Független Magyarország, 1903. május (2. évfolyam, 404-433. szám)

1903-05-28 / 430. szám

Budapest, 1903. II. évfolyam, 430. sz. Csütörtök, május 28. Független Magyarország Előfizetési árak? Egész évre 28 kor., félévre 14 kor.,­­negyed­­évre 7 kor., egy hónapra 2 kor. 40 fill. Egyes szám ára helyiben 8 fill., vidéken 10 fill. Megjelen­t mindennap, hétfőn és ünnepnap öten való napon is. I...ISzerkesztőség és Hadihivatal: VI., Király utcza 72« (Teréz-körut mellett.) Telefon :586. apró"hirdetések" ára? Egy szó 4 fill., vastagabb betűvel 8 fill« Hirdetések from­jareille számítással, díjszabás szerint. A távoszlop előtt. Budapest» május 27. A verseny vége felé közeledik. A küz­dők a távoszlop elé értek s már látszik, ki lesz bent a fipishben és ki a vert mezőnyben. Hátul kifulladtan vesszőzi paripáját a favorit jockey, ám a „Passiv rezisztenczia“, amely parival indult, nem bírta a gyors tempót, orrvérzést kapott s immár csak bekiséri a győztest a czélkarikához. A nézők között, akik spekuláltak, erre vagy amarra, izgatottak s örülnek, vagy boszankodnak, az objektív szemlélő pe­dig, aki egyéb magasabb szempontokból nézi ezt a versenyt, arra gondol, hogy majd egy másik versenyben a mostani győztest verik le. Talán mert: fortes fortibus juvant? Nem. A handicaper súlyozásától függött a mostani s függ majd a következő ver­seny­­ veresége. A «Passiv rezisztencziá»-t nagyon nagy sulylyal terhelte a legtöbb handicaper, azért, hogy ebbe a hitvány eladó ver­senyben az outsider «kínálkozó», pehely­könnyű (érték) súlyával előbbre tudta tolni fejét a többieknél. A politikában, a közélet e nagy ver­senypályáján e képen vagyunk. A forduló­hoz jutottak a miniszterelnöki eladóver­­seny lovasai s ma már pártkörökben, kaszinókban — ahol Magyarország poli­tikai ügyei tudvalévően eldőlni, illetve legelőbb közhírre jutni szoktak — hatá­rozottan beszélték, hogy be­végzett tény: pünkösd után­ Széll Kálmán beacta le­mondását, maga helyett gróf Andrássy Gyulát ajánlván a miniszterelnöki székbe. Ismervén az eddigi kormányválságok történetét s ismervén a politika mai kon­­stelláczióját, ezen abszolúte nincs mit csodálkoznunk. Sokkal inkább ámulásra méltó a beavatottak tudomásának többi része, amely szerint Andrássy Gyula gróf ideiglenesen levenné napirendről a kato­nai­avaslatokat s a költség­vetés meg­nyerése után a Házat feloszlatná, s az új országgyűlés elé terjesztené a katonai javaslatokat. Hát ezért kellett az ex-lexbe belemenni, ezért kellett annyi bajt előidézni ? Hiszen ezt ajánlotta a függetlenségi párt mindig, valahányszor szemrehányást tettek neki. Az volt álláspontja a függetlenségi párt­nak , ha a nemzet tiszta választás útján megkérdezted!É­s ez a nemzet akkor is több­séggel küldi be azt a szabadelvű pártot, amely nemzeti rekompenzác­iók nélkül is hajlandó megadni a katonai javaslatok újabb, nagy­­ következményeiben ki­­számíthatlanul óriási terheit, akkor ez a nemzet megérdemli a reá következő sor­sot. Mert a függetlenségi párt parlamenti s egyéb önfeláldozó bajnokai a nemzet támogatása mellett küzdhetnek csak a nemzetért, ellene , mellette nem. Ám csakugyan tiszták legyenek azok a választások, ezt jól megjegyezzék ma­­guknak, akiket illet. A föntiekben számoltunk be a mai nap politikai tárlatképéről, amelyről rövid idő alatt már teljes bizonyosat is fogunk tudni. Amiket hallottunk s a föntiekben elmondtunk, annak valóságában őszintén nem kételkedünk. Mélyrehatóan pedig a kormányelnöki válság, a személyváltozást illetőleg nem érdekel bennünket. Többször megírtuk már, hogy a mai áldatlan rendszer mel­lett alig valamit jelent a kormányelnök személye. Kifejeztük nem egyszer, a függetlenségi párt maga kinyilatkoztatta, hogy nem Széll Kálmán személye ellen küzd s annak daczára késhegyig menő harczot kellett folytatni ellene, mert hiv­­ják a magyar kormányelnököt Széll Kál­mánnak vagy Andrássy Gyulának, lénye­gében mindent azt tesznek, amit a dinasztia tőlük kíván. Többet úgy sem tesz egy sem, kevesebbet pedig nem mer tenni, mert a következő pillanatban nem lenne miniszterelnök. A nagy ménkű ostorozás pedig a szélkarikáig nem­ azért volt, hogy lemondjanak a díjról. Mi — amidőn nem kell a napi harcz érdekében küzdenün­k — egész világosan reá mutatunk, hogy nekünk, valamint az egész függetlenségi pártnak oda kell igyekeznünk : a nemzetet korrupt