Független Magyarország, 1903. október (2. évfolyam, 553-583. szám)

1903-10-01 / 553. szám

Végül feljegyezzük, hogy már a képviselőház folyosóján élénken vitatták a bekövetkezhető eseményeket és a szabadelvűpártiak sorában is azt vitatták, hogy most csak W­e­k­e­r­­­e Sándor vagy Széll Kálmán következhetik. A tegnapi tipről, Andrássy grófról, ma már megfeledkeztek. A kormány váratlan sze­­czesszióját pedig arra magyarázták, hogy Héderváry már megkapta fölmetését s még az ügyek ideig­lenes vezetésére sem vállalkozik többé. A függetlenségi pártban. A függetlenségi és 48-as pártban a mai est izgatott hangulattal köszöntött be. A pártkörbe is eljutott a változatosnál változatosabb sok híresztelés a helyzet jövő alakulásáról, kivált pedig arról, mely úgy látszik, minden pártban legerősebben tartotta magát, hogy a király kézirattal fogja elnapolni a Házat. A párt ezt lehetetlennek tartja s pár percz múlva senki sem hitt már benne. A szombati képviselőházi ülésen a függet­lenségi párt kizárólag a hároméves ka­tonák bentartásának ügyével akar foglal­kozni, ha ugyan addig még újabb tüzes csóva nem üt közénk a szenvedélyek még nagyobb felgyújtására, ebben a meglepetésekkel teli politikai szezonban. Maga a mai ülés különben igen rövid volt. Kossuth Ferencz elnök esti 6 órakor megnyitotta az ülést, melynek jegyzői tisztjét N­e­s­s­i Pál vitte. Az elnök­, épen most értesült arról, hogy az Ugránpárt és a néppárt, a képviselőháznak szombatra való összehívását kérte és Apponyi a Ház összehívását már el is rendelte. Minthogy 1, szóló a­­mai értekezletet azért hívta össze, hogy a Ház összehívásának szükséges­ségét megbeszéljék, ez a megbeszélés immár tárgytalan. Azonban, minthogy a jelen zilált viszonyok közt tanácsosnak látja, hogy a párt minél gyakrabban összejöjjön, holnap dél­előtt 11 órára újabb értekezl­­­e­t­r­e hívja össze pártját. Egyúttal bejelenti, hogy legutóbb a bihari kerülettől jött igen lelkes üdvözlő irat, mely­ben a pártot arra kérik, hogy a nemzeti jo­gokból soha ne engedjen. Ez a felirat Rigó Ferencz párttaghoz érkezett s így hangzik: Nagyságos Rigó Ferencz országgyűlési képvi­selő úrnak, Budapest. Nagyságos képviselő úr! Jól tudjuk mi azt, s meg vagyunk róla győződve, hogy Nagyságod a magyar nemzet jogaiért és füg­getlenségéért a 48-as Kossuth párt táborában ren­díthetetlen igazelvűséggel, buzgalommal és kitartás­sal küzd és küzdött, de azt tudjuk, hogy ez óriási küzdelem bátor harczosai csak abból merítenek a további küzdelemre erőt és kitartást, ha a kerület polgárai méltányolják és helyeslik az érdekekben és a haza érdekében folytatott ellenállást. Nagyságos Uram! Mi a bihari választókerület alulírott polgárai az egész választókerület nevében, szívvel-lélekkel helyeseljük és méltányoljuk Nagy­ságodnak és a 48-as független Kossuth-pártnak a király rossz tanácsadói, a magyar nemzet ellenségei ellen folytatott küzdelmét és kérjük az Istent, hogy Nagyságodat nekünk s a haza jogainak s szabad­ságának védelmére továbbra is tartsa meg, mert mi is azt mondjuk a párttal: «Soha, soha, soha a nemzet jogaiból egy jottát sem­, sem a granicsár­­nak, sem semmiféle gyászmagyarnak ne engedje­nek. Üdvözöljük a 48-as független Kossuth-pártot! Bihar, 1903 szeptember 29-én. Elnök: Szacsvay Sándor. Alelnökök: M­a­r­j­a­y Ferencz, Sárközi Lajos. Jegyző: Borbély Lajos, Juhos Lajos, Szőke Sándor, Szabó Lajos, K. Szabó István, Takács György, Takács János, M­a­r­j­a­y Albert, T­a­k­á­t­s­­Imre, Németh János, Molnár Imre, S­z­ő­l­ő­si József, Méhes Mihály, Méhes Károly, A­k­a István, Hegyi Sándor, Hegedűs Imre, M­é­­h­e­s