Friss Ujság, 1951. február (56. évfolyam, 26-49. szám)
1951-02-01 / 26. szám
4 ROMÁN VÍGJÁTÉKBEMUTATÓ A VIDÁM SZÍNHÁZBAN A magyar nép előtt azok, akik felelősek voltak műveltségéért a felszabadulásig, gondosan titkolták szomszédaink irodalmának, művészetének kincseit. A magyarokat megtanították a hollywoodi nevekre, kezükbe nyomták a londoni ponyvaregényeket, elárasztották vilmoscsászári szirupromantikával, megzavarták francia ízléstelenségekkel. De féltek a valóban haladó, valóban értékes kultúrától, a valóban értékes román kultúra bemutatásától is. Féltek, hogy a kultúrtermékeken keresztül a soviniszta uszítás, más nemzetek lebecsülésére irányuló törekvés semmivé foszlik. Caragiale román színműíró — akinek „Zűrzavaros éjszaka“ című komédiáját most mutatta be a Vidám Színház — 1852-ben született. Az ISO0-as évek második felében Románia népe két párt között szenvedett. A liberálisok és a konzervatívok egyaránt szavaltak szabadságról és a puffogó frázisok mögött a meggazdagodó polgárság szövetsége állt a Németországból importált Hohenzollern „uralkodóval“. Caragiale hányatott életet élt. Színészcsaládból származik, újságíró, súgó, majd később a bukaresti Nemzeti Színház igazgatója. Caragiale látta korának képmutatását, aljasságát, írásaiban és mindössze három színdarabjában a maró gúny éles fegyverével mond ítéletet kora társadalmáról. A román író útja egyenes. 1893-ban a Szocialista Párt ülésén tart előadásokat. Május 1-én a munkássághoz küldi üzenetét, amelyben felszólítja őket, küzdjenek Románia jobb jövőjéért. Az 1907-ben kitört román parasztlázadás idején brosúrát szerkesztett, amelyben leleplezi az akkori Románia társadalmi és politikai hazugságait. A lázadás bukása után önkéntes számkivetésbe vonult és 1912-ben Schönbergben, Németországban halt meg. A „Zűrzavaros éjszaka“ világosan kifejezi a szerző emberi kiállását, politikai mondanivalóit. A történet hőse Dumitrache gazdag kereskedő, akinek öregedő hitvese Chiriaco boltossegéddel szűri össze a levet. Caragiale műve vádirat a polgári életforma ellen. A családi becsület hazug idillje mögött a csalás, a képmutatás, az önzés, a kapzsiság húzódik meg. A meggazdagodott kereskedő, szajka hitvese, a gazdagodni vágyó segéd úr, a törtető újságíró, a vérével nem bíró elvált asszony, a tolvaj boltosinas és a baksist váró prefektus, mind, mind maró gúnnyal megalkotott, maradandó értékű torzképek. Caragiale leleplezi a szócséplő hazafiságot, a tehetségtelenek törtetését is. Elmondja, hogy kik azok az „okirathamisító prefektusok és betörő rendőrök“, akiknek kezére került a román nép a múlt században. A Vidám Színház helyesen tűzte műsorára ezt a ragyogóan szellemes, mulatságos komédiát, amelyet korhűen egészít ki Sica Alexandrescu mozgalmas és a kor forradalmi eszméit híven bemutató előjátéka. Az előadás főszerepében Hlatki László jellemzően gúnyolja ki a felfuvalkodott kispolgár üres pipogyaságát. Felesége szerepében Somogyi Erzsi megmutatja az ingyenelő, műveletlen, de a komiszságra nem ostoba polgárasszonyt. Pongrácz Imre találóan érzékeltette a pénzért mindenre kapható, harácsolási vágytól elvakított boltoslegényt. Somogyoári Rudolf póruljárt hősszerelmese szívből jövő kacagást váltott ki a nézőkből és ugyanakkor harcosan ábrázolta a hazug szentimentalizmust és a polgári újságíró szócséplő ürességét. Az előjátékban a mulattatás szolgálatába álltak a legkitűnőbb művészek: Rádai Imre, Sennyei Vera, Justh Gyula, Gál Iiva, az Operaház tagja. A rendezés Nádasdy Kálmánnak és Kamarás Gyulának a kort valóban bemutató, alapos munkája. A mű fordítója, Gera György eleven, találó, szórakoztató formában tolmácsolta a nagy román író haladó mondanivalóit.