Független Magyarország, 1904. január (3. évfolyam, 643-673. szám)
1904-01-01 / 643. szám
1904. január l. gtfGGsrr-T: '■ ■ ? r f. ■■■] ta borszka 3 már csak ezért sem léphetett fel ellenzéki programmal. Rimaszécsről pedig a következő távirat érkezett : «A rimaszécsi kerület egybegyült választói mai értekezletükön egyhangúlag és nagy lelkesedéssel jelölték Török Bálint függetlenségi pártelnököt a képviselői állásra. Egyszersmind törhetetlen bizalmukat fejezik ki a függetlenségi párt és lelkes elnökének. A választókerület nevében: kártási, pártelnök.» Itt említjük meg, hogy ma délelőtt tíz órakor a miniszterelnökségi palotában minisztertanács volt, melyen a kabinetnek valamennyi tagja résztvett. Budapest, december 31. indemnitás. 5. Az 1903. évi újon fő javalatok. 6. Az 1904. év ujolncjavatok. 7. A magyarolasz kereskedelmi provizórik előkészítéséről szóló törvényjavaslat. 8 A magyar-osztrák kiegyezés. 9. Az új vápitarifa. 10. A külföldi kereskedelmi szerződések. 11. A magyar-horvát kiegyezés. 12. A tisztviselők fizetésrendezése. 13. Az állami beruházásokról szóló törvény. 14. Számos apró vicinális vasútról szóló törvényjavaslat. 15 A főrendek összeférhetetlensége. 16. Számtalan közigazgatási reform. 17. Az egyenes adók reformja. 18. Az adókezelés reformja. 19. A pénzügyi közigazgatás reformja. 20. A bányatörvény revíziója. 21. A valutareform befejezése. 22. A katholikus autonómia. 23. A kongrua. 24. A jogi oktatás reformja. 25. A népoktatási törvény revíziója. 26. A viziutakról szóló törvényjavaslat. 27. Hajózható csatornák építése. 28. A mezőgazdasági szakképviselet. 29. A telepítésről szóló törvényjavaslat. 30. Az állami parcellázás. 31. A budapesti kereskedelmi kikötő. 32. A vicinális törvény reformja. 33. Az ipartörvény módosítása. 34. A munkások baleset-biztosítása. 35. A házalás és a vásárok rendezése. 36. A tisztességtelen üzleti versenyről szóló törvényjavaslat. 37. Az új biztosítási törvény. 38. A mértékügy rendezése. 39. A perrendtartás reformja. 40. A büntetőtörvény reformja. 41. A telekkönyvi ügy új szabályozása. 42. A tagosításról szóló törvény módosítása. 43. A székely vasutak ügye. A brassói főispán. Székely György országgyűlési képviselő Brassóba megy a főispánnak. Amióta a háromszék megyei főispáni szék megürült, politikai körökben gyakran hangoztatták, hogy a kormány Székely Györgyöt, aki Háromszék megye illyefalvi kerületét képviseli a parlamentben, nevezteti ki a vármegye főispánjának. Ezt a kombinációt most egy tollvonással áthúzta Tisza István belügyminiszter, amikor Brassóba küldi Székelyt. A brassói uj főispán Háromszékben bizonyára jól megállta volna a helyét s rokonsága, nagy ismeretsége, meg népszerűsége révén közmegelégedéssel töltötte volna be méltóságát. Nem bizonyos azonban, hogy Brassóban igy lesz-e ? Ez nagyon nehéz pozició. Ilyen helyre, ilyen nemzetiségi részekbe inkább kipróbált főispánt kellett volna a kormánynak küldenie, aki erős kézzel ha kell, megfékezze a rakoncátlankodó elemeket s Látod, hogy kidobtam. Azzal csak nem bán,tam volna igy. (Ismét megnyílik az ajtó, s most egy 40—50 év körüli vöröses, borotváltképü, teljesen kopasz férfi lép be. Arcán átdorbézolt és ráncai, szemeiben mámortól megtört fény, ruhája kopott s gyűrött.) A kopasz ur (leveti kabátját, s egy sarokba dobja): Te * leány . . . Álmos vagyok .. . Haza már nem mehetek! Itt fogok aludni egy órácskát. Nesze ! (Pénzdarabot dob az asztalra.) Elég? (Ruhástul beledobja magát a leterített ágyba.) Idejöhetsz, ha akarsz . . . Hallod? (Egy ideig halkan hívogatja Klárit, majd hirtelen hortyogni