Független Magyarország, 1904. január (3. évfolyam, 643-673. szám)

1904-01-22 / 664. szám

, Veszelovszky képviselő bünpöre. Tegnap kezdették meg Nyitrán a tót nemzeti­ségű képviselő, Veszelovszky Ferenc bünpöré­­nek a tárgyalását. Veszelovszkyt, ki annak idején a programmbeszédében azzal vádolta a kormányt, hogy elnyomja a tótokat s a tót nyelvet, dr. Chudovszky Géza, nyitrai kir. ügyész a magyar nemzet ellen való izgatás cí­mén ültette a vádlottak padjára. A megvádolt képviselő, a tárgyalás mai második napján is határozottan tagadta, hogy izgatott a magyar nemzet ellen. A mai tárgyaláson az első tanú, Matolai Vilmos igazgató-tanító nagyon terhelően vallott Weszelovszky ellen. Azt állítja, hogy a vádlott program­beszé­­dében azt mondta: — Ide ajánlottak engem előkelő katholikus, evan­gélikus papok, itt léptem föl. A mi jó öreg császá­runk elrendelte a tiszta választásokat. Követelni fo­gom a polgári házasság eltörlését, az elkobzott tót iskolák visszaadását. Mi már ezer év előtt voltunk itt, de a magyarok elnyomtak. Nincs más jogunk, mint az adófizetés. Most van alkalom ezeknek meg­döntésére. A tanú föntartja a vizsgálatkor mondott minden, szavát. Azt állítja, hogy Weszelovszky beszéde után egész forradalmi kedv volt a kerületben. A nép azt kiáltotta: «Éljen a tót nemzet és pusztuljanak a magyarok !» Matolait fölszólították, hogy távozzék, mert külön­ben leütik. Tót izgató nótákat énekeltek és a ma­gyarokra köveket dobáltak. Az iskolát bepiszkították és a gyermekek magyar könyveit széttépték. Mato­lait állítása szerint ez annyira bántotta, hogy sírt. A következő tanú, kit Matolai megesketése után kihallgatnak, Zsilinszky Ciprián tanító, ki szintén terhelően vall. Az ügyész még tíz tanút idéztetett be, így a tanúk száma harminckettő. A tárgyalás nagyon las­san halad és ítéletre csak jövő szerdán vagy csü­törtökön kerül a sor. A tárgyalás során Mázok­ elnök jelentette, hogy a «Krestyán» nevű tót újság egy példányát neki postán megküldték s ott képletesen volt kifejezve a magyar sovinizmus lebunkózása és a bírák fel­akasztása. Az elnök kijelentette ünneplésen, hogy őt az ilyesmik meg nem félemlítik. Délután még négy terhelő tanút hallgattak ki. Siegner Bernát tanú Sándorfon hallotta a pro­­grammbeszédet, az inkriminált kifejezéseket meg­erősíti. A védő ellenzése dacára a tanút megeskették. A tárgyalást holnap folytatják.­­ Művészházasság. Most hat esztendeje, hogy Beck Vilmos, az Operaház baritonistája feleségül vette Kertész Ellát, aki abban az időben a Nemzeti Színház tagja volt. Kertész Ella férjhezmenetelekor búcsút mondott a színpadnak, s a művészházasság az első években zavartalanul boldog volt. Kertész Ellát azonban vissza­vonzotta a színpad, s emiatt heves családi jelenetek támadtak a házaspár között. Beck Vilmos ugyanis hevesen tiltakozott ellene, hogy felesége ismét visszatérjen a művészethez, amely édessége mellett is sok keserű csalódást kínál. Időközben történt, hogy a Vígszínház ven­dégszereplésre hívta meg Kertész Ellát. A férj til­takozott ellene, de eredménytelenül. A fiatal, bájos asszonyka bizony föllépett, sikert aratott, s miha­mar szerződést is kötött a Vígszínházzal. Ettől kezdve a házasfelek útja kettévált. Kertész Ella elhagyta a férjét, aki erre hűtlen elhagyás címén megindította a válópert. A budapesti törvényszék