• A nemrégiben lezajlott Magyar-Román Barátsági Hét kijelölte továbbra is a két nép kölcsönös megismerésének útját A Caragiale-színdarab bemutatója is jelentős esemény népi demokráciánk életében. A komédia igaz mulatságát nagy örömmel, sok tapssal fogadták a magyar dolgozók. Egyszer eljön a nap, amikor maga a dolgozó nép veszi kezébe a sorsát" — írta Caragiale. Ez a nap eljött és a sorsát kezébe vevő két nép is egymásra talált. László Miklós A mélyen földbevájt századparancsnoki fedezék előtt, körülbelül ötven méterre a védelmi állások mögött, amelyeket innen, hátulról nézve csak a lőállásokba vezető keskeny bejáratok árultak el — megállítottam Liszánkat és leugrottam róla. Már nem reszketett, már nem csapta hátra a fülét. Köszönöm, lovacskám! Ma mind a ketten átestünk a tűzkeresztségen. Szerettem volna megsímogatni... De nincs időm, pajtás, nem érek rá! Pedig ő is szerette volna, de azt is megértette, hogy most nem lehet. Mialatt az odaérkező Szincsenkónak átadtam a kantárszárat, kezem gyöngéden hozzáért a zablához. Liszánka szája puha szervei bekapta s egy pillanatig óvatosan tartotta az ujjam. A ló hűségesen nézett rám elnedvesedett szemével. A fedezékhez vezető, keményre fagyott lépcső felé sietve, kiáltottam: — Szincsenko, de az árokba! A földalatti félhomályban nem vettem mindjárt észre Borzsanovot. A padlón a falhoz dőlve katonák ültek. Valamennyien felugrottak s hirtelen eltakarták a „homlokfába vágott nyíláson beszűrődő kis világosságot Még nem ismertem fel őket személy szerint. Mi az — gondoltam magamban —, miért van itt ez a sok ember? Bozzsánov jelentette, hogy a sebesült Szevrjukov helyett átvette a parancsnokságot. Védelmünk jellege szerint a Bozzsánov parancsnoksága alatt álló géppuskás század az egész arcvonalon széttagolva, egyes állásokban helyezkedett el, s ezért Bozzsánov egész rtap hol futva, hol kúszva állásról állásra járt, hogy a géppuskásokat felkeresse. Egy félórával ezelőtt, mikor az ellenség egész tüze volt engedve, mégsem ült le, nem dőlt a faragott gerendához. Arca komoly volt. Világosszőke személ- A. BECK: 661 VILINLIMSZI OJSZtiíl Novljánszkoje falura összponty állott feszes tartásban. Bár megsült, Borzsánov tüstént oda, a második század körzetébe rohant. — Mit lát a század arcvonala előtt? Mit csinál az ellenség? — volt az első kérdésem— Semmi mozgolódás, zászlóalj - parancsnok elvtárs. Szemem lassanként megszoktam a félhomályt. A sarokban Galliulin állt, lehajtott fejével mintha a tetőgerendát tartotta volna. — Kik ezek? Miért jöttek ide? — kérdeztem. Borzsánov megmagyarázta. A németek váratlan előretörésétől tartva, egy géppuskát helyezett el a századparancsnokságon, a meglepetésszerű támadás könnyebb és sikeres elhárítása céljából. — Helyes! — állapítottam meg. Borzsánov, ez a kissé nehéztestű, teltképű ember tulajdonképpen nagyon fürge volt. „Motor hajtja“ — mondogatták róla. Most itt állott előttem feszes tartásban, felszerelve és katonás rövidséggel, előírásosan jelentett. Látszott, a tekintetén, összeszorított száján, kurta, szögletes mozdulatain, hogy idegei meg vannak feszülve. Volt a finn háborúban, ahol mint politikai megbízott számos ütközetben vett részt. Vitézségi éremmel tüntették ki. Borzsánov többször emlegette, hogy tűzvonalban szeretne parancsnok lenni. Ez a kívánsága most, a harc vészes pillanatában beteljesedett A lőrésbe állított, töltényszalaggal felszerelt géppuskánál Bioba dőkének rángása elárulta izgatottságát Az örökké fürge Murin, aki a háború előtt a zeneművészeti főiskolán tanársegéd volt,, a megfigyelővel együtt a medvédgerendákhoz lapulva a lőrésen keresztül a távolt fürkészte. Én is odaléptem. Az egyenetlen part és a meredek tankcsapdák itt-ott elzárták a kilátást a folyóhoz, de a másik oldalon mindent jól lehetett látni. Azon a heten, ahova éppen most csapódtak le lövedékeink, tüzérségi látcső nélkül nem lehetett meglátni a szétlőtt, darabokra tört fatörzseket _ Csak néhány, hóra zuhant fenyőfát láttam. Most ezek voltak a tájékoztató pontok. Onnan jönnek mindjárt a németek. Csak hadd jöjjenek! Kuhtarerko fönn van a toronyban, az ágyúk erre a szakaszra vannak beállítva, oda néznek a géppuskák, oda céloznak a puskák is. „ Csend van , csendes és kihalt minden. Éles csattanással szólalt meg egy német ágyú. A szememet meresztve vártam, hogy mikor jelennek meg az erdőből kiszaladó zld egyenruhás alakok. De a következő pillanatban úgy tűnt, mintha száz meg száz kalapáccsal vasemezt vernének. A németek újra lőni kezdték tűzvonalainkat, , a templomot ahol felfedezték tüzérségi megfigyelőnket, lőtték ütegeinket is, amelyek lövéseikkel elárulták hollétüket. — Na, most már gyón a német — mondta Bloha. Mindenki megértette, hogy miért. Az első támadást visszavertük. Nem is kezdődött meg, mert ágyúink tüze meghiúsította. A