárnap, Magyarcsanádon A piac­tér tömve van emberekkel. A szabad­téri színpadon nagylevelű fák ágaiból összeállított díszlet zöldek Az ifjúsági kultúrgárda táncok Nadabán Radios harmonikán kíséri a táncot. Csak úgy szikrázik a színpad a sokszínű ruhák forgásában Megelevenednek a szép székely népi táncok. Vana Julianna Petőfi és Eminescu gúnyolos verseit szavalja. Mindkettőt magyarul és ro­mánul is. Lelkesen tapsol a közönség. Az ifjúsági kultúrgárda 1948-ban alakult Magyarcsanádon. Ilosz János, az általános iskola igazgatója szervezte meg vidám, szórakozni akaró öntuda­tos fiatalokból. Jó munkájukért a nép­művelési minisztérium megjutalmazta őket. A kultúrgárda műsorával meg­látogatja a közeleső határszéli falva­kat. Ott szórakoztatják a parasztság fiatalját, öregjét. Három nyelven ta­nulnak meg minden kultúrműsort. — Van olyan hely — mondja Gurzó Vladimir, a tizenhét éves szerb fiú, a kultúrcsoport ifjúsági felelőse —, hogy mind a három nyelven elő kell adni a színdarabot. Olyan ez a gárda, mint egy család. Boldogok, vidámak. A magyar tanítót úgy szeretik, akár az édesapjukat. * A kistemplom közelében áll Demo Péter plé­bános háza. A parókia ablakai messze vetik a kiszűrődő fénycsóvát. Odabent zaj van. A „Boldogasszony legénye” című játékot adják elő. A plébános úr ebédlőjében felállított szín­pad díszlete a poklot ábrázolja. A darab főszereplőjét, Jánost lepedőbe burkolt szellemek sokasága kísérti. Az együgyű fiú rossz útra tért, mert bol­dogságot akart keresni a földön, — az pedig Demo plébános úr szerint csak a mennyekben van. Aki a földön keresi, abból az ördögök barátja lesz. * A plébános úrnak azelőtt esze ágában sem volt „kultúrát terjeszteni"­ Magyar­­csanádon. De az ifjúsági kultúrgárda nagyszerű munkáját nem nézhette jó szemmel. A KÁLÓT volt tagjaiból kle­rikális,­ reakciós műkedvelő csoportot verbuvált, a parókia ebédlőjében va­sárnaponként teaestet rendezett. A tea megédesítésére pedig a szedett-vedett reakciós műkedvelő csoporttal elő­adatta a „Boldogasszony legénye” címűt középkori meztérium­ Játékot „idő­szerű”, demokráciaellenes mondatokkal felfrissítve. A darabot hatósági enge­dély nélkül játszotta a plébános, arra hivatkozva, hogy: — A teaesthez nem kell engedély. Kikből áll ez a kultúrgárda? Tagjai tegnap még a KÁLÓT vezetőségében ültek. Ma már csak a teaestek borai felett elnökölnek. Itt van Magyar­­csanád minden kulákja, minden reak­ciója. A plébános úr megpróbálta ma­gához csalogatni a falu becsületes fiatalságát, de ez nem sikerült neki. Még az úttörőket is csábítgatta Igyisán Demeter úttörő beszéli, hogy az iskolában a tisztelendő úr mindig mondta neki: — Inkább hozzám gyertek, gyere­kek, mint a­­ kultsírgárdába. Ti még fiatalok vagytok, ne hagyjátok maga­tokat elrontani. Deme Péternek nem sikerült Magyar­­csanád ifjúságát az ellenség táborába csalni. Most az ebédlőben egyedül né­zegeti a poklot ábrázoló díszletet. Csak a kulákceemetét: keresik fel néha-néha,­ hogy elsírják egymásnak közös baju­kat, szidják a népi demokráciát, a Rusz Jánosokat, a plébános úr ebéd­lőjében díszlő pokol árnyékában. A klerikális reakció sötét támadását győzelmesen verte vissza Magyar­­csanád ifjúsági kultúrgárdája. — Nem gátolhatja meg a mi mun­kánkat a plébános — mondja Nadabán Radics TSZCS tag. — Hiába próbálko­zott a Horth­y-vitág minden aljas esz­közével, Még a nemzetiségeket­­ is szembe akarta, egymással állítani. A kultúrgárda tagjai közös erővel kultúr­házat építettek. Ez a feleletük a plébános mesterkedésére. Meg az, hogy napról napra új tagok jelentkeznek a kultúrcsoportba. G. L. Magának dolgozik már a saját földjén id. Paksi István Hogyan gazdagodott a kulák a dolgozó paraszt verejtékén? 