Friss Ujság, 1950. július (55. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-30 / 175. szám

Vhinde­ilufő ittság Népvándorláskori sírt tártak fel Szirma­b­esen­yön­ ­A Szirmabesenyő község határában lévő homokbányánál kavicslapátolás közben Tövis István, ifj. Germuska Pál és Domonkos János kavicstermelők észrevették, hogy a homokból kardhegy áll ki. Felhívták rá Blitzer Sámuel munkavezető figyelmét, aki a lelet kör­­nyékén a munkát azonnal beszüntette és értesítette a Borsod­ Miskolci Mú­zeum vezetőségét. A múzeumból rögtön kiszállt Megai Géza régész, aki szak­­szerűen feltárta a lelőhelyet. Megállapí­tották, hogy VI— VII. századbeli sírról van szó. A csontvázból már csak az erősebb csontok voltak meg, mellettük két kard feküdt, egyik 55, a másik 75 centiméter hosszú, kovácsolt vasból ké­szült, egyenes pengéjű kétélű kard. A kisebbik kardnak fahüvelye van, ame­­lyet úgy mentettek meg, hogy azonnal gipszbe helyezték. Találtak még a csont­váz mellett ezüst csat­­okat, egy boros­­tyángyöngyöt és egy teljesen ép vizes korsót, simított díszítésekkel. Megai Géza kijelentette, hogy a leletnek nagy értéke van, mert a múzeumnak ebből a korból való sírlelete még nem volt. A községben régebben lócsontvázas temetkezési, helyre bukkantak, akkor azonban az ott talált tárgyakat kapzsi­­ságból széthordták és azok elkallódtak. Ma már a dolgozók tudatában vannak a tudomány fontos szerepének és most a dolgozók ébersége nagyértékű leletet mentett meg a múzeum és a tudomány számára. KÓRHÁZ A FALUSAM A Szovjetunió számtalan, a leghala­­dottabb vívmányokkal felszerelt gyógy­intézetei között is nevezetes a harkovi terület Olsani falujában levő kórház, amely sebészeti, szülészeti, elektro­­therápiai és belgyógyászati osztályokat foglal magában. Van röntgenkészüléke, klinikai laboratóriuma, operációs terme és iszapgyógyászata. Ez évi fenntartá­sára az állam egymillió 900 ezer rubelt irányzott elő. A kórházban 9 orvos és 17 segédorvos működik. A kórház egyik sebésze 36 éve dolgozik a faluban, a má­sik két sebész szintén régóta munkál­kodik Okaniban. Az orvosok havonta egyszer-kétszer tudományos konferen­ciára gyűlnek össze. A kórház 10 kolhoz és egy szovhoz betegeit gondozza. A tej tápereje Arra, hogy a tej fogyasztása milyen egészséges, az emberek már akkor rá­jöttek, amikor még fogalmuk sem volt arról, hogy tulajdonképpen mit is tar­talmaz. Később megállapították, hogy rendkívül könnyen emészthető fehérje, zsír és cukor nem benne, a vitaminok felfedezése után pedig megtalálták benne azokat a vitaminokat, amelyek az emberi egészség legfontosabb védő­anyagait jelentik. Felforraláskor a vita­minok egy része elpusztul, a fehérjék emészthetősége csökken és a tej íze megváltozik, ezzel szemben a nyerstej, ha nem kezelték elég tisztán és esetleg a tehén sem volt teljesen egészséges, kórokozó baktériumokat rejthet magá­­ban. Ezért alkalmazzák az úgynevezett pasztörizálást, ami abból áll, hogy 30 percig 60 fokra hevítik, majd hirtelen lehűtik a tejet. A hevítés megöli a káros csirákat, de — minthogy nem érte el a forrpontot — megkíméli a vitaminok legnagyobb részét és a tej ízét sem változtatja meg. Az egészsé­ges állatból tiszta kézzel, tiszta edénybe fejt tej azonban nyers állapo­tában a legértékesebb tápszert szol­­gáltatja. A legmesszebbre haladt ezen a téren a Szovjetunió, ahol a legtöbb kolhozban ma már fejőgépeket alkal­maznak és ezzel biztosítják a tej tiszta­ságát és érintetlenül megőrzik táp­­erejét. A hallgatás tornyai Indiában ma is van még egy tí­zimádó szekta, amelynek tagjai sajátságos mó­don temetik el halottaikat. Nem ássák a földbe, de nem is égetik el, mert hi­tük szerint az imádott tüzet nem­ sza­bad holttestekkel bemocskolni. Temet­ kezesi helyeik a 7—8 méter magasságú „hallgatás tornyai“. Ezeknek nincs fe­delük, átmérőjük 15—25 méter és nyi­tott gödrök