németek nem mertek előretörni lövedékeinkkel elárasztott állásaikból. De a xmnonak még nincs vége. Az órámra pillantottam- Öt perccel múlott három — hetedik órája, hogy bombáznak. (Folytatjuk* A lőrésbe állított, töltényszalaggal felszerelt géppuskánál Bloha állott feszes tartásban. FRISS ÚJSÁG 1951 február 1. csütörtök Minden ember munkája legjavát ajánlja fel Minden este megkérdem magamtól: mit tettem én ma a hazámért, hogy megvédjen szép életünket, hogy erősítsem népünk hatalmát? Vannak emberek, akik azt mondják: harcban, fegyverrel a közben könnyű megmutatni a hazaszeretetet. Pedig ez nem egészen gy van. Aki békében nem harcol érte nem állja meg a helyét fegyverrel a fezében sem. Mert a legszebb az életben az építés, az alkotás, a béke. Tavasszal hajt új ágakat a fa, békében nő naggyá nemzetünk. Nagy alkalom áll előttünk. Alig három hét választ el bennünket Pártunk kongresszusától. Ez az az idő, amikor megmutathatja a hazája iránti hűséget bárki. Mert úgy gondolom, a haza szeretete elválaszthatatlan a Párt szeretetétől. A Párt hozott engem, szécsényi bányász fiát ide, a Színművészeti Főiskolára, hogy tanulhassak; államunk ösztöndíjjal biztosítja a nyugalmas, gondtalan életet. Mi fiatal színészek meg akarjuk ezt hálálni mindannyian. A másodéveseknek csak elméleti vizsgáik vannak most, félévkor. Szakmai vizsgánk csak év végén lenne. Január eleje táján tudtuk meg ezt. Akkor jött ki a Hojder -gyár kongreszszusi felajánlása. Mi úgy gondoltuk, minden ember munkája legjavát ajánlja fel Pártunknak. Mert egyformán kedves a Pártnak a több szén, a több acél, a túlteljesített kukoricabeadás és a jobb tanulás. Előbb csak azt határoztuk el, hogy kis bemutatót tartunk. De már másnap új felajánlások születtek. Csoportokra oszlott az osztály s úgy jelentették a párttitkárnak: mi az „Ember tragédiájá”ból tanulunk egy részletet. A másik csoport a „Hétköznapok hősei"ből. Két csoport Pavlenkot a Boldogságot választotta. Én két lánnyal, Veszerei Máriával és Bódis Irénnel a Jövedelmező állás" egyik részletét választottam. Megindult a munka. Lázas gondossággal versenyben dolgoztunk. Egy nap múlva csatlakoztak hozzánk a negyedévesek. Vállalták, hogy a falusi fiulúrversenydöntőkre lemennek vasárnaponként s részt vesznek a bírálóbizottságban. Egyúttal a tehetséges parasztfiatalokat felkutatják és jövőre a Főiskolára hozzák. A harmadévesek azt határozták el, hogy elmélésből mindenki levizsgázik félévkor, bár az a színházi szereplések miatt elhalasztható lett volna. Nem választották a könnyebbik megoldást. A Pártnak minden ember munkája kedves. Azt adtuk mi is, amivel rendelkezünk. De azt szívből igazi kommunista szeretettel. A kongresszus napján nyilvánosan is bemutatjuk műsorunkat. És levisszük legkedvesebb barátainknak, a Dunai Vasmű építőinek. Lélekben már szövetséget kötöttünk velük. Ők akkor fogják ünnepelni a győzelmet, amikor mi kikerülünk az iskola falai közül. Együtt szeretnénk ünnepelni ezt a küzdelmek árán szerzett gyönyörű győzelmet. Pártunk anyagi csatából mindig győzelmesen került ki, tudjuk, most is biztos a siker. Biztos, mert vannak már hőseink s számuk egyre növekszik. A Párt formál mindannyiunkat, a mi szeretett Pártunk. Brunda Mihály másodéves színművészeti főiskolai hallgató. Vidéken is beszámolnak élményeikről a Szovjetunióban járt írók A Szovjetunióban járt íróküldöttség tagjai a Magyar-Szovjet Társaság vidéki szervezeteiben előadásokon számolnak be a dolgozóknak tapasztalataikról. Február 4-én délelőtt 10 órakor Debrecenben Aczél Tamás, Győrött délelőtt 10 órakor Karinthy Ferenc, Miskolcon délelőtt fél 10 órakor Zolk Zoltán, Pécsett este 19 órakor Lányi Sarolta, február 7-én Szegeden délután 18 órakor Darvas József tart előadást- Február elején bemutatják „A kínai nép győzelme“ című filmet Február elején, a kínai kiállítás megnyitásával egyidőben mutatják be Budapesten és több vidéki városban ,„A kínai nép győzelme” című színes dokumentfilmet, amely a kínai néni felszabadító hadsereg diadalmas harcairól készült. A filmet kínai és szovjet rendezők, operatőrök készítették, akik végigjárták a néphadsereggel a csatákat és megörökítették a nép diadalát. A szovjet operatőrök között több Sztájin-díjjal kitüntetett művész is van.