kezd.) Klár (félénken kémleli Böskét, kétségbeesetten) : Most meg már ez is ! Éppen ma ! Böske (megdermedten nézi a történteket): Nézd csak. . . Lefeküdt az ágyadba. . . Hogy meri ezt ? Klári (vállvonogatva): Részeg . . . hisz látod. . . Böske: Mért nem hivod a házmestert? vagy a rendőrt. . . Csak nem fogod tűrni ? Klári: Rendőrt? Ostobaság. . . Hiszen már nem is háborgat. . . Üsse ki. . . Tegyünk úgy, mintha itt se volna . . . Beszélgessünk . . . Szólj már az édesanyámról. . . Szeretnék már róla valamit hallani. . . Böske (elhalványul, mintha egyszeriben világosság támadna agyában . . . Reszketve kel föl a pamlagról, sietve nyúl a kendője után): Hallottam, hogy vannak olyanok . . . olyanok . . . akik . . . nem tudom kimondani ... Te is az lettél ? (Mély sóhaj szakad ki kebléből, hamar nyaka köré csavarja a kendőt, karjába veszi kosarát, zokogásba tör ki.) Isten áldjon meg! (Kirohan a keskeny ajtón s fut az utcára. Vissza se tekint többé.) Beatanoláh. Az 1903-ik esztendőben impozánsan megnyilatkozott a nemzet tanácsában az ellentállás a bécsi törekvésekkel szemben. Természetesen, ez aztán lehetetlenné tette az alkotó parlamenti munkát. A kormány talán szorgalmasabban dolgozott a törvényjavaslatokon, mint máskor, de ezt csak azért tette, hogy fontos törvényjavaslatok benyújtásával gyengítse az ellenzéki harcot s hogy a nép előtt minden ódiumot azoknak parlagon heveréséért az ellenzékre s különösen a függetlenségi pártra hárítson. Ez ugyan nem sikerült a váltakozó kormányoknak, mert a magyar nép minden erejét odaadta a parlamenti harchoz s inkább szenvedett, tűrt békességgel, de egy pillanatra se gyöngítette a küzdelem erejét. Most azonban — mondhatjuk már a harc után, — ha viszatekintünk az esztendőre, konstatálnunk kell, hogy nagyon jelentős törvényjavaslatokat lepett be a per s azoknak sürgős tárgyalása az 1904-iki országgyűlésen ma már parancsoló szükség. Íme a magyar törvényhozás 1903. évi restanciája : 1. Az 1903. évi május-decemberi indemnitás. 2. Az 1903. évi költségvetés 3. Az 1904. évi költségvetés. 4. Az 1904. január-áprilisi maradj most itt ... Ez a kis húgom, — csak két hete, hogy fölhozták faluról ... Ma találkoztunk először az utcán véletlenül. Annyi beszélni valónk van egymással. Jer hozzám délután. Eljössz. Az öreg úr (dühösen): Micsoda ? Te engem elküldesz ? Ilyet se ettem még. Hogy mersz így beszélni hozzám ? No ne . . . Itt van a nuga ... Kis fruska . . . Gyér ide. . . Hadd nézzelek meg. (Megragadja Böske karját, s maga felé vonja.) Böske (haragtól kipirult arccal húzódik viszsza): Kikérem magamnak . . . Még tegez is ? Kicsoda ez ? (Szemrehányón néz Klári arcába, majd sírásra ferdül az ajka.) Hallod, ... ha ez volna, a te ... meg is mondhattad volna... (Gyorsan magára veszi kendőjét s kosarát karjába akasztva, menni készül.) Klári (elébe áll): Nem, nem ! Nem engedlek! Itt maradsz . . . Hallod vén csacsi . . . Pusztulj innen . . . más hangon beszélek veled. Mindjárt kilöklek. Ás öreg úr (egy ideig ámultan néz maga elé, nem hisz füleinek, aztán fagyos képet ölt, szigorún méri végig Klárit, dörmög, magára rántja kabátját, cilinderét s megy): No még ilyet se ettem . . . Klári (ezalatt leszedte Böskéről a kendőt s félreteszi a kosarat): Mi jut eszedbe ? Csak nem fogsz ezért elmenni ? Kidobtam . . . A kedvedért, meg lehetsz velem elégedve. Böske (összezavarodva néz maga elé): De hát ki volt ez ? Eleintén azt hittem . . . hogy a . . . hogy ... a szeretőd . . . Megbocsáss, hogy ilyen rosszat hittem belöled ... De mivel hogy nincs helyed . . . Mégse volna szép ilyen vén s csúf