varrnak bennük, kü­­lön a férfi-, külön a női- és külön a gyermek­­holttestek számára. A halottkísérők imákat mondanak a bejáratnál lévő tisztemplomban, majd elhelyezik a holt­testet és visszavonulnak, hogy a kiluná­­rozásra váró keselyűk leszedhessék a hullákról a húst. Ez körülbelül egy óra alatt meg is történik, a csontokat aztán az erős tropikus nap melege kiszárítja. Minderről a kutatók repülőgépről ké­szített felvételek révén szereztek tudo­mást, mert a hallgatás tornyainak kü­szöbét idegenek nem léphetik át. A tűz­­imádók temetkezési módszere ellen az angol imperialisták semmit sem tesznek, sőt támogatják ostoba babonáikat és megdöbbentő vallásos szokásaikat, mert az angol elnyomók érdeke az, hogy az elnyomott indiai nép mennél nagyobb szellemi sötétségben és elmaradottság­ban éljen. Mennyi burgonya terem­ a kolhozban ? A kárpátukrajnai Velikije Luki-ban nemrég alakult meg a termelőszövet­kezet. Erről számol be hosszabb cikk­ben Jurij Rubis, a­ Szocialista Munka Hőse. Megírja, hogy a kolhozparasztok most jóval bővebb terméseket érnek el, mint azelőtt. A kolhoz azonban nem „pihen határain”. 1947 márciusa óta a Párt és a kormány segítségével sikerült hatalmas mértékben fejleszteni a földművelést és az állattenyésztést. Érdekes például, hogy a termelőszövet­kezet 1947-ben 132 mázsa, 1949-ben pedig 244 mázsa burgonyát termelt hektáronként. Ugyanilyen növekedés tapasztalható valamennyi termelési ág­ban. A kolhozparasztok boldog jólét­ben élnek. Legutóbb a kolhozt meg­látogató csehszlovák és magyar dele­­gáció elismeréssel nyilatkozott ered­ményeikről. „MINDEN HASZNOS ISMERETEK ATYJA" Mihail Lomonoszov tudós volt és költő. Tudósa a földnek, az ásvány­tannak, a fizikának, az elektromosság­nak és a csillagoknak — és költője annak a rendkívül gazdag, erőteljes és kifejező orosz nyelvnek, amelynek szépségei a legnagyobb klasszikusok műveiben tárulnak fel. 1711-ben szü­letett a Fehér-tenger partvidékén, egy orosz faluban, paraszt szülőktől és 19 éves koráig apjának segített, aki gá­lyáján kereskedelmi szállításokat bo­nyolított le. A fiatal Mihail sokat ol­vasott és mert olvasmányai felkeltet­ték benne a tudományszomjat, húsz­éves korában Moszkvába utazott és be­iratkozott a szláv-görög-latin akadé­miára. Itt azonban megdöbbenve ta­pasztalta, hogy a felső osztályokban olyan ,,szellemtudományokkal’­ foglal­koznak, amelyek merőben ellenkeznek mind a józan ésszel, mind a tudomány­­nyal. Az Akadémián ,,az ördüggyel kötött szerződéseket" tanulmányozzák, beszélnek a varázslókról, akik látha­tatlanná tudják tenni magukat és ilyenfél­e kérdéseket adnak fel: ,,Hol teremthették meg az angyalokat?1’, „Mozgásba tudják-e­ hozni magukat és más testeket?1’, „Milyen nagy az a hely, amelyet az angyalok elfoglalnak?" Lomonoszov­ szinte menekülésszerűen hagyta el Moszkvát és Kiev­be, majd Pétervárra ment, innen pedig külföldre került, Marburgba, ahol megismerke­dett egyes haladó tudósok tanításai­val. Amikor néhány év múlva vissza­tért Oroszországba, örömmel látta, hogy a haladás szele már az otthoni tudo­mányt is meglendítette. Az uralkodó, I. Péter határozottan pártját fogta a haladó szellemű tudománynak és szembekerült az egyházi iskolákkal, amelyek fellegvárai voltak a tudo­­mányelenes hagyományoknak. Jel­lemző, hogy e­bben az időben Péter cár egyik munkatársa, Bruce tábornok, aki egyben tudós és csillagász is volt, le­fordította és kiadta Huygens „A világ­­szemlélet könyve" című művét. Ez a munkás Kopernikusz vakmerőnek hang­zó állításait fogadta el, amelyek sze­rint a Föld forog a Nap körül és ném­­ a Nap a Föld körül. A kéziratot maga Péter cár nézte át és hagyta jóvá, de amikor egy időre elutazott, Avramov, a pétervári nyomda igazgatója, mindent elkövetett, hogy ez az „elátkozott­’ tan ne jusson nyilvánosságra, mert, mint mondotta: „csa­k szörnyűködő lélekkel