14 hold elsőosztályú szántóföld! Id. Paksi István gátori paraszt a felsza­badulás előtt el sem tudta képzelni, hogy valaha is magáénak vallhat majd ekkora földet. Pedig dolgozott, robo­tolt kora hajnaltól késő estig. Szorgal­mas volt, iparkodott, igyekezett. De ha tíz karral kaszált volna, tíz vállal hordta volna az öblös zsákokat Szabó M. János kulák teli magtárába, akkor sem tudott volna szerezni nem tizen. . négy hold, hanem egyetlen hold földet sem. Végig az egész határ, amelyen most már ritkulnak a keresztek és dallamo­san búg a cséplőgép dobja, Szabó M. János birodalma volt. A Bagi-dülő mindkét oldala tanyák és istállók, ré­tek és tarlók, széna és gabona, apró­­jószág és lábasmarha, mind mind a kuláké volt. Bagi-dülőnek hívták, de nevezhették volna Szabó-dűlőnek is, mert valójában az volt, így fizet a kulák Szabó M. János kulák egyik tanyá­jában, nyomorúságos szoba-konyhás la­­kásban lakott id. Paksi István. A ta­nya mellett 2000 négyszögöles szőlő te­­rült el. Azért mert Paksi István a ta­nyában lakhatott, el kellett neki végezni a szőlő egész évi munkáját: nyitást, takarást, metszést, kacsolást, kötözést, kapálást és permetezést. Legalább 60 ivapot dolgozott a lakásért. Hogy mégse essen teljesen ingyen a kéthavi hosszú robot a kulák elhatározta, hogy meg­fizet érte. — Adok neked két hektó mustot — mondta jószívűen. Mustot azonban sohasem látott Paksi István. Csak az árát fizette ki a ku­­lák. Úgy ahogy megvette tőle a másik kulák, a spekuláns korcsmáros, aki ál­lítólag 6 fillért fizetett a must literjéért. Egy hektó 6 pengő, két hektó 12 pengő. Két hónapi munkájáért zsebrevághatott az öreg Paksi 12 pengőt és még meg is köszönhette a kuláknak. Mivel a kulák ilyképpen megfizette a munkadíjat, természetes, hogy Paksi István Ingyen mégsem lakhatott a ta­nyában. Segíteni kellett hát neki a ta­nyához tartozó 115 hold föld megmun­kálásában. Szántáskor, vetéskor, uga­roláskor, kapáláskor mindig ott dolgo­zott az öreg Paksi a kulák földjén. El­töltött egy évben vagy keserves 60 na­pot . 30 filléres napszám A kulák elhatározta, hogy ezért is megfizet. Három mázsa rozsnak az árát fizette ki a 60 napi munkáért. Hat pengő volt akkor a rozsnak mázsája. Kerek 18 pengő ütötte meg a markát Paksi Istvánnak. Napi 30 fillér napszá­­mot térített meg neki a kulák. Kiderült azonban, hogy Paksi István, ha egyszer megfizették a munkáját, új­­fent csak ingyen lakik a tanyában. Hogy valamit mégiscsak nyújtson a lakásért a feleségének kellett éven át 75 nagy zsák lisztet felsütni kenyérnek. Ezenkívül főzött, mosott, aratáskor, csépléskor, kukoricatöréskor, takarított a kulákasszony után,s úgy eltelt ezzel az idő, hogy esztendőn keresztül alig volt szabad ideje saját magával, csa­ládjával foglalkozni. Talán még most is a 30 filléres nap­számért kapálná a kukoricát és 20 fil­lérért kötözné naphosszat a szőlőt az öreg Paksi, ha a nagy Szovjetunió