István, M­á­k­o­c­s­i Imre, Rigó Lajos M­e­z­e­y Adolf, Méhes Lajos, Jakab István, Megyeri János, Bodnár István, Hegedűs Mihály, Albert Mihály, Mákoczi Lajos, Bor­sos Mihály, Csiszár Lajos, Szilágyi István Végül a párt kültagul beválasztotta dr. Rózsa Ernő kolozsvári ügyvédet s ezzel az értekezlet véget ért. A szabadelvű pártban. A «Pol. Ért.» jelenti. A szabadelvű párt­körben ma semmi föltünőbb dolog nem történt s a kilenczes bizottság üléséről is csak annyi szivárgott ki, hogy a bizottság tagjai közt még erős nézeteltérések vannak ; mindazonáltal re­mélhető, hogy a bizottság tagjai meg fognak állapodni egy olyan katonai programmban, mely a hadsereg kérdésében a törvényhozás mindkét faktorát ki fogja elégíteni. A minisz­terek közül fent voltak a körben: Lukács Dará­n­y­i, W­­­a­s­s­i­e­s. A miniszterek egyike Khuen nyilatkozatához és lemondásához azt a megjegyzést tette, hogy Khuen dilemma előtt állott: vagy fölfelé mond sokat, vagy lefelé keveset . Khuen inkább az utóbbit vá­lasztotta, de nyomban le is vonta a konzek­­vencziákat. Khuen ezt felelőssége tudatában azért is tette, mert magát föláldozván, a királyt és a nemzetet ilyformán egyéb következmé­nyektől megkímélhette. Az apa méltó fia, Heves vármegye példája diadalmasan hódít a vármegyei törvényhatóságokban. A «nem adózunk» hazafias jelszava végigharsog az országon s azok az autonóm testületek, ame­lyekben még nincs egészen osztrák vasra verve a magyar lelkiismeret, sorban emelik föl tiltó szavukat az ex-lexes kormányzat támogatása, adófillérekkel hizlalása ellen. Ma Heves után Szilágy vármegye, a nagy Wesselényi Miklós híres törvény­­hatósága sorakozott. Eltiltotta minden közegé­nek még az önkéntesen befizetett adók elfoga­dását is, tiltakozott az osztrák miniszterelnök merénylete, az öreg katonák bentartása, a chlopy-i ukáz és az ujonczok kiállítása ellen. A közgyűlést pedig maga a főispán, báró Wesselényi Miklós oly hazafias szellemű beszéddel nyitotta meg, mely országszerte nagy örömet kelteni van hivatva s mely ezt a Wesselényit méltó fiává avatta a nagy Wesse­lényi Miklósnak. Magyarország főispánjai ta­nulhatnak e beszédből, mint kell gondolkozni és érezni minden magyar főispánnak, mikor többé nem pártprogrammak beszélnek, hanem maga jajdul fel és követel orvoslást a meg­sértett haza. Az emlékezetes közgyűlésből ezt a táv­irati tudósítást kaptuk Z i 1 a h­r­ó­l: Szilágy vármegye ma tartotta meg őszi rendes közgyűlését báró Wesselényi Miklós főispán elnöklete alatt, ki megnyitójában jellemezte Deák halhatatlan érdemeit a haza bölcse 100-ik születése napján. Közvéleményünk — úgymond — még éle­tében a haza bölcsének nevezte őt, ki az önzet­len hazaszeretetnek ideális magaslatára emelkedett és működését a kiegyezési alaptörvényeink megal­kotásával koronázta meg, melyeket maga sem tar­tott ugyan megváltozhatlanoknak, örök időkre alko­tottaknak, hanem csak olyan bázisnak, amelyen to­vább építeni lehetséges lesz majdan, amikor szabad és egységes nemzeti államiságunk lassú fejlődéséért kiegyezési törvényeinket okolják. E törvények máig sincsenek végrehajtva, amiért sem Deákot, sem a törvényeket nem hibáztathatjuk, hanem csak önmagunkat. Nemzetünkre, mely fatalisztikus önmegadással engedte feje fölött elvonulni e 36 eszten­dőt, most talán, bármilyen nehéz felhők tornyo­suljanak, mégis jobb idők következhetnek. H­a­t­al­­mn­a­s l­­­en­dü­le­t­tel fölébredt nemzeti öntudatunk országszerte egyhan­gúlag követeli a 67-es törvényeink minden pontjának végrehajtását. A főispán megnyitóját a közgyűlés nagy lelkese­déssel fogadva, egyhangúlag hozott határozattal jegyzőkönyvbe iktatta, valamint Kincs Gyula­mlékbeszédét Deák Ferencz felett. Majd a tárgysorozat rendjén Both szerkesztő és társai indítványára, az állandó választmány javaslatához képest a következőket fogad­ták el:­­ 1. Tiltakoznak az ellen, hogy törvényeink végrehajtása érdekében folytatott küzdel­meink idegen állam törvényhozó testületei és államférfiai által bármikor befolyásoltas­­sanak. 