Független Magyarország, 1903. augusztus (2. évfolyam, 493-522. szám)
1903-08-01 / 493. szám
gassuk ki ismételten ? Méltóztassék holnap tíz órára az ez ügyre vonatkozólag kihallgatandókat beidézni, nem bánom, gróf Szapáryt is, és akkor fogjunk a részletes tárgyaláshoz. Gr. Andrássy Gyula: Nem látom be, miért kell elhalasztani a kihallgatást? Azért, hogy most nyilatkozik, nem következhetik, hogy a jövőre újra ne nyilatkozzék. És ha új adatok vannak, új kérdések is intézhetők gróf Szápáryhoz. Azt tartom, hogy igenis méltányos és igazságos dolog, hogy a 1. bizottság megadja az alkalmat gróf Szápáry Lászlónak, ha vannak vallani valói a dolgokról, hogy azokat mihamarább tőle megtudjuk. Miklós Ödön: Országos érdek ez, hogy a közvélemény megtudja. Polónyi Géza: Az eljárás formái szerint nem országos érdek, hogy előbb Szapáryt hallgassuk meg, hanem országos érdek, hogy Pap Zoltánt hallgassuk meg. A világ semmiféle eljárásában nem létezik az, hogy a panaszos kihallgatása nélkül más kihallgatáshoz fogjanak. Nekem az a meggyőződésem, hogy lehet bár abban politikai érdek, de elsősorban gróf Szápáry László kihallgatása nem igazságszolgáltatási érdek, hanem igazságszolgáltatási érdek az, hogy az halgattassék ki, aki bejelentette az esetet a Háznak, az adja ide adatait és bizonyítékait és aszerint fogjuk elrendelni a kihallgatást, amint azt szükségesnek tartjuk. De anélkül, hogy Pap Zoltán kihallgattassék, nem is vagyok hajlandó belebocsátkozni az ügy tárgyalásába. Ez fundamentális dolog, amely nélkül semmiféle vizsgálat meg nem indulhat. Semmi észrevételem az ellen, hogy egy-két órára fügesszük fel az ülést, és akár éjfélig tárgyaljunk, de tessék Pap Zoltán beidézését elrendelni és az ő kihallgatása után méltóztassanak a további lépéseket megtenni. Ivánka Oszkár: Osztozom abban a nézetben, hogy amennyiben Pap Zoltánt ma kihallgathatjuk, hallgassuk ki elsősorban őt és azután gróf Szapáryt, ha azonban nem volna lehetséges, hogy Pap Zoltánt kihallgassuk. ... Polényi Géza: De igen, lehetséges! Ivánka Oszkár : Annál jobb, teljesen hozzájárulok, de ha nem volna lehetséges, kihallgathatjuk gróf Szápáryt. Hiszen e vádat, ha nem is egész terjedelmében és minden részletében, de általában ismerjük, épen Pap Zoltán előadásából. Hallgassuk tehát ki gróf Szápáryt, mert hiszen a vizsgálóbizottság bármely tagjának azután is módjában van, hogy újabb kihallgatását kérje. Tóth János: Én is Pap Zoltán kihallgatását kérem elsősorban. És azután méltányolom gr. Szapáry kérelmét, hogy ugyanis még ma kihallgattassék. De kérem a 1. bizottságot, hogy legyen méltányossággal velünk és velem szemben. Mielőtt ugyanis az elnök úr összehívta ezt a bizottságot, én a függetlenségi és 48-as pártot ma 6 órára fontos értekezletre hívtam össze és nekünk, ellenzéki tagoknak oda el kell mennünk. Ez az értekezlet oly fontos, hogy ezt meg nem tartani lehetetlen, bejelentem ezt a 1. bizottságnak, s kérem, hogy a tárgyalást ma esti tíz órára szíveskedjék felfüggeszteni. A bizottság összehívása előtt hívtuk össze ezt az értekezletet, és erkölcsi kötelességünk jelen lenni. Méltóztassék legalább 9 óráig felfüggeszteni a tárgyalást, méltóztassék időközben beidézni Pap Zoltánt és gróf Szápáryt, és azután folytassuk a tanácskozást. Polónyi Géza: Méltóztassék az ülést 9 óráig felfüggeszteni és intézkedni aziránt, hogy Pap Zoltán és Szápáry László gróf beidéztessenek. Elnök: Miklós Ödön bizottsági tag úr indítványára határozatként kimondom, hogy a bizottság az elnökséget utasítja, hogy Dienes Márton előállítása iránt intézkedjék. Egyúttal azt hiszem, hogy mindnyájan megállapodunk abban, hogy az ülés 8 órára felfüggesztessék. (Helyeslés.) A bizottság tehát 8 órakor este, minden előző meghívó kibocsátása nélkül, a