közö­nyéből felrázni és olyan öntudatra ébreszteni, amelylyel szemben a bár­mikori kormányelnökök ne tarthassák A papa. — A Független Magyarország eredeti tárczája. — Irta: Krúdy Gyula. Plus, e néven a hatodik azon Piusok között, akik Péter kulcsait őrizték, a sárga teremben fogadta Mihály püspököt, aki a jeles és törekvő magyarok közül, Pécs városából jött. A pécsi püspök persona grata volt a pápai udvarnál: a legelső bibornoki kalap, amely alól a mennyekbe távozik a tulajdonos, a pécsi püspök fejére száll. Mihály most sem jött üres kézzel messzi hazájából. A teherhordó öszvérek, amelyek út­jában megelőzték, a pécsi hegyek nektárjaival megtöltött hordócskákat már rendeltetési he­lyükre szállították. Mihály meggyőződött arról a pápai udvar bibornokainál, hogy a nektár ízlett a magas uraságoknak. Csak egy nyolcz­­van éves agg mondta, hamisan hunyorítva a szemével: — Mihály, te nagy hunczut vagy. Plébános korodban tüzesebb volt a pécsi bor. Ám igazad van. Hosszabb az út a lilaszinü tatárig, mint az aranymakkos kalapig. Emezt eléred szamár­háton is, de amahhoz kell, hogy ugyancsak tüzes paripákat fogj szekered elé, Mihály felsóhajtott — Öregszem, kegyelmes uram és a hegyek nem győznek velem együtt vénülni. Egy idő­ben feltüzesitette véremet a csiger is, ma a püspökség legvénebb aszúja sem tud fel­deríteni. — Jól feleltél, Mihály, — mondta a bíboros úr, — most nagyon vén vagyok, akkor fiatal voltam. A forró téglák, amiket éjjelente lá­baimra rakok, nem melegítenek fel. Hogy me­legítene akkor a bor ! A bornak is van határa. A kincstartó bíboros is meggyőződött arról, hogy a gazdag Magyarországban még mindig egyforma bőséggel ontják az aranyat a hegyek és jó kedvvel verik Körmöczön a tallérokat. A főszakács nem vette rossz néven, hogy hírül hozták neki, a Tiberis túlsó partján levő pápai majorságba egy csorda szarvasmarhát hajtottak be magyarországi csordások. Az öreg énekmester nagy zavarban volt mélyen járó althangokért, a nagy kórus hiányos volt emiatt. A Mihály püspök hozta magyar ifjak, akik a szent kollégiumnak lesznek ezen­túl írnokai, egytől-egyig gyönyörű althangnak. Elismerőleg veregette meg a püspök vállát a vén kántor. — Ha a szent atya a húsvéti mise után elismerését fejezi ki a kórusért, nem fogok megfeledkezni arról, hogy téged megemlítselek neki. Pius tehát a sárga teremben várta Mihály püspököt. A pápa sápadt arczu, merev tekin­­tetü öreg ember volt. Köszvényes ujjaival gör­csösen kapaszkodott a szék karjába. Fekete szőrcsuha volt rajta, — épen olyan, amilyent jezsuita páter korában viselt. A püspök kezet csókolt Piusnak. — Ülj le Mihály, — mondta halkan a pápa. — Hallottam sok mindent hoztál. Jól tetted. Bibornokaim pazarlók és soha sincs elég pén­zük. Egy selyemtunikáért, amelyben farsangban tánczol valami asszony, kiürítik egész kincstá­ramat. Nincs a Tibet partján spelunka, ahol svájczi testőreim ne tartoznának. Krétára isz­nak, mivel pénzük­ nincs. A császárok is rossz fizetők. Nagylelkű Fülöp ötvenezer aranyamat amit kölcsönbe kapott, semmi sürgetésemre se küldi el. A jezsuiták szereznek elég pénzt, de maguknak szerzik. Tava­l azt találtuk ki a kincstárossal, hogy egyesítjük a pápai kincstárt a jezsuiták pénztárával. A fekete legények erre csaknem lázadást szito­tak ellenem az Angyal­várban. Látod sok baj van. Hát az milyen or­szág, ahonnan te jösz ? — Boldogtalan ország. Pénze, bora, gabo­nája van, de­ királya nincs. Egy hetéra uralko­dik a király helyett, a hetéra a király szeretője, — felelt szomorúan a püspök. Pius fölemelte bütykös mutatóujját: — Mondd meg a királynak, hogy vigyázzon, mert levelet kap Rómából. Akkor aztán elbuj­­doshatik. Mihály aggodalmasan csóválta a fejét. ■— A király nem fél. Mielőtt útrakeltem, nála lakomáztam. Szivére beszéltem és meg­indítottam, de mire befejeztem beszédemet, a király a falhoz csapta a boros kupáját és fel­kiáltott : fütyül a lelki üdvösségre. A király huszonnyolcz éves, a boczkát szereti, a bort szereti, az asszonyt szereti. A pápa összeránczolta szemöldökét. — Nem vigyáztok rá. És a királyné mit csinál ? — A királyné a legáldottabb teremtés a világon Jó, szelíd, mint egy galamb és vallásos, mint egy apácza Csak fekete ruhában jár, mert megveti a földi élveket. Szegény nagyon bol­dogtalan csapodár férje miatt. És válni sze­retne . . . skapunk mai száma 20 oldal*

Next