el is választotta a művészpárt, s ma Shoff Iván bíró előadásában a királyi ítélőtábla is helyben­hagyta ezt az ítéletet. Mondják, hogy a művésznő, mihelyt a Kúria is elválasztja az urától, felesége esz Góth Sándornak, a Vígszínház egyik kedvelt művészének. § Elítélt magántudós címen megjelent hírünkre vonatkozólag a következő helyreigazító sorokat kap­tuk: Több lapban egy sok tekintetben téves közle­mény jelent meg Fazekas Dániel orvosról. Nem felel meg a valóságnak, hogy Fazekas Dánielnek a dip­lomája miatt gyűlt meg a baja a hatósággal, úgy­szintén az sem való, hogy meg nem engedett szerekkel gyógykezeli betegeit, valamint valótlan az is, hogy gyógykezelésének áldozatai lennének. Az objektív valóság az, hogy egy fővárosi orvos, kenyér­vagy egyéb irigységből, hajszát indított Fazekas Dániel ellen, egyik följelentést, illetve panaszt a másik után adta be, úgy hogy valósággal rátört Fazekas exisztenciájára. Fazekas ugyanis még a régi világból való orvos, doktori cím nélkül, orvosi címe elé pedig foglalkozásának megjelölésére ezt írta: egyetemes. Orvostársa — mert hisz mindketten egyenlően jogosítvák a gyakorlatra — rossz szem­mel nézve az öreg orvos jó praxisát, folyton zak­latja följelentéseivel. Legutóbb is egy ilyen följelen­tés tárgyában hozott határozatot a főkapitányság. A panaszt jogosulatlan cím használata miatt tette Fazekas orvostársa s az első fórum a panaszt el­utasította. Második fokon marasztaló ítéletet hoztak és eltiltották Fazekas Dániel orvost az egyetemes magángyakorló cím használatától. A második fórum határozatának lehetetlen jogi érvelése annál érdeke­sebb, mert orvos és orvos között a gyakorlatra vonatkozólag különbséget a törvény nem lévén, ezer és ezer orvost lehetne ilyeténképen perbefogni és elítélni. Az ügynek személyeskedő íze azonban kiérzik. Amint értesülünk, Fazekas orvos dr .Lengyel Zoltán képviselőt bízta meg, hogy a törvényes jogain esett csorbát reparálja. Lengyel képviselő már be is nyújtotta felebbezését a belügyminiszterhez. § Elítélt bírósági végrehajtó. Tavaly nagy pénzszükségben szenvedett Ladányi György, a budapesti V. kerületi járásbíróság egyik végrehajtója. Sok pénzt hajtott be a törvény nevében, de a sok pénzből, az ő buszúságára, nagyon kevés jutott a maga számára. Egyet gondolt : a Pesti Viktória­­gőzmalom javára az árverésen befolyt 987 koronát, a Gencsy Elemér javára befolyt 843 koronát és az özvegy Töttösyné számára lefizetett 29 koronát szépen zsebrevágta. Azután hamis jelentésekkel számolt be fölöttes hatóságának s amikor az egyik kárvallott följelentette, megtérítette az elsikkasztott pénzt. De a fegyelmi s később a bűnvádi eljárást mégis megindították a végrehajtó ellen, akit a tör­vényszék vád alá helyezett. A budapesti királyi tör­vényszék csak gondatlan mulasztásnak minősítette a végrehajtó bűnét és fölmentő ítéletet hozott. A királyi tábla ezzel az ítélettel szemben bűnösnek mondotta ki Ladányit s egy hónapi fogházra és hivatalának elvesztésére ítélte. A királyi Kúria ma tartott főtárgyalásán Katona Béla koronaügyész­­helyettes indítványára megváltoztatta a két bíróság ítéletét és hat hónapi börtönre ítélte a végrehajtót, sikkasztás és közofeirathamisitás bűnéért. FÜGGETLEN MA­GYARORSZÁG, 1904. január 22. NYÍLT-TÉR.