delegácionális teremben fogja tanácskozását folytatni. Miklós Ödön : Kérem intézkedni az iránt is, hogy az igazságügyminiszter úr a bizottsági ülésen jelen legyen és az esetleges aktákat is a bizottság rendelkezésére bocsássa. Este 8 órakor. Az esti ülés iránt még nagyobb volt az érdeklődés. Tudták, hogy ezen az ülésen hallgatják ki Pap Zoltánt és Szápáry Lászlót, a szenzácziós eset két főszereplőjét. Az ülés megnyitása előtt már sokat beszéltek arról, hogy Szápáry gróf nem fog vallomást tenni a bizottság előtt, hanem csupán egy előre elkészített nyilatkozatot fog felolvasni. Beszélték azt is, hogy ma délután gróf Andrássy Gyula hosszú ideig időzött gróf Szapáry László Szép-utczai palotájában és ott volt még Barabás Albert, a fiumei «Magyar Tengerpart» czímű újság segédszerkesztője. A két kegyelmes úr megállapodott a bizottság előtt elmondandó nyilatkozatban, amelyet megállapodás alapján, Barabás szövegezett meg. A delegácziós terem megtelt egészen. A villamos világítás ragyogása mellett folyt le az ülés, amelynek drámai jelenetei voltak. Gróf Szapáry Lászlót teljesen megtörték az események. Különben is gyenge fizikumát rettenetesen megviselték az izgalmak. Alig állott a lábán. Inkább támolygott. Tekintete nyugtalan volt. Arcza sápadt, vértelen. A hozzá intézett kérdésekre alig tudott válaszolni. Ha felelt is — sokáig gondolkozott. Szemei mindig ott jártak a kaszinóhoz tartozó mágnások csoportján, akik biztatólag, bátorítólag integettek feléje, különösen az Andrássyak. A miniszterelnökkel való együttműködésre vonatkozó kérdés elől kitért. — Erre nem felelek — szólt tompa hangon. A kormánypárti képviselők nem igen zaklatták kérdésekkel a grófot, de az ellenzékiek s köztük Polónyi Géza a kérdések egész sorát intézték a volt kormányzóhoz, akinek mindig csak egy felelete volt: — Nem felelek. Tragikus jelenet volt, a mikor az elnök azt kérdezte Szapárytól: — Mi a foglalkozása ? — Fiumei kormányzó voltam — hangzott a felelet, amelyből kiérzett az önönmagával leszámolt embernek rezignáltsága. Volt egy olyan válasza is az elbukott zászlósornak, amely nagy hullámzást idézett elő a hallgatóság sorai között. Azt kérdezték tőle: — Hogy jutott eszébe az ellenzéki képviselők megvesztegetése? — Abban a körben, amelyben én élek, úgy beszélték, hogy az ellenzék obstruálása kevés pénzzel leszerelhető — volt a válasz. A mágnások tehát úgy gondolkodtak, hogy az ellenzék megvásárolható. A kaszinó urai, a gáncs és félelem nélkül való vitézek, a maguk kaszinójában kaccarat közben, a nemzet jogait küzdő ellenzékről csak úgy beszéltek, mint egy automobilról, amelyet csak meg kell vásárolniok és akkor vezethetik, amerre ők akarják. No majd meglátják a latifundiumos urak, hogy mennyire csalódtak. Pap Zoltán kihallgatásának is sok érdekes részlete volt. Amint elbeszélte Dienes Márton megvesztegetési kísérleteit. Utánozta, miként forgatta szemeit és dörzsölte kezeit Dienes s mikor azt kérdezte tőle, hogy a bán megbízásából veszteget-e ? Nem mondta, hogy igen, de sejttette, vagy legalább sejteni engedte. De beszéljenek a részletes tudósítások: Rohonyi elnök megnyitja az ülést. Polónyi Géza: A tárgyalási eljárás megállapítását követeli s kéri, hogy azok a képviselők, akik mint tanuk fognak szerepelni, mint hallgatók ne legyenek jelen a kihallgatásnál. Ezt főleg a miniszterelnökhöz és gróf Bánffy Miklóshoz intézi. Gróf Andrássy Gyula : Ennek kimondását nem tartaná helyesnek. Polónyi Géza : Szavazást kér indítványa felett. A többség mellőzi Polónyi indítványát. (Pap Zoltán képviselő megjelenik a teremben.) Pap Zoltán: Elnök: Tessék helyet foglalni. Következnek az általános kérdések, melyekre Pap Zoltán elmondja, hogy 41 éves, római katholikus, nős, büntetlen. Elnök felkéri Pap