2. Miután a chlopyi hadparancs az 1790 —91. évi X. és XII. törvény­czikkekkel ellentét­ben áll, feliratot intéznek az országgyűlés­hez, hogy alkotmányunk sértetlen fentartását megfelelő módon biztosítsa. 3. A hatósága alá tartozó rendezett tanácsú városok és községek elöljá­róságainak nem engedi meg, hogy meg nem szavazott adót a szabad felajánlás érve alatt vagy bármely más czimen is elfogadhasson. 4. Megtiltja összes járási tisztviselőinek, hogy az országgyűléstől meg nem ajánlott útonczok kiállításában közreműködjenek és intézkedjenek. 5. A harmadévet kiszolgált katonák ben­tartása ügyében feliratot intés a képvisee­­házhoz a törvénytelen hadügyminiszteri ren­delet megszüntetése végett. A pontokat a románnyelvű bizottsági tagok is egyhangúlag elfogadták. Ad akta­­ . Bravó, hunyadi alispán, Mara László ! Úgy kell elbánni a tolakodó osztrák szolda­­teszka alkotmányellenes kísérletezéseivel, ahogy elbánt ma Hunyad vármegye alis­pánja, Mara László a szászvárosi «Ergän­­zungs-Bezirks-Commando» irkafirkájával. Eldo­batta az akta, a lomtárba, mint arczátlan törvény­telen csábítgató felhívását egy k.u k. hatóságnak. A szászvárosi cs. és kir. 64-ik gyalog­ezred hadkiegészítő-parancsnoksága ugyanis át­iratban megkereste Hunyad vármegye alispánját, hogy hivatalból utasítsa a vármegye főszolga­­biráit, hogy intézzenek felhívást a hadkötelezettség alatt álló ifjú­sághoz és ilyen uton szólítsák fel a had­köteleseket, hogy önként jelentkezzenek bevo­nulásra. Mara László, Hunyad vármegye al­ispánja azonban a hadkiegészítő-parancsnokság átiratát azzal az indokolással tétette irattárba, hogy a kívánság teljesítése törvénybe ütköző lévén, m­int ilyen, figyelmen kívül hagyandó. A granicsár bukása és Bécs. Az osztrák sajtó legnagyobb része vezető helyen foglalkozik gróf Khuen-Héderváry bukásával. A Neue Freie Presse a többek közt így ír: Szédületes gyorsasággal jött, de nem le­pett meg senkit gróf S­huen-Héderváry lemondása. Magyarországon ma már a szabadelvű párt sem osztja a korona alkotmányos álláspontját, s szemmel láthatólag keskenyebb lesz napról-napra az a választó­fal, amely a liberális pártot a független­ségi tábortól elkülöníti. A két politikai pártcsoport nyiván össze fog olvadni a nemzeti hadsereg viha­ros követelésében. A szabadelvű párt tehát el­hagyta azt az alapot, amelyen eddig győzelmeit aratta. Reménytelen versenyzése a függetlenségi párttal a nemzeti követelésekért egyértelmű rá nézve a dicstelen bukással. — A válság el­érkezett ahhoz a ponthoz, amelyen minden fel­fordul s gróf Khuen-Héderváry még ideiglenesen sem vezetheti tovább az ügyeket. Már pedig költ­ségvetés nincs, utonezek nincsenek, törvényhozás, kormány nincs, a közigazgatás menete szünetel: ez a képe a magyarországi alkotmányos viszonyoknak. Aki ilyen körülmények közt nem veszti el az eszét, annak nincs mit elvesztenie. Kliuen gróf tegnapi leszavaztatása hosszú idők műve: jól előre volt az kicsinálva — való­ságos parlamenti összeesküvés történt. Erre vall az is, hogy a függetlenségi pártnak egy jelenték­telen tagja, akinek a látköre nem terjed tovább az orránál, így szólt tegnap egy bizalmas barátjához: .­A.. EffGflETLEff MAGYARORSzXff 1903. október 1T "

Next