Friss Ujság, 1951. március (56. évfolyam, 50-59. szám)

1951-03-01 / 50. szám

Budapest, 2951 ÁRA 40 FILLÉR Március 1. csütörtök POLITIC MHIPI r A. P hétk vasi •ISS UJLAC Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI., NAGYMEZŐ UTCA 3. Telefon: 225—065* 225-064 Ismét leszállították az élelmiszerek és iparcikkek árát a Szovjetunióban I, módosított ötéves tervünk hazánkat gazdagabbá és erősebbé, népünket jobbmódúvá és műveltebbé teszi Gerő Ernő beszámolója az MDP II. kongresszusán falsmall ötéves terveinkről és népgazdasági fejlődésünk távlatoké! A pártkongresszus harmadik napjának délutáni tanácskozását Jegyinák János nyitotta meg. Elsőnek Csorpák Jánosné orosházi dolgozó parasztaszszony szólalt fel. A meghatottságtól elakad a szava. Rákosi Aátyás biztatja: „Csak bátran, bátran!" Csorpákné elmondotta, hogy szövetkezetük nagy eredményeket ért el. A meginduláskor körülbelül 150.000 forint volt a vagyonuk, ma már közel áll a másfélmillióhoz. ..Ez igen, ez nagyszerű eredmény!" — jegyzi meg elismerően Rákosi Mátyás. (Nagy taps.) Cserpákné folytatja: Amit csak lehet, saját erejükből kívánnak felépíteni és előállítani. Szövetkezetüknek jó szakmunkásai vannak- van kőműves, ács van villanyra berendezett bognárműhelyük és Most létesítenek kovácsműhelyt. A hiányosságokról szólva megemlítette hogy úgy veszik észre: párttitkárukat sérti, ha megmondják neki az igazságot. A tszcs elnöke nem veszi tudomásul, ha megmondják neki: ezt vagy azt a munkát másképpen kell csinálni. Népszerűségét elrontja azzal, hogy nem veszik figyelembe, egy 65 éves emberrel, általában az öregekkel másképpen kell beszélni mint egy hozzá hasonló harmincévessel. Ha figyelmeztetik hibáira, önkritikát gyakorol el is fogadja, amit mondanak neki és azt szokta mondani, megpróbál rajta változtatni — de végeredményben nem igyekszik rzóta változtatni. (Rákosi Mátyás közbeszól: „Elég baj!") ,,Bizony baj!" — mondja általános tetszés és derültség közben Cserpákné. Megemlítette ezután, hogy a kulák próbál beférkőzni a csoportba. Az egyik azt mondja: bejön a csoportba és az állatoknál, meg az irodában fog dolgozni. — Hát elvtársak — mondta Cserpákné — ameddig én ott leszek nem fog ott dolgozni nem lesz a mi csoportunk tagja. Nekünk elég volt a bérességből, elég volt a cselédségből, a mi szövetkezetünket nem adjuk oda senkinek. Inkább azon fáradozunk mindnyájan és azon igyekszünk, hogy Orosháza mielőbb szocialista város legyen. (Nagy taps.) A Német Kommunista Párt küldötte üdvözli a kongresszust A Német Kommunista Párt küldötte üdvözölte ezután a pártkongresszust. Elmondotta, hogy a Német Kommunista Párt vezetője Max Reiman nagyon szívesen személyesen jött volna el, azonban pártjuk március 2-tól 4-ig Münchenben tartandó kongresszusának előkészületei meggátolták, hogy Budapestre jöjjön. „Mi azonban nagyon szeretnénk — mondotta —, hogy a mi pártkongresszusunkon részt vegyen a ti pártotok küldöttsége. Ez lesz a Nyugatnémetországi Kommunista Párt első kongresszusa, amióta a Szovjet Hadsereg had küzdelme 1945-ben szétzúzta a hitleri rendszert.“ Beszélt ezután arról hogy a Nyugat-németországi Kommunista Párt legfontosabb feladata: meggátolni az amerikai imperialistákat és nyugatnémetországi cinkosaikat az újrafelfegyverzésben. A helyzet komolyságára való tekintettel a Német Kommunista Párt abban látja fő feladatát, hogy létrehozza az akcióegységet, különösen az üzemekben és a szakszervezetekben, baráti kapcsolatot teremtsen a szociál■ Rónai Sándor, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, a Párt Politikai Bizottságának tagja Rákosi Mátyás beszámolójának ahhoz a részéhez szólt hozzá, amelyben elismerőleg emlékezett meg mindazokról a volt szociáldemokrata párttagokról és funkcionáriusokról, akik 1948 tavaszán és nyarán lelkesen és meggyőződésből léptek át Lenin és Sztálin győzelmes zászlaja alá. — Rákosi elvtársak ez a megemlékezése és elismerése — mondotta — meggyőződésem szerint olyan vissz- hangra talál, hogy a volt szociáldemokrata elvtársak még szorgalmasabb tanulással, a termelésben még jobb munkálat, vasfegyelemmel fogják bizonyítani, hogy méltók nagy Pártunk tagságára. Pártunk oktatásán és tanításán keresztül mindinkább vérünkké válik Lenin-Sztálin tanítása és bár nem hoszszú idő telt el első kongresszusunk óta, szilárdan összekovácsolódtunk a közös harcban, a közös, munkában. Egy érzés azonban nem múlik el belőlünk soha: a megvetés, az undor és gyűlölet érzése a volt szociáldemokrata párt opportunista, osztályáruló vezetőivel szembeni akár a jobboldalon, akár baloldali álarcban szolgálták az imperializmust. — Kedves elvtársaim! Én már nem tartozom az ifjú korosztályhoz, hozzátehetem: sajnos. Ez