Független Magyarország, 1903. augusztus (2. évfolyam, 493-522. szám)

1903-08-01 / 493. szám

hhhmmhhhhrrb Budapest, 1903. II. évfolyam, 493. sz. Szombat, augusztus 1. UGGETL Főszerkesztő: Dr. LENGYEL ZOLTÁN Felelős szerkesztő: LÓRÁNT DEZSŐ Főmunkatárs: BateAY LÁSZLÓ’ Kossuth Ferencz. Budapest, Julius 31. A válságok, a gyalázat, az aggodalmak sötét szomorú napjaiban, a Te fényes nevedet írjuk fel a mi vidámságunk jeléül. A mi szeretetünk zálogául. A mi büszkeségünk erejéből. A mi dicsőségünk fényességére. Kettős örömet hirdet a Te neved a mai napon: a halálos ítéletét a gyalázatnak, amelynek embereit a Te közkatonáid vitték vérpadra, de Te végezted ki pártodnak és atyád elveinek győzedelmét, amelyet pártod kitartó elszántsága vívott ki, de a koronát Te tetted rá. Lelkes örömmel hirdeti a Te neved a szótartás egyenességét, amikor szükséges volt, a harczosok megbecsülését mindig, az elhatározás szilárdságát és a politikai eszélyességet, amikor a haza szent ügye ezt követelte. A függetlenségi párt a Te vezetésed alatt maradt fenn, Te általad virágzott sél és Te veled egyesült újra. Nagy nap ez nekünk, az ügynek és az országnak. Nem is feledjük el soká, érezni fogjuk szívünk melegségét és látni szemünk kényeinek ragyogását. A válság megtisztított bennünket, de meg is erősített. Nincs kétségünk ma már többé a sikerben. Az ügyet, melyet Te indítottál meg, Te is fogod vinni győzelemre. S a trikolor büszkén lobog kezedben, hirdetve : ellenségeink pusztulását, elhatározásunk megszilárdulását, igazainknak érvényre jutását. A honvédek sirján felzokogott az esteli szellő, mikor távoztál! A párt egén biborfényével újra felragyogott a hajnalpk, midőn visszatértél ! Légy üdvözölve nagy vezérünk ! Áldás a honra, győzelem a zászlódra, dicsőség nevedre felismerni, hogy az elnökkel szemben Lengyelnek volt igaza. A házszabályok szerint ugyanis szavazás előtt mindenki felszólalhat a házszabályokhoz és a kérdés feltevéséhez. Szavazás közben pedig azért, hogy ellenpróbát kérjen, a határozatképességet konstatáltassa vagy a fejenkinti megszámlálást követelhesse.• Az adott esetben annál inkább lehetséges és szükséges volt a felszólalás, mert Barabás a jegyzőkönyvhöz beadott 10 indítványát nem fogalmazta meg írásban s igy az elnöknek a kérdés feltevése előtt még az egyes indítványokat és azok tartalmát is pontosan meg kellett szövegeznie. Minden egyes ponthoz való szavazásnál aztán joga volt a képviselőknek öt különböző címen is szólani. úgy látszik nem volna kár az elnökség egyik-másik tagjának a házszabályokból leczkeórákat venni, különösen az erőszakos vesztegetés korszakában, amidőn az ellenzék minden tagja ideges féltékenységgel őrködik a jogai felett. Mert ezekben van az eszköz a nemzet igazságának kivivására s ebből nem engedhet senki. MÜMK Budapest, julius 31. Házszabálymagyarázat: Tallián Béla alelnök a mai ülésen nagy vihart provokált azáltal, hogy Lengyel Zoltán képviselőnek a szót nem adta meg akkor, amidőn Barabás indítványaira a szavazás folyt. A jobboldal persze örömmel vette az elnöki erőszakoskodást és segített lármájával. A vége mégis az lett a dolognak, hogy a Ház Eötvös Károly felszólalása után kénytelen volt Honnan ered a Judás-pénz? Budapest, julius 31. A vesztegetések szégyenletes ügye, amely a parlamenti küzdelem tüzébe oly meglepetésszerü robajjal sivitott bele s borzasztóságában mélyen megrendítette a közéletet, ma már illetékes fóruma elé került. Lázas nyugtalansággal várja az egész ország, hogy a bizottság működésének meglesz-e a kívánt eredménye, felderítése a piszkosság részleteinek, eredetének. Az egyik szereplőt, Dienes Mártont, hír szerint elfogták ugyan, de kétséges, hogy megvallja-e a