Zoltánt, hogy mondja el a az ügy tényállását. Pap Zoltán , a képviselőház jegyzeteiből beszélt, kéri, hogy a dátumok pontossága érdekében megnézhesse a képviselőházi naplót. Július 28-án délután fél négy órakor felkereste a váczi-utczai korona-kávéházban. Dienes Márton s súgva mondta: Bizalmas mondani valóm volna s fölszólított, hogy menjünk elhagyatottabb helyre. Egy sarok a helyiségbe ment vele. Elmondta véleményét az obstrukczióról, elitélte és kérdezte véleményemet. Elmondtam, hogy a kassai Rákóczi-ünnep dolgában föl fogok szólalni. Ekkor Dienes minden átmenet nélkül önként így szólt: — Mennyiért állsz el ettől a beszédtől ? — Miért? — kérdeztem. — Ne kérdezd, — mondotta — nagy érdek fűződik ehhez. — Mégis tudni kellene, hogy milyen pénzt teszek zsebre ? Erre ő azt felelte, — le is jegyeztem — hogy tegyek szolgálatot neki egyes képviselők leszerelésére. Minden egyes esetnél szépen kereshetnek. Tekintsem a most adandó összeget előlegnek, majd jön nagyobb summával. Tegyem őt próbára öt napig, kérjek tőle valamely kinevezést, mondjam meg, nincs-e családomban valakinek valamire szüksége, meg fogja mutatni, hogy ő megcsinálja. — Hogy lettél egyszerre ilyen nagy úr ? — Most nem mondhatom meg, de ha segítsz nekem az obstruálók leszerelésében, megmutatom az egész listát, megnevezem az akció résztvevőit. Annyit megmondhatok, hogy közvetlen érintkezésben vagyok avval, aki Magyarországon a legfőbb hatalmat gyakorolja. Azt mondta ezután, hogy magam szabjam meg szolgálataim árát s hozzátette, hogy egy pár napra utazzam el. — Amúgy is el akartam utazni, — mondtam. — Hány napra utaztam el? — kérdeztem. — Öt-hat napra. Napi ezer forintot kapsz. Csak egyet kötök ki: azt, hogy keresni akarok rajta ezer forint províziót. Adj nekem erre az ezer forintra egy váltót, hogy így biztosítva legyek, hogy megtartod elutazásodra tett ígéretedet. Többször hangsúlyozta Dienes hogy neki feladata és küldetése, hogy az obstrukciót leszerelje. — Ki adja neked a pénzt közvetlenül?—kérdeztem ezután. — A pénzt közvetlenül nem a hatalom gyakorlója adja, de hogy vele összeköttetésben vagyok, azt óhajtásaid teljesítésével, akarom bizonyítani. A pénzt nem ő adja, hanem egy kegyelmes úr, akinek nevét, most nem mondhatom meg. Ezután megegyeztünk, hogy ad nekem egykét óra múlva pénzt, addig vegyek magamhoz egy váltót, töltsem ki 2000 koronáról és írjam alá. A kávéházból egyenesen Olayhoz mentem. A Hangliban találtam fél négykor. Félrehivtam s elmondtam neki a dolgot. Olay azt tanácsolta, hogy ezt holnap jelentsem be a Háznak. Hazafelé indultam aztán s útközben sógorommal találkoztam s elmondtam neki is a dolgot. Időközben Jagits Kálmán honvéd-hadbiztos jött hozzám, fölkértem tanú-’ zásra. Fél hatkor jött fel Dienes s a nyitott ebédlőajtón át Jagits és feleségem hallották párbeszédünket. Dienes azt mondta, hogy nem hozott pénzt, csak holnap hozhat. Erre én azt feleltem: akkor nincs vásár. Erre Dienes azt felelte, hogy emberét nem találta, de nyolcz órára megint fölkeres a Vampeticsben, de aztán hét órakor a lakásomra jött. A tanukat ott tartottam. Ekkor két takarékpénztári könyvet adott át és én egy váltót adtam neki. Elnök: Itt van a váltó ? Pap Zoltán : Nem kaptam vissza. Elnök: Baráti viszonyban volt-e Dienessel? Pap Zoltán: Dienes gyakran vette igénybe szolgálataimat, ismertük egymást, de barátok nem voltunk. Elnök: Honnan tudta Dienes, hogy ön fel fog szólalni ? Papp Zoltán: A lapokból, s mint ő mondta, tudta hogy fel vagyok iratkozva. Elnök: Ön békepárti volt. Miből magyarázza, hogy épen önhöz fordult Dienes. Papp Zoltán: Ő mondta, hogy szolgálataimat akarta viszonozni evvel. Papp Zoltán ezután kijelenti, hogy vallomására esküt is szívesen tesz- ír AGGSTLEH MAGYARORSZÁG 1903. augusztus 1.