lehet olvasni az eszét vesztett szerző „istentelen könyvét”’. Péter megszervezte a Tudományos Akadémiát. Ennek falai között ádáz harcot vívott a haladó szellem az egy­ház tanaival és a maradisággal. Az Akadémiának évek múlva tagja, ké­sőbb titkára lett Lomonoszov, aki elő­zőleg hosszabb időt töltött el a bánya­­művelés és az ásványtan tanulmányo­zásával. Itt folytatta kutató munkás­ságát és megalapozta azt a materialista tudományt, a­­mely halomra döntötte a régiek babonás elképzeléseit. Érdeklő­dése úgyszólván a tudomány minden ágára kiterjedt, a színesüveggyártás­­tól kezdve a történelmen, a hőelméleten és a légkör elektromosságán keresztül a világegyetem mozgásáig és fejlődé­­séig. Természetbölcseleti alapigazsá­gokkal, kísérleti intézet szervezésével, tudományos propagandával ő lakta 19 Oroszországban a valódi természet­­tudomány alapjait és egyben gazdagí­totta az egész világ tudományát. Küz­delme hősiég­­volt. Mert hiszen egy pillanatra sem szüneteltek azok a tá­madások, áskálódások és gúnyolódá­sok, amelyeket egyrészt az egyház, más­részt akadémikus társai és egyéb „tu­dósok" indítottak ellene. Ennek az áskálódásnak következménye az volt, hogy II. Katalin cárnő nyugdíjba küldte. Tudományos munkásságával egyide­jűen azonban Lomonoszov egy másik területen is halhatatlanná tette nevét: a költészet területén, ahol az orosz irodalmi nyelvet rendkívüli stílus­­érzékkel a népnyelvvel gazdagította. A „m­agasabb körök" ezen megbotránkoz­tat, ami azonban Lomonoszovot nem zavarta abban, hogy tovább írja mély gondolatokkal teli, fenséges természeti tájakhoz hasonló verseit, amelyekből lépten-nyomon kiütközik a tudós és a kutató. Fogoly, a nagy orosz író, bár Lomonoszov egyes költeményeit súlyo­san kifogásolta, azt írta róla, hogy „a természetbúvár vált benne költővé­’, Lomonoszov a verseiben is vitatkozott és sokszor kigúnyolta az elavult ha­gyományokat. Egyik versében egy sza­kács veszi védelmébe Kopernikusz tanait és gúnyolódik a régi felfogásról, amely azt képzeli, hogy az óriási Nap kering, a kis Föld körül: „Kopernikusz tanát bebizonyíthatom. Bár nem válék soha a lángoló napon, Ki forró tűzhelyét forgatta vén, ki látott A szakácsok között oly balga­tag szakácsot?*’ Puskin az „Utazás Moszkvából Pé­tervárra" című cikkében találóan jel­lemzi Lomonoszovot, így ír róla: „Lo­monoszov nagy ember volt. I. Péter és II. Katalin között ő a felvilágosodás egyetlen eredeti megmunkálója. Ő te­remtette meg az első egyetemet. Job­ban mondva, ő volt a mi első egyete­münk." Mindez szóról szóra igaz. Holott­ Puskin még nem tudhatta, hogy a továbbfejlődő utókor milyen mérték­ben fogja igazolni, mint ahogy igazolta K­. Lomonoszovot, akit egyik bírálója az „orosz irodalom megalapítójának­’ és „minden hasznos ismeretek atyjának­* nevezett. Mihail Lomonoszov KERESZTREJTVÉNY Vízszintes:­ Ötéves Tervgazdaságunk egyik legfontosabb területe. 9. Tojásdad­­alakú. 10. Gőzképződmény. 11. Aki köt (ékezethibával). 12. Petőfi Sándor verse. 13. Cigánynak mondják, amikor a nótát húzza. 16. Ásítozik mellette állandóan. 19. Lószerszám. 20. Mi ketten. 21. A vízszintes 1. minisztere. Függőleges: 1. Néprajzi Országos­­ Központ. 2. Ilyen eszköz a kanál is. 3. Megfejtését „Kereszt rejtvény” felírással ad­ja át személyesen . Friss Újságnak (Bu­dapest, VI., Nagyme­ző­ utca 3.), vagy pos­tán küldje be. A be­küldési határidő egy hét. A jutalomnyer­tesek neveit minden kedden közöljük. A jutalmazottak értékes ajándékait postán küld­jük. Paripa (ékezethibával). 4. Eleven. 5. Rokon, a nap a párja. 6. Ablak előtt van- 7. Menyasszony. 8. Fogoly. 13. A. T. Z. 14. Félig morcos. 15- Kiváló szovjet író, a 12 szék c. szatirikus regény egyik társszerzője. 16. Szarvas. 17. A Dózsa futballcsapat elődje. 18- Nyíregy­­házi Evezős Club. Beküldendő a vízszintes 1. és 21. szá­mú sorok helyes megfejtése.

Next