szerető . . . Ha nem volnál becsületes leány . . . Isten bocsássa meg neked . . . de azért ilyen vén ember . . . Klári (félvállról): Szeretőjé az ördögnek, okos, higgadt taktikával a magyar nemzeti politika támogatására megnyerje őket. Székely György is mindenesetre sok nemes ambícióval megy Brassóba. Az a fő, hogy mindenképen magyar politikát csináljon odalent. Az olasz kereskedelmi szerződés. Budapest, december 81. Tegnapi számunkban már jeleztük, ma hivatalosan is megerősítették, hogy a hetek óta tárgyaló bizottság Olaszországgal megkötötte az ideiglenes szerződést. A vámprovizórium kilenc hónapra szól és leglényegesebb része abban csúcsosodik ki, hogy az ideiglenes szerződés elejti a borvámklauzulát. Az olasz bor tehát ezentúl a közös vámtarifa 20 arany forintos vámtétele alá esik. Valami nagy örömre azonban nincs okunk, hogy a régen vajúdó kérdés Szilveszter napjára végre megoldást nyert. A megállapodás egy oly kikötést is tartalmaz, amely nem nagy vigaszára lesz a magyar borkereskedelemnek. A szerződésnek erős árnyoldalát képezi, hogy mindazon béreladások, amelyek konzulaink hivatalos bizonyítványa szerint már december 31-éig megköttettek és az olasz kikötőkben és állomásokon elszállításra készen állnak, azok 1904. január 31-éig még a 320 aranyforintos vámkedvezménynyel számolandók el. Ha figyelembe vesszük, hogy az olasz borokkal már eddig is zsarolásig megtöltötték Fiume és Trieszt raktárait, akkor aggodalommal gondolunk reá, hogy a borvámklaula négyhetes meghosszabbításával a rengeteg készleteket még néhány százezer hektoliterrel szaporítani lehet. Ez oly engedmény az olaszoknak, amely hosszú időre élét veszi a klauzula megszüntetése gazdasági értékének. Az ideiglenes szerződés szószerinti szövegét csak a legközelebbi napokban teszik közzé. A megkötés részleteiről a következő távirati értesítéseket kaptuk : Róma, december 31. • A * 1 . A ma aláírt provizórium kilenc hónapi időtartamra, szól. A borvám-ktlauzula teljesen elesik. Más intézkedés nem lép helyébe, úgy, hogy a provizórium tartamára az olasz bor az osztrák-magyar autonóm, közös vámtarifában meghatározott vámtétel alá esik (20 arany itt). Az olasz kormánynak ezzel az intézkedéssel szemben egy feltétele volt, amit az osztrák és magyar kormány kiküldöttei elfogadtak. Eszerint egy három-négy heti átmeneti állapot jön létre, melyen belül azok a szállításra került, de még el nem vámolt bormennyiségek, melyek dec. 31-ig kerültek szállítási állapotba, még a 320 forintos vámkedvezményt élvezik. Az olasz, valamint az osztrák és magyar vámhivatalok ehhez képest megkapták az utasítást, hogy ily értelemben járjanak el. Bécs, december 31. Félhivatalosan jelentik: Az Olaszországgal való 1901. évi december 6-iki kereskedelmi és hajózási szerződés az olasz kormánynyal való ideiglenes megegyezés alapján, végérvényes szerződés kötéséig azonban legfeljebb 1904. október 1-ig fenmarad. Kivételt képez a bor-, vámklauzula, amely 1904. január 1-ével megszűnik. A borvámklauzula hosszú fennállása következtében kötött jogügyletek lebonyolíthatására átmeneti intézkedések történtek, amelyek szerint az olasz borok, amelyek 1903. december havában szállíttattak hajóra vagy amelyeknek nevezett időközben való eladását konzulátusi hivatalos után 1904. január 26-áig igazolták. 1904. január 31-ig kvintal szerint 3 forint 20 krajcáros kedvezményes vámmal bocsáttatnak be Ausztria- Magyarországba. Hasonló átmeneti intézkedések érvényesek osztrák vaagy magyar boroknak Olaszországba való küldésénél. Ezekre nézve érvényes a régi 5 lira 77 centisimi kedvezményes vám-