dicsőséges hadserege fel nem­ szabadítja hazánkat. Nagyot fordult a világ. Az ország sorsát kommunista dolgozói,, igaz hazafiak kezdték irányítani. A munka becsület és dicsőség dolga let­t. Népi demokráciánktól id. Paksi Ist­ván házat és 14 hold földet kapott. A kukoricát most már magának kapálja. A tarlón sorakozó búza és rozskeresz­teket magának csépeli. Ami feleslege van azt leköti és átadja a dolgozó nép államának, népi kormányzatunknak, amely kiemelte őt a szolgasorsból, amely a munkások és dolgozó parasz­tok államává, urak országából a dol­­gozók hazájává változtatta ezt a föl­det. Kaszások és marokszedők nyomában Az országút két oldalán indu­lásra kész gabonakeresztek gyülekeznek. Várják, hogy mielőbb kocsikra, szeke­rekre rakják őket. Egyre több osztag emelkedik a magasba. Az apróbb keresz­tek úgy néznek ki mellettük, mint kis csirkék a ködlek körül. Talpon álló ga­bonát már alig látni. Szabadbattyán ha­tárában elpihentek az élesre fent ka­szák. Az aratást mindenütt befejezték. A községháza falán kifüggesztett ver­senytábla emlékeztet csak a dicsőségre, hogy a dolgozó parasztok legjobbjai Boza István és Németh Istvánná voltak, akik elsőnek aratták le gabonájukat. Eddig 264 mázsa terményre kötöttek szállítási szerződést a faluban. Kovács János vezetőjegyző egyike azoknak, akiknek a legtöbb szállítási szerződést sikerült kötni a dolgozó parasztokkal. A községben nyári napközi otthon léte­­sült, hogy az aratás-cséplésben elfog­lalt parasztszülők gyermekei gondos­szerető ápolásban részesülhessenek. Fekete sávok tarkítják a szürke tarlót a Tác felé vezető úton. Daloló mun­káscsapat halad az útszélen. Befejezték az aratást. A jól végzett munka öröme nótás kedvre hangolja őket. Tác község dolgozó parasztjai tavaly C. vételi jegy­­gyel 2,5 vagon gabonát adtak be. Szállí­tási szerződéssel már eddig 4 vagont kötöttek le és szombatig ezt 6 vagonra akarják felemelni. Az MDP helyi szer­vezetének vezetősége, a község elöljáró­­sága és a földművesszövetkezet vezető­­sége két éjszakán át dolgozott a Petőfi tszcs földjén, hogy a munkaerőhiánnyal küzdő termelőcsoport gabonáját rendbe­­tegye. Hotubár Emil községi jegyző fáj­dalmasan tapogatja sajgó tenyerét, amelyen alapos hólyagot tört a kasza­nyél. De megérte. Fájós tenyerében most a telefonkagylót tartja és jelenti a Megyei Tanács mezőgazdasági osztá­lyának, hogy Tác dolgozó parasztsága az aratást teljes egészében befejezte. M­otorkerékpáros küldöncök ro­bognak az országúton. A polgárdi és a lepsényi gépállomás traktoristái szerve­zik a cséplési munkát. Meg-megvillan­­nak a napsütésben a földművesszövet­­kezetek piros táblái és egy haragos ko­mondor üldözőbe veszi az autót. Erősö­dik a szél. Az itt-ott rosszul rakott ke­resztekben megbillennek a kévék. Csősz községben vontatottan halad a szállí­tási szerződések kötése. Eddig mindössze 90 mázsára szerződtek le, pedig a falu­ban 350 egyéni kisparaszti gazdaság van. Itt komoly népnevelő munkával kell felvilágosítani a dolgozó paraszto­kat a szállítási szerződések előnyeiről. A község jól megszervezte a tűzoltó fi­­gyelőszolgálatot. Minden udvarban, mi­előtt a gép beáll, 6 hektó vizet kell tá­rolni. Gondoskodnak róla, hogy a tűz­védelmi felszerelés, szikracsapó, kézi­fecskendő is készenlétben álljon. Százféle színbe öltözött