azt is jelenti, hogy néhány évtizedes mozgalmi múlt van mögöttem. Persze, azok között a volt, szociáldemokrata elvtársak között, akik-rőlRákosi elvtárs megemlékezett, sokan vannak kisebb-n nagyobb eltéréssel hozzám hasonló korúak. És itt őszintén meg kell mondani, hogy korunkhoz képest elég későn jutottunk el annak felismeréséhez, hogy rossz úton jártunk, de talán elég korán ahhoz, hogy felszabadulásunk után az egyetlen helyes útra, a munkásosztály egysége mielőbbi megteremtésének útjára léptünk. A második világháború alatt a Kossuthrádión keresztül és a Moszkvából érkezett rádiófelvilágosítások alapján kezdtünk sokan gondolkodni, hogy nem jó az az út, amelyen járunk, harcunkban nem vezethet eredményre, ha a munkásosztály két pártba van szervezve. De még mindig nem tudtuk elszakítani magunkat a szociáldemokrata párttól, nemcsak a baráti kapcsolatok és egyéb hasonló szálak miatt, hanem , főként azért, mert nem ismertük Lenkv Sztálin tanításait. Csak amikor a dicsőSzovjet Hadsereg felszabadított bennünket, amikor Rákosi elvtárs és kommunista elvtársaink kezdték , felnyitni szemünket, akkor kezdtük világosan látni hibáinkat. De még mindig sokat bukdácsoltunk, bár akkor ,már elég határozottan léptünk fel az olyan állásponttal szemben, amely azt mondta: elég széles az országút, elférünk rajta ketten, mert akkor már világosan láttuk, hogy csak akkor győzhetünk, ha szorot demokratákkal, hogy ily módon megakadályozzák jobboldali vezetőik politikájának megvalósítását és megtörjék ezek befolyását a dolgozókra. Van összeforrva, egy pártban folytatják a harcot. Köszönjük Pártunknak, Rákosi elvtársnak, hogy rávezetett bennünket az egyetlen helyes útra, hogy a marxizmus-leninizmus tanítását mindjobban elsajátíthatjuk, örök hűségét fogadva felszabadítónknak, a nagy Szovjetuniónak, részesei lehetünk annak a hatalmas béketábornak, melyet forrón szeretett Sztálin elvtársunk vezet (Hosszantartó lelkes taps.) Adják át a sztahanovisták tapasztalataikat Lengyel József sztahanovista mozdonyvezető arról beszélt, hogy a Szovjetunió segítségével sztahanovistáink megtanulták a fejlett munkamódszereket. Ezen a téren azonban nálunk hibák vannak. Nem helyes, ha egyes sztahanovisták monopolizálják munkamódszereiket, ha azokkal csak maguk dolgoznak, hanem, át kell adni azokat a többi dolgozónak is. Foglalkozott a munkaverseny kampányszerűségével és felvetette: miért nem lehet állandósítani azt, amit a kongresszus hetében ő maga is megtett, hogy 33 óra alatt egy mozdonyáyal 6 vonatot továbbított Nyíregyháza és Budapest között oda-vissza. Ezen az úton 236 mázsa szenet takarított meg. Ez a 236 mázsa szénmegtakarítás nemcsak a saját maga jó munkája következtében állt elő, hanem ez a vasutasság összdolgozóinak jó eredménye és annak köszönhető, hogy helyesen és jól szervezték meg a vonat továbbítását. Beszélt növekedésünk nehézségeiről és ezzel kapcsolatban megemlítette: .Dolgozó asszonyaink örültek annak, hogy kormányzatunk intézkedett ésegyre megkapjuk a legszükségesebbet. Világosan megértettük, amit Rákosi eletére mondott, a holnapi túzokért nem fogadjuk el , mai verebet. Egyébként is meg kell jegyeznem azt, hogy ha a múlthoz viszonyítjuk, akkor az akkori verébhez a mai életszínvonalunk nem is egy túzok, hanem egy jókora hízott liba. (Nagy taps.) Én azt hiszem, hogy ezeket az átmeneti nehézségeket a nyugati országok munkásosztálya szívesen vállalná. Éppen ezért a nehézségek arra köteleznek bennünket, hogy ezek láttán se vénasszonyok módjára siránkozzunk, hanem meg kell fognunk a munka vastagabb végét és mindazokat az akadályokat le kell küzdeni, amelyek utunkba kerülnek (Lelkes taps.) Rónai Sándor: Összekovácsolódtunk a közös harcban, a közös munkában Többszázezer női munkaerőre lesz szükség Vas Istvánné az MNDSZ főtitkára eredményeiket ismertette, majd a hiányosságokról szólva megállapította, hogy még mindig nem tudják átfogni a magyar asszonyok széles tömegeit, még nem tudták felszámolni csoportjaik elszigetelődését bizonyos rétegektől. Megemlítette, hogy ötéves tervünk megvalósításához többszázezer új munkaerőre van szükség. Ezen a téren a nők nagy tartalékot jelentenek. Az MNDSZ feladata az, hogy a jelenleg kizárólag háztartásukkal foglalkozó nők nagy tömegét bevonják a termelésbe. Feladatuk az is hogy mind több nőt vigyenek a termelőszövetkezetekbe. A tszcs kérdésnél nem közömbös, hogyan vélekedik erről a feleség. Király László, a tolna megyei pártbizottság titkára hozzászólásában a falusi pártvezetőségek megerősítéséről, a vezetés munkájának, színvonalának megjavításáról beszélt. őse István alhadnagy és Somi Benjámin péksegéd, szekszárdi szerve/uttaai Hallgatják a felszólalásokat.