valót, amely bizonynyal sok hatalmasnak nyakát törné. Azok, akikre az ügy árnyéka nehezedik, azok, akik a bűn eredendő szálait a kezükben tartották, gyáván hallgatnak s galádságok érzetében a sötétben lapulnak meg. Abban van a reményünk, hogy a bizottság néhány önérzetes férfia, akik elaltatni az ügyet nem engedik, teljes erélylyel azon lesznek, hogy a homály eloszlattassék, tudásuk és kitartásuk minden atomjával kihámozzák a gomolyagból a valót, törjék vagy bukjék is az, akinek a csúfsághoz a legkisebb köze van. A vesztegetők. Sürü gyász van a nemzeti kaszinóban. A mágnásvilág siratja gróf Szapáry Lászlót, aki tegnap elmerült, meghalt. Érdektársai elmenekültek. A vesztegető ügynökségnek Dienesen és Singer Arthuron kivül tagjai voltak Deák Jenő könyvügynök, Gerő Menyhért, Hegyi Jenő és egy fővárosi ügyvéd. A Rémi-kávéházban nyíltan hirdették, hogy Dienesnek 50.000 forintja van vesztegetési czélokra. Ma délután négy órakor Deák Jenőt, kiről mindenki azt hitte, hogy nincsen Budapesten, az egyik Andrássy-úti dohánytőszdében látták. Dienessel Deák Jenő ma délben 12 órakor a főpostáról telefonon beszélt. Dienes ekkor állítólag még Bécsben volt, s értesítette Deákot, hogy G. Gy.-vel és a két előkelő mágnással, akik már innen is elkísérték, utazik Hamburg felé a Bécsből Hamburgba menő gyorsvonattal. Dienes 29-én délután volt Szapárynál a Széputcza 3. számú palotában. Amikor Szápáry hírt vett Pap Zoltán bejelentéséről, ájultan esett egy karosszékbe, e szavakkal: — Most tönkre vagyok téve. Majd magához térve, dühösen kifakadt Dienes ügyetlensége miatt, aki a Ritter nevére szóló takarékpénztári könyvvel manipulálva, nyomot adott a felfedezésre. Deák Jenő nagy összegű pénzt kap a hallgatásért. Dienes az utóbbi időben nagy nyomorban élt. Szitányi Sándornál — aki egy bécsi könyvárus cég budapesti főügynöke — jelentkezett, hogy könyvekkel óhajtana ügynökösködni s előleget kért. Szitányi 300 forintot adott neki. Dienes el is utazott, de könyveket nem adott el. Mármarosszigetre ment, hol Rossner Ervin bárónál, a főispánnál tisztelgett, hogy a «Nemzeti dicsőség» czimü munkára vele előfizettessen. Rossner ezt meg is tette. Dienesnek ezzel az volt a czélja, hogy Szitányi előtt igazolja, hogy mégis dolgozott. Harmadnap visszajött Budapestre, újból felkereste Szitányit. — íme — mondta — voltam a főispánnál, további lépéseket abban a vármegyében és városban azért nem tettem, mert a vármegyei urak szerint ezek a munkák mindenkinek megvannak. Dienes újabb előleget kért s Szitányi 200 forintot adott át neki. Dienes azonban nem utazott el. Még aznap a Kölcsey könyvkiadó rt. igazgatójánál, Gárdonyinál jelentkezett, s szintén előleget kért, kapott is 400 forintot. Mikor Dienesnek minden pénze elfogyott, Deák Jenővel, ki neki utazótársa volt, törték a fejüket, hogy honnan lehetne pénzt szerezni. Deák Jenő azt a nézetét fejezte ki, hogy a függetlenségi képviselőket le lehetne pénzzel kenyerezni, csak legyen, aki a pénzt adja. E czélból lépéseket kellene tenni a kormánynál, vájjon hajlandók-e ezt megtenni. Így július első napjaiban, állítólag jelentkeztek is a Teleki-palotában mindketten Khuen-Hédervárynál, aki fogadta őket s hosszasan tárgyalt velük. A miniszterelnök kételkedett előadásuk őszinteségében és pozitív választ nem adott nekik. Néhány nap múlva Dienes Márton lakásán jelentkezett L. S. fővárosi pénzügynök — akinek a fővárosban élő ifjú mágnásokkal már régen vannak összeköttetései — azzal, hogy egy nagyon előkelő főúrtól jön, aki a Dienes által megpendített obstrukció leszerelésére vonatkozó indítványt meg akarja vele beszélni és Dienest délutánra a Pannonia-kávéházba rendez-vousára hívta. Lapunk mai száma IQ oldal.