­­(E rovatban foglal­akért, nem vállal felelősséget a ,r ‘ -'BZérkésztőség.) A Nicholson Gépgyár Részvény­­társaság igazgatósága és fel­ügyelő- bizottsága mély megillető­­déssel jelenti, hogy a vállalat alapítója és érdemekben gazdag elnöke folyó hó 20-án rövid szenvedés után elhunyt. Nemcsak a vállalatunkat érte pótolhatatlan veszteség, de a ma­gyar gyáripart is, melynek úttörő és fáradhatatlan munkása volt. Munkássága és sikerei nagyjelen­­tőségűekké váltak a hazai ipar­­ felvirágoztatásában. A megboldogult földi porai pénteken, f. hó 22-én délután 3 órakor fognak a gyászházból (VI., Lendvay­ utca 12.) a kerepesi-uti sirkert családi sír­boltjában nyugalomra tétetni. BUDAPEST, 1904. január 20. Áldott legyen emlékezete! A Budapesti Tégla- és Mészégető­­gyár Részvénytársaság igazgatósága, felügyelőbizottsága és tisztikara szomorúságtól eltelve adnak hírt Nicholson W. Fü­löp urnak, társaságunk alapítása óta igazgatóságunk buzgó elnökének f. hó 20-án történt elhunytáról. Szive nemessége és jelleme tiszta­sága maradandó emlékként fog élni tisztelőinek lelkében. A megboldogult földi porai pénte­ken, f. hó 22-én délután 3 órakor fognak a gyászházból (VI., Lendvay­­utca 12. sz.) a kerepesi úti sírkert családi sírboltjában örök nyugalomra tétetni. Budapest, 1904. január 20. Áldás emlékére! Béke porainak! A Kaláni bánya és kohórészvény­társaság fájdalomtól telt szívvel adja tudtul, szeretve tisztelt érdemdús al­­elnökének Nicholson W Fillup nagygyáros urnák ma délután rövid szenvedés után be­következett halálát. Temetése e hó 22-én pénteken délután 3 órakor lesz a gyászházból VI. Lendvay­ utca 12. Budapest, 1904. január 20. NYILATKOZAT. Több napilapban megjelent azon közlemény, mintha jogtalan uton jutottam volna erkölcsi bizo­nyítványhoz, téves információn alapszik. A tényállás az, hogy én dr. Kisfalvi jogi képviselőm útján adat­tam be egy háromsoros kérvényt, melyhez csatolva, egy a főkapitányság által részemre kiállított erkölcsi­ bizonyítványt, egy kávéházi iparengedély elnyeréséne alkalmas erkölcsi bizonyítványt kértem. Tíz éve Budapesten lakom és miután soha büntetve nem vol rám, a kért erkölcsi bizonyítvány részemre ügyvédem­­ kezeihez kiadatott. Jogtalan megszerzésről tehát szólni nem lehet, mert az lett volna jogtalanság, ha mint büntetlen elő­életű polgár, nem kaptam volna erkölcsi bizonyítványt. Tisztelettel Grosshändler Samu, a «Korzó»-kávéház tulajdonosa. Osztrák iparosok és a közös vámte­rület. Az osztrák közvélemény hangulata a gazdasági kérdésekben rendkívül váltakozó. Még csak nemrég is minden alkalmat felhasz­ náltak arra, hogy a «Los von Ungarn» jelsza­vát hangoztassák s hirdették ezt nemcsak osztrák politikusok, hanem a mezőgazdasági termékek értékesítésére alakult egyesület is. Mikor azután az osztrák közvélemény már be­­levalta magát abba a téves hitbe, hogy a kö­zös vámterület­­ előnyeit csak Magyarország­ élvezi, s mindjobban követelte a gazdasági különválást, akikor mindig akadtak illetékes tényezők — első­sorban Körber miniszterelnök — akik kijelentették, hogy Ausztria közvéle­ményének még gondolatban sem szabad fog­lalkoznia a gazdasági különválással, mert ez az osztrák iparnak kiszámíthatatlan károkat okozna. Amikor szint kell vallani, így van ez­ mindig. Most is, mint nekünk Prágából írják, az ott megtartott iparos-nagygyűlésen az osz­trák textiliparosok egész nyíltan kijelentették:"

Next