a határ. A napraforgó sárga tányérja, a kender sötétzöld levele, a lucerna lila színű vi­rága furcsa láncot jár a szél szeszélyes ütemére. Porfelhő úszik a levegőben, eltűnnek benne Soponya község apró házai. A szél nekiront a kereszteknek. Remegve bújnak össze a kévék, nem akarnak elszakadni egymástól. A vézna fák megpróbálnak szembefordulni a vi­haros széllel, mire az dühös haraggal ront rájuk. A nagy Szovjetunió hatal­mas kiterjedésű védő erdősávjai jutnak eszünkbe. Rajtuk bizony megtörik a szél ereje. A világ legelső mezőgazdasága megálljt parancsol az elemek vad indu­latainak. Soponya község dolgozó parasztságát az MDP által megszervezett 26 főnyi önkéntes rohambrigád segítette az ara­tás sikeres befejezésében. Király Pál MDP elnök és Rainer József párttitkár vezetésével egész éjjel kint dolgoztak a határban, hogy levágják és keresztbe tegyék a gabonát. Kövér kévékkel megrakott lovas- és ökrösszekerek vonulnak az úton. Vonta­tóik húzzák a púpozva megtelt kocsikat. Szinte reng a föld a dús kalászok sú­lyától. A termelési csata első szakasza, az aratás diadalmas befejezéséhez köze­ledik és máris megindul a küzdelem az ifjabb frontszakaszon: harc a cséplés és begyűjtés sikeres elvégzéséért. Ezt a küzdelmet, ezt a harcot is megnyeri dolgozó parasztságunk, győzelmet győ­zelemre halmozó nagy Pártunk és bölcs vezérünk, Rákosi Mátyás vezetése alatt. Molnár Gyula Ezer hold földbe való vetőmagot rejtegetett a kápolnásnyéki volt földesúr A kápolnásnyéki állami gazdaság központi irodája mellett egy hajítás­­nyira fekszik Salzgruber István volt földesúr kastélya. Olyan ez, mint ha gyönyörű, nemesített búzavetés mellett valaki üszögöt, konkolyt termelne. Az állami gazdaságban eleven, munkás élet zajlik. A kastély gazdája behúzó­dott az épület négy fala közé, kertjét felverte a gyom, az­­épületfalakról hull a vakolat. Az állami gazdaságba a nagy nyári munkák idejére a heves megyei Bükk­szék és Parád községekből idénymun­kások érkeztek. A munkásokat az állami gazdaság igyekezett a legjobban el­helyezni, hiányzott azonban a megfelelő férőhely. Rózsa József, az állami gaz­daság vezetője Salzgrubertől kért szál­lást a munkásoknak. — Sajnos, nincs nálam üres hely — hangzott a gőgös válasz. Rózsa József szétnézett. Úgy vette észre, mintha a fal egy részét nemrégi­ben falazták volna be. — Mi volt itt? —­ kérdezte. — Kerüljenek beljebb — válaszolta nem éppen a kérdésre, de egyszeriben roppant nyájasan Salzgruber. — Nagy­szerű kisüstöntött pálinkám van. — Miért falazták be az ajtót? — tette fel most már határozottan a kérdést Rózsa József. — Tönkrement bútorok vannak abban a szobában — dadogta elvörösödve Salzgruber. Csak a többi lakószobán át lehetett a befalazott helyiséget megközelíteni. Mikor beértek a szobába, Rózsa és Szécsi szinte földbegyökerezett lábbal álltak meg. Egy-két rozoga bútordarab mögött nagymennyiségű petrezselyem­magot találtak felhalmozva, ötezer kiló petrezselyemmagot. Ezer holdhoz ele­gendő vetőmagot rejtett el a nép ellen­sége. Salzgruber gyalázatos tette nagy kárt okozott az országnak. Lakásában rej­tette, dugdosta a félvagon petrezselyem­magot akkor, amikor országszerte nagy szükség volt a vetőmagra. A volt földesúr ellen megindult az el­járás. Az élősdi gyomot kigyomlálták a torta búza mellől.

Next